Pár lépésre az Astoriától, a Múzeum körút 5. szám alatt van egy kis üzlet. Vagy műhely. Vagy még inkább a kettő együtt. Egy kicsit olyan, mint Vianne Rocher csokiboltja. Meghitt, otthonos, hívogató, befogadó. És még a tulajdonos Barta Judit is emlékeztet egy kicsit Juliette Binoche-ra. A habitusa mindenképp, a kedvessége, a magával ragadó egyénisége.

A város, sőt az ország egyetlen Babaklinikáján vagyunk. A hamisítatlan retró környezet, az évszázados (bár már a modern kor igényeinek megfelelően motorral is felszerelt) Singer varrógép időutazásra csábít.

Utazzunk hát!

Százhúsz éve kezdődött

A történet jó százhúsz évvel ezelőtt kezdődött. Egy fuvaros férfi meglátott egy szép, szorgosan hímezgető fiatal lányt. Megtetszett neki a lány mosolya és szépsége, és megkérte a kezét. Ez a lány volt Barta Judit nagymamájának az unokatestvére, aki az esküvő után játék babák készítésével kezdett foglalkozni, és mint hajdan a céhlegények, még Párizsba is elutazott, hogy tökéletesítse mesterségbeli tudását.

Hazatérve üzletet nyitott nem messze a Babaklinika jelenlegi helyétől, a Károly körúton. És a mesterség nemzedékről nemzedékre öröklődött, mindig a család hölgytagjai vezették a vállalkozást. Barta Judit édesanyja, Berényi Zsuzsa volt a második generáció, Judit a harmadik.

A háború után még a régi, Károly körúti üzletben kezdte újra a babajavítást a család, mígnem 1947-ben oly sok sorstársával együtt az üzletet államosították, és átalakították babajavító szövetkezetté.

A vállalkozókedv azonban olyan, mint a korcsolyázni vagy biciklizni tudás. Sohasem felejti el az ember, a szenvedély előbb-utóbb a felszínre tör. Így aztán a nagymama, az alapító hölgy unokatestvére 1957-ben kibérelte a Múzeum körút 5. szám alatti helyiséget, és kisiparosként vitte tovább a Babaklinikát. Berényi Zsuzsa, Judit édesanyja 1982-ben vette át az üzletet, majd Judit is belépett a vállalkozásba (és az üzletbe) 1989-ben. Néhány évig a család három generációja dolgozott egy időben, egymást segítve a picinyke üzlethelyiségben.

A kis üzlet alig változott 2013-ig az ötvenes évek óta. Több mint ötven évig szolgált a szinte múzeumi darabnak tetsző régi pult, a százéves Singer varrógép, a dicső múlt patinás őrzői.

Ősöreg Singer varrógép

De 2013-ban Berényi Zsuzsa elhunyt, és édesanyja váratlan és fájdalmas elvesztése után Judit újraálmodta a miniatűr vállalkozását. Csak az ősöreg Singert tartotta meg a régi berendezési tárgyak közül, minden mást lecserélt, új színeket, hangulatot, varázslatot kapott a Babaklinika.

Judit, ahogy az Indexnek elmondta, folyamatosan tanul, fejleszti magát, hiszen javításra várnak a modern, sírni és járni is tudó elemes babák, amelyeket már meg tud reparálni. Szebbnél szebb Götz termékek, a babák Ferrarijai ülnek a polcokon, a korunknak megfelelő új anyag- vagy műanyag testtel, szép hosszú fésülhető hajjal, gyönyörű ruhákba öltöztetve.

Judit gondolt a vékonyabb pénztárcájú vevőkre is, számukra ott a kosár, a Babaklinika „turkálója”, amelyben régi, olcsó, felújított babákat árulnak, így életre keltve a már-már muzeális, igazi játék babákat. A nagy komód pedig tele van csodaszép ruhákkal, ahonnan a kis vásárlók felruházhatják kiválasztott babájukat.

