A Sevilla történelmi, sorban harmadik Európa Liga-győzelme két ember elképesztő munkájának köszönhető. Az egyik az edző Unai Emery, aki őrült professzorként stresszeli játékosait, a másik pedig a sportigazgató Ramón Rodríguez Verdejo, aki évente építette újjá az EL-győztes Sevillát.
Szerdán történelmet írt a Sevillával a még csak 44 éves Unai Emery, amikor sorban harmadszor megnyerte az Európa Ligát. A spanyolok 0-1-es félidei hátrányból fordítottak a Liverpool ellen, de az sokkal nagyobb csoda volt, hogy 2014 után 2015-ben, majd 2016-ban is nem hogy nyertek, hanem egyáltalán a döntő közelében voltak.
A csapat ugyanis évről évre elvesztette legjobbjait, akiket olyan csapatok vettek meg, mint a Barcelona, a Manchester City, a Liverpool, a Milan vagy épp a Tottenham. Emery ennek ellenére a csúcson tudta tartani a Sevillát, igaz, ebben a sportigazgató Ramón Rodríguez Verdejo, ismertebb nevén Monchi legalább annyira fontos szerepet játszott.
Unai Emery
1971. november 3-án született az észak-spanyolországi Hondarribiában. 1990-től a Real Sociedad második csapatának játékosa volt, egy évre a felnőtteknél is lehetőségehez jutott, de csak öt mérkőzésen. Utána sorban a Toledo, a Racing Ferrol, a Leganés, majd végül a Lorca Deportiva játékosa lett, innen vonult vissza 2004-ben, amikor a csapat edzője lett.
Ramón Rodríguez Verdejo - Monchi
1968. szeptember 20-án született a Cádiztól nem messze található San Fernandóban. A Sevilla ificsapatában nevelkedett, 1988-90 között a B csapatban, 1990-99 között a felnőtteknél volt kapus, 85 bajnokin játszott. 2000-től a csapat sportigazgatójaként dolgozik.
A futballcsaládba születő Emery – apja, nagyapja és nagybátyja is labdarúgó volt – is abban bízott, hogy jó focista lehet belőle, de hiába játszott 15 éven át, csak öt meccs jutott neki az első osztályban. Amikor 2004-ben visszavonult a harmadosztályú Lorca Deportivában, az elnök egyből megtette edzőnek az akkor még csak 32 éves középpályást.
Két évvel később a Lorca története során először feljutott a másodosztályba, Emery pedig továbblépett az Almeríához, amit azonnal felvitt az első osztályba – ez szintén történelmi feljutás volt a klub szempontjából.
2008-ban már a Valencia edzője volt, elsőre egy hatodik helyet hozott össze velük, majd jött sorban három bronzérem. Ezek is, ahogy a Lorcával és az Almeríával elért eredmények, messze a várokozáson felüliek voltak.
2012-ben mégis otthagyta a Valenciát, és egy rövidke, alig féléves oroszországi kitérő után a Spartak Moszkvától a Sevillához került.
Amikor 2013. január 14-én kinevezték Míchel helyére, egy nagyon fontos dolgot megtanult a valenciai éveiből: hiába volt háromszor is a Barcelona és a Real Madrid mögött Spanyolország harmadik legjobb csapata, a szurkolóknak siker, győzelem kell.
Ezért is becsüli annyira az Európa Ligát, amit szerinte sokan sokadrangúnak tartanak, és inkább pár plusz bajnoki pontért küzdenek, nem ezért. Ő viszont rájött, hogy ez a Sevilla BL-győzelemről aligha álmodhat. Az EL-t pedig már harmadszor is megnyerte a 700 ezres városnak. „Az ember eljut a Bajnokok Ligája csoportkörébe, veszít hat meccset és kiesik onnan. Erre azt mondja a szurkoló, oké, kaptatok érte 20 millió eurót, de az nekem nem jelent semmit.”
Ahhoz viszont, hogy sikeresek legyenek az EL-ben (és a bajnokságban is – Emery irányítása alatt sorban ötödik, ötödik és hetedik helyen zártak), kellett Emery megszállottsága, és az ezen alapuló szokatlan módszere.
Először is elképesztő mennyiségű videóelemzést végez, ő maga vágja meg az ellenfelek meccsvideóit, amiket aztán az ellenfél játékosaira bontva kielemez, majd átad a saját játékosainak. Emellett pedig pont abból adódóan, hogy a globális taktika mellett mindent szerepekig szed szét, a csapatát is folyamatosan, meccsről meccsre alakítja. Sem a Valenciánál, sem a Sevillánál nem kezdett kétszer egymás után ugyanazzal a 11 játékossal.
Utóbbi sokat segít a játékosoknak, hiszen lehetőségük van pihenni, de legalább annyira fárasztó is tud lenni. Ezzel Emery is tisztában van, de valahogy mégis megnyeri a többséget magának.
„Három évet dolgoztam vele, a negyediket már nem bírtam volna. Olyan ez neki, mint egy betegség, jó értelemben véve” – mondja Joaquín, aki a Valenciában volt Emery játékosa. Amikor a 2015-ös EL-elődöntőben a Sevilla 5-0-s összesítéssel kiütötte a Fiorentinát, a lefújás után Emery átölelte a spanyolt, és hosszasan ecsetelte neki, hogy csak arra három napot szántak, hogy őt megállítsák.
