A Copa América döntője remek alkalmat adott, hogy az argentin aranygenerációnak is kikiáltott csapat végre nyerjen valamit. De ez most sem jött össze, így Lionel Messinek és társainak továbbra sincs felnőtt szinten nyert trófeája a válogatottal, amely utoljára 22 éve nyert bármit is.
Hogy a sikertelenség mennyire foglalkoztatja magukat az argentinokat is, az jól látszik abból, hogy már a döntő előtt két játékos, Ezquiel Lavezzi és Sergio Agöero is kitért rá. Előbbi szerint idővel mindenképp eljön majd az alkalom, amikor Messi nemzetközi kupát tud nyerni a válogatottal, utóbbi viszont alapból pesszimistábban állt a kérdéshez. A Manchester City csatára azt mondta, hogy ha nem sikerülne címet nyerniük, akkor azt az egész generáció bánni fogja élete végéig.
A generáció alatt Agüero természetesen maga mellett főként Messit, Ángel di Maríát és Pablo Zabaletát értette, ők ugyanis tagjai voltak a 2005-ben, U20-as vb-t és a 2008-ban, olimpiát nyert argentin keretnek, de nyilván nem szabad megfeledkezni Gonzalo Higuaínról, Javier Mascheranóról, vagy épp Carlos Tévezről sem, akik szintén ott voltak a mostani tornán, de rajtuk kívül is volt még bőven U20-as világbajnok a keretben.
Messiék bő egy éven belül két nagy lehetőséget is elszalasztottak. Tavaly a világ egyik legjobb játékosa, Lionel Messi a lehető legjobb korban, 27 évesen, csúcsformában kezdte a világbajnokságot Brazíliában, ahol a lelátók tele voltak argentin szurkolókkal, de a siker végül, bármilyen közel is volt, elmaradt Németország ellen.
Ezért az idei Copa América kiváló lehetőséget jelentett volna a vigasztalódásra. Messi, ha lehet, a torna előtt még jobb formában is volt, mint egy éve, és ott volt a keretben a vb-döntőt sérülés miatt kihagyó Di María – talán ezért is mondta még a Copa előtt Messi és Agüero is, hogy
Csakhogy az utolsó, legfontosabb meccsre valahogy megint elfogytak. Messi annak ellenére remekül játszott, hogy Chile hatásosan fojtotta meg a játékát, egyedül viszont ő sem tudott sokat tenni. Di María combhúzódás miatt már fél óra után kidőlt, a Paraguay ellen 6-1-re megnyert meccsen remeklő Javier Pastore árnyéka volt önmagának, Javier Mascherano lényegében fél lábon fejezte be a döntőt, és Ezequel Lavezzi is láthatóan sántikált.
Amikor Alexis Sánchez pazar büntetőjével eldőlt, hogy története során Chile először lesz Copa-győztes, Messi sokáig mozdulatlanul, mereven a távolba bámulva állt.
A csalódás láthatóan megrázta, ahogy tavaly is, és ahogy a 2007-es, Brazília ellen elvesztett Copa América-döntő után is. A szombaton elvesztett mérkőzéssel ugyanis már 22 évesre nyúlt az argentinok sikertelenségi szériája, utoljára az 1993-as Copa Américán tudtak nyerni.
Akkoriban viszont ez nem volt nagy szó, sőt, istenkáromlásnak tűnhetett volna, ha valaki azt mondja, hogy azzal vége is a nagy sorozatnak. Merthogy a 93-as döntőn duplázó Gabriel Batistuta, valamint Daniel Passarella, Mario Kempes, Diego Maradona vezette válogatott 1978-ben és 1986-ban is világbajnok volt, 1990-ben a döntőig ment a vb-n, 1991-ben pedig a Copát nyerte meg.
A sort viszont lehetett volna folytatni, hiszen
A korábban már említett nevek mellett Ezequiel Garay, Fernando Gago, Lucas Biglia (2005), illetve Sergio Romero és Éver Banega (2007) is ifi-világbajnok volt a mostani csapatból. A nyolc éve győztes csapat ráadásul azon a tornán verte a Gary Medellel, Mauricio Islával, Arturo Vidallal és Alexis Sánchezzel felálló chileieket, akik ellen most kikaptak.
