Jakutszk, a durván 270 ezer lakosú város, ami Moszkvától több mint 8000 kilométerre fekszik Oroszország távolkeleti részén, a világ egyik leghidegebb városaként ismert. Ez a grammatikai értelmében vett szuperlatívusz  Jakob Schnetz fotográfus szerint egy rakás prekoncepciót sűrít magába. A sötétség, az elszigeteltség és a civilizált világtól való távolság, a militarizmus és a Szovjetunió lenyomatai mind olyan, Oroszországról alkotott sztereotípiák, amelyek erősen kapcsolódnak a Nyugat (kulturális) hegemóniájához.

Schnetz  Reindeer and a Burning Oil Can (magyarul: Rénszarvas és egy égő olajkanna) című sorozatának Jakutszkban készült képei játékosan reflektálnak az erőszakra, a szőrmeviselésre, a hidegre és a militarizmusra, mint olyan klisékre, amiket tipikusan oroszosnak tartanak az Oroszországtól nyugatabbra élők. 

Jakob Schnetz 1991-ben, Freiburgban született német fotós, akit nagyon izgatnak a különböző társadalmi struktúrák, így – bár egyébként sok mindennel foglalkozik – személyes, nagyobb lélegzetvételű projektjeiben leginkább az ezeket feszegető témákra koncentrál. A német fotós nem történeteket akar elmesélni a fotóival, sokkal inkább a konnotációk, a másodlagos jelentések és a képzettársítások hangulatát igyekszik megragadni.

Számára a fotózás eredetileg csak eszköz volt, amelyet fotorealisztikus festményeinek elkészítéséhez használt. Aztán egyszer csak beleszeretett a fényképezésbe, azt mondja azért, mert lenyűgözte, hogy a fotó mint médium mennyire manipulatív.

Nem hiszek a fotóknak. Nem hiszem, hogy a fotók megadhatják nekünk a válaszokat, de felvethetnek kérdéseket

– vallja. Szerinte az emberek hajlamosak arra, hogy a fotókat úgy nézzék, mintha azok egészen egyszerűen azt a valóságot mutatnák be, ami a fotózás pillanatában létezett, ezért játszik szívesen a valóság és az igazság koncepciójával a fényképein. Schnetz azt akarja, hogy úgy nézzünk minden fotóra, mint egy olyan képre,

amit egy konkrét ember egy konkrét világnézettel egy konkrét időpontban egy konkrét szándékkal készített.

A német fotós munkáiban a beállított/megrendezett és a dokumentarista fotózás egyesítésére törekszik.

Jakutszkban készült sorozatának zavarba ejtő szépsége mögött is e kettősség feszültsége sejlik fel. Nézzük a szibériai hideghez képest meglepően meleg pasztellszíneket a valóságosnak tűnő képeken, és nem tudjuk eldönteni, vajon mit láthattunk volna akkor, ha a fényképeken megörökített jeleneteket nem Schnetz lencséjén keresztül, hanem a saját két szemünkkel nézhettük volna meg.