Azt valószínűleg sokan tudják, hogy a golf nem csak sport, hanem hatalmas üzlet is. De azt vajon mennyien tudják közülük, hogy „a golffal kapcsolatos direkt pénzmozgás 2022-ben meghaladta az évi 100 milliárd dollárt csak az Egyesült Államokban.” Nehezen felfogható összeg, egészen konkrétan a hazai GDP fele, valamint a 100 leggazdagabb magyar összes vagyonának négyszerese! Ekkora összegből meg lehet venni Budapest II. és XII. kerületeinek összes házát, és ennyi pénz szorosan kötegelt húszezresekből kicsordulna egy széf alakú 50 méteres úszómedencéből.
Sportági sorozatunk – amely Magyarországon egyedülálló – második részében áttekintjük a golf köré szerveződő üzlet haszonélvezőit.
Sorozatunk előző részében levezettük, hogy a golf sport a javából, nem pedig a céltalan nyuggerek vég nélküli időtöltése. Kimagasló élettani hatásai, a minimális sérülés veszély miatt szinte kortalanul űzhető, és bizonyítottan meghosszabbítja az életet, átlagosan öt évvel. Ráadásul talán a legnagyobb hagyományokkal rendelkező, és a leginkább fair play vetélkedés: „a világ valaha volt legjobb játéka”.
Második felvonásunk elején rögtön térjünk is talán a lényegre: miből tevődik össze a gigantikus golfbiznisz, és kinek mi jut belőle?
A legnagyobb szelet, 34 százalék a golfpálya-üzemeltetőké. Pályahasználati és klubtagsági díjak, golfautóbérlés, szponzoráció, verseny- és rendezvénybevételek, helyi vendéglátás formájában. Ezek egymáshoz viszonyított aránya persze nagymértékben függ az anyaországtól, és a terület adottságaitól. Az éttermi fogyasztásból származó bevétel például jóval magasabb az Egyesült Államokban, mint hazánkban. És vannak olyan pályák (az egyik kedvencünk, a ciprusi Aphrodite Hills), ahol a nagy szintkülönbségek miatt, az elvárt játéksebesség érdekében, kötelező a golfkocsi bérlése.
Az USA-ban mintegy 16 000 pálya van, több, mint ahány Starbucks kávézó és McDonald's étterem együttvéve. Egy pályának így átlagosan 2,1 millió dollár, azaz 740 millió forint az éves árbevétele. Jogos a kérdés: hazánkban is? De erre majd cikksorozatunk harmadik részében térünk ki.
Az összeg további harmadát adja a golfturizmus: minden utazásra, étkezésre, szállásra költött pénz, amit nem a golfpályákon költenek el, hanem oda- és visszamenet. A kedvenc sportági desztinációk – Kalifornia, Florida, Texas és New York, vagy Európában Dél-Spanyolország – tömegeket vonzanak, komplett iparág épül a golfturistákra. A pályákhoz és a turizmushoz szorosan kapcsolódó golfingatlanszektor bevétele megközelítőleg 15 milliárd dollár volt, csak az USA-ban és 2022-ben.
Egy korszerű golfpálya messze több már, mint a zöld legelő és a mellette felhúzott klubház, ahol esetleg még ebédelni is lehet.
A pálya és a köré épített szórakoztató-, vásárló- és lakónegyed egyben közösségi tér és luxusüdülő. Egy ilyen komplexumban nem csak golfozni lehet, hanem kényelmesen élni, „wellneszezni” vagy éppen „csillezni”, kinek mi a tetszetős. A gazdagok és szépek mellett sok tehetősebb nyugdíjas is szívesen választja ezeket az elzárt oázis- és villaparkokat. A különleges helyszínek, szép tájak, a rendezett környezet és a korszerű létesítmények vonzzák a befektetési szándékú ingatlanvásárlókat, valamint a turistákat is. A golf tehát már nem csak a sportról szól, hanem egy életmódról: szinonimája a tartalmas szórakozásnak, jó életnek, a „high life”-nak.
Nyolcmilliárd dollár került a sportfelszerelés-gyártók zsebébe 2022-ben. A magyar olvasóknak talán nem sokat mondanak a Callaway, Titleist, TaylorMade, Ping márkák, pedig ez a négyes uralja a piacot. Ezek a cégek egyaránt kiszolgálják a golfból élő profik, valamint a hétvégi amatőrök igényeit. Évről évre fejlesztésekkel rukkolnak elő, a legújabb anyagokat, valamint a legkorszerűbb gyártási technológiákat (például 3D-nyomtatás) használják, rendszeresen gondoskodnak a friss dizájnról is. Az új ütőkkel és labdákkal valamivel messzebbre és pontosabban lehet ütni, ráadásul menőbbnek és magabiztosabbnak érzi magát vele az ember. És mi más növelhetné jobban az egót, mint egy trendi új ruha vagy cipő! Minden adott tehát, hogy a golfszaküzletek és a -webshopok pénztárgépei folyamatosan csilingeljenek.
