Hét, nem a Ferrari motorjait használó csapat indított offenzívát a Forma-1-ben a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) ellen, miután a szervezet önként elismerte, titkos megállapodással zárta le a Ferrari csalásgyanús 2019-es ügyét. A millió dollárokat érintő kérdés a szezonra is rátelepedhet.
Február 28-án, pénteken, 10 perccel a kollektív teszt utolsó napjának vége előtt, meglehetősen szűkszavú közleményben jelentette be a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA), hogy titkos egyezménnyel zárta le a Ferrari ellen a 2019-es szezonban indított vizsgálatát. A közleményben csak annyi szerepelt, hogy ezzel lezárták az ügyet, amit a Ferrari motorjának szabályossága (avagy szabálytalansága, nézőpont kérdése) ügyében indítottak.
A február 28-i közlemény elsőre értetlenséget váltott csak ki, másodikra viszont már felháborodást: öt nappal később hét Forma-1-es csapat közös közleményben támadta meg a Ferrari és az FIA titkos alkuját, transzparenciát és fair módon történő ügyintézést követeltek, és azt sem zárták ki, hogy jogi lépéseket tesznek az ügyben.
A hét tiltakozó csapatban egy dolog volt közös: egyikük sem a Ferrari által gyártott, a vizsgálat főszereplőjévé váló motort használják. Az F1-insider.com információi szerint egyébként a Mercedes csapatfőnöke, Toto Wolff a koalíció fő hajtóereje, ő győzte meg (viszonylag gyorsan) a többi csapatot, hogy írják alá az általuk megfogalmazott együttes közleményt.
Hasonló mértékű összefogás ritkán látható a Forma-1-en belül, ez is jelzi, hogy az elmúlt évek egyik legkomolyabb balhéjáról van szó. Nézzük is gyorsan, hogyan jutottunk el idáig:
Itt állunk most, a helyzet megértéséhez viszont érdemes tisztázni az FIA/F1 és a Ferrari különös kapcsolatát, a Ferrari vélt vagy valós, a motort érintő technikai szabálytalanságát, a titkos megállapodás lehetséges okát, illetve az erre lehetőséget nyújtó szabályokat, és a csapatok motivációit.
A Ferrari az egyetlen csapat a Forma-1-ben, ami az első, 1950-es szezon óta folyamatosan jelen van a sorozatban, ezért (is) bizonyos szinten külön előjogokkal rendelkeznek. Többek között egyedüli csapatként van vétójoguk a szabályváltoztatásokra, csak azért kapnak évi több tízmillió dollárt, mert ők az egyetlen állandóan induló csapat.
A háttérben ez persze több, hallgatólagos előnnyel is kiegészült. Ne legyen senkinek illúziója, ha a helyzet úgy kívánta az F1 korábbi vezetői bárkivel kötöttek titkos alkut, ha a sportág érdeke ezt kívánta. Nem a mostani volt az első hasonló egyezség a Ferrarival sem, a probléma ott jött elő, hogy most először beismerték a megállapodás tényét – mutat rá az F1-szakíró Peter Windsor, és veséztük ki 2020 első Bukótér-adásában is.
A 2019-es szezon alatt két ritmusban is felmerült, hogy valami nem stimmelhet a Ferrari motorjaival. Christian Horner, a Red Bull csapatfőnöke már április elején, a Bahreini Nagydíj után arra panaszkodott, hogy furcsa szagot érzett az olasz autóból távozó gázokban, a csapat technikai igazgatója, Adrian Newey pedig a szabálykönyvben talált kiskapura gyanakodott.
A Ferrari elleni gyanú a nyári szünet után éledt fel újra, amikor az egy hónapos szünetről szó szerint megtáltosodva tértek vissza, és senki nem látott logikus – vagy legalábbis szabályos – magyarázatot a hirtelen ugrásra. A riválisok hol nyíltan, hol burkoltan csalást kiáltottak, az ügy pedig két ütemben le is zárult: előbb az FIA jelezte az Amerikai Nagydíj előtt, hogy minden módszer, amivel a szenzort próbálják meg átverni, szabályellenes, majd novemberben lefoglalták az egyik Ferrari-motort, hogy megvizsgálhassák azt.
Ám még a lefoglalás előtt, pont, amikor a riválisok kapargatni kezdték a dolgot, és az FIA látókörébe lökték a Ferrari motorját, hirtelen újra visszaesett az olaszok teljesítménye – ami amúgy a 2020-as hat tesztnapon sem javult sokat, már ha lehet hinni az időeredményeknek. Az FIA végül bármiféle vizsgálati eredmény közlése nélkül bejelentette, hogy 2020-ról egy plusz szenzorral is mérik az óránként 100 kg-ban maximalizált üzemanyagáramlást, és mindenki azt hitte, itt vége is az ügynek. Ez egészen addig így is volt, amíg az FIA be nem jelentette a titkos megállapodást.
Három lehetséges forgatókönyv merült fel, amik közül nem feltétlenül mind üti egymást, vagyis egyszerre akár több is igaz lehet.
