Magyarország idegenben 1-0-ra nyert Európa-bajnoki pótselejtezőn Norvégiában, és amit a meccs előtt írtunk bejött: kellett szerencse, kellett a játékvezető, és nem egy szerencsésen megpattanó labda, hanem egy gyengébb, nem játékban lévő, nem túl jól helyezkedő kapus az Ingolstadtból.
A szerencse nem kisebbíti a magyar futballválogatott érdemeit, különösen nem kisebbíti Kleinheisler László érdemeit, akiben volt vállalkozói kedv, és lövésével kaput talált.
Magyarország 34 év után legyőzte a fogadóirodáknál is lényegesen esélyesebbnek tartott Norvégiát. Megvan az a bravúr, amit az eddigi sorozatban jogosan hiányolhattunk. Így az esély is megvan arra a katarzisra, amiben nem volt részük a szurkolóknak az elmúlt 30 évben.
Igazolódott, a norvég válogatott egyáltalán nem világverő, és csak kevéssel jobb csapat, mint a finn, akiket kétszer is 1-0-ra sikerült vernie a magyar csapatnak ugyanilyen szervezett, harcos és nem látványos játékkal.
Hangsúlyozottan nem a magyaros technika és a kiváló cselek hozták meg a sikert csütörtökön sem, még ha szeret is ebben hinni a szakma.
A német kapitány, Bernd Storck az eddigi négy meccsén keveset mutatott, nem is volt könnyű helyzetben, hiszen bemutatkozó ellenfele a magyar válogatott mumusának számító Románia volt. Most azonban bejött a váratlan húzás: Kleinheisler László csapatba állítása.
A meccs előtt azt írtuk, azt a fajta csúszást-mászást látja benne, amit Tőzsérből hiányol. Oslóban is kiderült, mindkét lábát használja, megvan a dinamikája, vannak hirtelen ritmusváltásai, nem véletlen, hogy a Lovrencsics Gergőt is Lengyelországba közvetítő menedzser, Nagy Mihály Lengyelország felé próbálta irányítani, mert odaát az ilyen robbanékony és agresszív játékosokat igen kedvelik.
Más kérdés, hogy a Videotonnál most éppen büntetésben van, és ha Storck nem jön, nem ismeri meg a nevét az ország. A német szakembernek bejött a húzása, Andy Möller érkezése és az előző stáb távozása is inkább pozitívan hatott, mintsem visszavetette a csapatot.
Pedig nem kis nyomás volt és van a szövetségi kapitány Bernd Storckon, hiszen a hazai szakma árgus szemekkel keresi a hibáit, máig nem képes megemészteni, ha esetleg eltávolít embereket a korosztályos válogatottak közeléből. És hát emlékszünk arra, amikor a megbukott Pintér Attila azt is elmondta, akár vele is összejöhetett volna az a hét pont, amit Dárdai irányításával kapart össze a társulat.
Király Gábor meccs eleji bravúrja és végig imponáló kisugárzása is kellett a sikerhez, még a kapufa előtti helyzetnél is volt bravúrja.
Igazolódott, a fölényeskedés és a lebecsülés nem szerencsés, mert csak még inkább feltüzeli az ellenfelet, ahogy történt ezúttal is.
A meccs hangulatához tartozott, hogy a válogatott egy kicsit az éppen csütörtökön elhunyt Fülöp Mártonért is küzdött, amit láthattunk már a két kézis, Kulcsár Anita vagy Marian Cozma halála után. A gyász olyan energiákat képes felszabadítani, amikre előzetesen számítani sem lehetett.
Norvégia az elmúlt 15 évben novemberben nem nyert meccset, nekik ez a legrosszabb időszak, mert ilyenkor már véget ér a bajnokság, az otthon játszó játékosaik már a legfáradtabbak. A norvég kapitánynak nem is sikerült koncentrálttá tenni őket, a realos Ödegaard kihagyása miatt pedig keményen megtámadta a helyi sajtó.
A legutóbbi Európa-bajnoki playoffban a négy kiemelt csapat ment tovább, és az, hogy a magyarok most kiemeltek legyenek, mindössze két ezreden múlt. A korábbi eredmények miatt ez nem vakszerencse, de hogy ilyen kevésen múlt, az egy kedvező fordulat volt a törökök hajrábeli győzelme után. (Ezzel úszott el, hogy legjobb harmadikként októberben csatlakozhassunk az Eb-mezőnyhöz.)
A múlt alapján fontos megjegyezni, hogy pótselejtezőn mindig az jutott tovább, aki idegenben nyert az első meccsen. Ennek a sorozatnak nem lenne szabad megszakadnia, bár mindenki tudja, itthon is igen nehéz lesz. Norvégiának nincs veszítenivalója, nekünk annál több.
A magyar válogatottban a mezőnyjátékosoknál Gera Zoltán és Németh Krisztán passzolt a legtöbbet a csütörtök esti meccsen. A pótselejtezőt végigrobotoló ferencvárosi 32-szer passzolt, és ő volt az egyik legpontosabb is: 29 labdája csapattárshoz ment, ez 91 százalékos pontosságot jelent.
Ennél jobban csak Fiola Attila és Lang Ádám passzolt az UEFA statisztikái szerint, előbbi 97%-os, utóbbi 92%-os volt, de védőként nyilván teljesen más megvilágításba kerül az ő statisztikájuk. Gera mellett a gólszerző Kleinheisler is pontosan játszott, amellett, hogy neki volt a legtöbb kapura tartó lövése a magyar csapatból, összesen kettő, ráadásul mindkettő kaput talált. Neki 24-ből 21 passza ment jó helyre. A magyar mezőnyjátékosoknál Dzsudzsák Balázs volt a legkevésbé pontos, ő 68%-osan teljesített ebben a kategóriában.
A fölényben játszó norvégoknál jóval több volt a passz: 525-öt jegyeztek a statisztika szerint, míg a magyar csapat 307-et, ebből 251 ment jó helyre nálunk.
A rivális a statisztikákban ezúttal is lényegesen jobb volt, ahogy a selejtezősorozat végén is jobb mutatókkal rendelkezett. Számokkal azonban nem lehet meccset nyerni, ahogy szögletekkel sem, amiből mi egyet sem, míg a hazaiak 16-ot lőttek.
A folytatás vasárnap következik a Groupama Arénában.