A világ elitje az évezredben nem látott még olyat, mint ami most jön

További 120 yard cikkek

Magyar idő szerint pénteken hajnali 2.20-kor elrajtol a tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokság (NFL) 2023-as idénye, az évezred során először Tom Brady nélkül – illetve ez így ebben a formában nem teljesen igaz, de ne rohanjunk ennyire előre. A szezont beharangozó összeállításunkban megnézzük, mi történt a Super Bowl szereplőivel, mely klubok a legnagyobb kihívók és melyek lehetnek a meglepetéscsapatok. Természetesen idény előtti tippelésre is vállalkozunk, illetve szavazás is készült, hiszen ezúttal sem akartuk kihagyni a jóból olvasóinkat.

Kezdjük is e helyütt rendhagyóan, a visszavonulókkal!

Mert hát nehéz is lenne megkerülni ezt a kérdést, ha egy olyan formátumú játékosról beszélünk, akinek a profi karrierje 2000 óta tartott, és akinek 2001-es idény közbeni kezdővé válása óta csapatát (2000–2019: Patriots, 2020–2022: Buccaneers) mindig a bajnoki cím egyik fő esélyesének kellett tekinteni.

Tom Brady pályafutását most nem összegeznénk – megtettük már épp elégszer –, csak a legfontosabbat emelnénk ki: minden idők egyik legjobb irányítója hét Super Bowl-győzelem után akasztotta szögre a sisakját, sok mindent elmond, hogy a csapatok örökrangsorát hattal vezetik…

A Las Vegas Raidersnél kisebbségi tulajdonrészt szerző Brady pályafutása előtt adózik amúgy az Eagles elleni szezonnyitó előtt volt csapata, a New England Patriots – mert azért az mégsem járja, hogy egy NFL-rajt ne szóljon legalább részben az irányítóról…

De nem csak a legendás passzmesterről kellett szomorú búcsút vennünk, a hétszeres Pro Bowl-szereplő elkapó A. J. Green, a hatszoros Pro Bowler, és háromszor is az év álomcsapataiba beválasztott védőfalember Gerald McCoy, és az illusztris karrierje során az év védője címet háromszor is kiérdemlő J. J. Watt is a visszavonulás mellett döntött.

Folytassuk az alternatív sorrendet, nézzük, kik lesznek a liga új sztárjai!

A holt szezonok legfontosabb részét az adott évi játékosbörze jelenti, ez idén sem szorult azért háttérbe. A legérdekesebb fiatalok sztorijait ebben a cikkben gyűjtöttük össze olvasóinknak a draftot megelőzően.

Ahol valójában nem történt nagy meglepetés: a legjobb irányító lett az 1/1-es, ahogyan az általában szokott lenni, de jegyezzük meg, hogy Bryce Young minden idők legapróbb játékosa lesz a posztján, ami miatt azért jogosnak tűnhetnek a félelmek a hosszú távú egészségét illetően.

Kezdeni ő fog a Carolinánál, ez már fix, ahogyan az elmúlt hetekben azt is bejelentették, hogy az 1/2-re Houstonban kikötő C. J. Stroud és az 1/4-es Anthony Richardson (Indianapolis) is már a nyitóhéten megkapja a lehetőséget, hogy profi csapatát vezesse.

A leggyengébb csapatok után folytassuk a legerősebbekkel!

Szűk két évtized után újra címvédés? Mi lesz veled, Chiefs?

Borzasztóan jó helyzetben vannak a Kansas City-fanok, hiszen a liga legjobb edző-irányító párosa van a Chiefsnél Andy Reid és Patrick Mahomes személyében, akik saját maguk is minimum top 3-asok, de bőven lehetne érvelni ennél jobb helyezésük mellett is.

