1986: Szovjetunió–Magyarország 6-0
További Alapvonal cikkek
- Új találmányával mentené meg a magyar labdarúgást ifj. Albert Flórián
- Nagy érdeklődésre számot tartó programot indított a Magyar Olimpiai Bizottság
- A műholdas nyomkövetés mentette meg az életét a vitorlásverseny egyik résztvevőjének a Balatonon
- Andrásfi Tibor, Gémesi Csanád, Siklósi Gergely és Ekler Luca az olimpia értékeit népszerűsítették
- Szabadidős sportolók foglalták el a Nemzeti Atlétikai Központot
A magyar válogatott éremesélyesként, európai ranglistavezetőként érkezett az 1986-os, mexikói világbajnokságra, de a remények már az első meccsen elszálltak, a csapat kilenc kapott góllal kiesett a csoportkörben.
Sokan az 1986-os bukástól számítják a magyar futball elindulását a lejtőn. Azóta egyetlen világversenyre sem sikerült eljutni és a szovjet válogatottól elszenvedett 6-0-s vereség is mély nyomot hagyott a szurkolókban. A találgatások és a pletykák huszonöt éve keringenek a vereség okairól, előzményeiről.
Mezey György, aki korábban Mészöly Kálmán segítője volt, az 1983-as, németek elleni 1-1-s barátságos meccsen ült először a válogatott kispadján. A világbajnoki selejtezőket a következő év őszén kezdte a csapat és három győzelemmel várta az 1985-ös folytatást. Végül öt győzelem után csak a hollandoktól kaptunk ki akkor, amikor már eldőlt, hogy mieink Európából elsőként kijutottak a vb-re. Az év elején Ázsiában túrázott és nyert háromszor a válogatott, majd a brazilok elleni, szenzációs, 3-0-s győzelem következett.
A közvélemény az eredmények után bravúrt várt a válogatottól, de a problémák már a vb előtti felkészüléssel elkezdődtek. Ha később, Irapuatóban fordított eredmény születik, senkiben sem merül fel a kérdés, miért kellett nulla fok közeli magaslaton edzőtáborozni, amikor Mexikóban harminc fok feletti hőség várta a csapatokat. Az is értetlenséget váltott ki - még a játékosokban is -, hogy míg mások délután tartották a foglalkozásokat Mexikóban, addig a mieink a legnagyobb melegben, délben edzettek.
A játékosok többsége a tésztaüggyel kapcsolatban elmondta, hogy klubjukban is sokszor fogyasztották – a válogatottnál talán kicsit többször kaptak, mint szoktak –, azt viszont sokan találták furcsának, hogy az erőtől kirobbanó csapat szinte egy emberként zuhant össze a szovjetek elleni meccsre, de erről nem a tészta tehetett. A válogatott több játékosa ekkor már külföldön profiskodott, a doppingról szóló pletykákkal kapcsolatban többen is hozzátették, biztos kiderült volna, ha valami tiltott szer kerül a szervezetükbe.
A Nyilasi Tiborral kapcsolatos ügy is borzolta a kedélyeket. Az egykori ferencvárosi az Austria Wien profija volt. A vb előtt, márciusban gerincproblémákkal operálták, az is kérdéses volt, ott lehet-e a vb-n. Osztrák klubja ragaszkodott ahhoz, ha felépül, ott kell lennie csapata utolsó bajnoki meccsein, éppen akkor, amikor a keret többi tagja már Lienzben készült.
Az akkori állami sportvezetés, de még Szepesi György MLSZ-elnök sem tudta elérni, hogy Nyilasi kikérőt kapjon. Mezey hajthatatlan volt, aki nem vett részt az utolsó edzőtáborozáson, az nem mehetett a vb-re. Már ez is megosztotta a társaságot, a csapatkapitánynak akkor is ott lett volna a helye Mexikóban, ha egyetlen percre sem tud beállni.
1986. június 2-án felfokozott érdeklődéssel várta az ország a szovjetek elleni meccset. A negyedik percben 2-0-ra, majd alig több mint egy óra játék után már 4-0-ra vezetett az ellenfél. Az utolsó negyedórában még jött kettő, megsemmisítő vereség lett a vége.
Nagy Antal, a válogatott középpályása elmondta, olyan volt, mintha nem is futballpályán, hanem hómezőn lettek volna, a tűző napban mindenkinek káprázott a szeme. Nem átmeneti levertség volt, fizikálisan teljesen szétzuhant az egész csapat.
Mezey György, a vb után 18 győzelemmel, 5 döntetlennel és 7 vereséggel búcsúzott. Az addig népszerű és sikeres válogatottat gyakorlatilag szétzavarták. A vb előtti eredményeket azóta sem tudjuk megközelíteni.