Index Vakbarát Hírportál

Egy váróterem, egy posta, utcaképek, egy díszes híd – többek között ezeket ábrázolja az a 13 fotó, amiről évek alatt sem tudták megállapítani a Fortepan fórumozói, hogy hol készült. Tavaly december végén ezekből állított össze egy gyűjtést Simon Gyula szerkesztő, aki már több ezer helyszínleírást emelt át a fórumról a Fortepanba. Voltak csodaszép megfejtések, volt azonban kép, amiről most sem tudtuk meg biztosan, hol készülhetett. Nézze!

Válogatásunk a 33. Sajtófotó pályázat legjobb fotóiból. Az idei pályázaton 243 fotós összesen 7164 képpel pályázott, az Index fotóriporterei öt díjat nyertek.

Az Index részéről Bődey János első díjat nyert Visszatérés a csillagos házakba című portrésorozatával, második lett a Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia (egyedi) kategóriában Akiket mindenhonnan kitaszít a rendszer című alkotásával, és harmadik helyet ért Emberábrázolás (portré) kategóriában A rejtélyes Berény festmény című képe. Huszti István kollégánk Tüntetés a netadó ellen című sorozata a Képriport (sorozat) kategóriában lett harmadik helyezett, Ajpek Orsolya pedig a Művészet – műalkotás vagy művészeti tevékenység ábrázolása, fotóriporteri eszközökkel (sorozat) mezőnyében végzett harmadik helyen Neohippi törzs járta táncát Nógrádban című sorozatával.

 

A győztes fotók listáját kapcsolódó cikkünkben olvashatják.

Magyarország elképesztően jól áll a régmúlt emlékeiről szóló útikönyvekből. A győri Karmelita templomról, a döbröntei Szarvaskő váráról, a szegedi Reök-palotáról, a miskolci Deszkatemplomról oldalakat olvashat útikönyvekben az érdeklődő, de mi a helyzet a 20. század közepének, második felének városi legendákkal, titkokkal, szimbólumokkal átszőtt, sokszor vérrel átitatott helyeivel? Amiket szüleink, nagyszüleink mutattak meg nekünk évekkel, évtizedekkel ezelőtti városi sétáinkon, volt, hogy hangjukat lehalkítva.

Nagyot mennek a Franciaországban élő magyar fotósok: egyszerre két kiállítás is nyílik a párizsi Magyar Intézetben. Sopronyi Gyula uszályos sorozatát már az

Déri Miklós a barátairól kezdett fotósorozatot a Facebookra, de a projekt kilépett medréből. A végeredmény a nem túlzottan NER-kompatibilis pesti értelmiség tablója lett. A képek a Facebookról átkerültek a kiállítóterembe.

Mindenkinek van egy idealizált kép a fejében a Vadnyugatról, amin cowboyok lovagolnak a végtelen prérin, és a végtelen, csillagoktól lyuggatott, sötétkékből feketébe hajló ég alatt hajtják fejük álomra, hogy másnap reggel a nyílt tűz mellett bádogbögréből szürcsöljék a kávét, és rém férfias dolgokról beszélgessenek. A Vadnyugat természetesen már nem ilyen, sőt, talán soha nem is hasonlított a John Wayne-filmek világára. Végtelennek végtelen, de kietlen, kemény, cseppet sem barátságos vidék, ahol az ember simán elveszhet, de úgy, hogy soha senki nem talál rá. Lucas Foglia 2006 és 2013 között az Egyesült Államok legritkábban lakott vidékeit, Idaho, Montana, Nevada, New Mexico, Texas és Wyoming államokat járta be.

A walesi Mike Harvey négy éven át taxizott, hogy előteremtse a pénzt az utazásaira, néha le is fotózta a hátsó ülésen utazókat. A viteldíjat köszönetképpen elengedte, erre utal a képek címe.

Egész évben képek százezrei versengenek néhány másodpercnyi figyelmünkért. Kíváncsiak voltunk arra, hogyan készülnek azok a fotók, amik kitűnnek a tömegből, és ilyen tempó mellett is megtalálják az utat a közönséghez.

 

Arra kértünk egy sor kiváló magyar fotóst, küldjék el nekünk azt az egy fotót, ami a legjobban összefoglalja a tavalyi évüket, és aminek történetéből egy kicsit őket is megismerhetjük. A változatos képek nemcsak azt mutatják be, milyen témák és problémák foglalkoztatják ma a hazai fotósokat, hanem segítenek összefoglalni a 2014-es évet is. Együtt rávilágítanak a minket körülvevő világ globális és helyi problémáira, szépségeire és a pillanatokban rejlő apró örömökre.

Személyes történetek, megindító portrék, különleges hangulatok és fontos események 2014-ből, a szerzők tolmácsolásában.