Márpedig innentől kezdve az együttes mindig bajnokesélyes lesz, lásd még a Mahomes-éra döbbenetes mutatóját: mind az öt évben legalább főcsoportdöntő (mindegyik Kansas Cityben!), három Super Bowl-szereplés, két bajnoki cím, és már nincs az a Tom Brady, akinek a csapata 2019 januárjában az AFC-döntőben, 2021 februárjában pedig a Super Bowlon kerekedett felül…

Elment a stábból Eric Bieniemy támadó koordinátor, akinek a helyét Matt Nagy veszi át, de a lényeg itt úgyis Reid, a játékosmozgásokat illetően pedig Orlando Brown helyett ezentúl Donovan Smith védheti Mahomes vakoldalát, a fal jobb szélére egyértelmű erősítés jött Jawaan Taylor személyében, belül pedig maradt a Joe Thuney, Creed Humphrey, Trey Smith-féle elit hármas.

A célpontok között ott van a tight end/elkapó hibrid Travis Kelce, aki erre a feladatra tán a legjobb a ligában, az elkapók közül JuJu Smith-Schuster helyére Kadarius Toney-t próbálják meg beépíteni, de a 2. körben hozott Rashee Rice is izgalmasan kezdett (volt 8 elkapásos és 96 yardos meccse is az előszezonban), és amíg Mahomes irányít, addig igazából mindegy is, kik vannak körülötte.

A támadósor jó lesz, a védelemből Juan Thornhill távozott, a helyét a tavalyi második körös Bryan Cook veheti át, a legnagyobb kérdés igazából az, hogy mikor sikerül a liga talán legjobb belső védőfalemberével, Chris Jonesszal egyezségre jutni az új szerződését illetően.

Ezek után aligha meglepő, hogy az idény előtt most is a Chiefsre a legalacsonyabb az odds a bajnokesélyesek közül – de nem véletlenül nem volt címvédés a 2003-as és a 2004-es idény (Patriots) óta az NFL-ben.

Kik lehetnek a kihívók?

Kezdjük a Super Bowl másik fellépőjével, a Philadelphia Eaglesszel. A Sasoké volt talán a legkomplettebb keret, elit támadó- és védőfallal, remek célpontokkal, amihez hozzájött még Jalen Hurts berobbanása is.

A nagydöntő kezdőcsapatból a támadóknál a falból Isaac Seumalo Pittsburghbe igazolt, a helyét a tavalyi második körös Cam Jurgens vagy az idei harmadik körös Tyler Steen veheti át a jobb oldali guard posztján, előbbi centerként, utóbbi tackle-ként is mélységet nyújthat a csapatban. Ment még a futó Miles Sanders, de D'Andre Swift és Rashaad Penny megkaparintásával talán még erősebb is lett az egység, ami azért minimum aggasztó a riválisok számára.

Na de akkor mit mondjunk a védelemre? Voltak veszteségek itt is, Linval Joseph és Javon Hargrave is ment a falból, de jött az egész játékosbörze talán legjobbja, Jalen Carter személyében, a brutálisan erős Georgia-védelemből pedig még a linebackerként és irányítósiettetőként is használható Nolan Smith is itt kötött ki az első körben, valamint jött Zach Cunningham, így hiába távozott Chicagóba T. J. Edwards, gyengébb aligha lesz ez a csapatrész sem…

Az NFC másik érdemi kihívójának ezúttal is a San Francisco 49ers tűnik, amelynek erejéről mindennél többet elmond, hogy a harmadik számú irányítóval is eljutott a főcsoportdöntőig, ahol aztán ő is kidőlt, ez pedig megpecsételte már a gárda sorsát. No itt volt változás gazdagon: Las Vegasban kötött ki Jimmy Garoppolo, Dallasba cserélték a pár éve még óriási ellenértékért elhozott Trey Lance-t, aki az edzőtáborban nem tudta megszerezni a második számú irányítóposztot egy másik korábbi első körössel, Sam Darnolddal szemben, és ez a csapat időközben a tavaly berobbanó Brock Purdyé lett.

