A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ a magyar fotográfia területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó alkotók elismeréseképpen 2014-ben alapította meg az 5 millió forint összdíjazású Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíjat. A díjról magyar és nemzetközi szakemberekből álló zsűri dönt, az idei három, ösztöndíjjal jutalmazott finalista Koleszár Adél, Kovalovszky Dániel és Bartha Máté voltak.
A három millió forinttal járó díjat Robert Capa születésének 105. évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyes díjátadón Bartha Máté vehette át, 2018. október 17-én a Capa Központban.
A Capa-díjat elsőként Kudász Gábor Arion nyerte el 2015-ben, majd 2016-ban Fátyol Viola, Bartha Máté a harmadik díjazott a díj történetében. A fotós munkájával már az Indexen is foglalkoztunk egy 2016-os kiállítása kapcsán.
Bartha Máté 2013-ban nyerte el a Pécsi József ösztöndíjat, az utcai fotóit non-relevant nevű blogjárakezdte felpakolni, az Index is innen válogatott a nagyképhez, és a 2014-ben megjelent Common Nature könyv is ezeket foglalta össze. Dolgozott fotósként a Roomnak és a PS magazinnak is, a kedvenc témái a szocioriportok voltak, mint az éjszakai pingpongozókról készült sorozata, vagy a Miskolci Autista Alapítvány számára készült portrék. "Az elmúlt időben a dokumentumfilmek felé nyitottam, a fotók mögött történetek vannak, amiket így lehet elmesélni"- mondta még 2016-ban, akkor volt videóriporter a (régi) origónál és a vs-nél is, témában továbbra is maradt a szoció vonalon.
Kontakt (az angol ’contact’ szóból): érintés, fizikai érintkezés állapota. Kapcsolódás, kapcsolatba kerülés. Katonai zsargonban az ellenséggel való találkozást, fegyveres összecsapást jelenti. Kontakt a címe Bartha Máté sorozatának, amellyel elnyerte a Capa-díjat. (Fotó:
Bartha Máté)
"Késő délután érkeztem az ország távoli csücskében lévő településre. Terepmintás ruhát viselő lány várt, és az útról letérve a falut övező erdő mélye felé vezetett. Parancsszavak visszhangoztak a fák mögül, majd egy katonai sátrakkal belakott tisztásra értünk." (Fotó:
Bartha Máté)
"Általánosiskolás-korú, egyenruhás gyerekek álltak néma vigyázzállásban. Egy társuk a földön küszködve, büntetésből kirótt fekvőtámaszokat végzett, fiatal tiszt számolt fölötte. Engem az étkezősátorhoz kísértek, ahol egy másik csapat a vacsorához készítette elő az asztalokat." (Fotó:
Bartha Máté)
"Létezik Magyarországon egy civil szervezet, mely katonai jellegű szabadidős programokat szervez 10–18 éveseknek. Ma az állami kommunikáció egyre fontosabb részét képzi a honvédelmi oktatás, a kadétképzés mint jelenség itthon mégis jórészt ismeretlen. A kamaszok katonai oktatása a világ számos országában hosszú hagyományra tekint vissza. A latin iuvenes vagy iuventus – fiatalság – szó a 14 éves, azaz katonai korba lépett római polgárt jelölte, aki ekkor kaphatta meg első kiképzését." (Fotó:
Bartha Máté)
"A Honvédsuli vezetői – egy pedagógus, családsegítő végzettségű szakember és egy francia exlégiós – szerint csoportélmény alapú, természetközeli, hazafias nevelést biztosítanak a fiataloknak." (Fotó:
Bartha Máté)
"Hajnali ébresztő, futás és torna a csípős hidegben, majd olajozott rendben felszolgált reggeli, amit az erre beosztott szervízcsapat takarít el. A tisztek – maguk is gyerekek – magabiztosan irányítják a 40–50 fős közösséget, akik megtanulnak parancsoknak engedelmeskedni, sorakozni, menetelni, és azt, hogy csúnya beszédért, szemetelésért és elhagyott felszerelésért fekvőtámaszok járnak. Valódi fegyverek replikáival tanulnak lőni, az idő nagy részét azonban a természetben való túléléssel kapcsolatos ismeretek elsajátításával töltik." (Fotó:
