A magyar futballválogatott kettős győzelemmel lépett át Norvégián, az oslói 1-0 után hazai pályán 2-1-re nyerve jutott ki a jövő évi franciaországi Európa-bajnokságra.

A pótselejtezők történetében nem túl gyakori, hogy egy válogatott kétszer is nyer, pláne, hogy bár a magyarok voltak a kiemeltek a sorsolásnál, mindenki az ellenfelet tartotta esélyesebbnek. Egy külföldi szemlélő csak annyit lát ebből, hogy a világranglistán jobban jegyzett válogatott legyőzte a gyengébben rangsorolt riválist. (13 hely van a javunkra, Magyarország a 33. helyen áll jelenleg.)

Ám ez a győzelem jóval több, hiszen 30 éve hiába próbálkoztunk kijutni egy nagy tornára. Király Gábor már 1998 márciusában a válogatott kapujába került, de ez az első igazi sikerélménye a csapattal.

„Valahogy a puzzle darabjai nem kerültek eddig a helyükre.

Most szerencsére igen. Eddig a körülmények, a forma, egy-egy eltiltás jött rosszkor. Most minden rendben lett. Volt három kapitány, én az első meccs után kapcsolódtam be a folyamatba. Dárdai Palival öt meccsem volt, Bernd Storckkal összesen hat. A szakmai stáb és a csapat nagyon egymásra talált mindkét alkalommal” – értékelt a 101-szeres válogatott kapus, aki itthon is bravúrokkal lendítette át a csapatot a szükséges pillanatokban.

Az eredményük értékét mindenképp növeli, hogy a hollandok vagy szerbek mellett immár a norvégok sem lesznek ott. Ettől még igen erős a mezőny, nagy a konkurencia.

„Mindig lesznek fanyalgók, hiszen az is baj lett volna, ha legjobb harmadik helyen jutunk ki. Így most megmutattuk, képesek vagyunk rá így is.

Ezt mi hajtottuk ki magunknak, és nem érdemtelenül. Most egy fejezet lezárult, holnap kezdődik az újabb. Most már Európa 24 legjobb csapata között kell megállnunk a helyünket.”

Hozzátette, mindennap nagy élvezettel megy le a Haladás öltözőjébe, és nem gondol egyáltalán a visszavonulásra.

A 36 éves Gera Zoltán most a visszavágón eltiltását töltötte, ő is szóba hozta a múltat, hogy Belfastban már úgy látszott, kijutunk, és legjobb harmadikok is lehettünk volna, ha a törökök nem lövik azt a szabadrúgásgólt.

„Kétszer nagyon közel voltunk, lényegében már ültünk a repülőn, de mindkétszer visszalöktek a földre. Harmadszor már nem hagyhattuk, hogy ne legyünk rajta az Eb-járaton. És szerencsére dupla győzelemmel sikerült elérni.”

Úgy érzi, hogy a magyar válogatott nehezen megverhető csapattá vált, ez pedig a sorozat nagy érdeme, korábban nem volt ilyen szervezettség, messze nem volt ilyen remek és összehangolt védekezés.

Késedi Gábor videóelemző, akit Dárdai stábjából Storck megtartott, viccesen megjegyezte, hogy Gera akár már az öregfiúk között is játszhatna, hiszen elmúlt 35, mégis rengeteget tett azért, hogy a csapat ott lehessen egy nagy tornán.

„Nem szeretek belső dolgokról beszélni, de ezt most megemlítem. Fantasztikus dolog volt, ahogy Dzsudzsák Balázs csapatkapitánya lett ennek a társulatnak.

Olyan beszédet tartott, mielőtt kiindult a csapat a meccsre, hogy a hideg kirázott, felállt a karomon a szőr. Úgy fanatizálta és tüzelte a társait, hogy élvezet volt nézni és hallgatni.

A visszatérő gondolata az volt, hogy ezek a norvégok nem mehetnek el innen győztesen. Mindenáron meg kell ezt akadályozni. Ha most megint itt vagyunk a kapuban, akkor ott kell lennünk az Eb-n. Olyan erő volt benne, mint egy félistenben, én ilyennek még nem láttam. És szerencsére nagy hatással volt a társaira, összekapta őket.”

A Bursaspor szélsője ezúttal nem a bal, hanem a jobb oldalon kezdett. Ez a taktika része volt, Storck ugyanis úgy gondolta, ha Lovrencsics és Kádár van az egyik oldalon, az jobb, mivel ők klubtársak a Lech Poznanban, ismerik egymást.