A Babaklinika folyamatosan szélesíti portfólióját, így kerültek be a macik is az üzletbe. Az 50-60 éves, szalmával kitömött maciktól kezdve a modern, mosható, elemes mackókig Judit minden kis játék medvét megjavít. Helyreállítják a szőrös kedvencek eredeti alakját, új macifület, maciszemet, macitappancsot kapnak, sőt még új macihangot is a kis kedvencek.

Az üzlet „trezorjában” vannak az értékes porcelánfejű babák. A gyűjtők visszatérő kliensek, az ő számukra tartogatja Judit ezeket a kincseket, és ha szükséges, visszaadja a karját, szemét, haját ezeknek az antik szépségeknek.

Az üzlet a kívülállónak, az első alkalommal idelátogatónak enyhén morbid látványt nyújt; a babafejek ahogy sorakoznak a polcokon, ahogy zsákszámra áll a babakéz- és lábgyűjtemény. Nem véletlen, hogy a filmtörténet megannyi horrort ismer játék babákkal.

Lecsukódó szemek, brumihang, igazi hajból készült paróka, kaucsuklábak, -kezek, -fejek, az embernek már-már bevillan a régi mondóka: „Lédererné, mi van a kosárba’?”

De hát ez csak a képzelet futó tréfája, nincs itt semmi morbid, rossz az, aki rosszra gondol.

Ezek a gondolatok járnak a riporter fejében, miközben odakint zúg a Múzeum körút csúcsforgalma, eldübörög egy-egy 9-es busz, elzakatol a 47-es vagy a 49-es villamos, a talpunk alatt remegteti a földet a 2-es metró. A város legforgalmasabb csomópontján merülünk el a múlt feneketlen mélységeibe.

„Karácsonykor többen jönnek – mondja Judit, amikor arról kérdezem, mekkora forgalmat bonyolít le. – De általában napi öt-hat babát hoznak be a műhelybe, vidékről is jönnek, hiszen mi vagyunk az ország egyetlen babaklinikája. Most január közepén vagyunk, ez egy csendes időszak, nyugodtan tudunk beszélgetni.”

Ha napjában két-három, esetleg négy babát behoznak, akkor már örül vendéglátónk, ha tíz baba érkezik javításra, az már zseniális, fogalmaz Judit.

Judit mindent egyedül csinál, fogadja a vevőket, varr, toldoz, foldoz, igazi „one woman show” a vállalkozása.

„Belefér, meg tudom oldani, miután a sűrűbb napokat gyengébbek, nyugalmasabbak váltják – magyarázza. – Ezzel a két varrógéppel dolgozom, az egyik, ugye, az ősrégi Singer, de jobbára kézimunkát végzek, kézzel varrok.”

Judit vadonatúj babákat, saját készítésűeket és felújítottakat is árul.

„Ott az a Lencsike baba, az a nagy szemű, az például saját készítésű – tudjuk meg. – Meg ott azok a tarkabarkák is. De sajnos nagyon kevés babát adok el. A mai kislányok már nem nagyon babáznak.”

Babázni időigényes foglalatosság

Hát igen, babázni nem egyszerű foglalatosság. Ahhoz le kell ülni, időt kell szakítani rá, teljes embert igénylő foglalatosság. Az nem úgy megy, mint a számítógép vagy a mobiltelefon nyomkodása. A babázás szerepjáték. Judit szerint nem ártana, ha a kislányok többet babáznának, vagy babáznának egyáltalán.

Judit körbemutat.

„Ezek itt a kétezres évek anyagtestű, kerámiafejű babái. Behozzák őket, elég rossz állapotban veszem át szegényeket, és felújítom, megmosom a hajukat, a ruhájukat megjavítom.”

Judit egész gyűjteményeket szokott kapni.

„Annak idején akár több szép babából álló gyűjtemények is keletkeztek, aztán a tulajdonosuk meghal, és a babákra már nincs szükségük a maiaknak, ezért behozzák nekem a megörökölt kollekciót” – mondja.

