Tudod, hol voltál húsz éve nyáron
Mint szinte mindenki, én is pontosan emlékszem, hogy hol voltam 1999. augusztus 11-én. Miután – már másodszor – fotósként végigdolgoztam a Szigetet, az utolsó este után hajnalban beájultam egy kocsiba, két barátom mellé, akik éppen akkoriban jöttek össze. Azóta két gyerekük született, ma is együtt élnek. Arra nem emlékszem, hogy pontosan hogyan tájékozódtunk arról, honnan érdemes nézni a napfogyatkozást, de valahogy mindenki a Balatont mondta. Azt viszont én javasoltam, hogy menjünk a Hegyestűre, a Káli-medence keleti bejáratához. Már évek óta jártam oda nyaranta, valamiért azt gondoltam, nem lesznek sokan, mert nem annyira ismert, eldugott és romantikus. Ez persze naiv feltételezés volt,
hiszen az egész ország készült az eseményre, mindenki kinézte a tuti helyeket, pár óra alatt a csodálatos kilátású Hegyestű is megtelt.
Emlékszem arra is, hogy hullafáradtan még aludtam pár órát a kocsiban, és arra ébredtem, hogy hív a főszerkesztőm. Sziget után voltunk, én pár órája már szabadságon, de az egyetlen fotósa voltam a lapnak. Azt kérdezte, van-e nálam fényképezőgép. Persze, hogy volt, egy analóg Canon A1, benne fekete-fehér film, gondolom, Ilford 400, és még lehetett pár kocka a tekercsen, ennyi. A lap viszont online volt, a képküldés pedig igen nehézkesen zajlott akkoriban. Szóval ezt az egész napfogyatkozás-tudósítást valahogy nem gondoltuk végig.
Ez a történet nagyjából olyan, mint bármelyik másik, ami az itt látható privát felvételek vagy sajtófotók kapcsán elmesélhető: egy éles, személyes emlék, ami az 1999-es napfogyatkozás alatt rögzült. A fényképek alapvetően gyakran járnak párban pontosan felidézhető emlékekkel, mert figyelemmel és többnyire határozott szándékkal készítjük őket. Ez különösen igaz az analóg fotókra. Attól, hogy nincs azonnali visszajelzés az eszköz hátoldalán, a fényképezés pillanata örökre egy elképzelt térben ragad. Később, amikor a filmet előhívjuk, és a képeket kidolgozzuk, derül ki, mennyire emlékszünk jól arra, ami valójában történt. Szerencsére az analóg fényképezés pontosan kalkulálható költsége járulékosan fokozza a figyelmünket. A profik kép fölötti hatalma természetesen ezt a képletet kedvére módosíthatja, az igazán szerencséseknek még a költségekkel sem kell törődniük. Mindenesetre azt gondolom, hogy ez a fajta izgatottság a képek készítése körül megkerülhetetlen a fényképezés történetében, és ha teljesen kikopik, azaz senki sem fotóz már olyan megfontoltsággal, mint amikor analóg gép van a kezében, valóban új fejezetről kell majd beszélni. Csodálatos együttállás, hogy Magyarországon éppen egy
teljes napfogyatkozás volt az utolsó nagy esemény, amit a „népi fényképezés” még szinte kizárólag analóg nyersanyagra rögzített.
Ennek az eseménynek és ennek a jelenségnek állít emléket a Fekete fény című kiállítás, amit a Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros szervezett szakmai partnerségben a budapesti Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központtal. A dunaújvárosi tárlat anyagából augusztus 3-án nyílik egy szatellitkiállítás a Budapest Parkban, és a szervezők a május közepén elindított gyűjtési akciót folytatva augusztus 11-ig várják az napfogyatkozásról készült privát fotókat és videókat. A képeket a napfogyatkozas@capacenter.hu címre lehet elküldeni.
