Nyolc óra munka, pihenés és szórakozás a Kádár-korban
További Nagykép cikkek
“Nézz, láss, gondolkodj és exponálj! Mindezt lehetőleg egyetlen századmásodperc alatt” – mondogatta tanítványainak Szalay Zoltán, a Magyar Sajtófotó Kiállítások megálmodója. A 2017-ben elhunyt fotóriporter a több évtizedes pályája során fényképek ezreit készítette el, ezúttal a hatvanas és hetvenes évek mindennapjait megörökítő munkáiból jelent meg posztumusz fotóalbum.
“Zoltán akkor már túl volt azon az időszakán, amikor személyi igazolványokat készített úgy, hogy kettesével fotózta le az embereket egy negatív kockára majd a nagyításkor választotta külön őket. Miért? Mert a negatívokkal el kellett számolnia, és így minden lefényképezett fej után kilencven fillért kapott” – írja a most megjelent, Azok a hatvanas, hetvenes évek című album előszavában a fotós özvegye, László Ágnes.
Szalay Zoltán később tíz évet töltött – 1954 és 1964 között – a Főfotó riportosztályán, ahonnan a Tükörhöz került, amelynek a legfiatalabb munkatársa lett. Ide készült híres, Ingázók című anyaga, amely úgy kiverte a biztosítékot, hogy meg sem jelenhetett. Eztuán a Magyar Hírlapnál, majd az induló Kurírnál dolgozott, ‘93-tól pedig – két évig – a Blikk fotórovatát vezette. Közben három évtizeden át, 1958-tól 1988-ig, a Rádió és Televízió Újság szerződéses fotóriportere volt.
A fotóriporter ott volt a Magyar Rádió stúdióiban, ahol Latinovits Zoltántól Törőcsik Mariig a korszak legfontosabb művészei adták egymásnak a kilincset, az ország gyáraiban és ivóiban, a Budapest és Pusztaszabolcs között ingázó munkások, a Balaton partján nyaralók, a Klauzál téri kártyások és az Ifiparkban szórakozó fiatalok között – és még ki tudja, hány helyen. “Jó, ha tudjuk: ezeknek a képeknek nem csupán a nézői vagyunk, nem csak a tárgyai vagyuk, hanem az alkotói is” – írta korábban Szalay fényképeiről Göncz Árpád.
A posztumusz fotóalbum Parti Nagy Lajos Szalay-képekre komponált rövid szövegeivel (ún. képmelléírásaival, a szerző saját szóalkotása) kerül a könyvesboltokba. Cikkünkben a könyvben megjelenő fotók közül válogattunk, követve a kötet felosztását: nyolc óra munka, nyolc óra pihenés és nyolc óra szórakozás.
“Zoltán akkor már túl volt azon az időszakán, amikor személyi igazolványokat készített úgy, hogy kettesével fotózta le az embereket egy negatív kockára majd a nagyításkor választotta külön őket. Miért? Mert a negatívokkal el kellett számolnia, és így minden lefényképezett fej után kilencven fillért kapott” – írja a most megjelent, Azok a hatvanas, hetvenes évek című album előszavában a fotós özvegye, László Ágnes.
Szalay Zoltán később tíz évet töltött – 1954 és 1964 között – a Főfotó riportosztályán, ahonnan a Tükörhöz került, amelynek a legfiatalabb munkatársa lett. Ide készült híres, Ingázók című anyaga, amely úgy kiverte a biztosítékot, hogy meg sem jelenhetett. Eztuán a Magyar Hírlapnál, majd az induló Kurírnál dolgozott, ‘93-tól pedig – két évig – a Blikk fotórovatát vezette. Közben három évtizeden át, 1958-tól 1988-ig, a Rádió és Televízió Újság szerződéses fotóriportere volt.
A fotóriporter ott volt a Magyar Rádió stúdióiban, ahol Latinovits Zoltántól Törőcsik Mariig a korszak legfontosabb művészei adták egymásnak a kilincset, az ország gyáraiban és ivóiban, a Budapest és Pusztaszabolcs között ingázó munkások, a Balaton partján nyaralók, a Klauzál téri kártyások és az Ifiparkban szórakozó fiatalok között – és még ki tudja, hány helyen. “Jó, ha tudjuk: ezeknek a képeknek nem csupán a nézői vagyunk, nem csak a tárgyai vagyuk, hanem az alkotói is” – írta korábban Szalay fényképeiről Göncz Árpád.
