Te a kukába dobnád, ő meglátja benne az értéket
Kisatírozott ex, szellemkutya és óriás ujj: ez Erik Kessels több élete
A világon talán nincs nagyobb rajongója a félresikerült és furcsa amatőr képeknek mint Erik Kessels holland művész, formatervező, kurátor, gyűjtő. Ha a „talált fotográfia” műfajáról beszélünk, akkor a neve megkerülhetetlen. Kessels magát vizuális régészként emlegeti: ő az, aki ha olyan régi fotókra bukkan egy bolhapiacon, tudományos, nyilvános- és magángyűjteményekben, esetleg az interneten, amik valószínűleg már senkinek nem kellenek, minták után kutatva történetet kanyarint köréjük, új kontextusba helyezi azokat.
Mindezt úgy, hogy egy ismeretlen házaspár rosszul retusált fotóira is azt mondjuk, hogy igen, ez művészet, hogy aha-élmény még akkor is megvan, ha a saját családi albumunkból minden különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül szanálnánk ezeket a fényképeket. Ő tudja, hogy valamit úgyis el lehet rontani, hogy a végeredmény jó lesz, hogy a és a megfelelő körítéssel mindent izgalmassá lehet tenni.
Erre a legjobb példa az In Almost Every Picture, vagyis Szinte minden képen című sorozata, ami most tart a tizenhetedik projektnél. Minden akkor kezdődött, amikor 1999-ben egy spanyol bolhapiacon felfedezett egy négyszáz képből álló anyagot egy hölgyről, akit férje 12 éven át fotózott. A képeket rendezgetve észrevett olyan mintákat, ami talán a házaspárnak sem tűnt fel, hogy hogyan lettek a közeli, fürdőruhás képekből olyan fotók, amint az asszony egyre jobban fel van öltözve és egyre távolabbról látható. Van, amikor nem kell keresni a szervezőerőt, amikor teljesen egyértelmű, mi a koncepció, de ha nem lenne valaki, aki elég érdekesnek, furcsának találja az a sorozatot ahhoz, hogy a nyilvánosság számára is elérhetővé tegye, akkor mondjuk soha nem ismernénk meg milyen művészi magasságokba emelkedhet például egy floridai házaspár, akinek vízfétise van vagy egy holland nő, aki imádott céllövöldébe járni.
Az Erik Kessels több élete című kiállítást, aminek Claudia Küssel a kurátora, augusztus 18-ig lehet megtekinteni a Mai Manó Házban. Az In Almost Every Picture 17 projektje mellett először és csak a tárlaton látható Kessels egy új videómunkája, illetve a nagyközönség megismerheti két új fotókönyvét: a kifejezetten Budapesthez kötődő Budapest Beauties és a Hórusz Archívum közreműködésével összeállított legújabb kiadványa az In almost every picture című sorozatban.
Szinte minden képen című sorozat egyik talán legismertebb darabja. Egy floridai házaspár, Fred és Valerie számára egyfajta fétis az, hogy a férj a vízben fotózza feleségét. Teljesen mindegy, hogy tél van vagy nyár, hogy otthon vannak vagy éppen nyaralnak, hogy látja őket valaki vagy nem.
(Fotó: Erik Kessels)A Szinte minden képen sorozat olyan portrék gyűjteményével indult, amiket egy asszonyról készített a férje 12 éven keresztül. Sajnos már egyikük sem élt, amikor Erik Kessels a nyomukra bukkant. A fotó szerint érdekes volt megfigyelni, ahogyan évről-évre az asszony egyre kisebb és kisebb lett a képeken.
(Fotó: Erik Kessels)A Szinte minden képen #14 fényképeit Toon Michiels fotós fedezte fel valamikor a nyolcvanas években. Ez egy tökéletes példa arra, hogyan lesz a hulladékból művészet. Valószínűleg tengerparti fotós vágta ki a képeken szereplők portréját kör alakban, hogy kitűzőként értékesítse azokat.
(Fotó: Erik Kessels)A Szinte minden képen tizenötödik kötetében a Hórusz Alapítvány gyűjteményéből készült képekkel találkozhatunk. Ennek főszereplője egy férfi, akinek - Erik Kessels feltételezése szerint - egy korábbi partnerét minden képről kisatírozta egy féltékeny feleség. A szeretet és a gyűlölet játéka ez - mondta.
(Fotó: Erik Kessels)Szinte minden képen sorozat tizenharmadik gyűjteményét a képkészítés történetének leggyakoribb hibájának szentelte, ez pedig az óriás ujj támadása. Amióta az emberek fotóznak, az ujjak állandói szereplői a képeinknek, és hosszú ideig a kameraszíjak is rendszeresen felbukkantak a fényképeken, de a technika fejlődésével ezek szépen-lassan eltűntek a megörökített pillanatokról.
(Fotó: Erik Kessels)