"A húsz éve történt esemény közösségteremtő, zavarba ejtő, szinte apokaliptikus élmény volt azok számára, akik 1999. augusztus 11-én a szabadban tartózkodtak, vagy az élő közvetítést nézték a tévében. A jelenség a szemtanúk emlékezetében ún. vakuemlékként őrződött meg. A vakuemlék fogalmát az olyan emlékek jellemzésére használják, amelyeket egyszerre sok ember közös tapasztalat alapján rögzít meglepő, fontos vagy érzelmileg megrázó események átélésekor (pl. a Kennedy-gyilkosság, a Reagan elleni merénylet, a Challenger-katasztrófa, az Antall József halálhírét közvetítő rendkívüli híradás vagy a 9/11-es terrortámadás). Ezekben az esetekben nemcsak a hír ténye, hanem az észlelés körülményei is bevésődnek a tanúk emlékezetébe, extrém részletességgel." (Mucsi Emese kurátor) (Fotó: Kuna Adrián)
"A kilencvenes évek végén amatőrök számára is elérhető kompakt fényképezőgépek és videokamerák lehetővé tették, hogy az eseményről, valamint szemlélőiről számos privát felvétel készüljön. A Capa Központ és az ICA-D 2019-ben nyilvános fénykép- és videógyűjtési akciót hirdetett, amelyre közel százharminc privát fotó és hét privát videó érkezett be." (Mucsi Emese kurátor) (Fotó: Sikos Péter)
"A biztonság kedvéért többen leragasztották a szemüket a napfogyatkozás előtt - az unokaöcsém, Kárpáti Pál is ezt tette." (Fotó: Kárpáti György Mór)
Ahogy aztán sötétedni kezdett, úgy halkultak el az énekesmadarak, a szomszédos portákon a kotkodácsoló, kukorékoló, gágogó, nyihogó, röfögő, bégető háziállatok, s végül mi is. Ez a feszültséggel terhes, szokatlan elcsöndesedés, besötétedés és lehűlés, amely furcsa érzéssel töltött el minden élőlényt, maradt az egészből a legemlékezetesebb. Ekkor már képeket sem készítettünk, csak megilletődve ücsörögtünk a kékeslilásfekete égbolt alatt." (Fotó: Szentirmai Dóra)
Figyelem!
Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti Ⅴ. vagy Ⅵ. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!
1999-ben még külföldön dolgoztam, de augusztusban hazajöttem pár hétre, a napfogyatkozáshoz igazítva az időzítést. Az akkor még Pepsi-szigetnek nevezett fesztivitás augusztus 10-én számunkra, már harminchoz közeledő nyugger korosztálynak igen komoly line-upot ígért: a nagyszínpadon egymás után lépett fel az Irigy Hónaljmirigy, Jovanotti és a Kool & the Gang. Már öreg éjjel volt, amikor öcsémmel és három cimborámmal betuszkoltuk magunkat anyukám Suzuki Swiftjébe, és a kis velencei birtokunk felé vettük az irányt. Ott aztán szerencsére ki tudtuk pihenni a fáradalmakat, hiszen a napfogyatkozás csak ebédidő körül volt várható. Kitelepültünk a beachre, a többi a videón.....
(A felvétel beküldője: Dr Rightaway / technika: video Hi8)
A Fekete Fény kiállítás 2019. július 20-tól 2019. augusztus 23-ig minden héten hétfőtől szombatig 10 és 18 óra között tekinthető meg a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben (Vasmű út 12.). A szatelitkiállítás augusztus 4-től szeptember 24-ig látható a Budapest Parkban (Soroksári út 60.), és a Budapest Parkba váltott belépőjeggyel látogatható. Az augusztus 3-i megnyitó regisztrációhoz kötött, de ingyenes.
A kiállítás kurátora Mucsi Emese, társkurátora az Index fotórovat-vezetője, Barakonyi Szabolcs.
(Borítókép: A felvételt Dr. Strausz János készítette Simontornyán)