Itt van a liga legjobb tight endje, George Kittle személyében, egyik legkomplettebb futója, Christian McCaffrey (lásd később), a legjobb fullback (Kyle Juszczyk), az egyik legjobb támadófalember (Trent Williams) és két remek elkapó (Deebo Samuel, Brandon Aiyuk), továbbá a liga egyik legjobb támadóguruja, Kyle Shanahan. A nagy kérdés, hogyan áll össze a támadófal, ha ez pipa, akkor jó lesz az egység.

A védelemben ott van az év legjobbjának megválasztott Nick Bosa, az amúgy is erős védőfalba jött az Eaglestől Javon Hargrave további nyomást generálni, az LB-páros ligaszinten is kiemelkedő, de igazából a secondary is teljesen rendben van.

Az AFC-ből még mindenképpen ki kell emelni az előző két idényben egyaránt konferenciadöntős Cincinnati Bengalst, amely Joe Burrow irányításával kisebb kriptonitja volt a januári meccsig a Chiefsnek, Josh Allen Buffalo Billsében is benne van a potenciál, hogy eljusson legalább az AFC döntőjéig, és ha egészséges marad Lamar Jackson, akkor az Odell Beckham Jr.-ral és az első körös Zay Flowersszel megerősített Baltimore Ravens is harcban lehet az AFC-döntőért, de most inkább negyedik erőnek tűnik a konferencián belül, semmint favoritnak.

A sötét lovak

Hozunk pár olyan csapatot, amelyben nem feltétlenül látható az, hogy a top 5-6 csapatnál jobban szerepeljen, ugyanakkor valamiért megvan bennük az opció, hogy meglepetéseket szerezzenek.

Kezdjük a legnyilvánvalóbbal, a New York Jetscel, ahová aláírt Aaron Rodgers. Az év újonc támadója, az elkapó Garrett Wilson mellé érkezett korábbi csapattársai közül Allen Lazard és Randall Cobb is, Breece Hall mellé pedig a korábbi minnesotai futó Dalvin Cook is megérkezett az idény előtt. A védelem már tavaly sem volt rossz, így okkal lehet reménykedni, ugyanakkor a támadófallal és edzői stábbal kapcsolatban lehetnek aggályok.

Pont ez utóbbi miatt előzhet be a hatszoros bajnok New England Patriots Bill Belichick és Bill O'Brien vezérletével. Utóbbinak köszönhetően máris lényegesen jobban fest a tavaly teljesen diszfunkcionális támadósor, ahová érkezett JuJu Smith-Schuster, Mike Gesicki és Ezekiel Elliott is, az eddig is remekül muzsikáló védelem pedig a draft egyik legjobb cornerbackjével (Christian Gonzalezzel) is erősödött.

És akkor arról ne is feledkezzünk meg, hogy itt van még a csoporton belül a liga legdinamikusabb elkapóduója Tyreek Hill és Jaylen Waddle személyében, és a Miami Dolphinsnál sem véletlenül dédelgetnek playoffálmokat. Ez legnagyobb mértékben pedig Tua Tagovailoa egészségi állapotán múlik, egy újabb agyrázkódás a karrierje végét is jelentheti.

Látható, micsoda őrült harc várható az AFC Keleti csoportjában, de maradva a konferenciánál, a Sean Payton vezetőedzőt megszerző Denver Broncost vagy a Justin Herbert irányította Los Angeles Chargerst sem lehet leírni, és akkor olyanokról még nem is szóltunk, mint a Mike Tomlin-érában mindig erős Pittsburgh Steelers vagy a Deshaun Watson-féle Cleveland Browns…

Ehhez képest az NFC-ben lényegesen kisebb a merítési lehetőség, Dak Prescott Dallasának jó esélye van a playoffra az Eagles csoportjában is, Északon a Kirk Cousins vezette Minnesota Vikings a Justin Jefferson, Jordan Addison elkapóduóban bízhat leginkább, de fél szemünket vessük azért a remekül építkező Detroit Lionsra is, amelyben lassan nem marad gyenge pont a szisztematikus építkezésnek hála. Ugyanez igaz pepitában a Seattle Seahawksra is, amely a védelembe (Devon Witherspoon) és a támadósorba (Jaxon Smith-Njigba) is szerzett olyan playmakert, aki már az első évben döntő tényező lehet egyes meccseken.

