2007-ben három apuka 6-7 éves fiai edzését nézte Székesfehérváron, és nem voltak elégedettek a látottakkal. Nem érezték, hogy a gyerekek fontosak lennének, nem kedvelték a stílust, ahogyan a gyerekekkel foglalkoznak. Az egyik apuka a klubnál a gyerekek edzőjeként dolgozott, komolyabb rálátása is volt arra, hogy mit kellene másként csinálni. Ha hagynák.

A másik kettővel együtt aztán megalapították a Főnix Gold FC-t, ahol jobban bíztak a gyerekeik fejlődésében. Elsősorban azért, mert a saját koncepciójukkal foglalkozhatnak a focizni szerető gyerekkel. A vállalkozásaikból, valamint a székesfehérvári Korona Zrt. segítségével elég pénzt teremtettek elő,

Lőjük le gyorsan a poént, a három gyerek szépen fejlődött, kettő, Szoboszlai Do­minik és Bolla Bendegúz korosztályos válogatott lett.

Az előbbit őstehetségnek tartják, a Villarrealnál is képbe került, októbertől a Salzburg játékosa lett, 16 évesen szerződtették az osztrákok. A 19 éves és 17 éves válogatottban is gólt rúgott az Eb-selejtezőkön, a 19 évesek november közepén jutottak tovább Svájc előtt. Utóbbi a tehetsége mellett inkább a szorgalmának, valamint a kitartásának köszönheti sikereit. A harmadik srác, Molnár Dominik – és Bolla Bendegúz is – a Sándor Károly Akadémia játékosaként, a klub hozzájárulásával ebben a szezonban a Dinamo Zagreb akadémiáján készülhet.

Mivel mindhárman kiemelkedtek a korosztályukból, és itthoni mércével mérve már most is komoly szintre jutottak el, látható, kevés gyerekkel is lehet értelmezhető eredményeket elérni. A gyerekek alapképessége mellé elég csak a hozzáértés, no meg a töméntelen munka. Mert az nem törvényszerű, hogy háromból mindhárman érvényesülni tudnak akár már ebben a korban is.

Hogy a felnőttfoci mit hoz majd nekik, az még rejtély, csak pár év múlva derül ki.

És hogy csapatszinten mit jelentett a Főnix?

Az U15-ös csapat 2015. május 14-én 2-1-re legyőzte a Puskás Akadémiát a felcsúti stadionban. Szoboszlai Dominik és a most már a Benficánál futballozó Csoboth Kevin fordította meg a meccset. Erre a győzelemre később visszatérünk.

A 27. fordulóban átvették a vezetést a bajnoki tabellán, az utolsó előtti, 29. fordulóban azonban kikaptak Szombathelyen Illés Béláéktól. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy már csak egy cserét tudtak benevezni, a bajnokság végére egyszerűen elfogytak.

2016-ban a Főnixben már közel 200 igazolt futballista van, elindultak az U17 és U19-es korosztályok is, akik mellett hat edző dolgozik. Eredetileg hattól 15 éves korig képezték volna a gyerekeket, de ezen a gyerekek érdekében változtattak.

Szabványméretű, 105 méteres nagypályájuk most épül, eddig Agárdon játszottak, mivel egyedül az MTK fogadta be őket.

A már említett Csoboth és Szoboszlai mellett más játékosok is a klubhoz köthetők: Szabó Levente, aki Győrből szerződött az olasz Atalantához, vagy egy másik tehetség, Bévárdi Zsombor, aki szintén volt a Főnixnél, ő jelenleg a Videoton játékosa.

Arra is voltak tervek, hogy a két a székesfehérvári klub munkáját közös mederbe terelik, ezek a tárgyalások valamiért mindig elhaltak, így a maguk útját járják.

„Azt olvastam valahol, ha egy gyermek valamihez – mindegy, hogy mihez, legyen az a sport, művészet, vagy zene – a megfelelő alapképességekkel rendelkezik, és azzal 6 és 18 éves kora között 10 ezer órát foglalkozik, annak a mestere lesz, mire felnőttkorba ér. Valami ilyesmi a filozófiánk, amiben töretlenül hiszünk. Tisztában vagyunk vele, hogy nincs nálunk a bölcsek köve, nem akarjuk feltalálni a langyos vizet sem.

Nálunk minden gyakorlat labdás. A 800 labdaérintés a minimum egy edzésen, de az 1200 érintés sem ritka, sőt. Az első jelek jók, a többit meglátjuk”

– mondta Bolla László, az egyik alapító.

Hozzátette, ha valaki nagy külföldi klubnál profi szerződésig jutna, az minősítené a legjobban a munkájukat. Erre azonban még várni kell, hiszen a gyerekek még nem nagykorúak.

A koncepció lényege nagyon egyszerű. Nagypályára eddig a gyerekek a legvégén kerültek, 14 éves korukig csak kevés alkalommal, hiszen nem is volt nekik.