A fenti összegekhez képest szinte szerény az a 3,3 milliárd dollár, ami az amerikai golfszövetségekhez, -egyesületekhez, valamint ezek versenyzőihöz vándorolt.
Nem meglepő, hogy a PGA Tour (a világ első számú sportági versenysorozata) 2023. évi összdíjazási listáján az első hat helyezett egyenként több mint 10 millió dollárt keresett pénzdíjakból. A lista első helyén álló, világranglista-vezető Scottie Scheffler pedig ennek a dupláját. A PGA Tour éves összes pénzdíja 460 millió dollár volt 2023-ban, ami 200 játékosra jut. Persze messze nem egyenletesen, de még a kifizetési lista utolsó helyezettje is 300 000 dollárt, azaz több mint 100 millió forintot keresett a golffal egyetlen év alatt!
A fennmaradó dollármilliárdok pedig pálya- és klubházépítésekre/-felújításokra, az ehhez szükséges gépekre, valamint jótékonykodásra mentek el. Nincs még egy olyan sport a világon, ahol annyit gyűjtenének adományokra, mint a golfban. 2022-ben ez több mint négymilliárd dollár volt, az Egyesült Államok összes ilyen jellegű költésének az egy százaléka.
Miután a golf ekkora üzlet, nem csodálkozunk azon, kik azok, akik mindenféle tradíció nélkül, olajmilliárdokon ülve szeretnének itt is „labdába rúgni”. Ahogy tették azt az angol Premiere Leauge-ben a Newcastle United felvásárlásával, és ahogy próbálnak világsztárokat csillagászati összegekkel elcsábítani a saját, otthoni futballbajnokságukba. A szaúdiak.
Az elmúlt két évben alaposan felkavarta a világ elit golféletének állóvizét a LIV Golf League nevű szerveződés, egy új professzionális topliga. Tavaly lényegében a „semmiből”, a szaúd-arábiai Public Investment Fund állami olajmilliárdjaiból (teljes eszközállománya 620 milliárd dollár!), egy korábbi nagyszerű versenyző, Greg „Cápa” Norman irányításával, és jó néhány, ugyancsak legendás, de még aktív versenyző PGA Tourról való elcsábításával beindult a LIV Golf-versenysorozat. Egyértelműen a PGA Tour riválisaként.
The Shark, vagyis Normann legendás golfozó volt a 80-as években. Világelső, nyert jó néhány major titulust (a golfban, akárcsak a teniszben, évente négy nagy torna, ún. major a legfontosabb trófea), mindeközben pedig üzleti birodalmat épített. Golfpályákat, ingatlanokat tervez és fejleszt, borászata, saját golf- és ruhamárkája is van. Már aktív sportolókarrierje közben megpróbálta megreformálni a PGA versenyszisztémáját, de kudarcot vallott. Revansra azóta készülődik, a bosszú hidegen tálalva a legjobb – vallja.
Most pedig egy olyan sorozat élére állt, ami formájában és üzleti modelljében is meg szeretné újítani a golfot.
De mit is történt pontosan? A szaúdi Public Investment Fund 2021 során elkülönített 400 millió dollárt egy új, profi golfliga létrehozására. Sok pénz, de a nonprofit PGA Tour 1,5 milliárdból gazdálkodik egy évben... Na, így már nem is annyira sok az a 400 millió. Ezt gyorsan belátták, és felkerekítették az összeget kétmilliárdra, majd megbízták Greget, legyen arca és egyben ügyvezetője (CEO-ja) a megvalósításnak.
Norman nekilátott, és hangzatos szavakkal alapozta meg az új liga küldetését: „a sport szükséges reformja; jó irányba változtatni a golfot, amiben több szociális potenciál van; fiatalítani, fokozottabban nemzetközivé tenni a játékot”.
Ellentétben a PGA Tourral mindössze 14 versenyből álló sorozattal (előbbiben évente negyvennél is több verseny kap helyet a programban), és mindössze 48 versenyzővel (200 helyett), négy helyett háromnapos rendezvényekkel, egymás utáni indítás helyett szimultán starttal, selejtező nélkül, és az egyéni eredményeket csapatversennyé is kombinálva (12 csapat), a nézőket a pályához és játékosokhoz közelebb hozva hirdette meg LIV Golf-ligáját.
