Lassan nyolcmilliárdos népesség. Klímaváltozás. Túl sok vegyszer a mezőgazdaságban. A hatékony élelmiszer-termelés fenntartására logikus válasz is lehetne a tökéletes növények kifejlesztése, ha már a technológia engedi, génmanipulációval. A GMO-növények hosszú távú ökológiai hatása még nem is látszik, az azonban igen, hogy a vegyszerhasználattól nem szabadította meg a mezőgazdaságot, miközben ott, ahol termeszthető a GMO-búza, -szója, gazdaságilag teljesen kiszolgáltatottá teszi a termelőket a monopóliumnak, amely Monsanto néven volt ismert két évvel ezelőttig. Akkor az 1901-ben alapított amerikai céget 66 milliárd dollárért megvette a német Bayer gyógyszeripari óriás. A konteóhíveknél a sátánként, a mérsékeltebbeknél is a környezeti és gazdasági kockázatok profitra váltójaként azonosított Monsanto – amelyben van, aki a 21. század élelmezésének úttörőjét látja – a Bayer révén talán javíthat imidzsén, miközben a gazdasági, ökológiai, egészségügyi kérdések és veszélyek továbbra is velünk maradnak.
A vállalat által gyártott vegyszerekkel megszórt területek rákbeteg lakóiról, a GMO-magokra vadászó „Monsanto-rendőrség” gazdasági áldozatairól többéves oknyomozó munkával írt könyvet Mathieu Asselin fotográfus, akinek kiállítása december 8-ig látható a TOBE Galleryben.
„Nem semleges, nem távolságtartó anyag, de nem is kell annak lennie” – mondta kiállításáról Mathieu Asselin, aki a Budapesten látható képeit Londonban a Photographers' Galleryben , Frankfurtban a Museum für Moderne Kunstban, több európai város egyetemén, de Strasbourgban az Európai Parlamentben is bemutatta. „Van véleményem, és azt képviselem, de ez nem azt jelenti, hogy megalapozatlanul mondhatnék bármit. Tényekkel, adatokkal alátámasztva dolgozom. Fotográfus vagyok, ezen a nyelven akarok szólni, polgárként tiltakozni." (Fotó:
Mathieu Asselin)
Monsanto-földek
A francia-venezuelai Asselin nem élből ellenzi a génmanipulációt és nem összeesküvés-elméleteket gyárt a politikusoknál nagy pénzekkel lobbizó, a mezőgazdaságot bekebelező Monsantóról. Szükség van ellenőrzött, független kísérletekre a GMO-val kapcsolatban, mert ilyeneket valójában csak az érdekelt cégek végeztek, ráadásul csak rövid és középtávon, miközben azt nem tudjuk, milyen következményekkel járhat a technológia 50-100 éves távlatban. (Fotó:
Mathieu Asselin)
Ami viszont már most biztosan látszik, az a cég üzletpolitikája: ehhez elég bemutatni azokat a farmereket, akiket a Monsanto beperelt, mondván, a vállalat szabadalma alatt lévő vetőmagokat használták. A cég a GMO-kezelt vetőmagok piacán a
szója 93 százalékát, a kukorica 80 százalékát uralja.
(Fotó:
Mathieu Asselin)
A vetőmagokat évről évre a Monsantótól kell megvenni. „A cég egy rendőrséggel felérő állományt tart fenn, amely az USA középnyugati részén pásztázza a szántóföldeket, hogy kinél talál a cég szabadalma alatt álló vetőmagokat.” Márpedig a szél is hordhatja, akár egy madár is elhullajthatja a magot, és ha lepottyant, alapja lehet a pernek. Troy Roush gazdálkodó 390 ezer dollárt költött ügyvédekre, mire bebizonyította, hogy nem kell fizetnie a Monsantónak az állítólag kimutatott DNS-nyomok alapján. A költséges procedúrát azonban sokan nem engedhetik meg maguknak, és inkább belemennek, hogy a vetőmagot a Monsantótól vásárolják meg. (Fotó:
Mathieu Asselin)
A cégnek erős kapcsolatai vannak Washingtonban, de az EU-ban is – lobbierejét tovább növelhette, hogy a céget megvásárolta a német Bayer. „Cégmosás” – mondja Asselin, nem illegális ügyletre, hanem arra utalva, hogy a gyógyszergyártó presztízse javíthat a Monsanto termékeinek megítélésén. Pedig a cél nem változott: profitot kell termelni, tehát a cég kvázi monopolhelyzetén az üzletpolitikán nem érdekük változtatni. (Fotó:
Mathieu Asselin)
A Monsanto első GMO-vetőmagjai 1996-ban jelentek meg, a cég vegyszereinek története sokkal hosszabb – és következményeiről is vannak adatok.
