A koronavírus-járvány alaposan átrendezte a 2020-as Forma-1-es versenynaptárat, a héten bejelentett hivatalos menetrend szerint Ausztriában és Nagy-Britanniában is dupla versenyeket tartanak. A második osztrák, illetve brit futam külön nevet kapott,: előbbi a pálya fekvése miatt Stájer Nagydíj, utóbbi pedig arra utalva, hogy 1950-ben pont Silverstone-ban rendezték az első F1-es világbajnoki futamot, 70. Évforduló Nagydíja néven fut majd. Az F1 történetében nem először kapnak furcsa vagy trükkös elnevezést a versenyek.

Az 1957. áprilisi szuezi válság a Forma-1-nek is betett, a magas olajárak miatt abban az évben a Holland Nagydíj és a Spanyol Nagydíj is elmaradt. Pótlásukra az olaszországi pescarai pálya ugrott be, a verseny elnevezése a tartomány után Pescara Nagydíj lett. Olasz Nagydíj nem lehetett, mert az a címet Monza birtokolta. A pescarai pálya nem tartozott a világbajnokság bevett helyszínei közé, 1957 előtt nem rendeztek rajta F1-es nagydíjat. Talán azért sem, mert rendkívül veszélyes és hosszú pálya volt; a 25,8 kilométeres hosszával még a hírhedt Nürburgringet is verte. A versenyt Stirling Moss nyerte a Maseratival induló Juan Manuel Fangio előtt, a Ferrari a pálya veszélyességére hivatkozva nem indult. Nem csoda, hogy soha többé nem szerepelt a versenynaptárban a Pescara Nagydíj.

Három különböző néven futott az amerikai verseny

Az első USA GP-t 1959-ben, a floridai Sebringben rendezték, majd 1961-től egészen 1980-ig a New York állambeli Watkins Glen adott otthont az amerikai futamnak. 1976-ban a kaliforniai Long Beach is bejelentkezett, hogy a nyugati parton legyen versenye az F1-nek. A USA GP nevet nem kaphatta meg, mivel hivatalosan Watkins Glen-i verseny futott ezen a néven, így a szervezők kreativitásának köszönhetően ezért a US GP West elnevezést kapta meg Long Beach. Annak ellenére, hogy Watkins Glen 1980 után kikerült a naptárból, még további három évig a nyugati kitétellel tartották meg a kaliforniai futamot, holott már nem volt mivel összekeverni azt.

De nem ez az egyetlen eset, amikor az Egyesült Államokban variálni kellett a futamnevekkel. Az F1 egykori mindenható urának, Bernie Ecclestone-nak régi álma volt, hogy Las Vegasban is legyen futam. Az alapötlet, hogy a kaszinóváros látványosságai között száguldozzanak a versenyautók, nem volt rossz. Egyetlen probléma volt a Las Vegas-i versennyel, mégpedig az, hogy egy szálloda parkolójában rendezték meg. Magát a futamot is a szálloda után nevezték el Caesars Palace GP-nek. Nem volt nagy sikere a furcsa Las Vegasi-i versenynek, a pilóták és a nézők utálták a pályát egyhangúsága és unalmas vonalvezetése miatt. (A parkolós körítés a borítóképen látható). 

A hőség sem tette népszerűbbé a helyszínt; 1981-ben, amikor épp ezen a versenyen nyerte meg első világbajnoki címét Nelson Piquet, a brazil pilóta alig bírt elevickélni a célig, majdnem elájult az autóban. Nem meglepő, hogy mindössze két évet élt meg (1981, 1982) a Caesars Palace GP, mint később kiderült, a szállodának hatalmas ráfizetés volt a verseny. Az 1982-as szezonban az az abszurd helyzet is elő állt, hogy az Egyesült Államokban három versenyt (USA GP West, Detroit GP, Caesars Palace GP) rendeztek, de egyiket sem nevezték Amerikai Nagydíjnak.

A miniállamoknak is jutott F1-es verseny

A San Marinó-i Nagydíj klasszikus példája a kreatív elnevezéseknek. A leginkább Ayrton Senna halálos balesete miatt ismert imolai pályának nem sok köze van a miniállamhoz, azt leszámítva, hogy másfél órányi autóútra van egymástól Imola és San Marino.

1980-ban rendeztek először F1-es versenyt Imolában, Monza felújítása miatt került át az Olasz Nagydíj a Bolognához közeli pályára, 1948 óta ez volt az első alkalom, hogy nem Monzában rendezték meg az olasz futamot. Az imolai verseny annyira népszerűnek bizonyult, hogy a következő évben is visszatért a mezőny, az immár San Marinó-i Nagydíj néven megrendezett versenyen. Imola egészen 2006-ig szerepelt a versenynaptárban, Michael Schumacher összesen hét alkalommal tudott győzni a pályán. Pletykaként felmerült, hogy többek között Imola ugorhat be, ha újabb versenyeket törölnének a koronavírus-járvány miatt. 