Ausztriából, Görögországból és Írországból is akad légiós

James Monroe korábbi elnök szavait újragondolva elmondható, hogy az amerikai futball továbbra is az amerikaiaké, bár azért az NFL világa is kezd egyre nyitottabb lenni a légiósok felé, sőt, hirdetnek különböző programokat is, amelyek során az Egyesült Államokon kívüli tehetségeket kutatják – az egyik ilyen keretében adódott meg nem is olyan régen a lehetőség Zilai János számára, hogy kipróbálja magát egy felmérőn.

Bár neki (egyelőre?) nem jött össze az amerikai kaland, azért sok külföldi került a ligába az elmúlt években, de az is tény, hogy a legtöbben már fiatalon Amerikába érkeztek, és a középiskolában és az egyetemen már a legjobbak között edződtek, mielőtt a profik közé eljutottak.

Természetesen sokan érkeznek a szomszédos Kanadából, népes az ausztrál, német és a nigériai kontingens is, de a teljesség igénye nélkül akad osztrák (Bernhard Raimann a Colts kezdő támadófalembere), görög (Jorgosz Karlaftiszt tavaly az első körben vitte el a végül bajnoki címet szerző Chiefs) vagy éppen ír (Dan Whelan a Packers puntere lesz idén) légiós is.

Nem árt ehhez a liga tengerentúli népszerűsítése sem, idén három londoni és két frankfurti meccset is rendeznek – elképesztő érdeklődés mellett.

Index-szezontippek

A 2023-as idény előtt új szegmensként megpróbálunk kicsit kitekinteni az idény különböző díjazottjaira, várható rájátszásszereplőkre, és persze ezúttal is várjuk olvasóinktól, hogy szavazzanak, önök szerint ki nyeri meg az idényt!

Annyit elöljáróban megjegyeznénk, hogy a díjazottaknál nem feltétlenül a favoritokra/címvédőkre mentünk rá, ahol lehetett érvelni más mellett is.

MVP (a legértékesebb játékos): Joe Burrow (Cincinnati Bengals)

Az NFL-ben nem példa nélküli az ismétlés, de azért az elmúlt negyed században ez csak Peyton Manningnek és Aaron Rodgersnek sikerült, és bár Patrick Mahomes a legesélyesebb arra, hogy ebben az idényben is az élen zárjon, most egy kihívót említünk inkább. Josh Allen tavaly az idény háromnegyedéig esélyes lett volna, de a végére gyengült a teljesítménye, a fontos meccseken pedig egyértelműen vannak nála jobbak is, úgyhogy most egy ilyen játékost emeltünk ki. A 2020-as 1/1-es a sérüléssel árnyékolt újoncéve után a második szezonjában Super Bowlig vezette a Bengalst, és az előző kiírásban is csak egy utolsó másodperces mezőnygól akadályozta meg a Cincinnatit ebben. Az előző két idényben 9000 yard felett és 69 TD-t passzoló Burrow esetében a vesztes döntő utáni „másnaposság” sem lehet probléma, a támadófalát megerősítették, az elit célpontjai megmaradtak, minden adott tehát egy újabb remek idényhez.