A Police.hu, a rendőrség hivatalos hírforrása jelentős minőségbeli javulást mutatott 2014-ben, legnagyobb és őszinte örömünkre. Hírrovatunk Bibliája idén megújította arculatát, gyorsaságban, mennyiségben is javult, de a leglátványosabb fejlődés a fotózásban következett be. Sokszor kifejezetten az abszurd képek miatt veszünk át egy-egy mínuszos hírt, mert egyszerűen nem lehet kihagyni. Ezekből válogattuk ki a legjobbakat.

A Fortepan szinte teljes huszadik századot feltérképező szilveszteri válogatásából nagyon úgy tűnik, a magyaroknak nem feltétlenül a szilveszter éjjel az életük bulija. Mindegyik kép inkább melankóliát és visszafogottságot sugároz, távolságtartást, és a jövőtől megriadt tekinteteket. Döntse el ön, mekkora volt a szilveszteri buli!

Kelet-Ukrajna felett lelőtték a Malaysia Airlines egyik utasszállítóját, a Hamász rakétás támadásai után Izrael légi csapásokba kezdett, majd szárazföldi offenzívát indított a Gázai övezetben, Irakban és Szíriában is légi csapásokat indítottak az Iszlám Állam ellen. A berlini fal ledöntésének 25. évfordulóját ünnepelték, Skócia az egység mellett szavazott, már több mint 20 ezren megbetegedtek a nyugat-afrikai ebolajárványban, Hongkongot esernyős tüntetés rázta meg, Fergusonban pedig újabb zavargások törtek ki. Az év külföldi képei II. rész.

Mozgalmasan telt a világban az év első fele: a Közép-afrikai Köztársaságban véres összecsapások törtek ki a muszlim fegyveresek és keresztény harcosok között, eltűnt a Malaysia Airlines Kuala Lumpurból Pekingbe tartó utasszállítója, az Iszlám Állam pedig rohamtempóban tört előre Irakban. Szerbiában árvíz pusztított, 93 éves veterán is újra ugrott a normandiai partraszállás 70. évfordulóján, Észak-Koreában pedig fontos szimbolikus lépésként újabb családegyesítést tartottak. Az év külföldi képei I. rész.

Eső a fesztiválokon, tűz a Kodály köröndön, jég az erdőkben. Az időjárás felejthetetlenné tette 2014 második félévét, de a politikusok felvették a versenyt. Falus Ferenc benevezése a főpolgármesteri versenybe, majd visszaléptetése a versenyből, vagy a fideszes politikusok "urizálásá" és beszólásai szintén emlékezetesek maradnak sokáig. Az év legnagyobb fordulata azonban az egyre erősödő tüntetéshullám volt, amely még Orbán Viktort is meghátrálásra késztette. 2014. második fele képekben.

Meglepő, de mozgalmas év volt 2014 is. Elkísértük a köztársasági elnököt pecázni, körbefutottuk a Balatont, a baloldali pártok börleszkelőadása mellett újra kétharmadot szerzett a Fidesz, a szlovák kormányfő tartotta anyába szorított bele Orbán Viktor egy apát, miközben el nem készült gázvezetéket adtak át. Persze nem ez volt az egyetlen dolog, amit úgy adtak át, hogy nem készült még el. Nézze meg velünk az Év képei sorozatban, hogy mi történt Magyarországon az év első felében.

Tíz évvel ezelőtt minden idők egyik legnagyobb erejű földrengése több tíz méter magas hullámokkal lecsapó cunamit indított el az Indiai-óceánon, ami aztán még több kilométerre a partoktól is szinte mindent megsemmisített az útjában Indonéziában, Thaiföldön és több közeli ország partvidékén. 228 ezren meghaltak, több millióan elveszítették otthonukat a percek alatt borzasztó sebességgel partot érő több millió tonna tengervíz alatt. Nagykép.

A Temesváron 1989 decemberében kirobbant népfelkelés után felgyorsultak az események, Románia számos nagyvárosában utcára vonultak az emberek, a forradalom pedig gyorsan véget vetett Nicolae Ceaușescut 24 évig tartó uralmának. A diktátort és a feleségét, Elenát az utolsó, a kommunista párt székházának erkélyéről elmondott beszéde után alig egy nappal elfogták, és rögtönítélő katonai bíróság ítéletével december 25-én már a kivégzőosztag elé állították őket. Arról 25 év után is viták folynak, mi történt pontosan a forradalom alatt, a kommunisták másodvonala tört-e előre, de a Securitate Ceaușescuhoz hű ügynökei, és a káoszban egymást is lövő katonai és felfegyverzett civilek összecsapásai 1100-nál is több áldozatot követeltek.

