Már csak kettőt kell aludni, és elérkezik a tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokság (NFL) 2020–2021-es idényének nagydöntője, az 55. Super Bowl. Felvezetőnkben ezúttal a minden egy lapra feltevő Tampa Bay Buccaneers és a címvédés felé masírozó Kansas City Chiefs döntőig vezető útját mutatjuk be.
TAMPA BAY BUCCANEERS (14–5)
HOLT SZEZON: ALL-IN!
A liga történetének legrosszabb, csupán 39.3 százalékos győzelmi mutatójával bíró együttese úgy várta a 2020-as idényt, hogy a 2007-es kiírás óta nem járt a rájátszásban (a második leghosszabb aktív széria volt), a 2002-es évad óta nem nyert ott mérkőzést, tavaly 7–9-es mérleggel zárt. Viszont a jelenlegi kiírás döntőjét épp a csapat otthonában, a Raymond James Stadionban rendezik meg, a Kalózok pedig húztak egy merészet, hogy az NFL történetében elsőként saját otthonukban szerepelhessenek a Super Bowlban.
A Buccaneersnél pedig bemondták az all-int!
Tették ezt a liga történetének egyetlen hatszoros Super Bowl-győztes játékosának megszerzésével. A New England Patriotsot 2000 óta szolgáló Tom Brady két évre (maximum 60 millió dollárért) írt alá, ezzel pedig az amúgy is potens támadósorba érkezett egy olyan irányító, aki Jameis Winstonnal szemben nem úgy szórja a labdákat, mint bolondgyerek a lisztet, egyúttal segítséget adva a védelemnek ezzel.
Bradyvel párban jött a visszavonulását az irányító kedvéért feladó Rob Gronkowski, majd az idény során szintén az ő közbenjárásával Antonio Brown is, a játékosbörze első köréből pedig egy remek támadófalember Tristan Wirfs személyében. Ugyancsak a már 43 éves irányítónak köszönhetően sikerült olcsón maradásra bírni a védelem egyik pillérét, Ndamukong Suht, érkezett még a hátvédsorba Antoine Winfield Jr. a második körből, hogy a passz elleni védekezésnek is adjanak egy lökést – merthogy a futás elleni már alapból ligaelit volt.
ERŐS KEZDÉS, BAJNOKESÉLYES GÁRDA
Azt nem lehet mondani, hogy szerencsés első fordulós ellenfelet kapott volna a Buccaneers, hiszen a koronavírus-járvány miatt gyakorlatilag felkészülés nélkül kellett kezdeni az idény egyik nagy esélyesének számító New Orleans Saints otthonában. A nem fényesen alakuló mérkőzés 34–23-as vereséggel zárult, Bruce Arians főedző pedig irányítóját hibáztatta az eladott labdákért – nem tűnt rózsásnak a helyzet.
Aztán ahogyan ilyenkor lenni szokott, Brady megrázta magát, csapatával pedig a Panthers, a Broncos és a Chargers ellen is nyertek (pedig utóbbin már 17 ponttal is vezetett a Los Angeles-i gárda!), így 3–1-re javultak, de a chicagói szoros vereség után ismét jöttek a negatív hangok – már csak azért is, mert a 43 éves játékosnak nem sikerült számon tartania, hányadik kísérletnél jár, így hiába szeretett volna még egyet dobni, véget ért a meccs.
A bombaformában lévő Aaron Rodgers és a Green Bay érkezett október közepén Floridába, és kezdetben pont úgy alakult minden, ahogyan várták: a Packers dominált, 10–0-ra vezetett az első negyedet követően.
Ami ezt követően történt, az vetítette előre igazából először, hogy itt akár valami óriási eredmény is összejöhet a Buccaneersnél!
A Tampa Bay védelme kétszer is megszerezte Rodgers átadását, az elsőből TD-t szerzett, a következőből a 2 yardosig vitték vissza a labdát, amit ugyancsak pontszerzésre váltott a házigazda, és innentől kezdve már nem is lassított: 38–10-re kiütötték a liga egyik kirakatcsapatát, Rodgers folyamatos nyomás alatt volt, ötször sackelték, és hiába volt az idény során 48(!) TD-passza, ebből egy sem a Buccaneers ellen jött össze – ez volt az egyetlen ilyen meccse!
A Raiders sima, a Giants döcögős idegenbeli legyőzése után már 6–2-vel állt a gárda, és önbizalomtól duzzadva várhatták a Saints elleni hazai ütközetet.
ÓRIÁSI POFON ÉS A GÖDÖR
Hogy aztán az idény talán legnagyobb pofonjába szaladjanak bele... A Saints szó szerint felmosta a padlót a Buccaneersszel, amelynek erejéből csupán egy hajrában szerzett mezőnygólra futotta, miközben a Saintsben kis túlzással csak az nem szerzett pontot, aki nem akart (3–38).
