Nagy Attila István három éve kezdett el komolyabban foglalkozni a fotózással. Azt mondja, elsősorban nem a szociofotó vonzza, hanem az utcai fotózás, a hétköznapok dokumentálása. Ferit sem ő kereste meg, hanem a hajléktalan férfi kezdett el pénzt kérni tőle a kerékpárboltban.

Én zsírozom a kerékpáragyat, állítom a váltót, ő meg heti rendszerességgel megjelenik nálam, egy-két olvashatatlanságig gyűrt hajléktalanlap rossz minőségű fénymásolatát lobogtatva. Az újságot visszautasítom, mert már vagy egy éve ugyanazt a számot hozza, ismerem már az összes betűt.

A fotós szerint más hajléktalan nem járt be hozzá a boltba, mert mindenki tudta, hogy a környék Feri területe. Ilyenkor kávéval kínálta, máskor néhány száz forintot adott neki.

Végül ő is meglátogatta Ferit a külvárosi pályaudvaron, ahol akkor férfi már egy ideje élt, és néha forró vizet, krumplit és tojást is kapott a dolgozóktól.

Mondtam, neki, hogy szeretném megnézni a napjait, és hoznék egy kamerát is. Megígértem, hogy a képeket megmutatom neki, ő megbízott bennem, és igent mondott. Volt olyan, hogy nem vittem magammal kamerát, csak meglátogattam, diskuráltunk, húztam az agyát valamivel, és jókat nevettünk. Szóval aránylag sok időt töltöttünk együtt, de a fotózás talán négy-öt napot vehetett igénybe.

Feri naponta feltakarította és felmosta a várótermet, mert megengedték neki, hogy egész nap ott ücsörögjön, vasárnaponként pedig egy templom előtt kéregetett. Kukázni csak a papírhulladékban szokott, azt is azért, hogy legyen mit olvasnia. Éjszakánként a pályaudvar nyilvános mosdójában, egy hálózsákban aludt, de „mint mondja, néha egész éjszaka a falak csendjét hallgatta.” A tükör előtt minden nap hideg vízzel borotválkozott, esténként pedig vödörből mosakodott.

Probléma Attila szerint csak akkor volt vele, ha túl sokat ivott,

de Feri jó ember, aki komoly morális kérdésekben megingathatatlan. Istenfélő ember, akinél még egy százforintos bolti lopás sem fér bele.

Ferit később kitették a pályaudvarról, a fotós szerint azóta az utcákat járja, és ott húzza meg magát éjszaka, ahol épp tudja.