Az edzések a 40x20-as palánkkal határolt pályáikon voltak, mivel nem ment ki a labda, nagy a tempó, a gyors gondolkodás alaptétel.

Egyéni edzésekkel készítik a kiemelt tehetségeket. Ettől még mindennap van edzés mindenki másnak. Örömmel hallották, hogy Dárdai Pál is mennyire jó véleménnyel volt a futsalról, hiszen ők is ebben hisznek.

A Főnixnél fontos a tanulás minősége is, az edzők folyamatosan követik, hogy az egyéni képességeik függvényében mennyire tanulnak jól a gyerekek, mert úgy gondolják, csak akkor lesz valakiből jó futballista, ha rendben van a bizonyítványa is. A jelenlegi futball sebessége már nem engedi meg, hogy valaki ne tudjon gyorsan gondolkodni és dönteni.

Ha bukik, akkor a pályán is megbukik legtöbbször

– foglalta össze érzékletesen Bolla. Azt szeretnék, ha mindenkit jó helyre vennének fel, miután kikerülnek a kezeik közül.

„Hülyék vagyunk vagy megszállottak? Sokszor feltettem ezt a kérdést magamnak, mások is kérdezik tőlem. Hiszünk valamiben. Abban sajnos biztos vagyok, kevés olyan utánpótlás-nevelő klub van az országban, amelyiknél valóban a gyerekek érdekeit nézik. Mi a gyerekekért vagyunk, és ezt büszkén hirdetjük.”

A klub pénzügyi helyzete nem jó, de a társasági adókedvezmény (tao) rendszere sokat segített a működésben és az infrastrukturális fejlődésben. Ez az egyesület jelenlegi legfontosabb bevételi, támogatási forrása. Emellett a tagdíjból és egyéb cégektől kapott támogatásokból gazdálkodnak.

„Nem egyszerű dolgozni a taóval. Tisztelet a kivételnek, de a cégek legnagyobb százaléka nem elégszik meg a tao nyújtotta adókedvezménnyel, nekik még vissza kellene adni. Mi ebben nem voltunk partnerek. Arra, hogy jó magyar szokás szerint még vissza is csorgassak, nincs lehetőségünk, mert akkor szinte elérhetetlenné válik számunkra egy befektetés, hiszen már a 30 százalékos önrészt sem könnyű előteremteni. Ezért nem is tudjuk egyszerre összeszedni a taós pénzeket, így természetesen minden fejlesztésünk több évig húzódik.”

Az élet sok területén nem jellemző a mobilitás a magyar társadalomra, a gyerekfocira viszont hatványozottan.

Ez a felfogás is sokszor nehezíti a helyzetüket. Könnyebb lenne a jövő tervezése, ha a kluboknál tiszta viszonyok lennének. Önálló utánpótlás-nevelőként szerintük létfontosságú lenne, ha figyelembe vennék a rendszer működtetői, hogy mint minden építkezéseknél, itt is az alapok a legfontosabbak.

Bolla véleménye szerint az ő munkájuk sziszifuszi és bizonytalan, hiszen hatéves korban lehetetlen valakiről megmondani, hogy mi lesz belőle – viszont ahhoz, hogy meg tudják, komolyan dolgozni kell mindenkivel. Ha ezt felelősségteljesen csinálják 15 éves korig, szinte ugyanannyiba kerül, mint az akadémiai képzés. A taóban, bár a rendszer nagyon jó a sportnak, mégis nagy a szakadék a kiscsapatok gyermekenkénti százezer forintos és az akadémiai egymillió forintos ráfordítása között. Ilyen számok mellett nehéz megfizetni az edzőket, biztosítani a színvonalas képzés feltételeit.

Mivel ennek a gondnak a megoldása a jelenlegi rendszerben még lehetetlennek látszik, és kevés olyan fanatikus egyesület van, mint a Főnix, szerintük a közeljövőben nem várható a magyar foci gyors fejlődése.

Hiába a sok tehetséges hazai gyermek, ha 15 éves korukig nem kapnak normális alapképzést, nem várhatjuk el az akadémiáktól sem, hogy jól végezzék a dolgukat, hiszen sok esetben az alapokkal kell foglalkozniuk a befejező munka, vagyis a taktikai és fizikai felkészítés helyett. Szerintük ez a legfontosabb oka, hogy felnőttkorban nem keresettek a magyarok a topligákban.

És akkor a már beharangozott felcsúti győzelem

A klubnál nem éreztek elégtételt, amikor látták, hogy Orbán Viktor a fejét csóválta a meccs végén, mert kikapott a csapata. Jó meccs volt, úgy vélik, jobbak voltak, nem lefutott eredményről volt szó. Nem volt benne egyik Főnix-alapítóban sem extra érzés, nem újságolták dagadó mellkassal, hogy legyőzték a milliárdokból gazdálkodó csapatot – ők, a szorgos kicsik. Inkább annak örültek, hogy az általuk elképzelt koncepció sikeres még egy akadémiával szemben is. Bár az igazi katarzis a bajnoki cím lett volna, de az elúszott.

