Nem sok olyan amerikaifutball-játékos létezik, akinek a nevét már itthon is ismerték a ‘90-es években. Márpedig Dan Marino ilyen, hiszen aki látta az 1994-es, „Ace Ventura: Állati nyomozó” című vígjátékot, annak szinte azonnal beugrik, hogy a Miami Dolphins egykori irányítójáról van szó. Az akkor még aktív kiválóság az NFL addigi történetének legtehetségesebb passzmestere volt, akinek a játékán nőtt fel Brett Favre, Troy Aikman és Peyton Manning is, aki a mai napig több rekordot is tart, de a leginkább ráillő titulusról szívesen lemondana.
A mama főztje a legjobb
Valami lehetett az ivóvízben Nyugat-Pennsylvaniában a XX. század közepén, vagyis talán ezzel magyarázható leginkább, hogy minek köszönhetően kerültek ki innen olyan zseniális irányítók, mint Johnny Unitas, Joe Namath, Joe Montana vagy éppen Dan Marino. Utóbbi (is) Pittsburghben látta meg a napvilágot, éppen 60 évvel ezelőtt, 1961. szeptember 15-én.
A nagy elődökkel ellentétben ő végül a lehető legtovább maradt a keleti államon belül, azaz nem ment máshova egyetemre, pedig lett volna lehetősége. Középiskolában már komoly sztársportolónak számított, amerikai futballban és baseballban is jeleskedett, utóbbira bizonyíték, hogy az MLB-ben érdekelt Kansas City Royals az 1979-es újoncbörze (draft) 4. körében lefoglalta a játékjogát. Ő azonban nem állt profinak, ezt pedig az ország legnagyobb egyetemei is tudták. A legjobb intézmények erős foci- és baseballprogrammal igyekeztek elcsábítani, a pittsburghi iskolák pedig emiatt le is mondhattak róla, hiszek azok csak a futballra építettek.
Marino aztán meglepetésre mégis a Pitt Pantherst választotta. Ugyan le kellett mondania a baseballról, viszont így nem kellett elhagynia a családi fészket és édesanyja húsgombócos spagettijét.
