Fiatal sportolókat bemutató sorozattal jelentkezett tavaly az Index. A jövő bajnokai összeállítás a mutatók alapján elnyerte olvasóink tetszését, ráadásként pedig májusban a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) a szervezet gyulai kongresszusán az elnökség szakmai kitüntetésében részesítette. Ilyen előzmények után adta magát a folytatás: rovatunk tagjai a magyar sport sokszínűségét szem előtt tartva ismét fiatal sportolók felkutatására indultak, majd az ő történetük, eredményeik bemutatására vállalkozott. De miként telt az elmúlt egy év tavalyi főszereplőinknél?
Sorozatunkban olyan tizenéves vagy a huszadik születésnapjukon éppen túljutott magyar sportreménységekre fókuszáltunk elsősorban, akik már a párizsi olimpián is megmutathatták volna magukat, letehették volna névjegyüket, és így megtehették volna az első lépéseket a hosszabb időszakot jelentő profi pályafutás felé, vagy beírhatták volna a nevüket a magyar sport történelmébe. Összeállításunkban azonban nem ragadtunk le kizárólag olimpiai reménységeinknél. Felkerestük olyan sportágak művelőit is, amelyeket hazánkban csak szűk réteg képvisel, így a színvonal amatőr, ők viszont mégis profi karrierre vágynak, és pallérozódnak akár a világ egyik vezető sportági hatalmának utánpótlásában. Bemutattunk továbbá olyan fiatalt is, akinek sportágát Magyarországon a szabadidős tevékenységek közé sorolhatjuk – szemben azokkal a helyekkel, ahol azért kellő gazdasági potenciállal bír. Így pedig jeles képviselőinek, akár mint kedvcsináló reklámemberként vagy éppen oktatóként, megélhetést is jelent egyben.
Mielőtt idén elkezdődne a sorozat új, második évada, a „nulladik részben” egy-két bekezdés erejéig visszatekintünk tavalyi szereplőinkre.
Elsőként az olimpián és felnőtt világversenyen is komoly eredményre képes kenusra, a szegedi Kiss Ágnesre. A 19 éves szegedi kenus érettségivel terhelt évben szállt versenybe az olimpiai kvalifikációért, amelyet végül sikerült kiharcolnia: 200 m egyesben és 500 m párosban nevezték Párizsra. (Utóbbiban klubtársával, Nagy Biankával.) Az ötkarikás játékok előtt hazai környezetben, a Maty-éren
felnőtt Európa-bajnokságon volt jelenése Kiss Ágnesnek, aki párosban arany-, egyéniben bronzérmes lett. Az olimpián ugyan nem szerzett érmet, de párosuk negyedik lett, egyesben pedig 11. helyen végzett (a B döntőben harmadikként ért célba).
„Az érettségim nagyon jól sikerült, ezáltal felvételt nyertem a Szegedi Tudományegyetem jogi karára. Az érettségire való készülésben rengeteg segítséget kaptam az iskolámtól, a szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziumtól, ennek köszönhetően tudtam az olimpiai kvalifikáció mellett kitűnő érettségit tenni. Az egyetemi élet most még nagyon új számomra, meg kell szoknom, de remélem, ahogy eddig, így most is össze fogom tudni egyeztetni a sportolást a tanulással” – nyilatkozta Kiss Ágnes az Index megkeresésére.
Kiss Ágnesen kívül a tavalyi sorozatunkban szerepelt fiatal magyar sportolók közül mások is ott lehettek a párizsi olimpián, és egyáltalán nem nézőként. Egyikük, az úszó Jackl Vivien idénye például kifejezetten érdekesen, és eléggé felemásan alakult. A rendkívül tehetséges Jackl Vivient a szélesebb olvasóközönség számára az Index mutatta be elsőként. Az akkor még csak 14 éves tatabányai kislányról akkor írtunk, amikor 2023 szeptemberében meglátogattuk a helyi Gyémánt uszodában Sirkóné Kocsis Márta elsős gimnazista tanítványát. Ha más tanulsága nem is volt annak a vizitnek és a riportnak, akkor az az, hogy nincsenek olyan sanyarú körülmények, amelyeket ne tudna legyőzni a tehetség és a féktelen szorgalom.
Márpedig e két kellék közül mindkettő megvan Viviben. Olyannyira, hogy idén májusban Belgrádban a felnőtt Európa-bajnokságon megnyerte az 1500 méteres gyorsúszást, ezüstérmes lett 400 méter vegyesen, majd a vilniusi junior Eb-n két aranyérme mellett egy-egy ezüst- és bronzérmet is begyűjtött.
