A múlt hónapban a sakk világát rázta meg egy csalási botrány, ám ezek már legalább 120 éve velünk élnek. Volt, aki a maratoni táv közel felét tette meg gépkocsival, Maradona kézzel szerzett gólt, a spanyol kosárcsapat tagjai pedig egészséges emberekkel nyertek paralimpiát.
A múlt hónapban a sakk „rocksztárja”, a világelső Magnus Carlsen csalással vádolta meg Hans Niemannt, miután a 19 éves amerikai játékos véget vetett a norvég zseni 53 meccses veretlen sorozatának.
Niemann elismerte, hogy győzelme váratlan volt, különösen azért, mert Carlsen a fehér bábukkal játszott, de állítja, hogy felkészült egy nyitólépésre, és „valami nevetséges csoda folytán” Carlsen tényleg azt játszotta meg. Carlsen ezt nem vette be, és életében először visszalépett a versenyről. A sors fintora, hogy két héttel később újra találkoztak, ezúttal az interneten keresztül. Egyetlen lépés lejátszása után Carlsen kilépett a meccsből, hogy így fejezze ki a nemtetszését.
A Netflix 62 millió nézőt magával ragadó Vezércsel-sorozata óta nem volt példa arra, hogy a sakk ilyen mértékben magára vonta volna a közfigyelmet.
A sakkvilág más prominens személyiségei is megszólaltak. Niemann elismerte, hogy évekkel ezelőtt már kétszer csalt, de ezt ifjúkori meggondolatlanságnak tulajdonította. Még azt is kijelentette, hogy hajlandó meztelenül játszani, hogy bizonyítsa jelenlegi ártatlanságát; ami talán nem lesz elég, ha figyelembe vesszük, hogy egyesek szerint vibráló anális gyöngyöket használt a jelek fogadására.
Aztán a múlt héten a chess.com egy 72 oldalas bombasztikus jelentést készített, amely szerint Niemann több mint 100 alkalommal csalt már. Miközben a dráma tovább folytatódik, vessünk egy pillantást a sporttörténelem legnagyobb csalási botrányaira.
Az amerikai Fred Lorznak volt ahhoz mersze, hogy 17 kilométert autóban tegyen meg a versenyen. Lorz, aki kőművesmunkája miatt mindig csak éjszaka tudott edzeni, már diadalmasan pózolt Roosevelt elnök lányával, és éppen át akarta venni az aranyérmét, amikor egy néző leleplezte, majd alaposan kifütyülte.
Lorz azzal mentegetőzött, hogy ez csak egy tréfa volt, és mindig is tisztázni akarta magát.
Helyette egy másik amerikait, Thomas Hickst hirdették ki győztesnek, aki autómentesen, de pálinka, tojásfehérje és sztrichnin segítségével fejezte be a versenyt. A többi versenyző között szerepelt egy dél-afrikai sportoló, akit vadkutyák kergettek le a pályáról, Paula Radcliffe pedig az út szélén „ment vécére”.
A sporttörténelem egyik leghíresebb szabályszegése az isteni Diegóhoz köthető. Argentína 2–1-re nyert az 1986-os világbajnokság negyeddöntőjében Anglia ellen, az argentinok első gólját Diego Maradona lőtte úgy, hogy az inkább egy röplabdás mozdulathoz volt illő. Enyhítő körülmény, hogy ezt követően szerezte minden idők egyik legnagyobb gólját, amikor a saját térfeléről indulva mindenkit kicselezett.
A szabálytalan gól a nevét Maradona révén kapta, miszerint a gólt „egy kicsit Maradona fejével, egy kicsit Isten kezével” szerezte. Később azt mondta Asif Kapadia filmrendezőnek:
a gól bosszú volt Nagy-Britannia Falkland-szigeteki inváziójáért. „Úgyhogy én inkább Margaret Thatchert hibáztatom.”
A kezezés újabb kirívó példája az volt, amikor az egyébként szimpatikus Thierry Henry a bal kezét használta (kétszer is), hogy az Ír Köztársaság elleni selejtező rájátszásának hosszabbításában Franciaországot kijuttassa a világbajnokságra. Henry ezt utólag be is ismerte.
Pontosan ezt tette a dán kapus, Kim Christensen is, amikor a Göteborgban játszott a svéd élvonalban. A kapust lencsevégre kapták, amint felemelt egy kapufát, és néhány centiméterrel arrébb tolta azt. Amikor a játékvezető észrevette, odasétált, és visszatette az oszlopot a természetes helyére. Nem világos, hogy Christensen mit gondolt, mit érhet el az oszlop eltolásával, tekintve, hogy a kapu ugyanolyan méretű lesz. Hacsak az oszlopok nem voltak rendkívül hajlékonyak. Ezen a meccsen különben megőrizte kapuját a góltól.
Ha valaha is elgondolkodott azon, honnan származik a say it ain't so, Joe (mondd, hogy nem így van, Joe) kifejezés, akkor itt van a megfejtés. Ez a mondat a Chicago Daily News újságírójától származik a baseballszupersztár „Cipő nélküli” Joe Jacksonról, miután azt állították, hogy csapata, a Chicago White Sox megbundázta a Cincinnati Reds elleni 1919-es bajnoki meccsét. Sajnos ez így is történt.
Annak ellenére, hogy a csapat nyolc játékosát az esküdtszék egy 1921-es nyilvános tárgyaláson felmentette, és a bűnügyi főnök és szerencsejátékos Arnold Rothstein – akit azzal gyanúsítottak, hogy kenőpénzt ajánlott fel, miután jelentős hasznot húzott a csapat veszteségéből – ellen soha nem emeltek vádat, a baseballkomisszárt ez nem győzte meg, és végleg eltiltotta az érintett játékosokat.
