Nyolc tétmeccset játszott egymás ellen Olaszország és Németország, mindet nagy tornán, de német győzelem még sosem volt: négy döntetlen és négy vereség a mérlegük. Legutóbb a 2012-es Eb elődöntőjében is nagyon meglepték Joachim Löwéket, igaz, azóta épp idén márciusban megmutatták, hogy változhat a történelmi helyzet.
A nyolc tétmeccs mellett játszottak még 25 barátságos találkozót is, a németek nagy drámája mégis előbbiek köré csoportosul, hiszen sem Eb-n, sem vb-n nem nyertek még Olaszország ellen. Ráadásul azt sem lehet mondani, hogy egy-egy korszakban lettek volna nagy fölényben az olaszok, viszonylag ritkán találkoztak sűrűn, és két meccs között sosem telt el 10 évnél több idő.
A különösen fájó nyolc között volt az 1970-es vb-elődöntő, amit az évszázad egyik legjobb meccsének tartanak (az olaszok 1-1-es rendes játékidő után 4-3-ra nyertek a hosszabbításban), az 1982-es vb-döntő (amit 3-1-re nyert Olaszország), a 2006-os 2-0-s kiütés, vagy négy éve Mario Balotelli élete meccse.
Utóbbi kettőre igaz, hogy az olaszok hagyták a klasszikusan nekik tulajdonított felfogást, és egyből a németeknek ugrottak. Joachim Löw és a teljes német csapat ugyan azt mantrázta a negyeddöntő előtt, hogy nem foglalkoznak az eddigi eredményekkel, de az, hogy soha nem látott húzást – egyesek szerint 3-5-ös hátsó felállást – ígért, azt mutathatja, hogy talán mégis túlgondolja a taktikát.
Az olaszok egy kapott góllal, a németek még kapott gól nélkül jutottak el a legjobb nyolc közé, de árulkodó adat, hogy az írek is csak akkor találtak be Olaszországnak, amikor az már megbontotta az olasz védelem BBC-jét, vagyis az Andrea Barzagli, Leonardo Bonucci, Giorgio Chiellini hármast. A másik oldalon legalább ilyen jól teljesít a hátsó négyes, és bár a hét közepén úgy tűnt, hogy Jonas Hector fertőzés miatt kidőlhet, végül mindenki rendelkezésre áll a németeknél.
Hogy mekkora az összhang a világbajnokoknál, arra maga Antonio Conte mutatott rá legjobban, amikor azt mondta, hogy a német válogatott sokkal közelebb áll egy klubcsapathoz, mint egy összeválogatott kerethez. Persze ő sem panaszkodhat, a védősora Gianluigi Buffonnal kiegészítve egyenesen a Juventusból jön, náluk tehát nem okoz gondot a közös játék, de előrébb sem.
Ehhez az is kellett, hogy Conte a többi válogatottnál nem látott keménységű edzéseket tartson az olaszok montpellier-i táborában: délelőtt elképesztő mennyiségű futással vezényelt fizikai, délután a legapróbb nüánszokig lebontott taktikai eligazítás, amiben szó szerint egyesével ráncigálta megfelelő helyre a játékosait.
A spanyolok elleni nyolcaddöntőben meglátszott ennek az eredménye, a kétszeres címvédőt tanári módon szedték darabokra. A németek sem számíthatnak könnyebb feladatra, még ha Conténak nem is lesz egyszerű dolga: a középpálya közepéről sérülés miatt hiányozni fog Daniele De Rossi, a helyettese, Thiago Motta sárga lap miatt nem játszhat, de Antonio Candreva sem lehet ott a pályán.
Az olaszoknál 11, a németeknél 5 játékos van, aki egy újabb sárga lapot kapva kénytelen lesz kihagyni az elődöntőt továbbjutás esetén. Ráadásul többségében nagyon fontos alapemberekről van szó, a német védelem és középpálya, az olaszoknál pedig minden sor vezéráldozatokat szenvedhet.
Németország: Jérome Boateng, Mats Hummels, Sami Khedira, Joshua Kimmich, Mesut Özil.
Olaszország: Andre Barzagli, Leonardo Bonucci, Giorgio Chiellini, Gianluigi Buffon, Daniele De Rossi, Mattia De Sciglio, Éder, Lorenzo Insigne, Graziano Pellé, Salvatore Sirigu, Simone Zaza.
Nagy kérdés, hogy két (három) ilyen hiányzóval is meg tudja-e bontani az olasz csapat a 10 éve épített német csapategységet. Merthogy mindkét csapat abban volt eddig tökéletes az Eb-n, hogy pontosan azt csinálta minden meccset, amit akart, ezzel őrölte be ellenfeleit. De hiába lesz együtt az olasz védelem, ha előttük a középpálya nem hoz majd kiemelkedőt – De Rossi és Motta hiányában valószínűleg a háromszoros válogatott Stefano Sturaro kerül majd a kezdőbe Alessandro Florenzi, Marco Parolo, Emanuele Giaccherini és Mattia De Sciglio mellé a középpályán.
Mivel pont a játékszervezéssel lehetnek így gondok, és nincsen klasszis csatáruk, valószínűleg nem kezdenek olyan lendülettel az olaszok, mint hétfőn, 2012-ben, vagy épp 2006-ban. Valószínűleg inkább kivárásra játszanak majd, ami a németeknek kedvezhet. Löwék márciusban egy félig tartalékos olasz csapat ellen 4-1-re nyertek, most is legalább ilyen játékot várnának tőlük, csak hát a Juventus-védelem ellen úgy támadni, mint három hónapja, nem lesz ugyanaz.