A 49 éves Nilanthi Gunasekera egy marék szárított halat tart a kezében, az utolsó adag ételt, amit a családjának fel tud kínálni, fogalma sincs, mi lesz holnap. Ez csak egy, de nagyon fájó példája annak a hihetetlen mély válságnak, amelyikbe Srí Lanka az elmúlt néhány év alatt került. Az asszony csak egyike annak a milliónyi Srí Lanka-inak, akinek az életszínvonala drámaian csökkent, és vagy ki kell hagynia egy-egy étkezést, vagy drámaian be kell osztania a gyógyszereit, esetleg a gáztűzhelyről át kell szoknia a fával főzésre.

Most a hal is elfogyott, húst már régen ettünk, ez a marék az utolsó, amink van

– panaszkodik az asszony.

Srí Lankát, a korábbi Ceylont, amely 1948-ban nyerte vissza függetlenségét a hosszú brit gyarmati lét után, a legnagyobb gazdasági válság sújtja. Kezdődött a 2020-as koronavírus-járvánnyal, majd annak gazdasági hatásaival, amit csak tetéztek a vágtató üzemanyagárak és a rosszul menedzselt hazai gazdaság.

A száguldó infláció, az állandósuló üzemanyag- és élelmiszerhiány végül az utcára vitte az elkeseredett embereket, akik végül júliusban elzavarták a hibákért felelősnek tartott előző elnököt. Az ENSZ legfrissebb jelentése szerint a 22 milliós sziget lakói közül minden negyediknek jelent napi gondot a megfelelő élelem és táplálék beszerzése.

Gunasekera elpanaszolja, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy vegyenek egy gázrezsót és palackos gázt hozzá. Nemrégiben betörtek hozzájuk, és elvitték a régi rezsójukat, így most kénytelenek fát használni a főzéshez.

Ahogy egyre nő az elkeseredettség, úgy keresnek kapkodva megoldást az új kormány tagjai, legutóbb a Nemzetközi Valutaalaptól igényeltek hitelt, de egyeztettek Indiával, Japánnal és az USA-val is. Végül a héten Srí Lanka előzetes megállapodást kötött az IMF-fel egy mintegy 2,9 milliárd dolláros hitelről. A négy évre szóló program célja az állami bevételek növelése, a költségvetési konszolidáció ösztönzése, új üzemanyag- és villamosenergia-árak bevezetése, a szociális kiadások növelése, a központi bank autonómiájának megerősítése és a kimerült devizatartalékok helyreállítása.

Marad a hiány mindenhol

Ahogy az utolsó állami tartalékok is kiürültek, elfogyott az üzemanyag, és általánossá vált, hogy napokig kell sorban állni a benzinkutaknál. A hiány idején megnőtt ugyanakkor a kereslet a fára.

Krisan Darsana elmondta, beállt apjának segíteni, mindketten hatalmas rönköket aprítanak, és adják el a végeredményt gyújtósként. A fiú az után lett munkanélküli, hogy a válság miatt tönkrement az építőipari cég, amelynél dolgozott.

Nehéz meló ez

– panaszkodik a 25 éves fiatalember, aki gyakran néhány kekszen és pohár teán kívül nem nagyon eszik mást egész nap. Ezt kell csinálni, mert nincs más munka.

Nagy bajban vannak azok is, akik egészségügyi problémákkal küzdenek. Az állami fenntartású kórházakban elfogytak a gyógyszerek, ezért azt javasolták a betegeknek, hogy a gyógyszertárakból közvetlenül vegyék meg a szükséges készítményeket. Igen ám, de az embereknek nincs pénzük – panaszkodik Krisan 60 éves anyja, aki asztmás, magas a koleszterinje, és ízületi gyulladással kínlódik.

Már csak három napra elegendő gyógyszere maradt, aztán fogalma sincs, mi történik majd vele.

A gyerekek szenvedik meg a legjobban

Már a járvány alatti távoktatás is nagyon komoly problémák elé állította a szegényebb sorsú családokat, amit a mélyülő gazdasági válság okozta pénztelenség, a gyorsuló szegényedés csak tetézett.

Gunasekera asszony szomorúan mondja, a gyerekeik jövőjét szeretnénk biztosítani, de most még arra sem telik, hogy megvegyék a tankönyveket. Néhány szülőnek az is problémát jelent, hogy a gyerek iskolába járással kapcsolatos közlekedési költségeit fedezze.

Olyan mértékű a szegénység, hogy nemhogy fagyira, csokira vagy egyéb apróságra, de például születésnapi ajándékra sem jut pénz manapság Srí Lankán.