Gadányi Zoltána nagy utat járt be az elmúlt években. A tehetséges sportoló 2018-ban és 2019-ben idehaza az év női evezőse volt, utóbbi esztendőben – Preil Vivien társaságában – az U23-as világbajnokságon harmadik helyen végzett. 2021 őszén az alakuló válogatott keretben Krémer Eszterrel párban ment ígéretesen, majd pár nappal később, 24 évesen egyik pillanatról a másikra váratlanul letette a lapátot, és civil foglalkozást választott. Azonban tavaly nyáron újabb csavar jött az életében, és amire korábban maga sem gondolt volna, az végül bekövetkezett: ismét profi edzésmunkát végez, amelynek eredményeként egy hónap múlva a magyar válogatott oszlopos tagjaként Szegeden az európai olimpiai és paralimpiai kvalifikációs regattán – amellyel párhuzamosan Európa-bajnokságot is rendeznek a Maty-éren – küzd a párizsi részvételért. Valós esélyekkel.
Az április 25–28-ig tartó esemény hétfői sajtótájékoztatóján – amelyet Budapesten, a Francia Intézetben tartottak – az Indexnek elmondta: végül összesen mintegy másfél évet hagyott ki, amikor lényegében semmit nem edzett.
„A munka mellett az időbeosztásom sem tette lehetővé, hogy készüljek. Két helyen is vendéglátóztam időközben, az elsőn éjszakai műszak is volt, a másodikat pedig már az egyetemi tanulmányaim mellett csináltam, és amikor az időm engedte, azt a műszakot elvállaltam, akár tizenkét órást is. Körülbelül másfél évig semmit nem edzettem. Amikor nagy ritkán azért mégis mozogtam valamit, eljutottam mondjuk futni, olyan lassú tempót tudtam, hogy az számomra értelmezhetetlen volt. Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy lesz számomra bármilyen visszaút a versenysportba, úgy voltam vele, hogy akkor ez részemről ennyi volt és kész.”
Az élet azonban nagy rendező, és miközben a TF-en végezte a szakedzői mesterképzést, csoporttársa, a korábban ugyancsak válogatott, 2020-ban az év női evezősének megválasztott – sérülése miatt azonban fiatalon visszavonult – Polivka Dóra az MTK edzőjeként megkérdezte, hogy lenne-e kedve munkát és csapatot vállalni a kék-fehéreknél. Gadányi Zoltána aztán – mint ahogyan arra akadt már példa a sportágban is – kapott a lehetőségen, ami egyben új perspektívát is nyitott számára.
„Érdekes, hogy Dórával, hiába vagyunk majdnem egy korosztály, nem volt kontaktunk válogatottként, talán egyszer volt alkalmunk beszélgetni egymással. Az MTK-ból elment egy edző, így lett egy szabad hely, erre kért fel engem. Így kerültem vissza a sportágba, de akkor a versenyzés arról szólt, hogy 2023 nyarán az országos bajnokságon beülök az egyesületi hajókba, és segítek a társaknak a klubok közötti pontversenyben minél jobb helyen végezni. Azért kíváncsi voltam, mennyire hátráltatom azokat, akik közben végig edzésben voltak, és a szinte semmiből húzott 7:20-as időm elgondolkodtatott, hogy azért ez nem is annyira rossz, lehetne talán ebből még többet is kihozni.”
Az ob-n végül sok számban indult, plusz edzőként is helytállt, gyerekversenyzőit koordinálta, szavaival élve igyekezett „úrrá lenni a káoszon”. Az utána kapott kéthetes pihenőben pedig, amíg kipihente a fizikai fáradalmait, alkalma volt átgondolni a jövőjét.
Arra jutottam, hogy augusztusban nekiállok délelőtt és délután is edzeni. Egyrészt azért, mert saját magam is kíváncsi voltam, tudok-e még egyáltalán fizikailag ennyit edzeni, másrészt viszont mentálisan, hogy szükségem van-e rá. Egy hónap után aztán döntöttem, és elköszöntem a vendéglátós munkahelyemtől, szeptembertől pedig Dóra szakmai irányításával már célirányosan elkezdtünk komolyabban foglalkozni. Mostanra ott tartok, hogy ergón a korábbi legjobb időeredményemhez képest öt másodperccel tudok jobbat, és a válogatón is sikerült jól visszatérnem. Pedig nagyon izgultam előtte, hiszen azt megelőzően három éve versenyeztem bójákkal kijelölt rendes versenypályán. Most pedig nagyon várom és készülök a szegedi kvalifikációra. Az A döntőbe mindenképp tervezek »benézni«, és persze jó lenne ott minél előbb végezni, hogy ne kelljen számolgatni, de azért ott nagyon sok függ a mezőnytől, amit most még nem ismerünk teljesen.
