Edzői család

1952. április 16-án a Tennessee állambeli Nashville-ben született William Stephen Belichick, vagy ahogyan mindenki ismeri, Bill. Édesapja, Steve is edző volt, így már egészen fiatal korában elkezdte az erre a pályára való felkészülést, és bár az egyetemen amerikai futballal, lacrosse-szal és a squashsal is próbálkozott, végül maradt az oldalvonal mellett.

A család amúgy horvát származású, olyannyira, hogy édesapja még Stephen Bilicicként jött a világra, apai nagyszülei 1897-ben vándoroltak ki Karlovacból Pennsylvaniába. Nevét az egyetemi amerikai futball Hírességek Csarnokába beválasztott Bill Edwards után kapta, aki egyébiránt a keresztapja is.

Steve Belichick az Egyesült Államok Tengerészeti Akadémiáján edzősködött, így Bill is a marylandi Annapolisban nőtt fel, szemléletére pedig a legnagyobb hatást épp édesapja ténykedése gyakorolta: a katonás rendet minden játékosától megköveteli, valamint azt is, hogy legyen bárki bármekkora sztár, álljon be a sorba.

Három gyereke született, két fia, Stephen és Brian is a New England Patriots stábjában szerepel, míg lánya, Amanda lacrosse-trénerként ténykedik, így elmondható, hogy igazi edzői családról beszélhetünk az esetükben – ahol a munkamánia finoman szólva is alap.

Már azelőtt legendás lett, hogy főedzővé vált volna

A connecticuti Wesleyan Egyetem elvégzése után, 1975-ben az akkor még Baltimore-ban játszó Coltsnál vállalt segítői feladatokat Ted Marchibroda szárnyai alatt heti 25 dollárért, majd egy évre rá már a Detroit Lions speciális csapatrészénél volt segédedző. 1977-ben már az Oroszlánok elkapóit trenírozta, majd a Denver Broncos speciális csapatrészénél és védelménél segédkezett, hogy 1979-ben elérkezzen első nagyobb sikerei helyszínére, a New York Giantshez.

Itt kezdetben hasonló szerepkört töltött be, majd volt a linebackerek edzője is. A nagy előléptetésre 1985-ig kellett várni, amikor is a védelemért felelős koordinátor lett, alig 33 évesen. Ezt a tisztséget öt éven át látta el, ebben az időszakban kétszer is bajnok lett a New York-i gárda,

Persze kérdés ne legyen, nemsokára Belichick is követi...

Döcögős kezdetek, villámlemondás

A második bajnoki címe után belevágott a főedzősködésbe, a Cleveland Browns adott neki lehetőséget, de itt nem túl sok sikerélménye akadt. Az 1994-es idényben ugyan a rájátszás összejött, sőt a Patriots ellen egy győzelem ott is, de a következő idényben a 3–1-es kezdés ellenére 5–11-gyel zárt a gárda, amely ezt követően Baltimore-ba költözött, és a Ravens nevet vette fel – Belichicket pedig menesztették.

Az 1996-os évadot a New England kötelékében kezdte meg, ahol a korábbi New York-i főnöke (1983–1990), Bill Parcells mellett volt másodedző és a defensive backekért felelős szakember, mielőtt egy kisebb huzavona után a New York Jetshez kerültek – amíg Parcells lelépési díjáról alkudoztak a felek, addig átmenetileg Belichick volt az első számú edző a gárdánál, de mivel az ügy végére még jóval az idény kezdete előtt pont került, így meccsen nem irányította a Patriots csoportriválisát. Amikor Parcells lelépett az 1999-es idény után, a Jets Belichicket nevezte ki vezetőedzőjévé, de meccs ezúttal sem jutott neki, igaz, ekkor a saját döntése okán.

Belichick ugyanis az első sajtótájékoztatóján rögvest bejelentette a bombahírt:

Ezennel lemondok a New York Jets vezetőedzői posztjáról.

Merthogy a Patriots felvirágoztatásáról szőtt álmokban Robert Kraft ekkor már egyértelműen benne látta a jövő vezetőedzőjét, sőt rögvest általános igazgatónak is megtette volna, ha a Jets csoportriválisát választja.

Minden idők legjobb draftja?

Ennek persze ára volt, és a három évvel korábbi egyezkedés kutyafüle volt ahhoz képest, ami itt következett be a csapatok között, de természetesen azért itt is sikerült végül dűlőre jutni: a 2000-es draft 1. körös választási jogát, valamint a 2001-es játékosbörze negyedik és hetedik körét is megkapta a Jets, a Patriots pedig Belichick mellett a Jets 2001-es ötödik és 2002-es hetedik körét gyűjtötte be.