Az év támadója: Christian McCaffrey (San Francisco 49ers)

Egy időben kis túlzással ez egyet jelentett az MVP-vel is, mivelhogy nagyjából csak irányítónak van esélye előbbire, azok pedig a legfontosabb támadók is. Szerencsére azért az elmúlt években látszik, hogy próbálnak a nem QB-fronton is elismerni teljesítményeket, így az elmúlt négy évben háromszor elkapó, egyszer futó vitte el ezt a címet. Most pedig egy olyan játékossal megyünk, aki mindkettő. McCaffrey már Carolinában is sztár volt, de a 49ers bitang fala mögött még egy szintet feljebb lépett, tavaly 11 meccsen 1200 yard felett zárt és 10 (6+4) touchdown volt a termése, sőt egyet még passzolt is. Az egész idényt tekintve 1880 összyard (1139 futott és 741 elkapott) és 14 TD (8+5+1) volt a neve mellett, úgy, hogy közben egyetlen labdavesztése volt, és az is maradt a csapatánál végül. Az új kiírásban 2000 összyard fölé várjuk a remek futót!

Az év védője: Micah Parsons (Dallas Cowboys)

Ahogyan az előző két díjnál Mahomes és Justin Jefferson esetében, Nick Bosánál is bőven benne van az ismétlés lehetősége, de most olyan nevet említünk, aki már az előző két évben is reálisan megkaphatta volna a díjat. Pedig összesen két éve van az NFL-ben! Micah Parsons manapság divatos kifejezéssel élve cheat code-ként robbant be a ligában, az eredetileg linebacker irányítósiettetőként is az NFL egyik, ha nem a legjobbja lett (pedig itt játszanak azért nála jóval nagyobb termetű védők is), statisztikai lapja kifejezetten döbbenetes képet fest, hiszen a klasszikus linebackerfeladokban, a futás megállításában és a passz elleni védekezésben borzasztóan hasznos, mindemellett pedig 13 és 13,5 sack (irányító-földrevitel) került a neve mellé, nem véletlenül lett az év újoncaként az év álomcsapatában rögvest első évében, amire tavaly még egy lapáttal rátett, így 2/2-re módosította mutatóját ezen a téren. Parsonsra a legjobb támadófalembereknek sincs ellenszerük, játéka pedig olyan sokrétű, hogy az most már tényleg díjért kiált.

Az év támadó újonca: Bryce Young (Carolina Panthers)

Az előző két évben itt elkapók diadalmaskodtak, de 2021-ben ehhez Ja'Marr Chase-nek űrszámokat (1455 yard, 13 TD) kellett hoznia, hogy beelőzze az irányítókat, tavaly pedig ezen a téren nem igen volt konkurencia. Most lesz, és ha van kiemelkedő QB-teljesítmény, akkor ezt irányító fogja kapni. C. J. Stroud első NFL-megmozdulásai még arról árulkodtak, hogy nagyon sokat kell fejlődnie, ráadásul a helyzete sem ideális Houstonban, az indianapolisi Anthony Richardson borzasztóan nyers még, Bryce Young nálunk könnyedén viszi el ezt a trófeát.

Az év védőújonca: Christian Gonzalez (New England Patriots)

Jövünk a meglepetéssel, mert elsőre az 1/3-as Will Anderson tűnik favoritnak, a Houstonban ráadásul sok dolga is lesz, ami a számain is meglátszódik majd. Ugyanakkor a playoffra aligha lesz esélye, márpedig egy jól teljesítő csapat/védelemből könnyebb egy kiemelkedő játékost értékelni. Jalen Carter mindenképpen ér még egy gondolatot, de az Eagles védőfala annyira mély, és olyan sűrűn rotálják a játékosokat, hogy nem feltétlenül lesz arra szükség, hogy már az első évében maximális terhelést kapjon, ami a számait ronthatja. Ezen a ponton két cornerback között vacilláltunk, és mivel jelenleg a Patriots playoffszereplése lenne a meglepőbb/nehezebb, az ehhez hozzáadni rengeteget tudó kolumbiaira esett a választás a seattle-i Devon Witherspoonnal szemben.