A két elvesztett Copa-döntő között legalább olyan fájó volt, amikor 2011-ben Uruguay hazai pályán ejtette ki őket a negyeddöntőben.
A dél-amerikai kudarcok viszont a nyomába sem érnek vb-n tapasztalt csalódásoknak. 1994-ben 3-2-re Romániától kaptak ki a nyolcaddöntőben, miután a tiltott efedrinnel lebukott Maradonát hazaküldték a csapatból. Négy évvel később Dennis Bergkamp csodagólja (Youtube-link) jelentette a búcsút nekik a negyeddöntőben, 2002-ben pedig már a csoportkör után hazamehettek.
2006-ban okkal bizakodtak, hiszen a csoportkörben 6-0-ra verték Szerbia és Montenegrót, de a negyeddöntőben hiába vezettek 80 percig, végül a németek mentek tovább tizenegyesekkel. Dél-Afrikában Maradona volt a szövetségi kapitány, és megint a németekbe futottak bele: a vége 4-0 lett a negyeddöntőben. Tavaly újra Németország verte őket, már a döntőben.
Túl sok jót a jövő sem hoz az újra üres kézzel hazatérő csapatnak. A 2016-os, centenáriumi Copa América rendezése bajba került, miután az FBI a FIFA-korrupciós botrányának részeként nevezte meg az amerikai tornát. Azután a következő nagy esemény 2018-ban lesz, az oroszországi világbajnokság, de akkorra Mascherano már 34, Messi 31, Di María és Agüero pedig 30 évesek lesznek, túl lesznek tehát már a csúcson.
Ironikus módon eddig nem ők jelentették a gondot: az elmúlt évek tornái előtt mindig az volt az általános vélemény az argentinokról, hogy a támadósoruk ugyan világklasszis, de a védelmük nem elég jó. Mégis, sem Brazíliában, sem most Chilében nem a túl sok kapott gól volt a gond, hiszen mindkét döntőben 0-0 volt a rendes játékidő végeredménye.
Az a Messi, aki egyszerre egy személyben maga az argentin válogatott, de ugyanakkor sokkal több, sokkal nagyobb annál. A 28 éves játékos hatodik nagy felnőtt tornáján maradt siker nélkül. Bármennyire csapatsportról is van szó, és bármilyen tehetséges társak is veszik körül, mindig, mindenhol tőle várják, hogy megmentse a válogatottat.
És ezt meg is teszi, már amennyire tőle telik.
A tavalyi vb-n négy gólt lőtt a csoportkörben, egyedül juttatta tovább a csapatot az egyenes kieséses szakaszba. Idén hat meccsen ugyan csak egy gólja három gólpassza van, de ez nem fedi le teljesen a valós teljesítményét: a Chile elleni döntőben ő adott remek labdát Lavezzinek, ami után Higuaín szinte kihagyhatatlan ziccert rontott közvetlen közelről.
És ha már Higuaínról van szó, a németek ellen is volt egy hatalmas helyzete, amit elrontott, joggal tette fel tehát a kérdést a meccs után Sid Lowe, a The Guardian szakírója:
Ha Higuaín belövi a két nagy helyzetét egy év különbséggel, akkor Messi a világ legjobbja örökre?
Mert tulajdonképpen erről van szó. Messi klubszinten a Barcelonával 11 szezon alatt hét bajnokságot, négy Bajnokok Ligáját három spanyol Kupát, hat spanyol és két európai szuperkupát, valamint két klubvilágbajnokságot nyert, ami mellett négy Aranylabdát is kapott. Mégis állandóan felróják neki – amit nyugodt szívvel fel lehet Cristiano Ronaldónak is –, hogy a válogatottal nem nyert semmit.
És ha jövő júniusban, a 2016-os Copa Américán sem javítanak, könnyen lehet, hogy ez így is marad.