„Eleinte csak négyen kérik a videókat, aztán tizennégyen, majd már huszonnégyen jönnek maguktól. A legjobb dolog, ami történhet, hogy ha véletlenül elmarad valakivel a három perces gyors videózás az öltözőben, akkor ő jön oda hozzám, hogy pótoljuk be.”
Valójában persze valószínűleg inkább csak teszteli őket, ahogy azt a már a Barcelonában játszó Jeremy Mathieu esete is mutatja. Emerynek ugyanis gyanús lett egyszer a valenciás időkben, hogy a francia csak mondja, megnézi a neki összevágott felvételeket, de valójában ellógja azt, ezért egy üres DVD-t adott a védőnek, majd másnap megkérdezte, mit gondol a kiemelt jelenetekről. Mathieu nagyon hasznosnak találta mindet.
Azóta inkább az öltözőben külön megnézi mindenkivel a maga részét.
A Sevilla-siker másik pillére a csapathoz 2000-ben kinevezett sportigazgató, Ramón Rodríguez Verdejo, vagyis Monchi. „Én voltam az utolsó majom” – tartja magáról Monchi, aki 1990-99 között a csapat második-harmadik számú kapusa volt, mostanra viszont talán a klub legfontosabb embere lett.
Nekik köszönhetik ugyanis azt, hogy évről évre ütőképes keretet tartanak fent úgy is, hogy az elmúlt tíz évben olyan játékosok igazoltak el tőlük, mint Adriano, Dani Alves, Seydou Keita, Ivan Rakitić, Aleix Vidal (Barcelona), Álvaro Negredo, Jesús Navas (Manchester City), Geoffrey Kondogbia (Monaco), Gary Medel (Cardiff), Federico Fazio (Totttenham), Carlos Bacca (Milan), illetve Luis Alberto és Alberto Moreno (Liverpool). (A 2006-os UEFA Kupa-győzelem óta történt játékosmozgást keretes írásunkban taglaljuk.)
De csak azért, hogy az olcsón megvett játékosokat drágán adja el egy klub, még nem osztogatnak kupákat. „Senki nem aggat fel Kiváló gazdasági eredmények-lobogót a stadionjában” – tartja Monchi.
A Sevillánál nagyjából 16 játékosmegfigyelő követi a különböző ligákat, decemberig konkrét cél nélkül, inkább csak, hogy mindenkiről általános képet kapjanak. A folyamat végére 250 célpontjuk lesz – posztonként –, akik közül aztán a vezetőedző válogat.
A végeredmény persze náluk sem garantált, főleg a beilleszkedés miatt. Jehven Konopljanka egy hónap után legszívesebb kiugrott volna az ablakon, Arouna Koné, a csapat legdrágább igazolása pedig csak két gólt lőtt 41 meccsen. Aztán lement a Levantéba, ahol egyből 17 gólja lett. „Amikor megvettük a 19 éves Grzegorz Krychowiakot, azon aggódtam, hogy mit fog itt egy lengyel fickó szeretni. Erre kiderült, hogy ő a legsevillanóbb srác.”
Ő látta meg a lehetőséget a már a Milanban focizó Baccában, a PSG-nél nem kellő Kévin Gameiróban, de ő szúrta ki a Reimsben Grzegorz Krychowiakot, akit alighanem már idén nyáron elvisznek tőlük igen nagy pénzért.
Játékos | Ennyiért vették (millió euró) |
Innen | Ennyiért adták el (millió euró) |
Ide | Profit (millió euró) |
Dani Alves | 0,55 | Bahia | 3,5 | Barcelona | 34,95 |
Carlos Bacca | 7 | Club Brugge | 30 | AC Milan | 23 |
Júlio Baptista | 3,5 | Sao Paulo | 20 | Real Madrid | 16,5 |
Geoffrey Kondogbia | 4 | Lens | 20 | Monaco | 16 |
Ivan Rakitić | 2,5 | Schalke 04 | 18 | Barcelona | 15,5 |
Aleix Vidal | 3 | Almería | 17 | Barcelona | 14 |
Álvaro Negredo | 15 | Real Madrid | 25 | Manchester City | 10 |
Seydou Keita | 4 | Lens | 14 | Barcelona | 10 |
Gary Medel | 3 | Universidad Católica | 13 | Cardiff | 10 |
A saját nevelésű játékosok közül Sergio Ramost 27 (Real Madrid), José Antonio Reyest 20 (Arsenal), Jesús Navast 20 (Manchester City) és Alberto Morenót 18 (Liverpool) millió euróért adták el.
A szerdai Európa Liga-döntőben kezdő 11 játékost 42 millióért vette meg a Sevilla.
Nem véletlen, hogy 2000-ig, vagyis Monchi kinevezéséig négy trófeát nyert a Sevilla (1946, bajnokság, 1935, 1939, 1948 kupa), azóta pedig kilencet:
A tizedik akár vasárnap meg is lehetett volna, de a hétközi EL-döntő után nem sikerült a bravúr, hosszabbításban elbuktak a Barcelona ellen, pedig sokáig emberelőnyben játszottak a rendes játékidőben.