Joe Bident 2020. november 3-án választották meg az Egyesült Államok 46. elnökének, és ha minden jól megy, a 78 éves veterán politikust január 20-án iktatják be hivatalába fokozott biztonsági intézkedések mellett. A választási eredményt ugyanis Donald Trump távozó elnök mindvégig vitatta, ami egészen odáig fajult, hogy január 6-án hívei megrohamozták az amerikai törvényhozásnak otthont adó Capitoliumot. De ki is az a Joe Biden, aki életének telén kerül az Egyesült Államok elnöki székébe, és válik a világ legnagyobb hatalmú emberévé?
Joseph Robinette Biden Jr. néven látott napvilágot 1942-ben a korábban szénbányász pennsylvaniai Scranton városában, bár tizenhárom éves korában elköltözött családjával a szomszédos Delaware államba. Ettől függetlenül gyakran azonosította magát a munkásosztállyal, utalva szénbányászcsaládi hátterére, hogy szimpátiát szerezzen a kétkezű munkások körében.
Harmincévesen került a nagybetűs politikába: 1972-ben megnyerte Delaware állam szenátusi választását, mandátumát pedig hatszor hosszabbították meg 36 éven keresztül. Hivatalba lépésével be is került a szenátus külügyi bizottságába, és aktívan részt vett az amerikai külpolitika formálásában. Pályafutása során több tucat országban járt, és legalább hatvan külföldi vezetővel és közjogi méltósággal találkozott.
A demokrata színekben politizáló Biden a mindenkivel kiegyező szenátor hírében állt, s bár magát liberálisként határozta meg, megtalálta a hangot republikánus kollégáival a törvények elfogadásának érdekében. Számos társadalmi kérdésben nemegyszer konzervatív, szegregációt támogató álláspontot képviselt főként a kisebbségek kárára: 1974-ben az állami iskolák deszegregációja ellen foglalt állást, 1984-ben támogatta a marihuánafogyasztás büntethetőségének szigorítását. Ugyanez az ellentmondás igaz külügyi tevékenységére is: ellenezte az öbölháborút, egy évtizeddel később viszont támogatta Afganisztán és Irak invázióját.
Mindezek ellenére karrierje során sikeresen megtartotta a becsületes, családcentrikus és szavahihető politikus szerepét. Hosszas politikai tapasztalata és a konszenzusteremtési képessége miatt választották a demokraták 2020-as elnökjelöltjükké, akinek személyével azt üzenték, hogy visszatérnek a normalitáshoz Donald Trump elnöksége után.
Egyetlen hibát sem láttam benne – így emlékezik Joe Biden a képen látható fiai, Beau és Hunter édesanyjára, Neilia Hunterre. A fiúk mellett Bidennek még egy lányt adó hölgy huszonnégy évesen rabolta el szívét, 1966-ban keltek egybe. A leendő elnöknek idillikus élete volt: háromgyerekes családapává vált, miközben megállíthatatlanul ívelt fel a karrierje. Harmincévesen, 1972-ben, hajszállal ugyan, de megnyerte Delaware állam szenátori tisztségét, amihez családja segítségére támaszkodott, lévén, hogy gyakorlatilag nulla pénzből kampányolt. Életét innentől azonban tragédiák sora kísérte. A képen már második felesége látható. (Fotó:
AFP)
Néhány héttel az után, hogy szenátorrá választották, Neilia három gyerekükkel súlyos balesetet szenvedett. Napokkal szenteste előtt karácsonyfáért indultak, autójukkal azonban egy kamionnak ütköztek. Neilia és lányuk, Naomi életüket vesztették, két fiuk, Beau és Hunter súlyos sérülésekkel élték túl a balesetet. (Fotó:
Bettmann / Getty Images Hungary)
Biden mély depresszióba zuhant, de a szenátori tisztségtől nem állt el: Beau kórházi ágya mellett tette le hivatali esküjét 1973-ban. Bármennyi örömet is lelt fiainak gyógyulásában, düh emésztette, olykor azon találta magát, hogy az utcán sétál este, és azt várja, valaki belé kössön. Fiai és szenátusi kollégái tartották benne a lelket, de a kilábalást az is segítette, hogy 1975-ben bemutatták második és jelenlegi feleségének, Jillnek, akivel 1977-ben kötöttek házasságot. Közös gyermekük, Ashley 1981-ben született. (Fotó:
Bettmann / Getty Images Hungary)
Annak érdekében, hogy családjával a lehető legtöbb időt tölthesse, 36 éven keresztül szinte mindennap vonattal ingázott delaware-i otthona és Washington között. A vonatutat munkával, hírlapok olvasásával töltötte. Utalva a vasúti cégre rá is ragadt az Amtrak Joe becenév. A vasúti közlekedéssel a közembereknek is próbált imponálni, a 2020-as elnöki kampány során is vonattal járt Ohióba és Pennsylvaniába kampányolni. (Fotó:
Joe McNally / Getty Images Hungary)
Közeli szövetségese volt Jimmy Carter demokrata elnöknek, akit 1976-ban választottak az Egyesült Államok 39. elnökévé. Biden ekkor már a szenátus külügyi bizottságának tagja volt. Bizottsági tevékenységének első évtizedében a hidegháború miatt felgyorsult fegyverkezés visszaszorítására összpontosított. 1979-ben Moszkvában tárgyalt Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel a Szovjetunió afganisztáni beavatkozása miatt ratifikálás nélkül maradt, a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló SALT–2-megállapodásról. (Fotó:
Bettmann / Getty Images Hungary)
Először 1987-ben indult az elnöki tisztségért, a kampányban azonban plágiumbotrányokba keveredett. Először azzal vádolták, hogy plagizálta Neil Kinnock, a brit Munkáspárt akkori vezetőjének egyik beszédét, később kiderült, hogy John F. Kennedytől is hivatkozás nélkül kölcsönzött pár gondolatot. Végül feladta a versenyt, néhány hónappal később pedig sztrókkal kórházba került, aminek következtében több műtéten is átesett. (Fotó:
Cynthia Johnson / Getty Images Hungary)
2001-ben már a szenátus külügyi bizottságának vezetője volt. Ebben a minőségben utazott Dél-Koreába, hogy megvitassák a Phenjan jelentette veszélyt, miután a Bush-kormányzat elkezdett kihátrálni az kommunista diktatúrával folytatott tárgyalásokból. A megválasztott elnök már akkor figyelmeztetett: Észak-Korea potenciálisan képes nagy hatótávolságú rakéták építésére, melyek elérhetik az Egyesült Államok területét. Húsz évvel később új kihívások várnak rá: Phenjan sikeres atomrobbantásokat hajtott végre, és ballisztikusrakétaprogramjával is nagyot lépett előre. Szorgalmazza a tárgyalások folytatását a Koreai-félsziget atommentesítése érdekében, de leszögezte: elődjével ellentétben nem áll szándékában személyes találkozót folytatni Kim Dzsongunnal. (Fotó:
Chung Sung-Jun / Getty Images Hungary)
Nem véletlenül vádolták háborús uszítással a 2020-as elnöki kampány során Bident a republikánus szavazók. 2001-ben támogatta az afganisztáni háborút, egy évvel később pedig Irak inváziója mellett szavazott. A külügyi bizottság élén több meghallgatást is összehívott a közel-keleti ország lerohanásának támogatása érdekében. Idővel azonban változott a véleménye, éles kritikusává vált a beavatkozásnak. Különösen az után, hogy kiszivárgott: amerikai katonák atrocitásokat követtek el a Bagdad melletti Abu Ghraib börtön iraki foglyaival szemben. (2004) (Fotó:
Brooks Kraft / Getty Images Hungary)
2007-ben Biden a felekezeti alapú polgárháborúvá fajult iraki konfliktus lehetséges rendezésén tevékenykedett, mondhatni, hogy jóvátegye korábbi „hibáját”. Ellenezte az amerikai katonák számának növelését, viszont kivonásukat sem tartotta járható útnak. Egyik elképzelése az volt, hogy Irakot föderációvá alakítsák át, melyet a síiták, a szunniták és a kurdok lakta térségek alkottak volna. Mondani sem kell, Bagdad elutasította az elképzelést, Irak kérdését pedig az Obama-elnökség nyolc éve alatt sem tudták rendezni, amit az Iszlám Állam 2014-es felemelkedése nehezített tovább. (Fotó:
John Moore / Getty Images Hungary)
Biden 2007-ben ismét indult az elnökségért, de nem tudott kiemelkedő eredményt elérni a Hillary Clinton és a Barack Obama által dominált versenyben, emellett a kampányfinanszírozásban is nehézségei akadtak. Az iowai jelölőgyűlésen sem szerzett számottevő támogatást, ezért bedobta a törölközőt. Mindazonáltal ez csak egy kisebb akadály volt a Fehér Házba vezető úton. (Fotó:
Win McNamee / Getty Images Hungary)
Idősebb fiát, a delaware-i államügyésszé emelkedett Beau-t öleli meg Biden a 2008-as coloradói demokrataelnökjelölt-állítón. Felívelő karrierje miatt gyakran hivatkozott fiára mint Biden 2.0-ra. Beau azonban 2015-ben, agyvelőrákkal való hosszas küzdelme után elhunyt. Joe Biden ezért sem indult 2016-ban az elnöki székért, amit a gyásszal indokolt. Bár kvalifikáltnak tartotta magát a tisztség betöltésére, saját bevallása szerint nem tudott volna szívvel-lélekkel a kampány élére állni. (Fotó:
Justin Sullivan / Getty Images Hungary)
Bár dolgoztak már együtt, nem álltak egymáshoz közel Obamával, mindazonáltal az elnökjelöltségért vívott küzdelem során kölcsönös tisztelet alakult ki bennük, ami abban teljesedett ki, hogy Obama felkérte alelnökjelöltjének a veterán politikust. Az öreg motoros Biden és a fiatalos Obama remek duót alkotott, amely elég ütősnek bizonyult a republikánus John McCain és Sarah Palin kettős legyőzésére. (Fotó:
Mct / Getty Images Hungary)
Az újdonsült elnöki duó a Clinton házaspárral részt vett az 1952 óta minden évben megtartott imanapon Washingtonban. Ezután közös megjelenéseikben egy igazi, kollegiális „bromance” képe mutatkozott. Biden nyolc éven át segítette a fiatal Obama munkáját Washingtonban, ami Biden imidzsét is erősítette, Amerika kedvenc nagybácsijává vált. Obama nem is maradt hálátlan, hivatali idejének utolsó napjaiban Bidennek adományozta az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetését, az Elnöki Szabadság Érdemrendet. (Fotó:
Win McNamee / Getty Images Hungary)
Kiemelt prioritásként kezelte az ukrajnai konfliktust. Több alkalommal is járt Kijevben, 2015-ben a parlamentben is felszólalt. Kritikusai szerint 2014-ben még alelnökként egy egymilliárd dolláros segély megvonásával fenyegette meg Petro Porosenko akkori ukrán elnököt, hogy nevezzék ki kisebbik fiát, Huntert a Burisma Holdings igazgatói tanácsába. Ezután pedig nyomást gyakorolt Kijevre, hogy menesszék a vállalat ellen vizsgálódó Viktor Sokin főügyészt. Azóta az amerikai hatóságok vizsgálódnak Hunter ukrajnai tevékenysége után, de a Burisma-ügy végül nem Bidennek, hanem Donald Trumpnak vált kárára. A távozó elnök ellen ugyanis ennek az ügynek a kapcsán indították meg az első impeachment eljárást. (Fotó:
Sergei Supinsky / AFP)
A 2020-as elnökválasztási kampány egyik legemlékezetesebb pillanata az első elnökjelölti vita volt, amely a felek hevessége miatt olyannyira eldurvult, hogy az Elnöki Viták Bizottsága új szabályok létrehozására kényszerült. A második és egyben utolsó forduló már jóval civilizáltabb keretek között zajlott. Trump a viták során sem ítélte el a szélsőjobboldali szervezeteket, illetve a szavazás tisztességével kapcsolatos kételyeit hangoztatta, ami előrevetítette a választás utáni magatartását annak eredményeivel szemben. (Fotó:
Chip Somodevilla / Getty Images Hungary)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