Női egypárban három olimpiai kvótát osztanak majd Szegeden, de a nemzetekre bontott kvótaszám miatt ez akár csúszhat is, adott esetben akár az ötödik hely is elég lehet a párizsi részvételhez.
Utóbbit már Lőrincz Attila, a válogatott szövetségi kapitánya tette hozzá. A szakember kiemelte: másfél héttel ezelőtt a válogatót szándékosan tették Szegedre, ahol bő egy hét múlva már központi edzőtáborba vonul a 29 fős magyar csapat.
„Nagyon szeretünk Szegedre menni és ott készülni, a Maty-éren kiválóak a körülmények és az ellátás, amit biztosítanak számunkra. A válogatónk jól sikerült, az időjárásra sem lehetett panaszunk, mérhető, így összehasonlításra érdemes teljesítményt nyújtottak az egységek. Százalékos mutatókat figyelembe véve különösen jól szerepelt a két egypárunk, Pétervári-Molnár Bendegúz és Gadányi Zoltána, előbbi abszolút esélyes az olimpiai kvóta megszerzésére, és utóbbinak is komoly sansza mutatkozik rá.”
A szakember hozzátette: a paraevezős Pető Zsolttól viszont egészen biztosan a maximum kell, vagy még annál is több – ennek érdekében az elmúlt hetekben kétszer egy hétig Olaszországban edzőtáborozott –, hogy a Szegeden kiadó egy kvótát megszerezze, miként tökéletes versenyzés és pálya kell a két könnyűsúlyú kétpárevezőstől is. Utóbbi egységekben ígéretes fiatalok szerepelnek, az idő amúgy nekik dolgozik, csak nem Párizsra vonatkozóan. A kapitány szerint két év munkára van még szükségük, így Los Angelest illetően lehet velük érdemben tervezni.
Ami a szegedi verseny másik hozadéka lenne a párizsi kvóták, az Eb-érmek mellett, hogy kialakuljon a nyolc-tíz főből álló válogatott keret, amelynek tagjait ősztől az eddigiektől eltérően másfajta szakmai és támogatási rendszerben működtetnénk tovább. A kontinensbajnokságra visszatérve, az A döntős szereplést, vagy akár az éremszerzést illetően a férfi kormányos nélküli kettes rutinos tagjaiban bízhatunk leginkább, és a korábbi eredmények, valamint az erőviszonyok ismeretében egyértelműen az éremszerzés a cél a könnyűsúlyú egységek között Galambos Péternek a férfi egypárevezősöknél, míg a Szabó Bencének és Furkó Kálmánnak a férfi ketteseknél.
Galambos Péter lapunknak elmondta: jól sikerült a felkészülése, így „jól csúszott” alatta a hajó a válogatón, amit nagyon várt, és ami jó felmérő volt számára ahhoz, hogy hol tart, egyben egy hónappal az Eb-rajt előtt rávilágított pár hiányosságára, amin lehet és kell még dolgoznia.
„Az elmúlt években folyamatosan fiatalodott a mezőny, ez vélhetően ezúttal sem lesz másként, és már korábban is én voltam a legidősebb, idén szeptemberben már 38 éves leszek. Szerencsére azonban a lendület és az erő mellett azért sokat számít a rutin, nem véletlen, hogy az evezés nem kimondottan a nagyon fiatalok sportja, akár 30-40 éves korban is a csúcson lehet még lenni.”
Galambos három éve Eb-t nyert, tavaly azonban rajta kívülálló okok miatt nem sikerült érmet szereznie az Eb-n és a vb-n sem. Előbbin a hajója ment tönkre, a vb-n pedig a legszélső pályára került, és a szeles időben esélytelen volt a dobogós helyekért csatázni.