Az FIA bírósági és fegyelmi szabályai alapján a legtöbb hasonló ügyben a szervezet Nemzetközi Törvényszéke (International Tribunal/IT) jár el, ám a Ferrari esetében az FIA – valamiért – nem terjesztette az IT elé az ügyet, annak ellenére, hogy az FIA szabályai ellen való vétés esetén papíron az IT is az illetékes. Ehelyett a vizsgálat lezárása után egyedi megállapodást kötött a Ferrarival, amire egyébként a szabályok szerint lehetősége és joga is van. Ugyanitt az is szerepel, hogy amennyiben közös megegyezés születik, annak a részletei csak a két érintett félre tartoznak, és
a végrehajtási szervet, illetve a vizsgálat alanyát képező feleket titoktartás köti, amennyiben nincs harmadik érdekelt fél az ügyben.
Már pedig, ha a feltételezések szerint a Ferrari szabálytalan motorral nyert 3 futamot, szerzett még 16 dobogós helyet, és lett második a konstruktőri világbajnokságban, felmerül a kérdés, hogy a többi csapat, ami előtt (időnként) végzett a Ferrari, nem minősül-e érdekelt harmadik félnek?
A hét tiltakozó csapat szempontjából a szerdai közlemény utolsó mondata a legérdekesebb: azzal zárták a tiltakozást, hogy az FIA eljárási ügymenetét tiszteletben tartva fenntartják a jogorvoslathoz való jogukat mind a FIA-nál, mind pedig az illetékes bíróságoknál.
Vagyis vagy a már említett Nemzetközi Törvényszék, vagy egy polgári bíróság elé vihetik az ügyet, amennyiben az FIA nem az elvárásaiknak megfelelően reagál. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy ha az FIA nyilvánosságra hozza, mire jutott a Ferrari motorjával, akkor csillapodnak a kedélyek, ha viszont erre nem hajlandó a szervezet, akkor a hét csapat kész kiperelni belőlük minden információt. Ez pedig nem kéthetes folyamat lesz, az ügy tehát jócskán belenyúlhat a koronavírus-járvány miatt már így is zaklatott szezonba.
A hét csapat problémája egyébként nagyjából így foglalható össze:
A Nemzetközi Automobil Szövetség csütörtökön rövid közleményben reagált a hét csapat támadására. Ebben arról írnak, hogy túl hosszú lett volna a tételes vizsgálat a Ferrari motorja kapcsán, ráadásul annak bizonytalan lett volna a végkimenetele is, így a bajnokság és az FIA legfőbb érdekeit szem előtt tartva az ügy elnyújtása helyett inkább a titkos feltételek melletti megállapodást választották. Ugyanakkor nem voltak maradéktalanul biztosak abban, hogy a motor mindenben megfelelt volna a szabályoknak – mégsem vizsgálták ki teljesen az ügyet.
Azt is hangsúlyozták, hogy a hasonló eljárás több más szervezetben is bevett, és fontos része a sportági szervezetekben a fegyelmi ügyek lezárásának. Ugyanakkor mindent az FIA belső szabályzatának megfelelően végeztek az eljárás során.
Az FIA nyomasztása persze nem csak ezekről a fogalmi kérdésekről szól, hanem a masszív anyagiakról is. Ha ugyanis a Ferrari szabálytalan motort használt (akár csak a szezon egy részében is), akkor a szezonból, vagy több futamról is kizárhatják őket utólag, ami nyilván felborítaná a világbajnoki pontversenyt. A világbajnoki pontok pedig egyenes arányban jelentenek pénzt a csapatoknak – a tét tehát nem csak szentimentális.
Két számjegyben mérhető millió eurót vesztünk, ha a második helyett csak a harmadik helyen zárunk. És nem csak azért, mert a második helyezett nagyobb részt kap a pénzdíjakból, hanem azért is, mert úgy egészen másképp lehet a szponzorokkal tárgyalni, sőt, a legtöbb szerződésünk teljesítményalapú. Gondolom, a többi csapatnál szintúgy
– vázolta fel a helyzetet dr. Helmut Marko, a Red Bull főtanácsadója a német Auto Motor Und Sportnak, hozzátéve, hogy az elérhető információk alapján erős a gyanú, hogy ha minden rendben lett volna a Ferrarival, akkor előttük zárhattak volna, vagyis az olaszok – Marko szerint – csalással lettek másodikok 2019-ben. Marko arra is utalt, hogy 10-20 milliós büntetés kevés lenne a Ferrarinak, utalva a 2007-es botrányra, amiben a McLarent 100 millió dollárra büntették, amiért kémkedés útján szerzett információkat a Ferraritól. (A 2019-es eredmények alapján a Ferrari 56 millió dollárt kapott a második helyéért, a Red Bull 46 milliót a harmadikért.)
Az ügy rendezése viszont bonyolult lesz. Elviekben a 2019-es szezonra már hivatalosan nem adhatnának be óvást, azt a szezon hivatalos eredményének közlése után 14 napig, de legfeljebb az FIA évadzáró gálája előtt 4 napig adható be. Ez a határidő réges-rég lejárt, ám valószínűleg ők nem a Ferrari feljelentésében gondolkodnak, hanem a már fent említett IT elé tárásban, vagy polgári peres eljárás felé mozdulásban.
Források: Autosport | The Race
(Borítókép: Charles Leclerc, a Ferrari pilótája 2020. február 26-án a barcelonai kollektív teszten. Fotó: Josep Lago / AFP)