Az év edzője: Dan Campbell (Detroit Lions)

Itt viszont megyünk a favoritnak látszó emberrel, már csak azért is, mert tényleg nehéz ellene szurkolni. Nem állítható, hogy Campbell lenne a legnagyobb mágus a szakmában, egy Bill Belichick vagy Andy Reid bizonyosan előrébb van ezen a téren, ugyanakkor szenzációs motivátor, és adjuk meg neki, amit megérdemel: a nulláról újraépített Oroszlánokkal az első éves 3–13–1-es mérleg után tavaly már 9–8-cal zárt, és az idény utolsó meccsén elütötte Aaron Rodgerséket (Packers) a playofftól, még úgy is, hogy a Seattle győzelmével a Detroit számára már a győzelem sem volt elég a rájátszáshoz, így akár motiválatlan is lehetett volna a gárda. Az építkezés nagyon szépen folyik, Rodgers elment a divízióból, az egész NFC gyenge, bőven benne van a Lions playoffja (lásd lejjebb), ezzel pedig jöhet az elismerés Campbellnek. Sean Payton is érdekes lehet, ha a tetszhalott Denver Broncosba és Russell Wilsonba visszahozza az életet, de egyrészt ez valahol az alap, másrészt itt borzasztóan nehéz lesz a riválisokat felülmúlni ennek ellenére is, playoff nélkül pedig ez aligha lesz elég a címre.

Az év visszatérője: Damar Hamlin (Buffalo Bills)

Jó, ezt igazán kiírni is felesleges. Van egy előbb említett Wilson, aki esélyes lehetne a díjra a borzasztó éve után, a sérülések/agyrázkódások után Lamar Jackson és Tua Tagovailoa sztorija is érdekes lehetne, vagy a leukémiát legyőző John Metchié, de Damar Hamlin konkrétan majdnem meghalt a pályán januárban, sőt, kétszer újra is kellett éleszteni, hogy egyáltalán életben maradjon. Ezek után nemcsak felépült, hanem bekerült a Bills 53-as keretébe (pedig mehetett volna sérültlistára is egészen nyugodtan), ezt a történetet nem lehet überelni.

A díjazottak után nézzük a playofftippeket, itt kevesebb magyarázattal.

AFC: Kansas City Chiefs, Cincinnati Bengals, Buffalo Bills, Jacksonville Jaguars + Baltimore Ravens, New England Patriots, Los Angeles Chargers

A csoportelsőség kérdését illetően a tavalyi négyest nem nagyon látni, hol lehetne megfogni, a Ravens egy egészséges Lamar Jacksonnal azért megnehezítheti a Bengals dolgát, a Chargersre az ember sosem szívesen fogad, mert mindig elintézi magát a csapat, de a potenciál megvan Justin Herbertékben, a Keleti csoportból viszont konkrétan mind a négy csapat playoffaspiráns, Tagovailoa egészségi kartonja, a Jetsnél mindig előkerülő „valami úgyis elromlik”, valamint a hármasban legjobbnak számító Patriots-edzői stáb miatt a New Englandre voksolunk. Van egy AFC Dél is, de itt három gyenge és egy közepes csapat van, szóval lapozzunk.

NFC: Philadelphia Eagles, San Francisco 49ers, Minnesota Vikings, New Orleans Saints + Seattle Seahawks, Dallas Cowboys, Detroit Lions

Az Eaglesnél a legnagyobb kérdés, hogy megtörik-e az NFC Keleti csoportjának átka: az aktuális bajnok 2004 óta nem tudott címet védeni, mindig új csapat lett az első. A legnagyobb esélye talán a pofásan alakuló Giantsnek lehet erre, ha minden összeáll, de itt lehet azért visszaesés is, a Dallas pedig ezt kihasználhatja, és bejöhet második helyre. Nyugatról a 49ers kis túlzással irányító nélkül is playoffos lehetne, a Seahawks is jól néz ki, Északon pedig Vikings–Lions-versenyfutás lehet az elsőségért, a rutin miatt Minnesota-előnyre teszünk. A Dél itt is olyan, mint az AFC-ben, gyenge csapatok egymás hegyén-hátán, valakinek nyernie kell.