„Érzem magamban még az erőt és lendületet, de mindig szeretem előzetesen óvatosabban megfogalmazni a céljaimat: legyen meg a dobogó, hazai közönség előtt szép lenne érmet szerezni.”
A kétszeres olimpikon (2016, Rió; 2021, Tokió) Pétervári-Molnár Bendegúznál idén új szakember csatlakozott a stábba, „mindig szükség van apró módosításokra, változásokra”, mondta erről. Majd hozzátette: az eddigi közös munka eredményei biztatóak. Ezen felül olasz hajógyártója újítással is előrukkolt, új karbonötvözetből készült a hajója. Pluszként újdonság az is, hogy a fémtartozékokat kivétel nélkül a könnyebb karbonra cserélték.
Kicsit könnyebb lett ettől, egyben megváltozott a hajó mozgása, merevebb, stabilabb, így másfajta, keményebb, direktebb evezést igényel. A rendelkezésre álló időben viszont már megbarátkozunk, vannak benne kilométereim, szerintem a hétre bőven meglesz a teljes összhang, komfortosan tudok haladni.
A magyar egypárevezős Rió előtt az utolsó erőpróbán biztosította be olimpiai részvételét, Tokió előtt viszont már egy lépcsőfokkal korábban, az európai kvalifikációs regattán sikerült neki.
„Erősebb mezőnyre, így keményebb küzdelemre számítok, mint volt három éve, és az belülről nem tűnt akkor túl erősnek, utólag látva és értékelve azonban azt mondom, hogy nagy csatában jutottam kvótához. Férfi egypárban a mezőny egyre sűrűbb lesz, ez a tendencia tíz éve tart. Húsz éve még az első és ötödik helyezett között is volt 15 másodperc különbség, ma már nincsenek kilógó emberek. A riói olimpián két ember volt biztos dobogós, és utánuk hét-nyolc, akik csatáztak a harmadik helyért, vagy képesek voltak elkapni a legjobbakat. Ma van három nagyon jó, de valójában négy-öt evezős hajt az érmekért, őket viszont még inkább el tudja kapni az az utánuk lévő húsz ember, akinek nagyjából a napi forma határozza meg a végső helyezését, így az egyéves munkáját. Nagyon jó lehetőség hazai pályán, hazai közönség előtt ilyen komoly téttel bíró versenyre készülni, amire nekem még nem volt lehetőségem a pályafutásom során, úgy készülök, hogy nekem ez a hazai pálya majd szárnyakat ad.”
A magyar evezés besorolása és elismerése a hazai sportéleten belül nagymértékben függ az olimpiai kvóták számától, valamint az ötkarikás játékokon nyújtott teljesítménytől. Pétervári-Molnár elmondta:
első számú magyar evezősként nem húzza magára túlságosan ezt a terhet, nem lebegteti a szeme előtt állandóan. mivel ezzel már az elmúlt években is rendre meg kellett barátkoznia, azt inkább sportági zászlóvivőként, plusz motivációs célként fogja fel.
A szegedi terepviszonyokat jó ismeri, évek óta azon is készül, ami a többi megszokott versenyhelyszínnél picit szelesebb, de éppen ezért gyorsabb pálya is tud lenni.
Az első számú magyar evezős tavalyi éve nem alakult ideálisan: közúti baleset szenvedő részese volt, februárban kerékpáros edzése közben ütötte el egy személyautó. Kórházban ugyan mindössze két napot töltött, az edzéséből azonban három hét teljesen kiesett.
„Lassan értem utol magam, közben meg javában benne voltunk a szezonban. Sokat gyógytornáztam, és mire elértem a kívánt fizikai szintet, mindig jött egy kisebb betegség, ami visszavetett. Valószínűleg a szervezetem nem tolerálta, hogy ennyire igyekszem utolérni a kondimat. Így azonban állandóan hullámhegyek és -völgyek követték egymást, sajnos a vb is pont egy ilyen utóbbira esett.”
