Fészek a kiszolgáltatott gyermekeknek
További Nagykép cikkek
„Hétszer négy?”, „28”. A másnapi matekdolgozatra készül az érdi gyermekek átmeneti otthonának általános iskolás lakója. Katalin, a Fészek Egyesület pedagógusa kérdezi ki még vacsora előtt a kertben, miközben egy másik kisiskolás fiú a trambulinon ugrál, arrébb ketten fociznak, hátul pedig a homokozóban játszik anyukájával egy kislány.
„Ez egy olyan krízisotthon, ahova a nap 24 órájában bárki becsöngethet, ha segítségre van szüksége – meséli Nyitrai-Hell Szilvia, az egyesület munkatársa. – Ide jöhetnek például, ha az anyuka váratlanul kórházba kerül és a gyerek rövid időre felügyelet nélkül marad, de olyan helyzetben is hozzánk fordulnak a gyermekvédelmi szakemberek, ha azt érzik, a gyermek testi-lelki fejlődése krízisben van, és muszáj egy kicsit kiszakítani az otthoni környezetből. Lehet, hogy már este érte jönnek, de vannak, akik hosszabb ideig maradnak itt.”
A gyermekek átmeneti otthona csak az egyik szolgáltatása az idén 25 éves Fészek Gyermekvédő Egyesületnek. Mellette országosan kiterjedt nevelőszülői-hálózatuk van és nevelőszülői képzést is tartanak. Azt mesélik, nagyon büszkék rá, hogy az érdi központjuk emeletén kialakíthattak egy olyan részt, ahol azok a fiatalok lakhatnak, akik elmúltak 18 évesek, és már elköltöznének a nevelőszüleiktől, de még szükségük van egy kis támogatásra. „Életbeindító háznak is szoktuk hívni” – mondja Báló Ottília, az egyesület igazgatója. – „Itt megtanulják beosztani a pénzt, munkát keresnek és vannak már kötelezettségeik, de probléma esetén bármikor fordulhatnak a kollégákhoz.”
Összesen 35 fő dolgozik a Fészek Egyesületnél, és országos szinten mintegy 160 nevelőszülővel állnak folyamatos kapcsolatban. 400 gyermek van a nevelőszülői hálózatukban, és ez a szám évről évre nő, ami nem jelent jót, mondja az igazgatónő. „Ami egészen egyértelműen látványos, hogy egyre nagyobb elmaradásokkal, egyre több fejlődési-szociális hátránnyal érkeznek hozzánk a gyerekek. Gyakran már a szülők is állami gondozottak voltak, és az is jellemző tendencia, hogy egymás után születnek a gyermekek, akik aztán mind nevelőszülőkhöz kerülnek. Nagyon összetett feladattá vált a gyermekvédelemben és szakellátásban a gondozás, ami jó pár évvel ezelőtt nem volt ennyire súlyos.”
Habár az egyesület tagjai naponta találkoznak bántalmazott, nehéz helyzetű családból érkező vagy hajléktalanná vált gyerekekkel, mégis töretlen elhivatottsággal és kedvességgel végzik a feladatokat. Jó példa erre Csipák Péterné, az egyesület elnöke. Férjével 36 éve nevelőszülők, a házukban már 150 gyermeket neveltek rövidebb-hosszabb ideig. Irénke a mai napig csak pozitívan tud a gyerekekről beszélni, most épp egy 16 éves anyuka van náluk a csecsemőjével.
„Nehéz munka, meg kellett edződni hozzá. Rá kellett jönnöm, hogy ugyan nincsen varázspálcám és nem tudom megváltoztatni a gyerekek múltját, de ha a nehézségeiken már egy kicsit tudok segíteni, az is valami” – magyarázza Nyitrai-Hell Szilvia, hogy őt mi motiválja a munkája során.
Klasszikus állami gondozásba pedig azután kerül egy kiskorú, ha már esély sincs arra, hogy a szülővel rendeződjön a viszony. Ettől kezdve már csak meghatározott időpontokban találkozhatnak a gyermekeikkel. (Fotó: Kaszás Tamás / Index)
Csipák Péterné azt mondja, borzasztó trauma mindenki számára, amikor el kell szakítani egy gyereket az anyukájától, ezért a szülők szakemberi, tanácsadói segítséget is kérhetnek, hogy ezek a rövid találkozások jól sikerüljenek. (Fotó: Kaszás Tamás / Index)
Azt szeretnék, hogy a lehető legkevesebb változással járjon a gyerek életére az átmeneti otthon, hiszen általában épp elég megrázkódtatás a szülőtől való elválás. A szülők egyébként bármikor meglátogathatják gyermeküket az átmeneti otthonban, és miután megszűnik a válsághelyzet (például rendeződik a szülő lakhatása, leszokik a drogról vagy alkoholról), jó esetben vissza is kerül a gyerek a családba. (Fotó: Kaszás Tamás / Index)
Reggel a gyermekfelügyelő ébreszti őt, reggeli, majd mindenki elmegy abba az óvodába vagy iskolába, ahova korábban is járt. Ez azt jelenti, hogy az egyesület munkatársainak annyi helyre kell szállítani őket, ahányan vannak. Miután hazaérnek délután, egy pedagógus foglalkozik a diákokkal, és fejleszti őket, ha valamiből komolyabb segítségre szorulnak. Jó időben a kertben szoktak játszani, rossz időben pedig ott van erre a nappali a ház földszintjén. Este közös vacsora, majd lefekvés. (Fotó: Kaszás Tamás / Index)
Erzsébet elkezdte a terápiát, ez idő alatt két hetente láthatta a lányát. Havonta egyszer ő látogatta meg az otthont és ilyenkor egy napot töltött Vikivel, a másik alkalommal pedig péntektől hétfőig nála volt a kislány a rehabilitációs központban Dunaharasztiban. (Fotó: Kaszás Tamás / Index)
Kisnémet Dávidné Irma, az otthon vezetője azt meséli, a gyerekek szülinapját, névnapját is közösen szokták megünnepelni, mindig van torta és ajándékozás. „Fontos, hogy legyenek különleges napok, hogy megtanuljanak felszabadultan szórakozni. Minket is más helyzetben látnak, ha elmegyünk kirándulni vagy beöltözünk a farsangi ünnepségre.” (Fotó: Kaszás Tamás / Index)
Az ígéret valóra vált, miután befejezte a terápiát, februárban beköltözhetett Erzsébet, hogy közel legyen a lányához. Érden talált munkát, minden nap ő vitte Vikit a bölcsődébe, és ő hozta el. Kisnémet Dávidné szerint példaértékű volt a többi anyuka számára is, ahogy Erzsébet felállt a földről és küzdött a gyerekéért. (Fotó: Kaszás Tamás / Index)
Az otthonban – mint ilyenkor szokás – búcsúünnepséget tartottak, meglepetés tortát készítettek a gyerekek, és megajándékozták Vikit. Minden kiköltöző kap egy fotóalbumot is, amibe az ott töltött idő alatt készült képek kerülnek, meséli az otthon vezetője. „Körbe ülünk, és mindenki elmondja, hogy ismerkedett meg az éppen kiköltözővel, és milyen jó emléke van róla.” A gyerekek nagyon készülnek erre az eseményre, és már előre megtervezik, hogy fog kinézni az ő búcsúünnepségük. (Fotó: Kaszás Tamás / Index)
A Jószolgálat-díjat 2016-ban a Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítvány hozta létre, a díj médiapartnere 2019-ben is az Index.