Ilyen biztató előzmények után azonban a párizsi olimpián elmaradt a várakozásoktól, 400 vegyesen a 14., 1500 gyorson a 15. idővel nem került döntőbe – mindkettőn bőven elmaradt egyéni legjobb időeredményétől –, így végül szomorúan írta ki az Instagram-profiljára (tökéletes angolsággal):
Annyira akartam bizonyítani, és azt hiszem, ezért görcsöltem be. Most azonban meg kell békélnem önmagammal, mert így is büszke lehetek magamra, hiszen mindent beleadtam a felnőtt és a junior Európa-bajnokságon. Örülök, hogy itt lehettem életem első olimpiáján, és remélem, a második jobban sikerül!
Jackl Vivien szardíniai nyaralással tompította a párizsi olimpia keserveit, és immár másodikos (mai szóhasználattal tizedikes) gimnazistaként készül az új feladatokra, köztük a budapesti rövid pályás világbajnokságra, amit decemberben a Duna Arénában rendeznek.
Sárkány Zalánt jó nézni. Ez a 192 centis srác csupa mosoly, amikor valahol megjelenik – mint példának okáért a belgrádi Európa-bajnokságon, ahol 800 és 1500 gyorson is bronzérmet szerzett –, a jelenlétében mindenki elkezdett vigyorogni, olyan kisugárzása volt a fickónak. Azt pedig már korábban megtudhattuk, hogy Arizonában, Bob Bowman szárnyai alatt cseperedik, a világ legjobb edzője, Michael Phelps egykori mestere pedig kifejezetten büszke lehetett másik magyar tanítványára is. Az olimpiai bajnok Kós Hubert mellett.
Persze hogy kinek a tanítványa, arról azért lehetne vitát nyitni, hiszen a Kőbánya SC-ben Turi György, Veszprémben Szokolai László oktatta az úszás rejtelmeire, majd a párizsi olimpia után már az Indiana Universityn folytatta Zalán.
Na és az olimpia? Párizsban 400, 800 és 1500 méter gyorson is egyéni csúcsot úszott, utóbbin 11. lett, a rövidebb számokban pedig nem jutott döntőbe, viszont az összesített időeredményeket tekintve mindkettőt a 14. helyen zárta. 800 méteren 7:48.90 perccel végzett.
Ősszel ismét a tengerentúlra vette az irányt, de a tanulást és az úszást tekintve is új fejezetet nyitott, viszont Bloomingtonban, az Indiana Universityn is jórészt Szokolai László edzéstervei alapján készül, és folyamatos kapcsolatban áll szeretett mesterével.
A korosztályos, továbbá Bíró Attila korábbi szövetségi kapitány érájában a felnőtt vízilabda-válogatott üdvöskéje volt Hajdú Kata, az UVSE ma már 18 éves szupertehetsége. 2022-ben, 16 évesen a tenerifei világliga-szuperdöntőn debütált a nagyválogatottban, ahol aztán bombagólt ragasztott az olimpiai aranyérmes és világbajnok amerikaiak kapujába az elődöntőben, majd a fináléban az Eb-győztes spanyolokkal szembeni ötméterespárbajban kétszer is betalált. 2023 nyarán Bíró Attila a fukuokai világbajnokságra is elvitte, ahol 17 évesen és 113 naposan a legfiatalabb magyar női vízilabdázó lett, aki vb-n gólt lőtt.
Aztán beborult az ég Kata felett. Bírót a balsikerű vb-szereplés (7. hely) után a Mihók Attila, Cseh Sándor páros váltotta. Bár Hajdú a bővebb keret tagjaként nem esett ki a látókörből, viszont a szakvezetők ennek ellenére nem jelölték az utazók közé a dohai vb-re, a zágrábi Eb-re és a párizsi olimpiára sem. Pedig Hajdú kirobbanó formában játszott a szezonban, ő lett a 2023–2024-es bajnoki idény gólkirálynője.
Kata azóta is szakmányban termeli a gólokat, október 19-én, a legutóbbi Magyar Kupa-meccsen például hatot vágott a Szegednek. A fiatal pólós abban reménykedik, hogy akár már a közeljövő hozhat számára olyan változást, amely állandó, stabil kerettagságot ér majd neki a válogatottnál. Képességei és adottságai alapján a 2028-as, Los Angeles-i olimpia magyar pólósztárja lehet.
