Index Vakbarát Hírportál

Nem filmezhetett nőként, ezért híres fotográfus lett

Az idő illúziója – Ruth Orkin (1921–1985) címmel nyílt meg 2023. október 10-én a Mai Manó Ház legújabb tárlata. A díjnyertes amerikai fotóriporter fiatalon biciklivel járta az utakat, megörökítve közben az apró pillanatokat. Majd gondolt egyet, és elutazott Firenzébe, ahol megszületett a legismertebb fotója. A kiállítók célja, hogy a művészet terén helyet adjanak a nőknek is.

A sors iróniája, hogy Ruth Orkin, a XX. század egyik legjelentősebb alkotója azért válhatott híres és gazdag fotográfussá, mert amikor fiatalon pályát kellett választania, a filmkészítés világában csak férfiak állhattak a kamera mögött. Mikor ugyanis Los Angeles-be költözött a családjával, a filmezés még elérhetetlen álom volt a nők számára.

Ruth Orkin tehát a század elején nem választhatta azt a pályát, amely iránt elhivatottságot érzett – legalábbis nem úgy, ahogy elképzelte –, ez viszont alapvetően határozta meg fotográfiai munkásságát, amelyről október 10-én nyílt kiállítás a Mai Manó házban, Magyarországon most először. Az amerikai művész 180 darab, 1939 és 1980 között készített fotóját mutatta be a sajtóesemény Anne Morin, a tárlat nemzetközi kurátora, a diChroma Photography elnöke.

Nem véletlenül Az idő illúziója a címe a tárlatnak:

RUTH ORKIN MUNKÁI KÉTSÉGKÍVÜL A FOTÓZÁS ÉS A FILMEZÉS HATÁRÁN VANNAK, VIZUÁLIS NYELVE A MOZDULATLANSÁG ÉS A MOZGÁS TALÁLKOZÁSÁNÁL HELYEZKEDIK EL.

Művészetében a tér magában hordozza az időt és a mozgást, és addig feszegeti a fényképészet nyelvének határait, amíg az be nem hódol az illúziónak és a mágiának. Már akkor is felszabadult volt a viszonya a fotózással, amikor 10 évesen megkapta az első gépét, amellyel elsősorban iskolatársai és tanárait fotózta. 17 évesen pedig biciklit ragadott, és Los Angelesből New Yorkba tekert – persze buszozott, stoppolt és burgonyaszállító kamionban is utazott –, hogy megnézze a világkiállítást. 

Híres portrék

Később – a filmes terveit feladva – fotóriporternek tanult, és készített képeket az amerikai Time, a Life és a Look magazinnak is. A XX. század közepén azonban egyáltalán nem volt jellemző, hogy nők fotóztak. Ráadásul ilyen önálló karrierrel – amilyen az övé volt –, sem sokan rendelkeztek ebben az időszakban. 1943-ban költözött New Yorkba, a soha nem alvó, mondhatni filmes városba, amelynek nem a hatalmassága, hanem az apróbb elemei érdekelték. És amíg este éjszakai mulatókban fényképezett, nappal csecsemőkről készített képeket, illetve

A SAJÁT ABLAKÁBÓL FOTÓZTA AZ EMBEREKET, EGÉSZEN MÁSFAJTA KÉPI VILÁGBA ILLESZTVE A VALÓSÁGOT. 

Mindemellett készített fotókat Albert Einsteinről, Woody Allenről és Lauren Bacallról, valamint Robert Capáról is. Mint a művész fogalmazott:

Ha a fényképeim azt az érzést keltik a nézőben, amit én éreztem, amikor először készítettem őket – nem vicces... szörnyű... megindító... szép? – akkor elértem a célomat.

A legemblematikusabb képe

Ruth Orkin az 1950-es években Firenzébe utazott, amit úgy döntött el, mintha csak a kisboltba ugrana le, és mit sem sejtve elkészítette a leghíresebb, legemblematikusabb képét. Ez az Amerikai lány Olaszországban címet viseli, és arról szól, hogy mi történhet Olaszországban egy amerikai lánnyal, aki egyedül utazik. A felvételen a modell egy csapat férfi között sétál el. 

Baki Péter, a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház igazgatója megemlítette a sajtóeseményen, hogy

A MŰVÉSZ LEGHÍRESEBB KÉPÉT A #METOO-MOZGALOM MEGJELENÉSE UTÁN TÖBBSZÖR IS MEGVÁDOLTÁK A FÉRFIAK TEKINTETE MIATT.

A sorozat főhősétől, Ninalee Craigtől pedig már egy 2011-es interjúban is azt kérdezték, nem volt-e sértő vagy zaklató a férfiak viselkedése. A kérdésre határozott nemmel felelt. 

A hozzá legközelebb álló férfiról pedig sokáig úgy vélték, hogy éppen a lágyéka felé nyúl, ezért őt ki is retusálták éveikig  a fotóról. Craig szerint azonban ezek az emberek boldogok voltak, és egyik sem lépte át azt a képzeletbeli határvonalat, amitől ő rosszul érezte volna magát. 

Ugyan filmes vágyait korábban már feladta, a sors mégis közbeszólt. New Yorkba visszatérve Orkin összeházasodott Morris Engel fotográfussal és filmrendezővel, akivel két játékfilmet is készítettek közösen. Ezek egyike A kis szökevény, amelyet 1953-ban Oscar-díjra is jelöltek, majd ugyanabban az évben elnyerte a Velencei Filmfesztivál Ezüst Oroszlán-díját. Orkin a rákkal folytatott hosszú küzdelem után New York-i otthonában hunyt el 1985-ben. 

A tárlat 2024. január 14-ig látogatható a Mai Manó Házban.



Rovatok