Hasonló logikával rendeztek meg 1997-ben és 1998-ban Luxemburgi Nagydíjat. 1997-ben az utolsó pillanatban Spanyolországba, Jerezbe tették át az Európai Nagydíjat, ezzel a Nürnburgring verseny nélkül maradt volna abban az idényben. Megoldásként a pályától körülbelül 60 kilométerre lévő Luxemburg nevét vette fel a futam, amit a következő évre is megtartott. Az első Luxemburgi Nagydíjat a 97-es világbajnok, Jacques Villeneuve nyerte a Williamsszel, utolsót pedig Mika Häkkinen a McLarennel. 

Amikor a Svájci Nagydíjat egy francia városban rendezték

Az 1982-as Svájci Nagydíj annyira volt svájci, hogy Franciaországban rendezték meg, egy Dijonhoz közeli pályán. A svájci futam a francia lobbinak köszönhetően került be a versenynaptárba, a trükkös elnevezésre azért volt szükség, mert Franciaországnak már volt egy saját nagydíja a Paul Ricardon, úgyhogy némi csellel a szomszédos ország nevét ragasztották rá a plusz francia versenyre. Svájcban egyébként sem rendezhettek volna futamot, mert a tragikus, 1955-ös Le Mans-i 24 órás verseny miatt évtizedekre betiltották az országban az autóversenyeket.

Csavar a történetben, hogy 1955-ig a svájci Bremgarten is tartott F1-es futamokat, ezzel Svájc az egyetlen ország, amelynek határain belül és kívül is volt róla elnevezett futama. Az 1983-as svájci futamot maguk a franciák fúrták meg, ugyanis a tévétársaságok nem akarták közvetíteni a versenyt. Az első és egyben utolsó dijoni Svájci Nagydíjat Keke Rosberg nyerte a Williamsszel. 

A Csendes-óceáni Nagydíj is a lobbizásnak köszönhette létét. A versenyt nem egy egzotikus szigeten tartották, hanem Japánban, az akkor még Tanaka, most már Okayama nevű pályán. Japán ezzel bekerült azon országok közé, amelyek egy szezonban több F1-es versenyt is rendezhettek, de nem sokáig élvezhették a dupla verseny előnyeit a japánok; félreeső elhelyezkedése és rossz megközelíthetősége miatt nem volt túl népszerű a csapatok körében a pálya, ezért csupán kétszer (1994, 1995) rendezték meg a csendes-óceáni futamot. Mindkétszer Michael Schumacher nyert, 1995-ben az ott szerzett győzelmével biztosította be a második világbajnoki címét. 

Az országimázs és a politika is beleszólt a névadásba

Az Európa Nagydíj jelenti a névadással való zsonglőrködés csúcsát, kis túlzással fél Európa, még a már Ázsia határán fekvő (bár földrajzilag még európai) Azerbajdzsán is rendezhetett versenyt ezen a néven. Az 1963-as monacói és az 1977-es brit verseny is ezen a néven futott, de igazán 1983-tól pörgött fel az elnevezés használata. 1983-ban úgy volt, hogy New York Forma-1-es versenyt rendez. Ebből aztán nem lett semmi, a beugró Brands Hatchet keresztelték el Európa Nagydíjnak, mivel volt már egy brit verseny a naptárban. Később a szintén brit Donington (1993), a német Nürburgring (1984, 1995-96 és 1999-2007), a spanyol Jerez (1994 és 1997) és Valencia (2008-2012) rendezett Európa GP-t. Ahogy a felsorolásból látszik, általában olyan országok rendezhették meg az Európa Nagydíjat, amelyek egyébként is rendelkeztek versennyel.

Az Európa Nagydíjak hagyományát 2016-ban elevenítették fel, amikor az azerbajdzsáni Baku utcai pályája bekerült a sorozatba. Politikai okokból választották ezt a nevet a szervezők, az azeri vezetés ezzel is az ország európaiságát kívánta demonstrálni, de 2017 óta már Azerbajdzsáni Nagydíjként szerepel a futam a versenynaptárban.

Annak inkább PR-okai vannak, hogy miért nevezik az Abu-Dzabi Nagydíjat úgy, ahogy. A közel-keleti futam ugyanis nem az országról kapta a nevét, ahol megrendezik. A futamok névadási logikáját követve Egyesült Arab Emírségek Nagydíjnak kéne nevezniük, ehelyett a főváros nevét viseli. Nem véletlen a választás, a kormány Abu-Dzabi népszerűsítésével a turizmust próbálta erősíteni. Nem egyedülálló Abu-Dzabi példája, a mexikói verseny 2020-tól Mexikóváros Nagydíj néven szerepel majd.

(Borítókép: A  Caesars Palace Grand Prix kezdete előtt, 1981. október 17-én. Fotó: Bob Harmeyer / Getty Images)