Az előző körben az északírek elleni, utolsó pillanatokban kapott góllal (1-1) veszni látszott az azonnali kijutás lehetőség a franciaországi Eb-re, de mint rámutattunk: a szerencsés eredmények miatt abszolút megmaradt az esély, hiszen

• ha verjük Feröert,
• a görögök nem nyernek Belfastban,
• az ukránok nem győzik le a spanyolokat,

akkor az automatikus Eb-részvételt jelentő legjobb harmadik hely reálisan elérhető.

A másik nyolc csoportharmadik pótselejtezőt vív egymással.

Dzsudzsák Balázstól, a csapat kapitányától először azt kérdeztem, mit gondol, hogyan fog ébredni péntek reggel.

„Nem látok a jövőbe, nehéz ilyesmire válaszolni. Csak azt tudom mondani: nyerni kell. Előre elnézést, ezt még el fogom mondani néhányszor. Mindegy, hogyan, szükségünk van erre a három pontra.

Nincs kifogás és nincs pardon, csak a győzelem elfogadható. Jó lenne persze, egy a közönséget mindenben kiszolgáló 5-0-t adni, de azért is három pont jár, mintha valahogy begyötrünk egyet, és eközben nem kapunk egyet sem.

Ezt a feröeri csapatot nem szabad lebecsülni, kétszer már megverték a görögöket. Nem feltett kézzel fognak idejönni, nem hoznak tálcát, amin átnyújtják nekünk a sikert. A céljaink egyértelműek. Ott akarunk lenni az Európa-bajnokságon.”

Azt szeretné, ha nemcsak az ő lelkiállapota, de az összes szurkoló kedve jó lenne péntek reggel, vagyis már csütörtök este is.

A magyar válogatott csapatkapitánya azt mondta, ha már a Jóisten is úgy akarta, hogy ne csak 22-en legyenek a pályán – nem lesz zárt kapus a meccs –, hanem akár 22 ezer ember is ott lehet a stadionban, és élvezetes szurkolást kapnak, annál nagyobb motiváció nem is eshet az ölükbe.

Az előző sorozatokban rendre erősebb csapatokkal kerültünk szembe a legvégén – svédek, románok, hollandok –, és még csak ennyire jó pozícióban sem voltunk. Annál is inkább, mert akkor az első vagy a második helyért kellett küzdeni, míg most a harmadik is sokat ér.

Dzsudzsák úgy látja, minden meccsnek van terhe, de talán így a legjobb, mert Feröer legyőzése mégsem megy bravúrszámba, mint például két éve, amikor az életben maradásért Bukarestben kellett volna nyerni.

„Egyszer már nyertünk, ezt a feröeriek is tudják. Egy ilyen párharcnál fontos az első meccs. Mert jó, hogy akkor náluk volt többet a labda, mi egy bukaresti élet-halál meccsből érkeztünk. Most pedig nincs meccs előtte, rá tudunk készülni és hangolódni. Ez nagy különbség. És még egy igen izzasztó román összecsapás után is erőt mutattunk és nyertünk.

Az Eb-részvétel közelsége miatt kevéssel nagyobb a nyomás rajtunk, mint egyébként egy szokásos kötelező győzelemnél.

Mivel mindig csak egy meccsre szabad figyelni, ezért a vasárnapi görög most végképp másodlagos. Abban bízunk, hogy kapunk egy kis segítséget, egy kis ajándékot az északírektől még csütörtök este.”

Egy kicsit visszamentünk még a múltba, hiszen pont egy hónapja volt az északírek elleni döntetlen.

Bevallotta, két-három napjába telt, amíg feldolgozta a belfasti meccset. Mostanra kielemezték a hibákat, a bekapott gólnál többet is elkövettek egyszerre. Ha dörzsöltebbek, ha több a nemzetközi rutin, az a meccs meg lehetett volna.

„Nem volt erőnk emberelőnyben betolni a buszt a kapu elé, és nem volt erőnk megtartani a labdákat. Tudom, sok a volna. De nemzetközi rutint az Eb-n lehet és kell szerezni, ördögi körforgás ez.