Bartha Máté)
"A táborokat nagyszabású, csapatok között folyó harci játék zárja. Jó pár ilyen folyamatot követtem figyelemmel, felvéve a táborok ritmusát, napirendjét." (Fotó:
Bartha Máté)
"Hazafele menet mindig az járt a fejemben, vajon csak a kíváncsiság az, ami újra meg újra visszavisz a tőlem oly távoli világhoz?" (Fotó:
Bartha Máté)
"Sokaknak komoly fizikai és pszichés megterhelést jelent a sátrazás, vagy a telefonok használatának tilalma, a tűréshatár kitolását célzó tréningek pedig néha ijesztőek. Sárban kúszva vagy a nap alatt izzadva üvöltő gyakorlatvezetők között a résztvevők közül nem egy kiszáll menet közben, vagy már az elején úgy dönt, hogy ezt kihagyja. Az esti tábortűznél viszont már büszkén mesélnek egymásnak a próbatételről. És miközben kamaszkoruk sűrűjébe érnek, talán először néznek szembe elvárásokkal, szabadsággal, határokkal, fájdalommal, barátsággal és szerelemmel." (Fotó:
Bartha Máté)
"Vannak, akik katonai családból jönnek, de végül közülük is kevesen lépnek erre a pályára. A számítógépes játékok szeretete miatt érkezőket valószínűleg pont az itt kapott élmény fogja ettől eltántorítani. Sokakat kétségbeesett szülők küldenek. Úgy érzik, képtelenek megnevelni gyerekeiket. Ők aztán rendre arról számolnak be, a táborban több figyelmet kaptak, mint otthon egy év alatt. És vannak, akik elképzelhetetlen szegénységből érkeznek. Nekik ez maga a barátság, az élet." (Fotó:
Bartha Máté)
"A közösség egész évben szervez programokat, melyek központi témája a történelmi hagyományőrzés. Elhanyagolt hadisírokat gondoznak, esetleg napokig menetelnek első vagy második világháborús egyenruhában énekelve. Faluról-falura járva emlékeznek meg elesett katonákról, este pedig a helyi iskolák tornatermeiben szállnak meg. Mindenhol örömmel és meleg vacsorával fogadják a csapatot. Ezek az élmények sokak életében az egyetlen biztos pontot jelentik, a rendszert, amely mentén a világot és a benne elfoglalt helyüket térképezik fel." (Fotó:
Bartha Máté)
"Félelem fog el, ha a háborúra gondolok, és nem idealizálom az erőszakot, ezért a fegyverek és a halál gondolata kényelmetlenül érintett a gyerekek közt. Viszont váratlanul felszabadító volt az is, amikor ugyanezen kontextusban beszéltek az élet egyszeriségéről és fontosságáról. Rá kellett jönnöm, hogy amit esetükben eleinte „konzervatív” vagy „nemzeti” szavakkal címkéztem volna, az valójában igen nehezen helyezhető el a ma népszerű ideológiai koordinátarendszerben. A katonai elvek mentén állított próbatételek a közösség vezetői szerint azok, amelyek egy elkényelmesedő társadalomban képesek megmutatni az erőfeszítés, a közösség szerepét, és olyan alapvető dolgok értékét, mint a természet, a meleg étel vagy egy vetett ágy. A táborzárókon van, aki sírva fakad, a legtöbben pedig visszajárók lesznek. " (Fotó:
Bartha Máté)
"Mindeközben azon gondolkodom, a fegyveres gyerekek látványa milyen érzéseket hívott bennem életre először, és most, másfél év után. Fotók, filmek és játékok formájában körülvesznek minket az erőszak képei. Azzal szembesültem, hogy ennek ellenére, vagy pontosan emiatt, a fegyverekről, háborúról, katonaságról és honvédelemről alkotott álláspontom egyoldalú és kidolgozatlan." (Fotó:
Bartha Máté)
"Ahogy a földre újra meg újra visszacsúszó 13 éves sokadszorra is megpróbál a sáros kötél tetejéig felmászni, magam is hasonlóképpen próbálkozom hozzáállásom újragondolásán." (Fotó:
Bartha Máté)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