A Panthers ismét jó felhozó gárdának bizonyult, de a Rams és a Chiefs is 27–24-re nyert Tampa Bayben, ezzel pedig gyorsan 7–5-re romlott a mérleg.
Ennél is nagyobb baj volt, hogy a Rams ellen a védelem addig küldte folyamatosan a blitzeket, amíg a szünetben észre nem vették a Buccaneersnél, hogy Jared Goffnak rossz passza sem volt az így kialakuló könnyű szituációk miatt (11/11, 152 yard), a végén pedig Brady eladta a labdát a fordítási lehetőségnél.
A Chiefs elleni mérkőzés még kellemetlenebb volt, hiszen a címvédő egy negyed alatt kiütötte ellenfelét: Tyreek Hill már az első negyedben 200 elkapott yard felett járt, a vendégek 17–0-val fordultak, és egy védelmi labdaszerzést követően tudtak csak kozmetikázni a hazaiak. A hajrában ugyan feljött három pontra a Buccaneers, de az utolsó perceket lepörgették Mahomesék, így nem volt esély a fordításra.
REMEK ÜTEMŰ PIHENŐ ÉS A JAVULÁS
A napokban maga Arians is elismerte, hogy a KC-től elszevedett vereség utáni pihenőhéten rendesen kielemezték a hibákat, sokkal több játék előtti bemozgatást és futójátéknak álcázott passzjátékot hívtak, ezzel pedig a játékosállományra All Star-gárdának beillő támadósorból a pályán is visszaköszönt valami.
A Vikings ellen még az ellenfél ügyetlenkedése is kellett (26–14), a Falcons ellen pedig 0–17 volt az állás a szünetben, de ami ezt követte, az valóban lehengerlő volt. Brady a második félidőben 30 perc alatt 320 yardot és 2 TD-t passzolt (31–27), a Lions ellen pedig a szünetre 348 yard és 4 TD állt a neve mellett, a 34–0-s kezdés után pedig nyugodtan pihenhetett már a második félidőben (47–7). A Falcons elleni alapszakaszzárón 399 yard és 4 TD jött össze a Mike Evanst korán elvesztő irányítónak, a csapat pedig ismét 40 pont fölé jutott (44–27).
Ezzel egy időben a védelemben is variáltak kicsit, többet cserélték a két irányítósiettető, Shaquil Barrett és Jason Pierre-Paul helyét, és a söprögetők is többet álltak hátra mélyen, ami szintén pozitív hatással járt.
A RÁJÁTSZÁSRA FELÉBREDT A VÉDELEM IS
A Buccaneers ellen futották az alapszakaszban a legkevesebb yardot (80.6/meccs) a legrosszabb kísérletenkénti átlaggal (3.6 yard), de a passz elleni védekezés nem remekelt, és a Devin White nélkül felálló védelem a Washington sokadik számú irányítóját, Taylor Heinicke-t sem tudta tökéletesen semlegesíteni (306 passzolt, 46 futott yard, 1-1 TD), de a remek fővárosi védelemmel szemben Tom Bradyék sem lassítottak (31–23).
A Saints elleni harmadik csörtére viszont már nagyon felpörögtek hátul is a Kalózok, Drew Brees átadásaiból hármat is megszereztek, összesen négy labdaszerzéssel segítették a döcögős Bradyéket – és küldték minden bizonnyal nyugdíjba a legendás New Orleans-it (30–20).
Brees Dome-ban való legyőzése után jöhetett Aaron Rodgers a tundrán. Brady karrierje talán legjobb első félidejét hozta, folyamatosan oldotta meg a harmadik és hosszú kísérleteket, a szünet előtt egy másodperccel pedig Scotty Millernek adott 39 yardos TD-passzával 21–10-re, a fordulást követő labdaszerzés után Cameron Brate-nek adott nyolcyardossal pedig már 28–10-re vezetett a nem éppen ilyen időhöz szokott floridai gárda. Itt kisebb törés állt be, Brady egymás után három drive-ban is eladta a labdát, de a védelem megint ötször sackelte Rodgerst, és végül meglett ez a siker is (31–26).
KANSAS CITY CHIEFS (16–2)
Győztes csapaton ne változtass!
Mindenki ismeri a mondást: a bajnoki cím megszerzésénél már csak a megtartása a nehezebb. Természetesen egy bajnokcsapatnak nem is lehet más célja, miközben a többieknek mind rájuk fáj a foguk.