A posztumusz fotóalbum Parti Nagy Lajos Szalay-képekre komponált rövid szövegeivel (ún. képmelléírásaival, a szerző saját szóalkotása) kerül a könyvesboltokba. Cikkünkben a könyvben megjelenő fotók közül válogattunk, követve a kötet felosztását: nyolc óra munka, nyolc óra pihenés és nyolc óra szórakozás.
Szalay a Tükör legfiatatalabb munkatársaként készített sorozatot az ingázókról. A Budapest és Pusztaszabolcs között készült fotók eredetileg öt oldalt kaptak volna a lapban, ám annak ellenére, hogy a szakma imádta őket, akkor mégsem jelenhettek meg. Nagyjából tíz évet kellett várni, amíg az újság lehozta az ingázókról készült képeket. (Fotó:
Szalay Zoltán)
"A nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás és még egyéb nyolcórás témakörökre szerkesztett kötetben a szociofotók gyakorolják az emberre a leginkább szívszorító hatást, a Bér és Savany dokumentumai, hogy Parti Nagy modora által ihletve mondjam" – mondta a könyvbemutatón Spiró György az albumról. (Részlet a Kemencejavítók sorozatból, 1968.) (Fotó:
Szalay Zoltán)
Vasgyár, Salgótarján, 1975. "Igen, ilyen volt akkoriban a világ. A szürkeség számtalan árnyalatával" – írja az album előszavában László Ágnes. (Fotó:
Szalay Zoltán)
Árvíz a Tiszán 1970 (Fotó:
Szalay Zoltán)
Férfiak várakoznak a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kisgyőrön, 1967-ben, amikor a falut nagyrészt az ipari nagyvárosok, Ózd és Miskolc gyáraiba bejáró munkások lakják. (Fotó:
Szalay Zoltán)
Asszonyok a Balaton partján, termelőszövetkezeti kirándulás, 1964. (Fotó:
Szalay Zoltán)
Egy kis pihenés a budapesti Klauzál téren, 1964-ben. "Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel / A ház is a miénk, mert mi viseljük el" – énekelte az LGT a Klauzál térről, ahol a Vili, a veréb is játszódik. (Fotó:
Szalay Zoltán)
Fizetésnap Miskolcon, 1973-ban. A KSH akkori jelentése szerint a magyarok átlagosan háromszor több pénzt költöttek alkoholra, mint élelmiszerre. (Fotó:
Szalay Zoltán)
Egy téli este Budapesten, 1974-ben. "E pohár lesz a végső / ahogy aztán a pultra csapja / belerezeg a svájcisapka / kis antennája jelt ad és vesz / így járul hozzá az egészhez / részlegesen" (Parti Nagy Lajos képmelléírása) (Fotó:
Szalay Zoltán)
Fali dekoráció 1974-ből: cigarettásdobozok és rajzfilmfigurák a tapétán. (Fotó:
Szalay Zoltán)
Táborozó víziúttörők az Óbudai-szigeten, 1963-ban. Szalay Zoltán özvegye és az album kiadója az agnes.laszlo@kossuth.hu emailcímen várja azok jelentkezését, akik felismerik magukat, családtagjaikat vagy ismerőseiket Szalay Zoltán képein, történeteiket pedig szívesen közzéteszik a Kossuth Kiadó Facebook-oldalán. (Fotó:
Szalay Zoltán)
Az Omega együttes a Tízezer lépés Show felvételén a Magyar Televízió stúdiójában, 1970-ben. (Fotó:
Szalay Zoltán)
A Magyar Rádió 6-os stúdiója az Álarc nem kötelező című nyilvános farsangi műsor felvételekor, 1964. (Fotó:
Szalay Zoltán)
1966-ban is zajlott az élet az ügetőn. A Kerepesi úti ügetőpálya 1933-ban adott először otthont a derbynek, majd több mint 70 év után, 2004-ben, bezárta kapuit. (Fotó:
Szalay Zoltán)
Hetes lagzi Kelet-Magyarországon: amikor Mezőtúr szövetkezeti város lett, az esemény méltó megünneplésére a termelőszövetkezet hét fiatal pár közös esküvőjét rendezte meg. (Fotó:
Szalay Zoltán)