Alighanem elmondható, hogy minden idők egyik, ha nem a legjobb draftját hozta össze a Patriots 2000-ben, hiszen az első körért Bill Belichick érkezett, a hatodik kör 199. lehetőségével pedig egy Tom Brady nevű fiatalember a csapat sokadik számú irányítójának... 

Az első évben még a korábbi 1/1-es sztárirányító, Drew Bledsoe vezetésével csupán 5–11-es mérleg jött össze, a 2001-es kiírás elején viszont a Jets ellen rendkívül súlyos (konkrétan életveszélyes!) sérülést szenvedett az év márciusában tíz évre, 103 millió dollárért aláíró passzmester, a kezdőbe az ekkor már második számúnak számító Brady állt be, és bár Bledsoe a konferenciadöntőben még egyszer beugrott a megsérülő fiatal helyére, a Super Bowlon már újra a hatodik körös srác kezdett, és sosem adta ki a kezéből a gyeplőt.

Út a csúcsra

Ahogy mondani szokás, a többi már történelem. A Patriots óriási meglepetésre legyőzte a toronymagas favorit St. Louis Ramset egy utolsó másodperces mezőnygóllal, és bár egy évvel később a hármas holtversenyből nem jött ki jól, így lemaradt a rájátszásról a 9–7-es mérleg ellenére, a 2003-as és a 2004-es évad végén is bajnok lett a gárda, igazi dinasztiává válva.

Ezt egy tízéves szünet követte, sikertelenségnek viszont dőreség lenne nevezni, hiszen ott volt például a 2007-es idény, amelyben a liga történetében egyedülálló módon, 16–0-s mérleggel lett alapszakaszelső a csapat, és csak a Super Bowlon maradt alul, a Giantscel szemben.

Négy évre rá újabb Super Bowl, megint drámai végjátékkal és Giants elleni vereséggel, de azt is ki lehet emelni, hogy 2003 és 2019 között csak egyszer maradt le a playoffról az együttes, 2008-ban, amikor Brady az első héten az egész évre kidőlt, és Matt Cassellel hiába lett 11–5 a mérleg, ez akkor a holtversenyek kedvezőtlen alakulása miatt nem volt elegendő.

Az „átok” a 2014-es idény végén tört meg, amikor a Seattle Seahawks elleni Super Bowlon a záró játékrészben 14–24-ről fordítva nyert a Patriots – Malcolm Butler labdaszerzése zárta le az összecsapást –, majd a következő kiírásban a konferenciadöntőben nagy csatában kikapott a gárda, de ezt sorozatban három Super Bowl-szereplés követte.

Két győzelemmel, a Falcons ellen minden idők legnagyobb fordítását bemutatva, az első (és eddigi egyetlen) hosszabbításos nagydöntőn (3–28-ról 34–28), majd az Eagles elleni zakót (33–41) a Rams újbóli legyőzése (13–3) követte.

Azóta újabb playoffsiker nem jött össze, bár a Tom Brady távozásával bekövetkező negatív szezont (7–9) tavaly az újonc Mac Jones vezérletével ismét rájátszásszerepléssel feledtette (10–7), és nincs ok feltételezni, hogy bajban lenne az együttes jövője.

Győzelmek, rekordok

Ezzel a hat Super Bowl-győzelemmel minden idők legsikeresebb vezetőedzőjének számít a négyszeres első Chuck Nollt (Steelers) megelőzve, a védelmi koordinátorként szerzett két bajnoki címével pedig összesen nyolcszor ért a csúcsra, ami minden résztvevőt figyelembe véve is rekord – megelőzve a játékosként eddig hétszer (Patriots: 6, Buccaneers: 1) győztes Tom Bradyt, valamint az adminisztrátorként a 49ersszel ötször, a Broncoszal kétszer bajnok Neal Dahlent.

Nemcsak a bajnoki címei, a rájátszásban aratott sikerei is rekordot jelentenek, hiszen 31 találkozót nyert meg a playoffban, a második helyen lévő Tom Landry 20-ig jutott, itt az aktívak közül Andy Reid 19-cel holtversenyben a harmadik jelenleg.

Az alapszakaszban sem áll éppen rosszul, 290 győzelme a harmadik legjobb mutató, csak a magyar származású Don Shula (328), valamint az ugyancsak magyar származású George Halas (318) előzi meg – kérdés, meddig. A tavaly 17 meccsesre bővített alapszakasznak köszönhetően a két számjegyű győzelem elérése még könnyebbé vált. Ha négy-öt évet lehúz még BB, akkor könnyen átírhatja a történelemkönyveket itt is.