Augusztusban
bíróság mondta ki, hogy a RoundUp néven forgalmazott, glifozátot tartalmazó gyomirtó rákkeltő lehet.
(Fotó:
Mathieu Asselin)
„Az Egyesült Államokban, de Argentínában, de Franciaországban is vannak glifozáttal permetezett területek, amelyek közelében statisztikailag kimutathatóan magasabb a rákbetegek aránya.” Az EU
az ítélet ellenére újabb öt évvel meghosszabbította a szer használati engedélyét.
(Fotó:
Mathieu Asselin)
A glifozátot tartalmazó RoundUp mellett a cég másik nagy dobása a PCB volt. A gyomirtó szert az amerikai hadsereg Vietnamban vetette be tonnaszám a dzsungelek lekopaszítására – a hűtőanyag vízzel keverve békebeli üzemmódban erdőtűz ellen használható –, ennek hatását amerikai katonák és vietnami civilek sokasága szenvedte meg – több generáción keresztül. (Fotó:
Mathieu Asselin)
Asselin Vietnamot is bejárta a PCB áldozatai után kutatva. (Fotó:
Mathieu Asselin)
Thuy Lin 21 éves, ő az amerikai hadsereg által bevetett szert tartalmazó hordók színéről Agent Orange-nek nevezett méreg harmadik generációs áldozata: karok nélkül született. Befejezte a középiskolát, de továbbtanulása akadályokba ütközött, mert sokáig egyetlen egyetem sem akarta fogadni őt. Végül dizájnerként végzett, de egyelőre munkát keres Ho Si Minh-városban. (Fotó:
Mathieu Asselin)
A vietnami főváros egyik kórházában máig őrzik az Agent Orange miatt torzul fejlődött magzatokat. (Fotó:
Mathieu Asselin)
Heather Browser az óceán másik oldalán vált az Agent Orange áldozatává: apja Vietnamban szolgált. Heather ezután fogant, több ujja és jobb lába nem fejlődött ki. „A Narancs Ügynök gyermeke vagyok” – mondta magáról Heather Browser (lefordíthatatlan szójáték: az angol „agent” egyszerre jelent hatóanyagot és ügynököt). (Fotó:
Mathieu Asselin)
Heather Browser csonkát fejlődött kezében édesapja Vietnamban készült fényképe. (Fotó:
Mathieu Asselin)
Ami a gyerekeket illeti, a Monsanto már jóval a GMO-üzletág előtt fontosnak érezte, hogy rajtuk keresztül formáljon magáról barátságos képet. A kaliforniai Disneylandben 1957 és 1967 között állt
attrakcióként a jövő otthona, a Monsanto-ház, amely – a cég és az MIT közös munkájában - azt mutatta be, milyen lesz a hétköznapi jövő, 1986-ban.
(Fotó:
Mathieu Asselin)
De a Monsanto igazi otthonokra is gondolt: 1926-ban a cég nevén egy kistelepülést is létrehozott Illinois-ban. A ma Sauget néven létező településen mindössze 241 ember él, a toxikus anyagok aránya mérhetően magasabb az átlagnál.
A rákos megbetegedések már az 1930-as években gyanúsan magasak voltak, de évtizedek kellettek a PCB és a halálozások közötti összefüggés kimutatásához.
(Fotó:
Mathieu Asselin)
Hasonló helyzetben van az alabamai Anniston, ahol a PCB-t gyártotta a Monsanto: a szert 1979-ben tiltották be, de az azt megelőző 42 évben 27 tonna került belőle az atmoszférába, 810 tonna folyt le a gyártásnak otthont adó város csatornáján, és 32 ezer tonnát őriztek a szabad ég alatt, a város központjához közel.
(Fotó:
Mathieu Asselin)
Mathieu Asselin a „Monsanto®: A Photographic Investigation” című első könyvéért 2017-ben elnyerte az Aperture Alapítvány díját, 2016-ban a Dummy Book Award Kassel-díjat és még ugyanabban az évben a Luma Rencontres Dummy Book Award különdíjat az arles-i Rencontres de la Photographie fotófesztiválon. A Deutsche Börse Photography Foundation 2018-as pályázatán shortlist helyezést ért el. Utóbbinál a pénzdíjat részben a Monsantóhoz köthető cég állja, ezért Asselin jelezte: ha a kiválasztott négy jelöltből az ő munkája nyerne, akkor a díjat a Monsanto elleni küzdelemhez használja fel.
(Fotó:
Mathieu Asselin)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