A triatlonos Kropkó Márta számára biztatóan indult az idény, a portugáliai edzőtáborban megfelelő körülmények és jó színvonalú, motivációt jelentő társakkal készülhetett, ennek megfelelően jó formában várta a szezonrajtot. Az olimpiai részvételt illetően kiemelten fontos új-zélandi állomáson szoros versenyben hatodik lett a magyar váltó, ami kevés volt az ötkarikás induláshoz, az esély viszont tovább élt. Egészen Abu-Dzabiig, ahol aztán felhőszakadás miatt (!) kellett törölni a versenyt, így onnantól már csak az egyéni rangsorban reménykedhetett. Abban is csak egy darabig: eltört a lába.
„Fizikailag és lelkileg is mélyen voltam, nehéz volt onnan talpra állni, de a családtagjaim, barátaim segítettek – nyilatkozta az Indexnek. – Korábban volt már ugyanígy eltörve a lábam, de akkor a másik. Ahogy akkor, most is felmerült, ezzel vége a sportolói karrieremnek, de most úgy érzem, hiába mankóztam egy-másfél hónapig, maradt ki az edzésmunkámból a futás tíz hétig, minden tekintetben erősebb állapotban tértem vissza. Abban is bízom, hogy az eltört csont gyógyulás után tényleg erősebb lesz, mint volt előtte, és harmadik lábam már tényleg nem tud eltörni…”
Kropkó Márta a párizsi olimpia után egy héttel már „nagyon akart” versenyezni, még olyan távon is, amely nem igazán fekszik neki, de a szupersprint Eb-n olyan jól teljesített (12. hely), ami vb-kvalifikációt jelentett. Nem mellékesen korosztályos szinten a legjobb magyar lett. Az egyetemi vb-6. hely után sokan biztatták, hogy induljon el a világkupa-sorozat legtechnikásabb pályáján, Karlovy Varyban, amihez az előző években még nem elég volt bátorsága, mert nem érezte hozzá kellően felkészültnek magát.
„Nagyszerűen sikerült az úszásom, de igazából a kerékpár maradhat emlékezetes, amikor ezen a szinten ritkán látható szökésre vállalkoztam egy holland riválissal. A futásom persze nem volt, nem lehetett még az igazi, főként nem tíz kilométeren, az olimpiai távon, mert ott még nem értem utol magam. Végül azonban így is negyedik lettem, amivel talán magamat leptem meg a legjobban. A nemzetközi eredményeket tekintve azért idén a magyar női mezőnyben ez a legjobb szereplés, a férfiakét is beszámítva Lehmann Csongi tiszaújvárosi vk-győzelme után pedig a második a sorban.”
Kropkó Márta múlt hét végén kilencedik helyen végzett Spanyolországban az U23-as vb-n –Horváth Karolina révén magyar győzelem született –, a korosztályos vegyes váltóval pedig bronzérmes lett. Ilyen őszre alapozva a triatlonos kellően motiváltan várja a 2025-ös idényt, amelyre reményei szerint már úgy érkezik, hogy januárban sikeres államvizsgát tett.
A sérülések testvérét, a Mártánál két évvel fiatalabb Kropkó Mártont sem kerülték el idén, bár esetében ilyen direkt hátráltató tényezőről nem tudott beszámolni. Annál inkább sok indirektről: januártól változó minőségben és mennyiségben volt terhelhető állapotban, de hiába járt vizsgálatokra, keresett fel specialistákat, nem találtak nála semmi rendellenességet. Ő ellenben gyakran érzett kisebb-nagyobb fájdalmat, hogy valami nem komfortos, csak lapunknak úgy fogalmazott: „nehéz volt az edzők felé kommunikálnom, hogy éppen mi a bajom.”
Májusban aztán a vádlijában jelentkezett komolyabb fájdalom. Ennek ellenére júniusban úgy nyerte meg itthon a junior válogatót, hogy közvetlen előtte futóedzéseket nem is végzett. Ilyen hektikus ráhangolás után a szezonja is hasonlóképpen alakult. Utolsó éves juniorként azért a sprint Eb-n augusztusban bronzérmesként végzett egyéniben, a váltó tagjaként pedig ötödik lett.
„Akkor már tudtam edzéseken futni, de azért nem komolyan, viszont fejben már január óta taktikáztunk rá, amivel tudtam kompenzálni az egyéb lemaradásaimat.” Másfél hónappal később junior Ek-futamon ért célba harmadikként, ami saját elmondása alapján viszont már frusztrálta őt: „akár több is lehetett volna benne, ha bringán megvan a kellő összhang.”
