A lovasíjászat tulajdonképpen hungarikum, hiszen az eurázsiai sztyeppéken száguldozó eleink foglalkozásszerűen űzték ezt a sportot, ami akkoriban még nem sport volt, hanem a vadászat és főképp a hadviselés egy speciális formája. Ha máshonnan nem, hát Kaszás Géza megejtően szép filmjéből, a Kassai Lajos életét bemutató A lovasíjászból ismerhetjük ezt a roppant összetett és nehéz sportot vagy inkább életformát, ami manapság tőlünk tízezer kilométerre, a távoli Malajziában éli reneszánszát.

A lovasíjászat mint sport villámgyors tempójú adrenalinbomba, amely a sebességet a gyorsasággal ötvözi. Ha maga az íjászat nem jelentene elég kihívást a sportolónak, akkor még ott van a lovaglás, hogy hatvan kilométer per órás sebességgel vágtató ló nyergéből találja el az illető a céltáblát.

Az első lovasíjászok – a feljegyzések szerint – a szkíták voltak mintegy 4000 évvel ezelőtt, de az ókori Egyiptomból, Krisztus előtt 3300-ból is láthatunk falfestményeket, amelyek lovasíjászokat ábrázolnak.

Kevesen tudják, hogy a lovasíjászat Malájföldön is évezredes múltra tekint vissza, csak éppen a tűzfegyverek elterjedésével teljesen kiment a divatból. Ám a közelmúltban felélesztették az embert próbáló sportot Malajziában, különös módon a felső tízezer, a vagyonos osztály tagjai között. Az első ilyen versenyt 2018-ban rendezték az ország középső részén fekvő Cape Cavallho Lovasíjász Klubban, Rembau térségében.

A lovasíjászat kiváltképp a malajziai lakosság zömét kitevő muszlimok körében népszerű. A versenyen kétszáz méteres távon kilenc céltáblát kell eltalálniuk vágtában a lovasoknak, ami elképesztően kemény próbatétel. Viszont az élmény mindenért kárpótolja a sportembereket.