Index Vakbarát Hírportál

Mi tagadás, az Indexen is írtunk már olyan cikket, amelyben Gareth Bale vagy akár Cristiano Ronaldo gyorsaságát méltattuk. Ilyenkor csak becsléseink lehetnek, mert egy tévéfelvétel alapján sem a pontos távot, sem az idejüket nem lehet megmondani, de arra jutottunk, százon egészen jó időket futnának.

Aztán nemrég arról írtunk, hogy az Arsenal futballistája, Hector Bellerín gyorsabban futja le a 40 métert, mint a világ leggyorsabban emberének tartott, százon világcsúcstartó Usain Bolt. Bellerín 4,42-t ment, míg Bolt részideje 4,64 volt a százas világcsúcsánál.

A brit fedettpályás világbajnok Richard Kilty szerint viszont hülyeség, hogy a futballista gyorsabb, és van rá 30 ezer fontja (12,5 millió forint), hogy ezt bebizonyítsa.

„A média azt állítja, hogy Hector Bellerín 4,42 alatt futja a 40 métert. Ez teljességgel lehetetlen. Ezek az újságírók komplett hülyék. 30 ezer fontot teszek arra, hogy Hector Bellerínnel és Theo Walcott-tal bárhol, bármikor, bármilyen sprint távon kiálljak. Hamar vége lenne a versenynek. Ha leteszik ők is a pénzt, akkor megmutatom mindenkinek, hogy nem olyan gyorsak, ahogy azt a média mondja" – írta Twitterén az idén 60 méteren világbajnoki címet szerző Kilty.

A száz méter nem két és félszer negyven

Amíg várat magára egy ilyen verseny, addig azért nézzük meg, mi lehet az igazság.

Elég könnyű azt mondani, hogy valaki gyorsabb 40 méteren Boltnál, hiszen a világcsúcstartó sosem fut ilyen távot.

Az atlétikában ismeretlen a 40 méter, csak fedettpályán szoktak 60-on versenyezni. Bolt eleve nem is fedettpályázik, de nagyjából annyi értelme van a hatvanat a százhoz hasonlítani, mint a negyvenet a hatvanhoz. Közel semmi. A száz méter nem egyenlő 2,5x40 méter síkfutással. Időben biztosan nem.

A sprinterek száz méterre készülnek, erre a távra találják ki minden lépésüket, ehhez igazítják a lépéshosszukat és a frekvenciát is.

A száz métert nem úgy kell elképzelni, hogy néhány lépés után a futók elérik a csúcssebességüket és aztán azzal az irammal repesztenek a célvonalig. Szinte végig gyorsuló mozgást végeznek,

És a száz métert érdemes meg is haladni, Bolt életének leggyorsabb futását egy 150 méteres bemutató versenyen produkálta Manchesterben. Az egyenes pályán 14,35-öt ment, körülbelül egytized km/h-val volt gyorsabb, mint legjobb százán.

Ezek az adatok éppen azt bizonyítanák, hogy 40 méteren meg lehet szorítani Boltot, aki ráadásul nem is tartozik a legjobb startolók közé. Gyakran neki a leggyengébb a reakcióideje egy-egy futamban. De nekünk érdemes is elidőzni a rajtnál.

Jó, jó, gyorsabb, de hogy mérték?

Ahogy azt egy másik brit sprinter, a 4x100-as váltóval világbajnoki bronzérmes  Craig Pickering is felvetette, azért is nehéz összehasonlítási alapul venni az Arsenal-játékosok idejét, mert nem tudni, milyen körülmények között születtek az eredményeik. Az atlétikai versenyeken legalább egytized másodperc a futók reakcióideje, aki ennél gyorsabban hagyja el a rajtgépet a startjel után, azt kizárják.

A rajt tehát 10-15 századmásodpercet elvisz, legyen bármilyen hosszú a sprint. De vajon a futballistáknál is? Az ő tesztjeikről nincsenek információink, de az amerikaifutballistákéról igen. Ők 40 yardot (36,6 méter) szoktak sprintelni, de startjel nélkül. Az óra akkor indul, amikor nekirugaszkodnak a távnak, egy sprinterhez képest máris közel egytized másodpercet nyerhetnek. Az Arsenal-játékosok starthelyzetéről nem tudunk, de az is lehet, hogy már mozgásban voltak, mikor elindították az órát.

Hogy milyen órát, ez is lényeges lehet?

A kézzel mért idők, de még a fotocellás kapukkal rögzített eredmények sem olyan pontosak, mint azok az időmérők, amelyeket a nagy versenyeken használnak. A kézi időmérés akár kéttizedes eltérést is jelenthet.

Az sem mindegy, mekkora és milyen irányból fúj a szél futás közben. Az atlétikai szabályok szerint csak a 2,0 m/s-nál kisebb hátszélben elért eredmények hivatalosak. Ha Bellerínék ennél nagyobbat kaptak, máris újabb pár század előnyt szerezhettek. De azért nem csak nekik lejthet a pálya, a tesztfutást valószínűleg nem szöges cipőben és nem is az energiátadást segítő Mondo borításon végezték.

De mi lenne, ha Bolt rágyúrna a negyven méterre?  Pickering szerint is ez a kulcsmomentum.

Ok, a futás majdnem minden sportág alapja, a futballisták is specializálódtak, nagyon rövid távokon kell nagyon gyorsnak lenniük. A legritkább esetben kell 40-50 méternél, tehát egy félpályányinál többet maximum sebességgel végigrobogniuk.