A nehezebb utat választottuk azon az este Belfastban, de nem a járhatatlanon vagyunk.

Minden percben keményen megdolgoztunk, hogy kedvező helyzetben lehessünk. Nem a véletlen műve, hogy a második hely sincs távol.”

Abban reménykedik, hogy a futsalválogatott győzelmével (az utolsó pillanatban verték a románokat) most megfordul a trend, és az utolsó percek mostantól velünk lesznek, ahogy például 2010-ben Helsinkiben, ahol épp ő döntött.

Dzsudzsák Belfastban keserűen megállapította, hogy a magyaroknak nem az eufória, hanem a görcsölés és a számolgatás marad.

Mit tegyek, ez volt bennem. Nem egy jó érzés, de erről is beszélni kell, felesleges tagadni.

Megemlítette ugyanakkor, ha az északíreket bravúrral legyőzzük szeptember 7-én, Feröert akkor is meg kellett verni a pontokért. Ahogy most is.

A Groupama Stadionban mindenképp lezárul a sorozat hazai része, ez is motivációt adhat, és azt hiszi, hogy a csapat a nagy öregekért is küzdeni fog majd. Úgy látja, Király Gábor mintha húsz évet fiatalodott volna, olyan formában van, de Gera Zoltán is olyan passzokat húz elő, amivel régi önmagát idézi.

Királyért és Geráért külön küzdenek

„Legyünk reálisak, nekik már a koruk miatt nemigen fér bele még egy vb vagy Eb. Hát persze, hogy szívesen hozzásegítenénk őket ahhoz, hogy egy francia Eb-n koronázzák meg a pályafutásukat. Fiatalkorom óta, közelről láttam, mennyire megérdemelnék. Plusz energiákat szabadít fel, ha értük is küzdünk.”

Dzsudzsák 72-szeres válogatott lesz Feröer ellen, az igazán üdvözítő az lenne, ha jövő júniusban, az Eb-n lenne meg a nyolcvan, a többire egyelőre még nem gondol. Az ötvenedik meccs jubileuma máig emlékezetes neki, pedig nem lőtt gólt a fehéroroszoknak, de neki az volt az ünnep.

Dzsudzsák az előző sorozatban négy gólt lőtt – ebben volt jócskán büntető is –, az azt megelőző Eb-selejtezőkön kettőt. Úgy érzi, átalakult a játéka, minden támadáshoz köze volt, amelyikből gól született, igaz, csak egyet lőtt, Bukarestben. Azt a bizonyos szabadrúgást, ami az év gólja is lett.

„Alá tudom magam rendelni a csapat akaratának. Ismerjük egymás gondolatát, és ez jó. Nem érdekel, hogy nem én lövöm be a helyzetet, csak nyerjünk.

Ne feledjük, csúnya 1-0-kkal is ki lehet jutni az Eb-re. Már holnap aláírnám, hogy két 1-0-val hozzuk le a két utolsó meccset.

De a finnek elleni két 1-0-ra még csak azt sem mondom, hogy csúnyák voltak, mert kint uraltuk a meccset, ha korábban belőjük a helyzeteinket, akkor több góllal nyerünk.”

Nem szeretné, ha félreérthető lenne, de az 1-0 az apró győzelmek szimbóluma, ami a túlélést jelenti, és minden válogatott a túlélésért játszik egy kvalifikációban. Hogy a következő fordulóban legyen esélye, míg végül aztán célba ér.

Nagyon is értékelni kell szerinte, ha egy meccset kapott gól nélkül hoznak le, nem véletlen, hogy a cleansheetnek szakirodalma van, és a nyugati sajtóban folyamatosan odaírják a kapus neve mellé, ha érintetlen marad a hálója.

Dzsudzsák élvezi a kapitányságot, a vezérszerepet, ami érezhető felelősséggel is jár. Szereti, amikor mögötte sorakoznak fel a társak, és ő lép ki először a gyepre.

Nekem megható ez, szinte küldetés, hogy én vezetem ki a csatába a többieket.