51 300 ajándékkal teli cipősdobozt gyűjtött össze idén a Baptista Szeretetszolgálat, a dobozokat 3000 önkéntes segítségével körülbelül 1000 hazai településre jutattják el nagycsaládos, mélyszegénységben élő, kórházban, bentlakásos intézményekben ünneplő, vagy a családjukból kiszakadt gyerekeknek. Így jutott el kilenc doboz egy kilencgyerekes mogyoródi család kétszobás vályogházába, ahol egy csőtörés miatt idén egyébként elmaradt volna egy karácsony.

Antoine Bruy francia fotós három éven át stoppolt keresztül-kasul Európán, hogy olyan emberekkel találkozzon, akik úgy döntöttek, kivonulnak a társadalomból – az ő szavaival: „lekapcsolják magukat a hálózatról” –, és megpróbálnak gazdaságilag teljesen függetlenül, önfenntartóan élni a városoktól távol. A Pireneusok, az Alpok és a Kárpátok elhagyatott helyein, úttalan utakon járva tizenöt olyan családdal töltött el hosszabb időt, akik korábban sosem foglalkoztak földműveléssel, de nem tudtak, nem akartak többet a városban élni, ezért önerőből megtanultak a természettel és a természetből élni.

Gulyás Miklós új kiállítását, a Színtért a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Ponton Galériájában január 31-ig nézhetjük meg. Az utcai képeken próbababák piknikeznek, egy férfi egy temetőben laptopozik, egy másik egy hattyúval pózol. Furcsák, de mégis ismerősek ezek a képek.

Gulyás Miklós képein már korábban is fontos szerepet kapott a város, a Keleti pályaudvar, a villamos, a Széchenyi-fürdő, a lóverseny vagy a Kerepesi temető. Új kiállításában a terep helyett a szereplők lettek a fontosak, az emberek mellett beleértve az olyan városi jószágokat is, mint a galamb vagy a próbababa. „Az utca fényképezés, módszer és életforma” – állítja a fotós. „A megragadás elejtés, semlegesítés is egyben, segít feldolgozni a külvilág jelenségeit. A fényképezés számomra terápia. Ugyanakkor törekedtem arra is, hogy a kiállítás nézői ismerősnek találják az általam képekbe foglaltakat." És ez így is van: mindenki látott már meghökkentő pillanatokat Budapest utcáin, Gulyás most meg is örökítette ezeket nekünk. 

Páratlan gyűjteménnyel gazdagodik a Fortepan: 2200, a nagyközönség előtt eddig ismeretlen, jól sikerült kép kerül fel a harmincas és a negyvenes évekből az online fotóarchívumra. Imitált fegyveres rablás, ásítozó honvédek, perecszopogatás gyászruhában: a néhány napja külsőleg is megújult, jobban kereshető oldal új anyagából válogattunk.

Nem sok fotós használt színes filmet az 1930-as években, és közülük is kevesen hagytak hátra olyan ellentmondásos képeket, mint Hugo Jaeger, aki tehetségét és egyéni látásmódját már jóval a háború előtt a náci propaganda szolgálatába állította. Hitler személyi fotósaként az egyetlen célja az volt, hogy képeivel kitörölhetetlen emléket állítson a német felsőbbrendűségnek.

Szibéria tengeri kapuja Tyikszi. A 4500 fős település a II. világháborúban és a 70-es években élte viszonylagos fénykorát. A peresztrojkával téli álomba merült, bár a jég visszahúzódásával megjelenő új tengeri kereskedelmi útvonalak és az eddig rejtett kőolajkincsek elérhetőségével ismét megnőhet a térség jelentősége. A globális felmelegedés azonban nem csak szép jövőt ígér: a környezet változása természeti veszélyeket is rejteget, de emellett a Jeges-tenger a jövő egyik geopolitikai konfliktuszónája is lehet az Egyesült Államok, Kanada és a tenger legjavára igényt tartó Oroszország között.

Amikor Havel a mennybe ment: huszonöt éve volt a bársonyos forradalom, amibe a keményvonalas csehszlovákiai rendszer három hét alatt belebukott. Egy hamis halálhír, a rendőri brutalitás okozta felháborodás, egy jól időzített szentté avatás és a prágai tavasz elfojtott emléke mind kellett ahhoz, hogy az addig némaságba burkolózó társadalom ébredése rákényszerítse a nemzetközileg is elszigetelődő kommunistákat a hatalom átadására. Csehszlovákia 1989-es mámoros napjai, nagykép.

2017. február 20-án éjjel, 51 éves korában, hosszú betegség után meghalt Burger Barna fotográfus. Az Index Nagykép rovatában korábban megjelent, a Kék túrán készült képeivel emlékezünk a fotográfusra.