Dzsudzsáknak nem jött össze a gól, de irtózatos erő áradt belőle, verte a földet, amikor kapufát lőtt, akkor is, amikor Nyland kapus kitolta a bal alsó elől, nagy szóló végén ellőtt labdáját. Carballo játékvezető hozzászokott hazájában a temperamentumhoz, ezért szerencsére nem adott sárgát neki, amikor hosszan reklamált, mert akkor az Eb első meccsén nem játszhatott volna.

Ami nekünk a legfontosabb, mert papíron a leggyengébb riválissal kezdünk. A harmadik kalapból és a negyedikből érkező ugyanis rögtön összecsap. Az majd hétfőn és kedden derül ki, hová kerülünk. Ha az írek kiütik a bosnyákokat, akkor mindenképp a harmadik legerősebb kalapba kerülünk, és nem a negyedikbe, az utolsóba.

Na de vissza a meccshez: Lovrencsics védekezett Dzsudzsák helyett is.

„Ha a csapat érdekében az áll, hogy végezzem el a piszkos munkát, én örömmel és nagy alázattal megteszem. Nagyon jöttek a jobb oldalon, én védekezésen jobb vagyok, lelkesen vettem fel a harcot. Néha magam is meglepődtem, hogy még mindig bírom, mert a norvég jobb oldal úgy ment helyenként, mint a távirat.”

Úgy gondolja, ez a meccs volt a nehezebb, mert mindent egy lapra téve jöttek ide a norvégok, de nálunk mindenki tudta a dolgát, mindenki tudta, mekkora siker és lehetőség kapujában állunk. És mentálisan tökéletesen fel is voltak készítve.

Ezt a felkészítést a 28 éves Guzmics Richárd is kiemelte, aki kint abszolút vezére volt a válogatottnak, de Budapesten is átlag felettit nyújtott.

„Én voltam a legidősebb a védelemből, ezért nekem irányítani is kellett a társakat, ezért nincs hangom. Jó, oké, ünnepeltünk is, de ez ilyenkor normális, nem? Mégiscsak egy olyan sikert értünk el, amiről én például álmodni sem mertem volna még pár éve.”

Kifejtette, mekkora élmény volt, ahogy melléjük álltak a szurkolók, természetes volt, hogy csússzanak és másszanak. Mindenki kivette a részét a sikerből, nem szeretett volna senkit sem kiemelni.

Majd kitért arra, hogy három éve van a válogatottban, és a 2013. szeptemberi rossz meccse után, amikor Bukarestben hibázott utolsó emberként a második percben, sokan leírták. Fájt neki, de folyamatosan kezdte építgetni magát, és most egy magas szintre ért el.

„Felálltam a padlóról, pedig nem volt könnyű. Vicc tárgya lettem egy hiba miatt. Azok is negatívan és gúnyosan közelítettek felém, akik nem is ismertek, akik nem tudták, mennyit dolgoztam azért, hogy jó védő legyek”

– összegzett a Wisla Krakow játékosa, aki érezhető fejlődésen ment keresztül Lengyelországban.

Priskin Tamás csatársorba állításával is merészet húzott Bernd Storck, de amihez nyúlt, arannyá változott ebben a selejtezőben, a négy nap alatt.

„Óriási élmény volt ezen a meccsen gólt lőni. Nem tudtam még visszanézni, ígérem, este megteszem. Óriási élmény, hogy egy ilyen győztes meccsel kijutottunk. A gólomról annyit, nagyon jó indítást kaptam, jobbal visszavettem, és szerencsére elég jól eltaláltam, a kapus nem tudta kiszedni. De én csak egy láncszem voltam, mindenki hozzátette a magáét” – értékelt a Slovan csatára. (A szlovákok amúgy már másodikként ott vannak.)

A 20 éves Nagy Ádám bevallotta, hogy volt benne egy kis stressz a meccs előtt, de csak az egészséges mennyiség.

„Hihetetlenül boldog vagyok. A meccs előtt azt mondtam, hogy az összesítés 3-0 lesz nekünk, csak azért vagyok csalódott, hogy a végén kaptunk egyet. Na jó, ez most vicc volt. Az Eb-n jöhetnek a spanyolok, alig várom már, hogy már ott legyünk. Miért ne verhetnénk meg őket is? Önbizalom nélkül nem éri meg ezt a sportágat csinálni.”

Kleinheisler László, a norvég hős, a kinti győztes gól szerzője mosolygósan mondta, hogy nem nyilatkozik.

Bernd Storck pedig előbb így, majd így értékelt.