Nincs az országban még egy ilyen népszerű intézmény, amely annyira hatékonyan tudná beszippantani a milliárdokat, és amelyet annyira szeretnének a különféle vállalkozások, mint amelyet Felcsúton építettek ki.
Felcsútról a legtöbbünknek a stadion és a tao-pénzek kristálytiszta becsatornázása jut az eszébe, pedig a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiát (PFLA) üzemeltető Felcsúti Utánpótlás Nevelésért Alapítvány (FUNA) bevételeihez nagyjából ugyanannyit tesznek hozzá különféle adományokon keresztül is.
Az általában tao néven futó, hivatalosan látvány- és csapatsport-támogatásnak nevezett közpénzből az elmúlt öt támogatási időszakban összesen 11 milliárd forint került a FUNA-hoz, ezzel a Puskás Akadémia valamennyi egyesület közül messze a legtöbb bevételt könyvelhette el ebből a forrásból.
A miheztartás végett: a hazai labdarúgó-akadémiákat vizsgáló és besoroló Double-Pass auditján Felcsút a hatodik helyen végzett. Az őt megelőző öt akadémia (a debreceni, a szombathelyi, a kispesti – a profi csapattal együtt pályázva –, a Sándor Károly és a győri) a legutóbbi, 2015–16-os pályázati időszakban összesen 1,11 milliárd forintot kapott. A PFLA egyedül 1,73-at.
Ha az élvonalban bemutatkozó játékosok számát vesszük alapul, akkor az MTK-hoz kapcsolódó Sándor Károly Labdarúgó Akadémia tekinthető a legjobbnak. Az agárdi intézmény a 2011 óta benyújtott öt tao-programjára 759 milliót kapott. Tizennégyszer kevesebbet, mint ugyanennyi idő alatt a miniszterelnöké.
A tao-támogatásnál is megdöbbentőbb, hogy a FUNA milyen mértékben vonzza a gazdasági szervezetektől érkező adományokat. A közhasznúsági beszámolók alapján 2011 és 2015 között különböző ismeretlen jótevők összesen 10 974 644 000 forintot adományoztak az alapítványnak.
10,97 milliárd forintot, azaz még egyszer annyit, mint amennyi az önmagában is hihetetlen mértékű taós támogatásokból befolyt. 2014-ben például 4 milliárd forintot kalapoztak össze, 2015-ben pedig 2,3 milliárdot. Egy kicsit irreális nagyságrendnek tűnik ahhoz képest, hogy mindeközben az 1%-os szja-felajánlásokból nagyjából annyi pénzt – 300 ezer forintot – tudnak évente összeszedni, mint az Ajkai Trampolin Sport Egyesület.
Vagy ahhoz képest, hogy mindezt a „Felcsút és környéke labdarúgó utánpótlás nevelésének támogatása” címszóval teszik. Merthogy a nemzeti utánpótlás szívközpontját futtató alapítvány továbbra is ezzel az alapcéllal működik.
A főbb számok grafikonon (B=milliárd)
Minderre persze az a jól bevált felcsúti válasz, hogy valójában az egész magyar futballutánpótlás centrumát építik. Csakhogy a tények alapján nem sokkal különbek, mint bármelyik másik magyar profi klub akadémiája. Amiknek egyébként szintén a teljes magyar labdarúgást kell szolgálniuk, máskülönben nem kaphatnák meg a maguk tao-támogatását.
A PFLA két leghíresebb, legtöbbet hivatkozott növendéke Gyurcsó Ádám és Kleinheisler László. Előbbi 17 éves és 5 hónapos koráig Tatabányán nevelkedett, azaz felnőttkora előtt 7 hónapot töltött az intézményben.
Kleinheisler László esete pedig épp nem azt bizonyítja, hogy Felcsúton a magyar labdarúgás érdekeit a sajátjuk elé helyezik. Amikor Kleinheisler tavaly nyáron nem hosszabbította meg az év végén lejáró szerződését, mert el akart menni külföldre, büntetésből száműzték a Puskás Akadémia tartalékjaihoz edzeni, a harmadosztályba. Játszani pedig még ott sem játszhatott, egy percet sem. Miért büntették? Mert több pénzt akartak érte kapni. Ki járt volna rosszul, ha elmegy? Nem a magyar foci.
Ennyit számítanak a magasztos célok a gyakorlatban. Azok a magasztos célok, amikkel megindokolják, hogy miért kell az akadémia organikus arénájára, edzőközpontjára, csarnokára, kazánházára stb. költeni sok, sok, sok milliárd forintot közpénzből és adományokból.
Hogy ez a közpénz odaítélőit (MLSZ), illetve jogos tulajdonosait (állampolgárok) miért nem zavarja, az egy újabb puzzle a Magyarország nevű rejtélyből. Miként az is érdekes, hogy az adományozók miért nem verik ilyenkor az asztalt. Már amennyiben valóban a magyar futball felvirágoztatására voltak bőkezűek, és nem másért.
Az adományokon és a taós pénzeken túl még úgy 1,3 milliárd forintnyi egyéb támogatás is landolt az akadémiánál 2011 óta. Bagatellnek tűnik az ottani léptékhez képest, de gondoljunk csak a Sándor Károly Akadémia 759 milliójára.
Ebből az 1,3 milliárdból 597 milliót kaptak tavaly a híres kisvasútra, a Közép-dunántúli Operatív Program keretében, EU-s forrásból. 174 milliót az MLSZ-től az akadémiai rendszer kialakítására,és az MLSZ feladatainak támogatására. Az alapítvány üzemeltetésében működő kollégium, illetve szakközépiskola pedig tavaly 108 milliós normatív támogatást csatornázott a központi költségvetésből.
Nem vagyok az a nyelvművelő típus, de az említett oktatási intézmények „főbb tevékenységek és programok bemutatása” című pontjánál azért álljunk meg egy szóra.
„A Szakközépiskolában lehetőség biztosított a Váli völgyi települések gyermekeinek, hogy szakképzést elsajátítsanak, elméleti, gyakorlati tudást szerezzenek. Kiemelt szerepet kap a nyelvi és szakmai oktatás. Az Alapítványhoz tartozik a sport révén már a Reál Tanoda, itt folytathatják a középiskolai képzést az általános iskola befejezése után, ezáltal segítve a társadalomba beilleszkedésüket. A bentlakásos kollégium sportoló diákjai a kiemelt edzésszámok mellett a tanulásra is jól összpontosítanak, hiszen az edzésidő a tanórákhoz igazodva biztosítja a testi és szellemi fejlődést.”
Mintha maga Mészáros Lőrinc írta volna. Ahol ennyit nem bírnak megfogalmazni magyarul, vajon mekkora hangsúly lehet az oktatáson?
De elég is az érdekes részletekből, jöjjön a sokkoló summázás. Adjuk össze a támogatásból és adományokból származó bevételeket, aztán forduljunk le a székről csendben.
Vagy egy Fradi-stadiont és egy Pancho Arénát. Vagy egy debreceni stadiont, egy MTK-stadiont, egy mezőkövesdi stadiont és egy gyirmóti stadiont. Most kéne valami frappáns végszó, vagy legalább szalonképes.