A legfontosabb feladat ilyenkor az, hogy ne gyengüljön meg jelentősen a keret, ezt pedig többé-kevésbé sikerült elérnie a vezetőségnek. Két fontos védőt veszített el a Chiefs, a cornerback Kendall Fullert és a passzsiettető Emmanuel Ogbaht, Bashaud Breelanddel viszont sikerült hosszabbítani. Fuller pótlását a draftról oldotta meg az együttes, L'Jarius Sneed remek újoncidényt produkált. A csapat legjobb védője, Chris Jones is elkötelezte magát hosszú távra, ezzel az egyik legfontosabb láncszem maradt a helyén.
Ami a támadókat illeti, az elkapó Sammy Watkinsnak átalakították a szerződését, így megtarthatták Demarcus Robinsont ugyanezen a poszton. A drafton az első körben Clyde Edwards-Helaire érkezett, akinek tulajdonképpen az ölébe hullott a kezdő pozíció, ugyanis július végén Damien Williams bejelentette, hogy a járványhelyzet miatt kihagyja a szezont.
Ugyanígy döntött a támadófalember, Laurent Duvernay-Tardif, aki hazájában, Kanadában beállt a frontvonalba, és egészségügyi diplomáját hasznosítva azóta is a koronavírus ellen harcol. Ezért a Chiefs leigazolta a veterán Kelechi Osemelét, valamint a fal szélére Mike Remmerst is, hogy elmélyítsék a posztot, bár arra aligha számítottak, hogy Remmers kezdő lesz a Super Bowlban.
És akkor még ott van az a szerződés, amiről egészen Lionel Messi megállapodásának nyilvánosságra kerüléséig azt gondoltuk, hogy a történelem legdrágábbika: Patrick Mahomes 10 éves, 503 millió dolláros hosszabbítást írt alá nyáron, amivel az egész NFL-re is köröket ver.
Nincs másnap
Az idénynyitón a Houston Texans szeretett volna törleszteni az előző playoffban elszenvedett vereségért, de aztán pont egy ahhoz hasonló, macska-egér harc alakult ki a pályán: Deshaun Watsonék 7–0-s első negyedére egy 17–0-s válasz érkezett a másodikban, a végére pedig két touchdownos különbség alakult ki. Edwards-Helaire 138 futott yarddal és egy touchdownnal mutatkozott be az NFL-ben, Mahomes pedig 75%-os pontossággal osztott ki 3 TD-passzt.
A második fordulóban rezgett a léc, Harrison Butker egy utolsó másodperces mezőnygóllal mentette hosszabbításra az LA Chargers elleni csoportrangadót, majd ő döntött a ráadásban is 58 (!) yardról. Mindezt úgy, hogy egymás után háromszor kellett nekifutnia.
A harmadik körben a Baltimore Ravens következett idegenben, a találkozót sokan úgy aposztrofálták, mint az előrehozott AFC-döntőt, mellette mindenki a Lamar Jackson–Patrick Mahomes párharc miatt dörzsölte a tenyerét. Az izgalmak viszont elmaradtak, a címvédő a nagyszünetben 27–10-re vezetett, a Ravensnek esélye sem volt a fordításra.
A két irányító összehasonlításában pedig még csak belemenni is felesleges, Mahomes mindenki számára világossá tette, hogy ki a jobb.
Majd jött egy újabb könnyed siker a New England Patriots ellen, a csapat sorozatban 4. idényét kezdte 4–0-val. Nem lehet azt mondani, hogy a címvédő álmosan rajtolt volna.
De még mielőtt mindenki elhitte volna, hogy verhetetlen a Chiefs, megdöccent a gépezet, a Las Vegas Raiders ugyanis a szezon egyik legjobb meccse után győztesen távozott az Arrowhead Stadiumból.
A Buffalo Bills (amely ellen később valóban megvalósult az AFC-döntő) ellen a védelem villogott, az év egyik nagy felfedezettjét, Josh Allent tökéletesen limitálta az egység, ezzel a győzelemmel sikerült feledtetni az előző heti kudarcot.
A 7. és 8. fordulóban két kiütés következett, először a Denver Broncos (43–16), majd a New York Jets (35–9) volt a szenvedő fél. A papírforma ugyanezt ígérte a Carolina Panthers ellen is, de az a találkozó a vártnál jóval izzadósabbra sikerült. Igazi pisztolypárbaj alakult ki, a liga egyik leggyengébb csapatának várt vendégek nem adták olcsón a bőrüket, sőt, az utolsó pillanatban Joey Slye a győzelemért rúghatott mezőnygólt – igaz, 67 yardról, erős szélben, nem is sikerült...
