40 nap – 40 kép

A karantén szó eredetileg a 14. századi „quaranta” giorni olasz kifejezésből ered, ami a hajók és a hajózó személyzet 40 napos elszigeteltségét jelentette, mielőtt beléptek volna a velencei kikötőbe, ugyanis ennyi idő alatt derült ki, van-e ragályos beteg a hajón.

A karantén, mint a börtön is, egyfajta kívülről ránk kényszerített nyomás, hogy megfosztva szabadságunktól valamiféle túlélési stratégiát dolgozzunk ki – mondja Birtalan Zsolt fotográfus. Szerinte az ágyhoz kötött betegség is hasonló. Van, aki teret enged a csüggedésnek, inproduktív állapotba kerül, és kivár, próbál túlélni, van, aki használja ezt az állapotot, és keres valamit, ami kitölti az időt. A nyugodt szemlélődés, megfigyelés ilyesmi, hiszen a karanténban erre van tér és idő is.

Ebben az időszakban újabb tapasztalatokat szerezhetünk magunkról, a külvilághoz, illetve másokhoz való viszonyunkról. Az összezártság, a monotonitás egyfajta meditatív állapotot is a felszínre hozhat. Érzékeink kiélesednek, minden más fénytörésbe kerülhet. Megpróbálhatjuk, hogy a legjobbat hozzuk ki ebből a nehéz helyzetből, hiszen kelet-európaiként az ilyesmiben van  gyakorlatunk.

Esterházy Péter írja nagyon találóan: „Közép-európaiak vagyunk: az idegrendszerünk elrongyolt, a vécépapírunk kemény.” E sorok igen aktuálissá váltak március óta – véli a fotográfus.

Talán a sors fintora, hogy Birtalan Zsolt karanténról szóló kiállítása a megnyitás után pár nappal be is zárt az Artphoto Galériában. A fotók a karanténszabályok szigorodása miatt jelenleg az online térben, egy részük pedig itt, az Index Nagykép sorozatában tekinthetők meg. A kiállítás a karanténszabályok enyhülése után újra kinyit.