Abszolút egyetért azzal, hogy a mostani a szervezettség válogatottja, és hogy csapatmunkával sok mindent el lehet érni.

„Pali hitette el velünk, hogy ez mehet. Hogy nem vagyunk mi vereségre ítélve. Ő szakította át bennünk a gátat, hogy aztán a pályán is viszont láthassuk ugyanezt.

Pali nyitotta fel a szemeket, most már azt kell igazolnunk, hogy a hitünk, a felfogásunk kikezdhetetlen, és nem edzőfüggő.

Külön öröme a bal lábas szélsőnek, hogy a Herthát nyolc forduló után a negyedik helyre vezető Dárdai zseninek nevezte.

„Pali hitelessége miatt ezen nem gúnyolódott senki, nem fordította a visszájára senki. Hogy ezt mondta, hogy ezt így ki merte mondani, nekem azt jelenti, még inkább meg akarok felelni a csapattársaknak.

Érzem, hogy vannak olyan pillanatok, amikor azért passzolnak nekem, hogy én oldjam meg a helyzetet. Megbíznak bennem.

A védekezés nem volt az erősségem, most azért büszke vagyok rá, hogy egyre több labdát szerzek. Ha úgy van rám szükség, akkor azt kell tennem. Nem vagyok én különc, talán már látja mindenki. Én nem számítok, a csapat igen.”

Dzsudzsák a PSV-nél és a Dinamónál a saját bőrén érezte, milyen az, amikor a társai májusban, a szezon végén már a közelgő nagy nemzetközi tornával foglalkoznak, míg ő szabadságra ment. Ugyanúgy testközelből szembesült azzal, milyen az, amikor visszatérnek az újabb szezonra, és a közös téma épp az egyik nagy meccs volt. Míg neki maradt a playstation, csapattársait akkor is láthatta a tévé mellett.

„Kimondom: rossz érzés volt. És ezért is szeretném, ha ott lennénk a nyáron. Ezért is felemelő, hogy ez a kapu most közel van, és csak be kell lépni rajta. A Bajnokok Ligájában nem a nemzetedért küzdesz, az mégsem olyan, mintha azokkal hajtanál a közös célért, akikkel ugyanazt a nyelvet beszéled, akikkel esetleg együtt nőttél fel.”

A legvégén a Bursasporról kérdeztem. Rögtön azzal kezdte, hogy még nem maradt le semmiről, karrierje még messze nem ért véget.

Menedzsere, Vörösbaranyai József mondatát hoztam szóba, miszerint, ha 2011-ben azt mondja neki – kétszer egymás után gólkirály volt a PSV-nél –, hogy a Bursaspor lesz négy év múlva a klubja, akkor lehet, hogy elhagyja.

„Nézd, komolyan gondolja bárki azt, hogy én akkora idióta vagyok, ha keres az Internazionale vagy a Liverpool, akkor nemet mondok? Értsék meg, fogadják el, beszélgetésnél több nem volt. Törökországban hihetetlen figyelmet, szeretetet kapok. A PSV-nél volt hasonló. Kezdünk összeállni, volt két gólpasszom, két gólom. Van még út a török ligából is. Az álmom, Spanyolország. A Valencia és a Sevilla is felmerült régebben. De szerződést nem ajánlottak. Hogyne mentem volna a Herthába, ha szerződést adnak.

De amikor 72 órás gondolkodási időt kértem a törököktől, csak nem jött az ajánlat. Akkor hogy menjek Berlinbe? De nem mondtam még le a topligáról.

2016 júniusában még inkább felhívhatom magamra a figyelmet. Mindenki tudja, mi lesz akkor. És akkor megint visszakanyarodtunk oda, mennyire fontos a Feröer elleni meccs, amit meg kell nyerni. Izgatott vagyok, mennék már nagyon játszani, alig várom a Himnuszt.”

Azt még nem tudja, mit csinál kedd este, Törökországban lesz már, de biztosan kapcsolatban marad a többiekkel, hiszen a cikk elején hivatkozott az ukrán–spanyol majd akkor lesz. A mi csoportunk is akkor fejeződik be.