Kétségkívül robbanékonyak, fejlesztik is ezt a képességüket, és még egy sereg másfélét is, amik a profi futballhoz feltétlenül szükségesek. És ezek elég ritkán esnek egybe a sprinterek felkészülésével. Éppen ezért tűnik lehetetlennek, hogy csak úgy séróból lenyomjanak egy igazi sprintert, aki mindent annak rendel alá, hogy szupergyors legyen.

Egy futballista, aki olyan gyors, mint egy menő sprinter

Arra persze van példa, ha egy futballista olyan gyors, hogy atléta váljék belőle. A 21 éves Adam Gemili a Premier League-től sem volt olyan messze, nyolc éven keresztül a Chelsea akadémiáján futballozott, amellett, hogy a futással is foglalkozott. Hátvédként is érvényesülhetett gyorsasága, de 2012-ben inkább úgy döntött, hogy a futópályán nagyobb sikereket érhet el.

Ma már ő az egyik legjobb brit sprinter, 100-on 10,04, 200-on 19,98 az egyéni csúcsa. Boltot ő sem tudta még megelőzni, és aligha hihető, hogy nem specializálódott futballisták nála jobbak lehetnének. Ha így volna, a nyári szünetben halálra kereshetnék magukat az atlétikai versenyeken.

Usain Bolt pedig teljesíthetné álmát, és futballozhatna a Manchester Unitedben, van akkora önbizalma, hogy szupernek lássa magát egy másik sportágban is.

Azért van olyan helyzet, amikor a futballisták gyorsabbak a sprintereknél. Lásd még a korábban emlegetett speciális edzéseket. Pár évvel ezelőtt, amikor Cristiano Ronaldo képességeit felmérték, gyorsasági teszteket is végeztek vele.   2011-ben, a Castrol Edge tesztjén, a  spanyol százméteres bajnokkal, a 10,14-et tudó Angel Rodriguezzel versenyeztették 25 méteren, térdelőrajtból. A rossz technikájú, kezével nagyokat kaszáló Ronaldo három tizeddel kikapott a műfüves pályán. Szlalomban viszont már ő adott fél másodpercet a sprinternek.

A 42 éves Gebrselassie a Great Manchester Run teljesítése után a múlt vasárnap jelentette be, hogy vége, nincs tovább.

A versenyszerű futástól visszavonulok, de a futást nem hagyom abba. Nem állhatok le a futással, hiszen ez az életem

Ezt akár egy lelkes amatőr is mondhatta volna, de az etióp egyedülálló eredménylistája erre alaposan rácáfol. Ha csak a legnagyobb sikereket emeljük ki, már az is hihetetlennek tűnik, hogyan fért ennyi minden bele egy karrierbe. Tízezer méteren négyszer lett világbajnok egymás után, és az olimpiákon is duplázni tudott, ezen a távon világcsúcsot is futott, majd a pályáról a maratonfutásra áttérve szintén felállított egy álomhatárt áttörő rekordot.

Amíg LeBron James hős lett, és jó eséllyel megmentette csapatát a kieséstől az NBA-rájátszásban, addig edzője, David Blatt kicsit hülyén jött ki a győzelemből, mert már megint többen megkérdőjelezik vezetői képességeit. 

Míg más sportágakban egyből kiállítás és hosszú eltiltás is járhat érte, addig a jégkorongban megszokott, sőt elvárt dolog, hogy időnként jól összeverjék egymást a játékosok. Ha valami nagy zűr van, leröpülnek a kesztyűk és a sisakok, és mehet a belemenős pofozkodás. 

A jelenlegi Ukrajna területén lévő Zsitomirban született 1882-ben, a németországi Heidelbergben szerzett jogi diplomát. Amikor 1918-ban a bolsevik titkosrendőrség Odesszában elfogta, golyó általi halálra ítélték. A bűne csupán annyi volt, hogy bankároknak a tanácsadója volt.

A kivégzőtiszt felismerte, felrémlett neki, hogy ő a híres sakkmester.

Az akkor 36 éves Bernstein a tiszttől és az élettől kapott egy esélyt. Ha nyer a sakktáblán, életben marad, ha döntetlen vagy kikap, akkor nem menekülhet meg.

Mivel korának az egyik remek sakkozója volt, természetesen megnyerte a játszmát, és a tiszt tartotta a szavát, egy angol hajóval Párizsba menekülhetett.

A vagyonát ugyan elveszítette, Franciaországban ismét sikeres üzletember lett. Igaz 1929-ben a nagy gazdasági világválság megint a padlóra küldte, de onnan is felállt. A németek franciaországi bevonulásakor, 1940-ben nullázódott le ismét, bár egy szívrohammal, de túlélte a háborút a hegyekbe húzódva.

1946-tól újra a sakkozás felé fordult, négy év múlva, amikor a Nemzetközi Sakk Szövetség (FIDE) bevezette a nemzetközi nagymesteri címet, az elsők között kapta meg.

Világbajnok nem lett soha, de az egykori világbajnok Emmanuel Laskerttel többször is játszott és legyőzte.

Egyik halhatatlan partiját pedig Miguel Najdorffal vívta, amiért a montevideói torna szépségdíját kapta.

Ha szeretné újrajátszani, itt megteheti. A d-vonalon lévő gyalogja megállíthatatlanul iramodott meg - de előtte is akadtak szép lépések, mint például a 34.  -, Najdorf pedig feladta.

Bernstein életét Kállai Gábor nagymester, korábbi kapitány dolgozta fel a Sakksztorik című könyvben.