A sajtóeseményen Cseh Ottó, a Magyar Evezős Szövetség elnöke elmondta: a közönség és a csapat összefonódására március közepén Tatabányán, a férfi kézilabdázók olimpiai kvalifikációs tornáján láthattunk jó példát, és hasonlóra készülnek az evezősök is a Maty-éren. A sportvezető kiemelte: Magyarország több mint ötven év után rendezhet ismét ilyen rangos nemzetközi evezős versenyt, Szeged pedig kiváló helyszínnek ígérkezik, hiszen 1870-ben adták át a Tisza parti városban az első csónakházat, és azóta is komoly tradíciókkal bír a vizes sportágak terén. Elsősorban a kajak-kenunak köszönhetően pedig a Maty-ér számos világversenyen szerezhetett tapasztalatokat, és gazdagodhatott az infrastruktúrája az elmúlt években, évtizedekben világszínvonalúvá.
34 ország 610 versenyzője nevezett eddig az Eb-re és az olimpiai, paralimpiai regattára, a németek és britek közel száz fős csapattal érkeznek. 32 versenyszámban avatunk győztest, és négy olimpiai, valamint három paralimpiai számban osztunk párizsi kvótákat, összesen tizenhármat. Reményeink szerint magyar szereplőkkel. Evezőseink 1932 óta minden olimpián ott voltak, és Tokió előtt három paralimpiáról sem hiányoztak. A kvótaszerzések mellett Eb-érmekre is reális esélyünk mutatkozik, amit a magyar szurkolók támogatásával szeretnék is itthon tartani. Telt házra számítunk, az evezés igazi ünnepére.
Az elnök hangsúlyozta: a jegyértékesítés már zajlik, a szurkolói élményt négynapos fesztivállal, gasztrofaluval igyekeznek gyarapítani, de rendeznek rendkívül látványosnak ígérkező egyetemi nyolcas versenyt is 500 méteren – már nyolc egység jelentkezett –, illetve mintegy 400 diák részvételével ergométeres ob-t. Utóbbival kapcsolatban elmondta: világszerte 25 millió evezős ergométer van a háztartásokban, amellyel ebben a kategóriában a sporteszközök között dobogós helyen van.
Schmidt Ádám, a Honvédelmi Minisztérium sportért felelős államtitkára kiemelte: 2024 az olimpia éve, ennek érdekében szerették volna minél több olyan kvalifikációs verseny rendezését megpályázni, amellyel növelik a magyar sportolók kvótaszerzési esélyeit, egyben népszerűsítik az adott sportágat. Az evezősök terve a szegedi rendezéssel így összhangba került az övékével.
„Tatabányán a férfi kézisek tornáján vendégeink részéről elhangzott, ha ez a torna nem Magyarországon, hanem semleges helyszínen van, nem biztos, hogy a hazai közönség támogatását végig maga mellett tudó magyar válogatott megszerzi a kvótát. Hasonló sikerekben bízunk a Maty-éren is. Sportszakmai szempontból rendkívül fontos, hogy kísérőprogramokkal a szervezők túlmutatnak az adott sporteseményeken, így a Sportoló Nemzet Program még közelebb viszi az érdeklődőket a sportághoz, az evezés szépségeihez. Megszeretteti velük, majd arra ösztökéli, hogy próbálják, majd gyakorolják maguk is rendszeresen.”
Schmidt Ádám hangsúlyozta: Szeged az olaszországi helyszín visszalépését követően nyerte el a rendezést, Magyarország pedig a közelmúltban több alkalommal is bizonyította, hogy hiába a felkészülésre, előkészületekre szánt rövidebb idő, nehezítettek a körülmények, beugróként számíthat rá az adott sportág nemzetközi szövetsége, és ezt a mostani akadályt is egészen biztosan sikerrel veszik a magyar szervezők.
A Magyar Olimpiai Bizottság képviseletében Fábián László főtitkár elmondta:
a magyarok 15 sportágban 113 kvalifikációval rendelkeznek már Párizsra, de reményeik szerint ehhez további 8-10 sportág képviselői csatlakoznak majd, többek között az evezősök.
„1932 óta folyamatos a magyar evezősök olimpiai részvétele, bízunk benne, hogy most is ott lesznek, ami számunkra nem is kérdéses, inkább az, hány magyar egység szerez kvótát.”
A férfi kézisek tatabányai szereplésére Fábián László is kitért, és utalt a hazai pálya fontosságára, előnyeire.
