Sanghaj a világ tizedik leggazdagabb városa, amit az 1980-as években elkezdődött kínai nyitási politika óta hatalmas gazdasági és építészeti fejlődés jellemez. Ugyanakkor az elmúlt 30-40 évben Kínában nemcsak az életszínvonal emelkedett ugrásszerűen, hanem vallási újjáéledés is történt, ami a buddhizmustól az iszlámon és a taoizmuson át egészen a kereszténységig mindegyik vallást érinti. Ez megfigyelhető Sanghajban is, ami az ország tengeri kapujaként mindig különösen nyitott volt a kívülről érkező hatásokra.

A fotográfus és antropológus Liz Hingley négy éven keresztül végzett terepmunkát, hogy feltárja a közel 26 millió megapolisz privát és hivatalos rituáléit, tereit: ebből született meg a Sacred Shanghai című fotósorozat, amelyet szeptember 26-áig a Liverpooli Egyetem múzeumában is bemutattak, de amiből végül könyv is készült.

A Mao-korszak hosszú elnyomása után jött el Kína nagy vallásos ébredése. A meghökkentően gyors fejlődést követően lakók milliói fordultak a vallás felé abban a reményben, hogy értelmet és hitet kaphatnak valamitől a Kínát uraló megavárosok rohanó világában. (Fotó: Fotó: Liz Hingley / GOST Books)

A Fuyou Road-mecset Sanghaj egyik legkisebb mecsete, amit 1870-ben építettek a Csing-dinasztia idején. A mecsetet a kulturális forradalom idején (1966–1976) gyárrá alakították, de ma ismét az iszlám oktatás és ima virágzó központja. (Fotó: Liz Hingley / GOST Books)

Már közel 40 éve készít a protestáns egyház ebédet a bevándorló munkásoknak a leghidegebb napokon, hogy a vasárnapi mise után ők is meleg ételhez juthassanak. A munkásokat a hitükhöz és közösségükhöz való ragaszkodás mellett a tányér leves is erősíti a -8 °C-ban tartott, kétórás istentisztelet után. A misék helyszínéül egy ideig egy régi gyárépület szolgált, azonban végül a templomnak költöznie kellett, hogy átadja a területet a shanghaji Disneyland építésének. (Fotó: Liz Hingley / GOST Books)

A hagyományos kelet-ázsiai buddhista gyakorlat szerint jó karmát jelent a fogságban tartott állatok szabadon engedése. Habár az elmúlt években a szokás gyakorlása drasztikusan visszaesett, a közösségi média segítségével és az online pénzadományozással újra életre tudták kelteni. Ilyenkor lakosok százai gyűlnek össze, hogy elengedjenek 3000 dollár (közel 900 ezer forint) értékben vásárolt halakat, amiket reggel szereztek be a piacról. A vallási okok mellett ez azért is hasznos, mert ezáltal a vizek élővilága is gazdagszik (aminek a horgászok örülnek), illetve az emberek összetartozását is erősíti a közös esemény. (Fotó: Liz Hingley / GOST Books)

Az indiai hindu nők aktív szellemi életet élnek Sanghajban: ennek része a szanszkrit olvasásóra, de emellett például tartanak rendszeres csoportos énekléseket is Shimao Riviera Garden-beli otthonaikban. A közösség azért választotta ezt a helyszínt, mert közel van a Huangpo-folyóhoz, a vízfolyások pedig szent szerepet játszanak az indiai vallásban. (Fotó: Liz Hingley / GOST Books)

A Kínai Kommunista Pártot 1921-ben alapították Sanghajban. Ebben a múzeumban többek között Mao Ce-tung viaszfigurájával elevenítik fel a pártalapítás emlékét. A helyszínt szinte szent helyként kezelik, sok kínai turista jár ide, hogy tiszteletét tegye a kommunista vezér előtt. (Fotó: Liz Hingley / GOST Books)

A Super Brand Mall Ázsia egyik legnagyobb bevásárlóközpontja, aminek a bejárata elé a thai fejlesztő (Chia Tai Group) egy buddhista szentélyt állított. A járókelők sokszor megállnak imádkozni a szentélynél, ami a város szerint a bevásárlóközpont üzleti helyzetén is sokat dobott. (Fotó: Liz Hingley / GOST Books)

Az ortodox kereszténység nem tartozik Kína öt elismert vallása közé, így az istentiszteleteket az orosz konzulátus szervezi. A 2016-os húsvéti ünneplés volt az első, amin mind külföldiek, mind kínaiak részt vehettek. (Fotó: Liz Hingley / GOST Books)

Az elmúlt években a jógázás egyre népszerűbb lett Sanghajban, ami előmozdította az indiai lelkiség és hagyományok iránti érdeklődést is. A képen az egyik indiai jógaoktató tart tűzünnepséget a kínai híveknek egy Csungming-szigeti farmon. (Fotó: Liz Hingley / GOST Books)

A Mao-korszak évtizedes elnyomása után Kína öt hivatalos vallásának (buddhizmus, taoizmus, iszlám, katolicizmus és protestantizmus) követői lélekszámban rohamosan növekedni kezdtek, de a nem hivatalos csoportok és az alternatív spirituális gyakorlatok választéka is bővült. A város pezsgő vallási élete figyelemre méltó, főként azután, hogy a politikai elnyomás mennyire leépítette a vallási infrastruktúrát. (Fotó: Liz Hingley / GOST Books)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!