Ehhez pedig olyan legendás, többségükben ugyan pályafutásuk delelőjén általában túljutott, de nagy névnek, valamint népszerű sportolónak számító karaktereket (korábbi világranglista-vezetők, top tízes játékosok, majortornagyőztesek) nyert meg, mint Phil Mickelson, Dustin Johnson, Bryson DeChambeau, Brooks Koepka, Patrick Reed , vagy a nem amerikaiak közül Cameron Smith, Sergio Garcia, Lee Westwood, Ian Poulter .
A dolognak napi aktualitást ad, hogy Jon Rahm, a világranglista 3. helyezettje, kétszeres majortornagyőztes, az elmúlt évek legsikeresebb golfozója is aláírt a LIV Golf League-hez.
Ezzel a pártütők újabb hatalmas ütést vittek be a PGA-nek, a tervezett egyesülés küszöbén. Persze Rahm sem járt rosszul, igencsak megkérte átigazolásának az árát. Sajtóhírek szerint több százmillió dollárt kapott, a brit Sky Sports konkrét összeggel is szolgált. A lap szerint akár a 450 millió fontot is elérheti a szerződésének végösszege.
A pénz beszél, a kutya ugat, a karaván halad...
Pedig a toborzás nem ment könnyen. A megkeresett sztárok eleinte ellenálltak, felháborodott nyilatkozatok láttak napvilágot. Olyanok, hogy?
De ahogy a Macska-jaj című Emir Kusturica-filmben az egyik főszereplő, Dadan mondta:
„amit nem lehet megoldani pénzzel, oldd meg több pénzzel!”.
Ennek szellemében 2022. februárban „robbant a bomba”, amikor egy jóakarója kiszivárogtatta minden idők legnagyobb örök második számú játékosának, a veterán Phil Mickelsonnak szerződtetését. Phil a LIV Golf League-hez való csatlakozásért 200 millió dollár aláírási pénzt kapott az új sorozat szponzoraitól – akiket egy magánbeszélgetésben „ijesztő anyagyilkosoknak” titulált.
Ennyi pénzt a profi játékosok döntő többsége életében nem keres meg, nemhogy egyetlen szerződéssel. De a többieknek sincs miért szégyenkezniük: Cameron 140 millió, Johnson 125 millió, DeChambeau 125 millió, Koepka 100 millió...
A LIV Golf pedig beindult: 2022-ben 10, 2023-ban már 14 versenyt rendezett, kettőt közülük Donald Trump golfpályáján. Az egyes versenyek átlagos pénzdíja meghaladta a PGA Tour-versenyek átlagát, és itt senki sem járt pórul: a 2023. évi kifizetési lista utolsó helyén álló Sam Horsefield 1,5 millió dollárt keresett! Ugye emlékszünk, a legrosszabbul kereső PGA Tour-játékos „csak” 300 000-et. A világon nincs még egy olyan sportverseny, ahol a tök utolsó ennyit visz haza!
Mi, magyarok kevés golfozót ismerünk. De még Amerikában is nehéz volt eleinte elképzelni, hogy ezek a faarcú, érzelmeket nem tanúsító, unalmas sportot űző, eléggé maguknak való sportemberek sztárokká válhatnak. Pedig sokuknak veretes hírnevük és szép rajongótáboruk van szerte a világban.
A legnagyobb sztár még ma is a sérülései és a kora miatt egyre ritkábban játszó, tervei szerint a jövőben már csak havi 1 versenyt vállaló Tiger Woods, aki kisebbségi származásával, legyőzhetetlenségével (az összes golfos „legekről” szóló sportstatisztikát és címet viszi), elképesztő pénzdíjaival (11-szer sorolták első helyre a világ legjobban kereső sportolóinak éves listáján), szaftos válásával és szexfüggőségével az első számú 21. századi bálvány.
Volt már szó az örök második, a hírek szerint szerencsejáték-függő, az idealizált, szőke, kék szemű, elegáns, fehér amerikai prototípusról, a nagy balkezes Phil Mickelsonról.
Aztán ott a latino hátterű, hatalmas Facebook-táborral rendelkező – közel sem mellékesen a legszebb amerikai atlétát feleségül vevő –, visszafogott Ricky Fowler. Európaiként az egyik legfurcsább karakter a mindig feltűnő kockás nadrágban játszó, és még a szaúdi sejkeknél is nagyobb Ferrari-gyűjteménnyel rendelkező Ian Poulter.