Ha szoros meccs, akkor Chiefs-győzelem
A pihenőhét után Andy Reid együttese visszavágott a Raidersnek egy hasonlóan izgalmas és szoros találkozón, amelyen az utolsó két percben mindkét együttes volt előnyben, de végül a Las Vegas utolsó támadásánál Daniel Sorensen elcsípte Derek Carr passzát, amivel lezárta a találkozót.
A 12. fordulóban a Chiefs megejtette első vizitjét a Raymond James Stadiumban, erről a találkozóról feljebb már írtunk bővebben.
Egy héttel később a Denver szintén nem okozott gondot Mahomeséknak, akárcsak a 14. körben a Miami Dolphins, ahol bár a 33–27-es végeredmény szoros mérkőzést sugallhat, az igazság az, hogy a 3. negyed után a KC 30–10-re vezetett és valójában sosem forgott veszélyben a győzelme.
Karácsony előtt újabb komoly próbatétel várt a címvédőre a New Orleans otthonában, amelyről sokan el tudták volna képzelni, hogy egy lehetséges februári mérkőzés első felvonása. A harmadik negyedig kiélezett csatát hozott a rangadó, ennek a végén azonban két TD-nyi előnyt szerzett magának a Chiefs.
A Saints innen visszakapaszkodott mínusz 3-ra, de az utolsó másodperceket már le tudta pörgetni a bajnok.
A 16. fordulóban újfent nehézkesen jött a győzelem az Atlanta Falcons ellen, a második negyed végéig pontot sem tudott szerezni a félelmetes támadógépezet. Mahomes mellett Sammy Watkins is interceptiont dobott, trükkös játékkal sem sikerült életet lehelni a csapatba. Kettő perccel a vége előtt így is 17–14-es előnyre tett szert a Kansas City, a Falcons pedig hiába jutott el gyorsan a KC 21 yardosáig, nem sikerült touchdownt csinálnia, sőt, Ku Jung Hö elhibázta az egyenlítőnek szánt mezőnygólt, így a Chiefs ismét megmenekült. A győzelem mellett a csapat Travis Kelce-nek is örülhetett,
aki egy meccsel az alapszakasz vége előtt megdöntötte a tight endek rekordját elkapott yardokban.
Ráadásul a KC bebiztosította az első helyét az AFC-ben, így eldőlt, hogy nem kell játszania a playoff első fordulójában, és azt is megengedhette magának Andy Reid, hogy a zárókörben a Chargers elleni pihentesse a legjobbjait. A „cserecsapat” 38–21-re kikapott, de ez nem osztott, nem szorzott. A Chiefs így is 14–2-es mérleggel zárta az alapszakaszt, ami a klub történetének legjobb mérlege, ezen kívül az egész NFL-ben az első helyen zárt.
Mahomes kiütése sem volt elég
A csapat kényelmesen nézte otthonról, ahogy a Cleveland Browns az Super Wild Card körben kiejti a Pittsburgh Steelerst, megváltva a jegyét Kansas Citybe. Baker Mayfieldék ezek után nagy reményekkel érkeztek az Arrowhead Stadiumba, de ott hamar arcon csapta őket a valóság. Nem is a KC támadóegységének remeklése, hanem a fojtogató védelem.19–3-as Chiefs-előnynél kezdte magát összeszedni a Browns, majd jött a szezon legijesztőbb jeleneti a Kansas-drukkerek számára:
a harmadik negyed közepén Mack Wilson úgy szerelte Mahomest, hogy az irányító erősen beütötte a fejét a földbe, és abban a pillanatban látszott rajta, hogy nincs magánál.
Chad Henne-nek kellett beállnia, aki később eladta a labdát, de a Chiefs védelme vissza tudta verni a támadásokat, ami végül 22–17-es sikert eredményezett.
Az AFC-döntőben jöhetett a Buffalo, amelynek talán csak akkor lett volna esélye, ha Mahomes nem tudja vállalni a játékot, azonban az irányító végigcsinálta az agyrázkódás-protokollt és zöld utat kapott.
A Bills az első negyedben 9–0-s előnyre tett szert, nagyban köszönhetően Mecole Hardman hibájának, de a második játékrész elején pont az ő elkapásával zárkózott a KC.
Innentől pedig nem volt megállás, Darrel Williams és Edwards-Helaire futásaival 21–9-re már a Chiefs vezetett,
és többé nem is engedte ki a vezetést a kezéből.
Mahomes 385 yarddal és 3 TD-vel jelezte, hogy egészséges, Travis Kelce 118 yarddal és két touchdownnal, Tyreek Hill pedig 172 yarddal jelentkezett, a Kansas City pedig 38–24-re győzött és zsinórban másodszor lesz ott a Super Bowlban.