“Élni azért kurva jó dolog” - erre jutott Burger Barna, miután két év alatt lenyomta Kék túrát. A legtöbb természetjáróhoz hasonlóan a fotóst is Rockenbauer Pál legendás sorozata, a Másfélmillió lépés Magyarországon babonázta meg, nekivágott a feladatnak, aztán csak ment és ment, és közben állandóan fotózott. “Ez az a táj, ahol úgy hiszed, majd rengeteg fotóval térsz haza, hát persze, hiszen a Mátra nemcsak festői hely, de ráadásul jó és élvezetes is fényképezni.” A képek és az emlékek könyvvé álltak össze, ebből lett a most megjelent Kékvándor, amit a Magyar Természetjáró Szövetség adott ki.

Ötven év alatt a régi Óbuda annyira megváltozott, hogy több helyen komoly gondban voltunk, amikor a Fortepanon összegyűjtött fényképek helyszínét próbáltuk beazonosítani. A hatvanas-hetvenes években nem csak házakat és udvarokat romboltak le, egész utcák is a lakótelep-építés áldozatául estek. A sokszor dohos, néhány nemzedékre elegendő szenvedést megélő házakkal együtt az erős szomszédsági kapcsolatok, a csak itt élő szokásrend, randihelyek, helyi közösségek is eltűntek, feloldódtak a panel szürkés árnyalataiban. Bejártuk és újrafényképeztük az egykori fotóhelyszíneket: óbudai nagykép.

A holland fotós, Hans Eijkelboom fogta magát, és hosszú éveken keresztül fotózta az utca emberét. És nem azért, hogy divatos streetfashion blogokon kielemezze a viseletüket, hanem hogy felfedezze bennük a hasonlóságot. Több, egymástól teljesen távol eső városban lőtte folyamatosan a sétálóutcákat, így jött össze az az elképesztő mennyiségű fotóból álló gyűjtemény, ami most könyv formában is megjelent. Húsz év anyagából állt össze ez a lesújtó tabló, amit a könyv címe egyszerűen foglal össze: a 21. század emberei. Több kontinensen is dolgozott a projekten, Amszterdamban, New Yorkban, Párizsban és Sanghajban is, mégis mindenhol megtalálta a párhuzamokat, legyen szó rózsaszín felsőkről, kockás ingekről vagy pufidzsekikről, az emberek között nincs is olyan nagy különbség, ha övtáskákról vagy zenekaros pólókról van szó. A könyv minden oldalán 12 variációt láthatunk egy-egy divattémára.

A testi fogyatékkal élőket gondolatban egy harmadik, semleges nemhez sorolják, akiknek nem lehetnek szexuális vágyaik. Pedig ez nem igaz. Nagykép.

Így összegzi fiatalkori élményeit az egykori dél-koreai jakuza, aki az elkerülhetetlennek tűnő halál elől Japánba menekült. Jang Szüngu (Yang Seung-woo) felhagyva a gengszterélettel nyelvet és fotózást tanult, majd hazautazott és újra felkereste társait, hogy képein keresztül mutathassa be a jakuzák nőkben, alkoholban és vaskos pénzkötegekben gazdag világát.

Nem bolondok. Nem várják, hogy megszólaljon. De odaültetik az ebédlőasztalhoz, átölelik éjszakára, megfésülik a haját, ajándékokat vesznek neki, és ha megsérül, szervizbe küldik. A viszonyuk jóval több, mint puszta szex. A dán Benita Marcussen olyan férfiakat fotózott, akik életnagyságú babákkal élnek együtt.

Ötven évvel ezelőtt, 1964. november 21-én adták át Magyarország egyik, ha nem a legszebb hídját, a budapesti Erzsébet hidat. Ezen a napon hatalmas tömeg hömpölygött a hídon, a korabeli szakértők úgy tartották, hogy a több ezer ember jelenléte volt az igazi terheléspróba, még akkor is, ha hetekkel korábban nyolcvan busszal és negyven villamossal mérték: mit bír a híd. A helyén álló Erzsébet lánchidat a visszavonuló német csapatok 1945-ben robbantották fel, torzója tizenöt évig határozta meg a pesti oldal háború utáni arcát. A régi lánchidat már nem lehetett újjáépíteni, egy Petőfi hídhoz hasonló jellegtelen gerendahíddal nem akarták csúfítani a panorámát, így esett a választás az akkor korszerűnek számító kábelhídra. A híd képéhez hozzátartozik az elmúlt ötven év történelme: a szocialista delegációk vonulásai éppen úgy, mint a féllegális 1988-as tüntetés Bős-Nagymaros ellen, az 1990-es taxisblokád vagy a 2006-os barikádépítés az október 23-i nagygyűlések után. Felhasznált irodalom: dr. Gáll Imre: A budapesti Duna-hidak, Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között. A képeket javarészt a Fortepanon válogattuk.