„Nekünk technikailag nincsenek gondjaik még az utolsó percekben sem. A gyerekeink technikailag képzettek, általában akkor kerülünk bajba, ha fizikailag erősebbekkel szemben kell felvenni a versenyt. Nálunk kevés gyermek van, nincs tele a kispad, mi nem válogathatunk olyan széles körben, mint a nagyok. Ők már előzetesen megrostálják a jó képességű gyerekeket, eleve előnybe kerülnek. Mi az alapképességek szerint próbálunk válogatni, és nem küldjük el a fizikálisan retardáltabb fejlődésű gyermekeket, inkább próbáljuk megtanítani őket focizni. A kondíciónkkal nincs baj, de a testi erő, az akceleráltság a kisebb korosztályokban lényegesen jobban érvényesül, és a hatvanadik perc után már nehéz versenyben maradni. Könnyebben elsodornak minket.”

Az ötgyerekes Bolla sohasem politizált, nem is szeretne, de úgy gondolja, bárhol máshol az országban talán egyszerűbb lenne az életük, mert a nagyok közelsége nem szerencsés. Nem kezelik őket hátrányosan, nincsenek ellenszélben, békén hagyják őket, csak önmagában az egymás melletti létezés nem kedvező. Reméli, egyszer egységes rend alakul ki, és mindenki egyfelé húzza majd a szekeret.

„Van bennünk keserűség természetesen, mégis csináljuk. Nem dacból, hanem mert ilyenek vagyunk.

A megszállottság nem múlik, nem képes az orvos felírni ellene semmit. Ha csüggedünk, csak kimegyünk egy edzésre, és a srácok lelkesedése feltölt minket

– foglalta össze Bolla.

Még egy fontos szál, amin lemérhette, mennyire helyes út az övék.

Saját gyereke szeptember elsejétől Zágrábban van, hétfőn elviszi, pénteken hazahozza, a hétvégén bajnokit játszhat a klubjában, az MTK-ban. A klub nem adta könnyen az áldását erre a kétlakiságra, de belement. Szembeötlő, mekkora a különbség a Dinamo szemlélete és az MTK vagy a magyar válogatott között.

A Főnixben jobbhátvédként nevelkedett Bendegúz a Dinamóban is az lett. Az MTK-ban erre a posztra nem vagy csak ritkán teszik be, inkább előrébb, szélsőnek vagy jobbközépnek. Ugyanez volt a helyzet a válogatottnál is.

„Hülyék vagyunk, hogy a saját pénzünket áldozzuk a focira. De le­het, hogy naiv is vagyok, mert én azt gondoltam, amikor a gyerek megérkezik Zágrábból, majd biztatni fogják. Egyelőre tévedtem.

Ha azonnal ellőtt egy labdát, akkor kissé gúnyosan azt magyarázták, már látszik rajta a zágrábi iskola.

Pedig egy olyan bázisról beszélünk, amelyik évente eurómilliókért ad el játékosokat.”

Bolla nem hiszi, hogy a gyerekének szerződést kínálnak, mert a Dinamo nacionalista klub, utánpótláskorban nem nagyon vásárolnak játékost. Ám épp ezért óriási lehetőségnek és kincsnek érzi, hogy egy éven át ott edződhet a gyereke. Nem bevásárolta oda, hiszen az első perctől érzékeltette a gyerekével, hogy önmagától kell elérnie valamit. Itthon sem akar fociapuka lenni, aki elvtelenül tolja a gyerekét. A szorgalmával, kitartásával pedig még sokra viheti. Bendegúz önéletrajzában ugyanakkor nem fog rosszul mutatni, hogy hol nevelkedett.

Pláne, ha még sikeres is lesz felnőtt szinten ez a horvát korosztály. Büszke lehet majd rá, ha egy későbbi nagy kedvenccel nevelkedett együtt.

Már pár hét után megállapította, a Dinamóban óriási a verseny a bekerülésért. Ha valaki nem teljesít, hárman-négyen állnak sorban a helyére, mert mindenki tudja, mit jelent Dinamo-focistának lenni, és mit lehet elérni, ha valaki alázatos.

Az első benyomásaim alapján az egész magyar rendszer nagyon messze van a Dinamótól. Nem véletlen, hogy onnan jött ki Modrić, Kranjčar és a többiek.

Az a táblázat nem hazudik, amelyikben a produktivitást vizsgálták, és a harmadik helyre futottak be, messze a magyarok elé. De a magunk szerény eszközeivel megpróbálunk teremteni valamit. Egy kis szigetet. Hátha sikerül. Hátha kap valaki egy profi szerződést tőlünk külföldön. Lehet, hogy naiv vagyok, de én a gyerekek sikereiben mérem a sikert.”