A Bajnokok Ligája döntőjében ismét a két évvel ezelőtti ellenfelek találkoznak. Az Atletico Madrid 2014-ben csak egy percre volt attól, hogy megnyerje története első BL-jét, de a 94. percben előbb jött Sergio Ramos egyenlítése, majd a Real-henger a hosszabbításban. A Real Madrid azzal szerezte meg 10. BL-címét. Noha újra egymás ellen játsszák a döntőt, a helyzet nem is lehetne másabb.
2014-ben a Real Madrid 4-1-re legyőzte az Atleticót a BL-döntőben, de hogy mennyire más lesz a mostani BL-döntő, mint a két évvel ezelőtti, azt jól mutatja, hogy az azóta játszott 10 meccsükből csak egyet tudott megnyerni a Real Madrid, a 2015-ös BL-negyeddöntőben a hazait. Az Atletico ötször nyert, négyszer ikszeltek. Diego Simeonéék Real elleni teljesítményéről még a tavalyi BL-es Real-győzelem előtt írtunk.
Az Atlético helyzete alapvetően megváltozott a lisszaboni vereség óta, bár a legfontosabb, a taktika ugyanaz Diego Simeonénál. Erre építve jutott három év alatt másodszor a BL-döntőbe, ezzel nyert egy bajnokságot, és van esélye idén is még egyet nyerni egy olyan ligában, ami a 2014 előtti évtizedben csak a Real Madridról és a Barcelonáról szólt minden téren.
A 4-4-2-es felállás, az ellenfél frusztrálása, és játékának elfojtása változatlanul megvan, de az Atlético Madrid azóta kinőtt a kívülálló szerepből, Diego Simeone pedig egy BL-győzelem esetén vitathatatlanul bekerülne korunk legjobb edzői közé. Bár igazából már most is ott van, hiszen sorban Luis Enriquét és Pep Guardiolát ütötte ki idén a BL-ben egy olyan csapattal, ami kevesebb pénzből dolgozik, mint a Tottenham vagy a Schalke 04, de a teljes elismerést a BL-siker hozná meg neki.
Játékára azt mondta a Bayern kiverése után a vesztes csapat középpályása, Arturo Vidal, hogy ronda futball, de még ha az is, ez pont sosem érdekelte Simeonét, aki csak az eredményességre megy.
A döntőkben nem játszani, hanem nyerni kell
– hangoztatja az argentin, és az Atlético minden megmozdulásán ez a mantra érződik.
Nem mintha kellene külön motiváció Simeonénak egy madridi derbihez (vagy bármelyik meccshez), de a 2014-es lisszaboni vereség biztos ott lesz a fejében a döntő előtti két hétben. És ha listába kéne szedni az embereket a Földön, akiknek a bosszújától tartani kell, az argentin edző neve valószínűleg ott lenne a top háromban Liam Neesoné és Jason Stathamé mellett.
2014-ben viszont egy tapasztalt, még pont nem öregedő Atlético Madriddal csinálta meg majdnem a csodát, abból a keretből mostanra csak öten, Diego Godín, Juanfran, Filipe Luis, Koke és Gabi maradtak meg. A többi poszton leginkább fiatalított, olyannyira, hogy az új generációt képviselők közül Antoine Griezmann a legidősebb a maga 25 évével.
Pont a francia csatár a legfontosabb az új építőelemek közül: otthon a Barca ellen, majd Münchenben is ő szerezte a továbbjutást érő gólt a Bayern ellen, és februárban is az ő góljával verték a Real Madridot, amikor már Zinedine Zidane irányította a BL-döntős ellenfelet.
Zidane január 9-i bemutatkozása óta 24 meccsen 0,66-os kapott gólátlagot hozott a Real: a francia amellett, hogy megtartotta csapata támadó felállását, igen stabil védelmet hozott össze részben pont annak a Casemirónak a kezdőbe állításával, aki februárban, az Atlético elleni vereségnél még csak a padon ült.
Kapott gólok terén persze az Atletit sem kell félteni, az ő védelmük még stabilabb: a szezon eleje óta 54 meccsen csak 26 gólt kaptak, ez 0,48-as gólmutató. Egészen elképesztő, hogy minden második mérkőzésüket nullára hozzák.
Zidane sem akármiért megy: Miguel Muñoz, Giovanni Trapattoni, Johan Cruyff, Frank Rijkaard, Carlo Ancelotti és Pep Guardiola után a hetedik ember lehetne, aki játékosként és edzőként is BL-t nyer, míg Muñoz, Ancelotti és Guardiola után a negyedik, aki ugyanazzal a csapattal éri el a két sikert. Ezzel pedig megtehetné az első lépést afelé, hogy pár éven belül a Real Madrid Pep Guardiolája legyen.
És arról se feledkezzünk meg, hogy legutóbb, amikor Zidane BL-döntőben volt (2002), az alábbi történt, van tehát mivel motiválnia a játékosait:
A döntő mindkét oldalon egy-egy csatárnak különösen fontos lesz. A 16 gólos Cristiano Ronaldo egy góllal beállítaná saját BL-rekordját, kettővel meg is döntené, míg Antoine Griezmann egy esetleges BL-győzelemmel, majd egy jó Eb-szerepléssel a francia válogatottban bekerülhetne az Aranylabda esélyesei közé. A 2016-os naptári évben 28 meccsen 18 gólnál járó támadó az elmúlt évek egyik legnagyobb felfedezettje. Szenzációs lenne, ha 2008, azaz nyolc Messi–Ronaldo-aranylabda után Griezmann szakítaná meg a két szupersztár sorozatát.
Szerencsére azon sem kell majd aggódni, hogy hullafáradt, kizsigerelt csapatok játszanak, ugyanis a május 28-i, milánói döntő előtt már két héttel vége lesz a spanyol bajnokságnak - a kupadöntőben egyik madridi fél sem érdekelt - , tehát bőven lesz idő a készülésre és a gyógyulásra.
A Realnál addigra biztosan 100 százalékos lesz Cristiano Ronaldo, felépül Karim Benzema és Casemiro is, az Atléticóban pedig a sérülésből nemrég visszatért Diego Godínnál sem merülhet majd fel, hogy még nem nyerte vissza a tökéletes formáját.
A BL-ben eddig kétszer fordult elő, hogy ismétlődjön egy döntő: a két Milan-Liverpoolon előbb az angolok, majd az olaszok nyertek, a két Barca–ManUnitedből mindkettőt Messiék vitték el. Spanyol spanyollal még nem ismételt.