Kiöregedtem a juniorból, a következő idénytől már a felnőtteknél kell versenyeznem, az U23-as korosztálynak csak az Eb-n és a vb-n van külön kiírás. Némi összehasonlítási alapom azért már most is van, tekintve, hogy a junior korosztály legjobbjai idén indultak felnőtt világkupa-futamokon. Eredményeim és képességeim alapján velük egyenértékűnek tartom magam, azt tűzöm ki célként, amit ők is elértek: a mezőny elejével még nem, de a második részével fel kell tudnom venni a versenyt
– nyilatkozta a fiatal triatlonos, aki ősszel kezdte meg tanulmányait a TF-en, és testvéréhez hasonlóan felkészülését döntően Portugáliában képzeli el a jövőben is. Kropkó Márton vb-6. hellyel vett búcsút a junior korosztálytól.
Pelle Domonkosról múlt novemberben még úgy számoltunk be, hogy 17 éves létére már a juniorok között szerepelhet, tekintve, hogy kinőtte a korosztályát. Kadetéveit végül világbajnoki címmel zárva. Az immár 18 esztendős tehetség tavaly novemberben a Tbilisziben rendezett világkupa-versenyen bravúros teljesítménnyel robbant be a juniorok mezőnyébe, aranyérmet nyert, ezzel hamar letette névjegyét magasabb szinten is.
A Budapest Honvéd kötelékében pallérozódó, László István és Peterdi András által felkészített Pelle idén februárban a nápolyi junior Európa-bajnokságon a magyar válogatott tagja volt – ezzel valóra váltotta egyik célját, amit lapunknak adott interjújában is megfogalmazott. A magyar csapat végül hatodik lett az Eb-n, Pelle pedig egyéniben a kilencedik helyen végzett, amely eredménnyel nem volt elégedett.
Ha a szezon elején azt mondják, hogy a junior Eb-n egyéniben a kilencedik leszek, akkor aláírom, mert korábban nem értem el jelentősebb sikert ebben a korosztályban. Viszont a világkupa-győzelem menet közben sok mindent megváltoztatott, ezért a céljaim is mások lettek. Sőt, a csapat teljesítménye eléggé mellbe vágott, a németeket meg tudtuk volna verni a negyeddöntőben, de semmi nem akart összejönni, és én magam is alulteljesítettem. De a vívás ilyen is tud lenni, a világbajnokságon lehet javítani
– mesélt még áprilisban Pelle a junior Európa-bajnokságról. A szaúdi Rijádban megrendezett világbajnokságon a fiatal tehetség végül egyéniben a 24. helyen zárt, csapattal viszont közel járt az éremhez, a negyedik pozíciót szerezték meg. A Keresztes Ádám, Pelle Domonkos, Somody Soma és Antal Máté alkotta csapat kiemeltként a négy közé jutásért simán verte a spanyolokat, de a döntőbe jutás a franciák ellen nem sikerült, 45–40 lett a vége.
Pelle immár a juniorok között is megállja a helyét, érettségi vizsgáit sikeresen teljesítette még májusban, és továbbra is azért dolgozik, hogy stabil tagja legyen a magyar válogatottnak, valamint további egyéni sikereket érjen el.
Maximalistaként leginkább magamat nyomasztom azzal, hogy folyamatosan hasonló eredményeket kell elérnem. Elég nagy teljesítési vágy van bennem, tartani akarom a színvonalat, de ez nehéz
– tette hozzá a múlt és jelen eredményeire méltán büszke magyar vívás egyik jeles tehetsége.
Az idősebb fivér, Kade Zsombor március végéig minden meccsen, döntően kezdőként pályán volt az U21-es korosztályban jól menetelő roueni rögbicsapatban, a hajrá utolsó négy-öt meccséről, közte a döntőről viszont sérülés miatt lemaradt. Utóbbin társai ugyan kikaptak, de a feljutás így is összejött a korosztályos élvonalba. Zsombornak szezon közben egy ütközésnél ugrott ki a válla, a szalagok meglazultak. Bár játszott még vele, ameddig bírt, nyáron műtétre szorult. Akkor 6-7 hónapos rehabilitációt jósoltak neki, végül csupán ennek felére volt szüksége, hó végén csatlakozhat társaihoz. Kade Zsombor még két évig az U21-es kerethez tartozik.