Az összetettbeli sikereknél (321) ennyit nem kell várnia, hiszen a rájátszásbeli fölényének köszönhetően Halas (324) előnye itt csak három győzelem, ami bizonyosan meglesz még idén, de Shula 347-es termése is a bőven fogható kategória.

#	edző	csapat(ok)	gy	v	d	gy/m%*
1.	Don Shula	Baltimore Colts, Miami Dolphins	328	156	6	0,677
2.	George Halas	Chicago Bears	318	148	31	0,682
3.	Bill Belichick	Cleveland Browns, New England Patriots	290	143	0	0,669
4.	Tom Landry	Dallas Cowboys	250	162	6	0,607
5.	Andy Reid	Philadelphia Eagles, Kansas City Chiefs	233	135	1	0,633
6.	Curly Lambeau	Green Bay Packers, Chicago Cardinals, Washington Redskins	226	132	22	0,631
7.	Marty Schottenheimer	Cleveland Browns, Kansas City Chiefs, Washington Redskins, San Diego Charers	200	126	1	0,613
8.	Chuck Noll	Pittsburgh Steelers	193	148	1	0,566
9.	Dan Reeves	Denver Broncos, New York Giants, Atlanta Falcons	190	165	2	0,535
10.	Chuck Nox	Los Angeles Rams, Buffalo Bills, Seattle Seahawks	186	147	1	0,558
A csapatok után sorrendben a győzelmek, a vereségek és a döntetlenek száma következik, valamint a győzelmi hatékonyság.
*1972 előtt a döntetleneket nem számították bele a mérlegbe, így az 1972 előtti döntetleneket nem számítják bele a győzelmi mutatóba, az azóta lévő döntetleneket pedig egy fél sikernek és egy fél vereségnek számítják.

#	edző	alapszakasz	rájátszás	összesen
1.	Don Shula	328	19	347
2.	George Halas	318	6	324
3.	Bill Belichick	290	31	321
4.	Tom Landry	250	20	270
5.	Andy Reid	233	19	252
6.	Curly Lambeau	226	3	229
7.	Chuck Noll	193	16	209
8.	Marty Schottenheimer	200	5	205
9.	Dan Reeves	190	11	201
10.	Chuck Nox	186	7	193

Nála tényleg senki sem kivétel

A pályán mutatott teljesítménye önmagáért beszél, biztosra vehető, hogy Belichick bekerül a „halhatatlanok” közé, ugyanakkor van két dolog, amiről beszélni kell még vele kapcsolatban: az egyik egy nem feltétlenül megnyerő stílus/modor, a második egy ennél problémásabb terület.

Az elsőt lehet sokféleképpen értékelni, hiszen alapvetően egy korrekt helyzettel állunk szemben: mindig, mindenkitől elvárja, hogy akkor és ott legyen, ahol lennie kell (ez most legyen egy edzésre időre érkezés vagy a pályán lévő szerepkör), viszont mindenkitől pontosan csak azt kéri, hogy tegye a dolgát. Nem kell más helyett bravúroskodnia, higgyenek a rendszerben, kövessék a kérteket, és meglesz a jutalmuk. Amíg az eredmények jönnek, addig a sikerek legitimálják a nehezebb természetet – csak aztán ha nem, akkor jönnek elő az emberek a múltból, akik kritizálják a stílusa miatt.

Az viszont biztos, hogy nála nem kell attól tartani, hogy valakivel szemben kettős mércét alkalmaz. Lehetsz te a már biztosan leendő „halhatatlan” Tom Brady, akkor sem menekülsz.

Ott volt a már említett 2007-es idény, amikor is igen masszív erősítéseket hajtott végre a klub elkapófronton, hiszen a 2006-os kiírás emiatt bukott el végül a konferenciadöntőben. Jött a balhés és lefelé szálló ágban lévő Randy Moss, a csoportriválistól megkaparintott Wes Welker, valamint a nagy reménység Donté Stallworth is (velük pedig az említett 16–0 és Tom Brady rekorddöntögető idénye). Az első filmezésre emlékezett vissza később az utóbbi játékos:

Ott ültünk Randy Moss-szal, és Bill az előző idény konferenciadöntőjéről beszélt, amelyen a csapat hiába vezetett 21–6-ra, kikapott az Indianapolistól. Végigment az összes játékoson, kezdve Bradyvel. Elkezdett videókat mutatni az előző idényről, volt egy olyan passz, ami talán a legrosszabb dobása volt, amit valaha láttam, teljesen eltévesztette a célpontját. Bill pedig néhány káromkodás kíséretében arról faggatta, hogy ez mégis miféle dobás volt, egy környékbeli srácot behívhatna, hogy csinálja jobban. Randyvel egymásra néztünk, és hirtelen haptákba vágtuk magunkat. Nem kellett egy szót sem szólnunk, de az egyértelmű volt számunkra: ha Brady ezt kapja, akkor itt tényleg senki sincs biztonságban. Számos új érkező, újonc és szabad ügynök volt a csapatnál, Bill amúgy is ilyen volt, itt is próbálta megadni az alaphangot. Bradyt ugyanakkor egyáltalán nem zavarta, élvezte a kihívásokat, és mindig jobbá próbált válni

– emlékezett vissza Stallworth, akinek szavait visszhangozta később Chad Ochocinco is, aki először azt hitte, hogy valami átverőshow-ban kapott helyet, amikor az edző nyilvánosan és ilyen hangnemben esett neki az akkor már háromszoros bajnok irányítónak.

Az sem feltétlenül jelentett semmit, ha a csapat látszólag tökéletesen játszott, ott volt abban az idényben egy 56–10-es győzelem, amivel 10–0-ra javult a gárda mutatója, a következő edzésről viszont minden játékos úgy jött ki, mintha vereséget szenvedtek volna – minden játékos legapróbb hibáját felnagyította.

A szintén ebben az idényben – nagy pénzért cserébe – megszerzett Adalius Thomast is gond nélkül hazaküldte egy edzésről, mert az óriási havazás közepette kialakuló nagy dugóban elkésett. Tetszett volna úgy elindulni, hogy a dugó is beleférjen...

Ugyanakkor az is tény, hogy senkitől sem várja, hogy váltsa meg a világot – csak kövessék az utasításokat, és akkor hiába vezet az ellenfél 10-25 ponttal a nagydöntőben, akkor is van visszaút. Még akkor is, ha egy nem draftolt újoncról van szó az év legfontosabb pillanatában. Csak tedd a dolgod!

A szabályok afféle ajánlások

Az egyetlen valós probléma Belichickkel kapcsolatban a szabályokhoz való rugalmas hozzáállása – pontosabban a kiskapuk keresése, ami miatt azért került már a negatív kritikák kereszttüzébe.

A legnagyobb botrány a már többször citált 2007-es idénnyel kapcsolatban volt, amikor a Jets feljelentette a csapatot, hogy a Patriots stábjának egyik tagja felvette a védelmi koordinátor jelzéseit – nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy azokat kielemezve előnyt szerezzenek a következő mérkőzésre. A kirobbant spygate a liga integritását veszélyeztette. Belichick rekordot jelentő 500 ezer dolláros büntetést kapott, a Patriots 250 ezer dollárost, és ami ennél sokkal fontosabb, az 1. körös választási lehetőségét is elveszítette. A csapat a pályán igyekezett válaszolni, minden meccsen addig ment előre, ameddig csak bírt, nem számított, hogy 30-40 pontos előnyben volt, meg akarta mutatni, hogy bárkit bárhogyan elvernek, szó sincs csalásról. Mint írtuk, 16–0 volt a mérleg.

Ott volt aztán a deflategate névre keresztelt, 2015 elején kirobbant labdabotrány is – amelyről azért később kiderült, hogy messze nem az, mint ahogyan az ESPN beállította, mindenesetre a 2007-es eset után minden kisebb-nagyobb történet sokkal hangosabb volt, ha a Patriotsról volt szó. Itt is elvettek egy első (valamint egy negyedik) kört, sőt, Tom Brady is kapott egy négymeccses eltiltást, amit végül 2016-ban töltött le az irányító, hogy aztán az év végén minden idők legnagyobb fordításával bajnok legyen a gárda.

A szabályok feszegetése, a kiskapuk keresgélése és a folyamatos siker (ami a draftrendszerrel, a szabadügynök-piaccal és a fizetési sapkával elvileg ilyen szinten nem lenne szabad, hogy fenntartható legyen) kapcsán a Patriotsból idővel tökéletes ellenségkép lett, a rendre csuklyás melegítőben lévő Belichicket pedig a Star Wars birodalom gonosz uralkodójaként kezdték ábrázolni.

Ez persze őt a legkisebb mértékig sem érdekelte, ahogyan a bajnoki címeket sem ünnepelte túl. A Falcons elleni fordítást követően például azt fejtegette, hogy jó-jó, szép ez a siker, de a többi csapathoz képest már több mint egy hónappal le vannak maradva az új idényre tartó felkészülésben a meghosszabbodott utószezon miatt.

(Borítókép: Bryan M. Bennett / Getty Images Hungary)