„Az evezősök a vizes sportok Mekkájában küzdhetnek, szerezhetnek olimpiai és paralimpiai kvótákat, valamint érhetnek el jó eredményeket.”
A MOB-főtitkár műhelytitokként annyit árult még el, hogy az olimpiai szokásoknak megfelelően a kajak-kenusok és az evezősök a párizsi olimpián is egy pályát használnak majd, amelyen már tartottak pályabejárást, és mindent megfelelőnek találtak. A csehek legendája, a kenus olimpiai bajnok Martin Doktor még a vizet is megkóstolta, és azt mondta, hogy rendben van.
Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke nagyon bízik abban, hogy a tokiói szünet után Párizsban ismét lesz magyar résztvevője a paralimpián az evezésnek, erre Pető Zsolt pályázik a legnagyobb eséllyel.
Nagyon szorítunk neki a parton, ahonnan mi tudunk a segítségére lenni, és minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy sikerüljön a kvalifikációja. Külön öröm számunkra, köszönetünket fejezzük ki és példaértékűnek tartjuk, hogy az evezősök nemzetközi és magyar szövetsége az integrált rendezés mellett döntött, ami nem feltétlen minden sportágban működik így, és hosszú elemzést igényelne, hogy miért igen és miért nem. A 2024-es paralimpián sok olyan sportágban mutatjuk meg magunkat, amilyenekben még soha, illetve régen, ilyen lehet az evezés is, amelyben Rióban voltunk legutóbb, és így még szélesebbre tudnánk nyitni azt a spektrumot, amellyel megmutathatnák, hogy a parasportolók milyen sok sportágból tudnak választani.
Bíró Péter, a Nemzeti Sportügynökség elnök-vezérigazgatójaként azt emelte ki, hogy Magyarországon több száz létesítmény háttérintézményeként teszik a dolgukat – a Maty-érhez hasonlóan a sajtóeseményen sokszor emlegetett tatabányai sportcsarnok is ezek közé tartozik –, de nemcsak a létesítmények, hanem az ott dolgozók is mindig segítik a szervezők munkáját, valamint azt, hogy a magyar sportolók jól szerepeljenek. Kiemelte: munkatársaik azonban az események után is ott dolgoznak tovább, és így az év minden napján állnak az érdeklődők és a magyar sportolók rendelkezésére.
Az esemény zárásaként Annamarie Phelps, korábbi brit olimpikon, az európai szövetség első embere videóüzenetben számolt be gondolatairól, elsősorban arról, hogy a szegedi milyen fontos állomás lesz idén sportágukban. Az olimpiai és paralimpiai kvalifikáció mérföldköve, az Eb pedig komoly erőpróba azokban a versenyszámokban, amelyekben majd az utolsó, májusi erőpróbán, Luzernben biztosíthatják be párizsi részvételüket az érintettek.
Az európai olimpiai és paralimpiai kvalifikációs regattán öt egységben hét magyar sportoló küzd majd a részvételért, a viadallal egy időben rendezik meg az Európa-bajnokságot, amelyen kilenc magyar hajó indul, bennük 22 olyan magyar evezőssel, akik nem érintettek a kvalifikációs viadalon.
Magyarország egyelőre nem szerzett evezős kvótát a párizsi olimpiára – 14 versenyszámban avatnak ötkarikás bajnokot, a megméretésen 502 sportoló vesz részt –, a szegedin kívül erre már csak május közepén, Luzernben lesz lehetőség, ahol az összes olimpiai versenyszámban még két-két kvóta kerül kiosztásra.
Szegeden az egypárevezősöknél három-három, a könnyűsúlyú kétpárevezősöknél két-két kvóta talál gazdára.
Férfi PR1 kategóriában a paralimpiára kiadó 12 hely közül 8 már gazdára talált – ebből öt került európai versenyzőhöz –, a Maty-éren további egy kvótát osztanak, és a luzerni, végső kvalifikációs versenyben lehet még reménykedni.
normálsúlyú egységek:
könnyűsúlyú egységek:
(Borítókép: Lőrincz Attila, Pétervári-Molnár Bendegúz, Gadányi Zoltána és Galambos Péter (b-j) a 2024. március 25-i sajtóeseményen. Fotó: Magyar Evezős Szövetség)