És habár a női golf a férfiaknál jóval kevesebb figyelmet és pénzt kap, amúgy teljesen érdemtelenül, hiszen a hölgyek a hendikeprendszer miatt mindenben egyenrangúan tudnak férfitársaikkal játszani. Szóval hiába a férfiuralom, modern világunkban jelenleg a világon nem Tiger Woods, vagy a jelenlegi világranglista-második fenegyerek, Rory McIlroy a legnépszerűbb, és a közösségi médiában a legtöbb követővel rendelkező sztár, hanem egy rövid és kevéssé eredményes professzionális versenymúltat felmutató hölgy – profiként egy tornagyőzelme van –, bizonyos Paige Spiranac. Ő általában szexi, rövid ruhákban pózol a golfpályákon, vagy ad a játékkal kapcsolatban tanácsokat. Ahogyan ő fogalmaz elég sarkosan:
„igen, az emberek a didikért jönnek, de a golftippekért maradnak az oldalamon”.
Négymillió követője van, csak az Instagramon.
Mindeközben persze az „ellenfél” sem volt tétlen. Jay Monahan (a PGA Tour-cég első embere), Tiger Woods és Rory McIlroy vezetésével a PGA Tour elhatárolódott a LIV Golftól. Kizárta a pártütőket a saját versenyeiről, sőt megpróbálta elérni, hogy a független szervezésű major tornákon és az Egyesült Államok–Európa-válogatott komoly presztízsű csatát jelentő Ryder-kupán se szerepelhessenek a „rebellisek”. Megindult a golfsport történetének eddigi legnagyobb polgárháborúja.
Aztán jött a nagy (váratlan?) fordulat 2023. áprilisban: Monahan és a LIV Golf mögött álló szaúdi pénzügyi alap fő embere Jaszir al-Rumajjan megegyeztek az általuk képviselt versenysorozatok egyesítéséről.
Fordíthatjuk szalonképes formában a PGA Tour és a DP World Tour játékosainak reakcióját (WtF), akik a Twitterről tudták meg ezt a fejleményt. Mindez azok után történt, hogy
a Monahan–Woods–McIlroy-trió hónapokon keresztül kérte a maradásukat, beszélt a lelkükre méltóságról, értékekről, hűségről...
Hát, ha a maradók nem is, néhányan biztos jól járnak majd abból a hárommilliárd(!) dollárból, amit a szaúdi alap direkte és kifejezetten erre az egyesülésre szán... A folyamat még javában zajlik, a részletek természetesen titkosak, de annyit azért lehet tudni, hogy ez egy új, profitcentrikus liga lesz, mi más...
No lám! A szaúdiaknak nem csak az óriások asztalához sikerült oda ülni, hanem lassan már a menüt is ők főzik. Egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy a pénz hangosabban beszél a golf legmagasabb köreiben, mint bármelyik emberi jogi aktivista... Mindenesetre azt még a LIV Golf legádázabb ellenzői is elismerik, hogy hosszú távon jót tesz némi frissítés, reform, valamint új üzleti szemlélet ebben a szép és fontos sport(ipar)ágban.
Sorozatunk harmadik részében a hazai viszonyokról számolunk majd be, és elmondjuk: hogyan érdemes belekezdeni ebbe a nagyszerű játékba.
Ami a fentiek ellenére hazánkban nem igazán üzlet, inkább csak egy szép, de egyelőre reménytelen szerelem.
Csontos „Drive” Attila (alias Csoni) mérnök-fizikus végzettségéből fakadóan érdeklődik mélyebben a sport csínja-bínja iránt. Tipikus példája annak, aki a golf okozta heves érzelmek miatt háromszor is újrakezdte, de sosem adta fel. Tanácsadóként az energiaiparban töltött évek adták neki a töltést, hogy ma már elismerjék hosszú, akár 250 méteres elütéseit (drive) az egyik budai golfklubban, ahol törzstag.
Osztovits „Hole-in-one” Ádám (alias Adamo) több mint húsz éve ismerkedett meg a sportággal, egyidőben a Magyar Golfszövetség felügyelőbizottságába is beválasztották. Stratéga, több mint egy évtizedig a legnagyobb nemzetközi tanácsadócég szenior partnereként járta a világot, és munka mellett mindig szakított időt kedvenc hobbijára: több mint 30 országban golfozott már.
(Borítókép: A golf egyik amerikai legendája, Tiger Woods készül a tavalyi augustai mastersre. Fotó: Gregory Shamus / Getty Images)