Na és mi a helyzet korunk hősével, azaz hősnőjével, a Barbie-val?

„Nem nagyon foglalkozom Barbie babákkal, javításra hoznak be egy-kettőt – mondja Judit. – Nem szeretem a Barbie babát. Nagyon szépek, de én magamtól nem árultam sohasem Barbie-t. A baba, az legyen baba. A baba legyen pufók, hurkás, mozgó szemű, de ne legyen tökéletes, mint a Barbie. Egy baba ne legyen testképzavaros. Ne akarjunk Barbie-ra hasonlítani, mert mi, nők nem olyanok vagyunk. És a babák sem...”

Hát igen, a Babaklinika nem Barbie-bolt... Barbieland nem itt van, Margot Robbie innen csalódottan távozna. De vajon mennyi idő alatt lehet újjávarázsolni, meggyógyítani egy babát?

Többféle javítás létezik. Típushiba, hogy behoznak egy anyagtestű babát, amelynek a végtagjai gumiból készültek, és varrok neki egy szép anyagtestet. A babák nem szalmával vannak kitömve, hanem vattával vagy szivaccsal. Van, hogy elromlik a baba mozgószeme, de én nem javítok szemet, hanem kicserélem, Németországból veszek babaszemeket, mert ott van a babagyár. Kék és barna szemek vannak, ötven éve még voltak zöld babaszemek is, de ma már nincsenek. Kiszedem a baba szemét, és beteszek újat

– meséli munkájáról Judit.

Na és a babahaj!

„A fűzött hajú babáknak műanyag hajuk van, azt rendbe hozom. Megfodrászkodom. Megmosom, balzsamozom, kifésülöm, behajcsavarom. Emberi hajból parókát tudok készíteni, az antik babáknak van ragasztott hajuk, a mostaniaknak fűzött a hajuk, és az emberi hajat nem lehet fűzni.”

Vannak itt mackók is

Egy új babatest elkészítése másfél-két órás művelet, mindennel együtt. Szemezni gyorsabban lehet, attól függ, mennyire van berozsdásodva. Az egy félórás menet. A haj rendbe hozása viszont három-négy napot igényel, az aprólékos munka. Ugyanis a babahaj három-négy napig balzsamban pihen a babafejjel együtt, és csak utána lehet nekiállni kifésülni. A ruhavarrás két-három óra.

Persze Judit mackókkal is dolgozik. Egy maci hat darabból áll: a testből, a fejből és a négy végtagból. Annak az összerakása öt-hat órás munka.

„Egy nap egy maci. Azon a napon csak egy macival foglalkozom. Tappancsolom, szemet, új fület adok neki... A mackónak sötétbarna a szeme, de ma már vannak világosbarna szemű macik is” – mondja Judit.

Judit az édesanyja mellett tanulta meg a mesterséget, ahogy fogalmaz, fejlődtek az új babákkal együtt. Amikor megkérdem, mindig is babákat reparált-e, megrázza a fejét.

Külkeresnek tanult, elcsábították a babák

„Nem, én külkeresnek tanultam, de csak minimális ideig dolgoztam a tanult szakmámban. A babák elcsábítottak. A családi kupaktanács döntött úgy, hogy belépek a klinikába, miután a nagymama nagyon beteg lett. Beléptem, de nem bántam meg.”

Juditnak van két kislányunokája, akik előszeretettel babáznak. Ha minden jól megy, biztosított az utánpótlás, a lányok gyakran bejönnek az üzletbe. Judit nem tagadja, örülne, ha az unokái folytatnák a mesterséget, mielőtt az kihalna. Az országban ugyanis nem dolgozik több babajavító. Jelenleg Judit az utolsó mohikán.

Sokan szeretnek bejönni, leülnek, nézelődnek, beszélgetnek, szimplán csak eltöltik itt az időt.

És közben észre sem veszik, beülnek az időgépbe...