Ez a sötét epizód azóta Black Sox-botrány néven vált ismertté.
A játékosok fenntartották ártatlanságukat, köztük Jackson is. Annak ellenére, hogy aláírt egy beismerő vallomást, amely a tárgyalás előtt rejtélyes módon eltűnt a bíróságról.
A 2000-es sydney-i paralimpiai játékokon nyolc, értelmi fogyatékos vagy tanulási nehézségekkel küzdő sportolókból álló csapat indult a kosárlabdaversenyen. A spanyol csapat könnyedén nyerte meg az aranyérmet.
Egyetlen probléma volt csupán: a 12 versenyzőből 10 nem volt fogyatékkal élő. Amikor a csapat az első meccsükön már nagyon vezetett, az edzőjük arra utasította őket, hogy játsszanak rosszabbul.
A botrány kiderülése után a játékosokat arra utasították, hogy a madridi repülőtérre való visszatéréskor viseljenek sötét szemüveget és álszakállt, hogy csökkentsék a feltűnést. A csapat tagja és egyben beépített újságíró, Carlos Ribagorda ekkor leplezte le a trükköt, és visszaadta az érmét. Végül a felelős spanyol csapatfőnököt csalásért elítélték. A botránynak köszönhetően a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság megszüntette az értelmi fogyatékkal élők számára szervezett versenyeket, és csak 2012-ben állította vissza őket.
Az 1980-as moszkvai játékok gerelyhajító döntőjében többször felmerült a gyanú, hogy a szovjet hatóságok a saját sportolóikat részesítették előnyben. „A legjobb vád az volt, hogy a tisztviselők kinyitották a stadion kapuit, amikor a szovjet versenyzők dobtak. Nem vagyok benne biztos, hogy ez milyen előnyt jelentene egy szabadtéri stadionban, de mesének annál jobb. Az incidens különösen a finneket háborította fel, mert ők nagyon szeretik ezt a sportágat. A szovjet sportolókat még évekkel később is ezzel gúnyolták: Nyissátok ki a kapukat!” – írja a Guardian szerzője, Hannah Jane Parkinson.
A csalók közül talán a legismertebb Lance Armstrong. Ő volt a világ egyik legnépszerűbb sportolója: jóképű, popsztár barátnővel, celeb barátokkal, aki több ezer fontot gyűjtött rákos jótékonysági szervezeteknek, miután azt nála is diagnosztizálták. Aztán minden összeomlott, mint két versenyző, akiknek a kormánya összeakad az élbolyban.
Armstrongról már évek óta keringtek doppingpletykák, és végül 2012-ben vádat emeltek ellene. Minden kitüntetésétől megfosztották, beleértve hét Tour de France-címét és olimpiai érmét is. Az emberek a sárga Livestrong-karszalagjukat a fiókok mélyére tették. Az Oprah-nak adott interjúban tett részleges beismerő vallomása után nem tette magát kedveltté azzal, hogy később kijelentette: újra megtenné, ha újrakezdené a karrierjét, valamint azzal, hogy elősegítette mások doppingolását, nyomást gyakorolva rájuk. Az amerikai kerékpáros bukása számos dokumentumfilmet ihletett.
Mindig megdöbbentő, hogy a futballisták milyen mélységekig képesek elmenni, annak ellenére, hogy több tízezer ember nézi őket a stadionokban és még több millióan a televízióban. Olyan ez, mintha meztelenre vetkőznének, végigsétálnának egy forgalmas főutcán, és remélnék, hogy senki sem veszi őket észre.
Törökország a 2002-es világbajnokságon Brazília ellen játszott, és Rivaldót combon találta egy labda, amitől drámaian összeesett, és az arcát szorongatta, de megúszta ezt a ripacskodást. Hakan Unsal azonban, aki Rivaldo felé rúgta a labdát, piros lapot kapott. Brazília pedig megnyerte az elődöntő mérkőzést és a világbajnokságot is pár napra rá.
1994-ben, egy nappal az amerikai műkorcsolya-bajnokság kezdete előtt Tonya Harding riválisát, Nancy Kerrigant egy folyosón egy fémrúddal megtámadták. A tettes Shane Stant volt, akinek azért fizettek, hogy eltörje Kerrigan jobb lábát. Ez nem sikerült, de így is eléggé megsebesítette őt ahhoz, hogy ne tudjon versenyezni. Harding így nyerte meg a versenyt.
Stantet, aki vallomást tett az FBI-nak, Harding volt férje és testőre bérelte fel. Harding érintettségének mértékét a mai napig vitatják. Harding bevallotta, hogy az összeesküvésről annak utóéletében szerzett tudomást, de nem jelentette azt, és bűnösnek vallotta magát az igazságszolgáltatás akadályozásában. Elkerülte a börtönt, de nagy összegű pénzbírságot kapott, és közmunkára kötelezték. Ez volt a karrierje vége.
Az utóbbi időben a közvélemény enyhült Hardinggal szemben, aki szegénységben nőtt fel, és keményen dolgozott azért, hogy egy kiváltságos és jómódú sportban sikereket érjen el. Sokkal inkább elismerték a bántalmazást és a kényszerítést is, amelyet életében elszenvedett. Kerrigan a maga részéről nagylelkűen megbocsátott Hardingnak. Az Én, Tonya című film 2017-ben rengeteg díjat nyert, a főszerepet Margot Robbie alakította.
(Borítókép: Diego Maradona az 1986-os világbajnokságon. Fotó: Allsport / Getty Images)