A felnőtt csapathoz végül még nem hívtak edzeni, de az előző szezonban annyit változott ezzel kapcsolatban a koncepció a klubnál, hogy mást sem nagyon a fiatalabbak közül. Jól ment ugyanis a csapatnak a bajnokságban, így a saját korosztályos eredményességünk került előtérbe. Mostantól már a legjobb, a sportágban komoly tradíciókkal bíró francia klubokkal mérjük majd össze magunkat, több lesz a meccsünk, és azokon magasabb a szint, ehhez mérve tűzték ki a célunkat is, ami a bennmaradás. A rögbi mellett elkezdtem a szakirányú edzőképzést is, ami 18 hónapig tart. Nekem a célom változatlanul az, hogy felnőtt szinten profi karrierem legyen.
Öccse, Zalán még saját korosztályában, az U18-ban kezdte el a szezont, aminek felétől viszont már ő is inkább az U21-ben edzett és játszott. Előbbi csapat sztenderd kezdőjeként az alsóházi rájátszásban volt döntős, utóbbiban csereként számítottak rá, viszont ott összejött a feljutás és a finálé is, ahol aztán testvérével ellentétben pályára is tudott lépni. Bár a sérülés őt sem kerülte el.
„Még decemberben egy ütközés után a bokámra estek rá, amiből letört egy darab. Öt hétig volt rajtam gipsz, de szerencsére gyors volt a rehabilitáció, így februártól ismét bevethető voltam. Akkortól már inkább az idősebbek között, ahol most első éves lettem. Márciusban viszont a felnőttekhez is hívtak edzeni, és az alapozás során is volt alkalmam az első csapattal készülni.”
Kade Zalán közben magántanulóként folytatja középiskolai tanulmányait, tanáraival egyeztetve egyéni tanrend alapján készül, majd számol be tudásáról a megbeszélt időpontokban, közben kint franciaórákra jár, hogy tökéletesítse nyelvtudását.
Endrefi Zalán tavaly a Hungarian Surf Fest nemzetközi versenyének bronzérme után Rio de Janeiróban képviselte a magyar színeket a junior világbajnokságon – honfitársaink közül elsőként. Az U16-osok között az első futamában 3,07 pontot, a vigaszágon 4,57 pontot szerzett, idén pedig Salvadorban már az U18-as korosztályban viaskodhatott. A forgatókönyv hasonló volt, mint legutóbb, ezúttal is a vigaszág jelentette számára a végállomást (1,20 és 1,80 pontot begyűjtve).
A családjával Mexikóban élő fiatalt az országos versenyre hiába hívták, végül nem indulhatott, mivel nem képviselhet két országot – ő pedig magyar zászló alatt versenyez.
Ami a jövőt illeti, középiskolai végzősként 2025-ben az érettségijére készül, további céljai közé tartozik, hogy Salvadorban Marcelo Castellano olimpiai edzővel teljesítse a nemzetközi szövetség (ISA) egyes szintű szörfedzői tanfolyamát, hogy elindíthassa edzői karrierjét. Eközben továbbra is folytatja majd az edzéseket, illetve besegít a családi vállalkozásba, hogy a következő évekre megalapozzák a saját, valamint testvére, az állami U16-os versenyt 14 évesen megnyerő Keve versenyeztetéséhez szükséges feltételeket.
A díjnyertes pályázatban szereplő cikkek:
Fortuna tárt karokkal várta, Kolonics helyébe képzelte magát – Kiss Ágnes
Biológiai csoda az új Egerszegi, a magyar úszósport legnagyobb ígérete – Jackl Vivien
Még az apukája kísérgeti a 17 éves világ- és Európa-bajnokot – Hajdú Kata
Edzője, klubtársa a világ legjobbja, talán egyszer ő is az lesz – Sárkány Zalán
A magyar legenda gyermekei a garázsban találkoztak sportörökségükkel – Kropkó Márta és Kropkó Márton
Kézisnek indult, de vívóként vár kivételes karrier a magyar reménységre – Pelle Domonkos
A magyar testvérpár Franciaországban másolná Szoboszlai példáját – Kade Zsombor és Kade Zalán
A Los Angeles-i olimpia és a profi karrier az álma a sporttörténelmet író magyar fiatalnak – Endrefi Zalán
(Borítókép: Kiss Ágnes a 2024-es párizsi olimpián. Fotó: Kovács Tamás / MTI)