Amennyire a világ sportja a futball körül forog, abban már szinte semmi meglepő nincs, hogy a világ negyedik legnagyobb, és legnépesebb országában, Kínában magasztos futballálmokat szövögetnek.

Persze Kínának bámulatos képessége van arra, hogy addig ott nem űzött sportokat gyorsan adoptáljon, és világsikereket érjen el bennük, ezért is figyelmeztető jel a világnak, hogy most a futballra fáj a foguk. Nem is kicsit: a világ 10 legtöbbet kereső játékosa közül öt már a kínai Super League-ben fog futballozni, és a CPL azt üzente:

Játékos	klub	heti fizetés	éves keresete
Carlos Tévez	Sanghaj Shenhua	615 000	31,98 millió
Cristiano Ronaldo	Real Madrid	424 615	27,28 millió
Ezequiel Lavezzi	Habei China Fortune	400 000	20,8 millió
Oscar	Sanghaj SIPG	400 000	20,8 millió
Lionel Messi	Barcelona	362 480	18,849 millió
Gareth Bale	Real Madrid	346 153	18 millió
Hulk	Sanghaj SIPG	320 000	16,64 millió
Axel Witlsel	Tiancsin Quanjian	294 000	15,32 millió
Paul Pogba	Manchester United	290 000	15,08 millió
Neymar	Barcelona	262 000	13,6 millió
Luis Suarez	Barcelona	262 000	13,6 millió

Forrás: The Sun, az összegek fontban értendőek.

A futballban is a legjobbnak lenni

Kína mindent megmozgat azért, hogy a sportban is vezető szerepet töltsön be. Az 1988-as olimpián, Szöulban még csak 5 aranya volt, és a 11. lett a nemzetek rangsorában, 2008-ban már saját olimpiát rendeztek, és 51 aranyat gyűjtöttek be, amivel meg is nyerték az éremtáblát. Ma csak kilenc olyan sportág van, amelyben nincs olimpiai aranyuk, és az is sokat mondó adat, hogy ezek közül hat labdajátékhoz köthető. Az egyik a labdarúgás.

A kínai modell korábban az volt, hogy egyre több kínait küldtek Európába focizni, de hiába, Ázsiában sem domináns a kínai foci. Világbajnokságra is csak egyszer jutottak el, három sima vereség lett a vége, olimpián háromszor voltak, de a 12. helynél jobban nem sikerült szerepelniük.

Adódik a kérdés, hogy lehetne fejleszteni a sportágat, azt, amelyben a világon jelenleg a 82. helyen állnak?

A korrupció mindent felfalt

Ha már a világ legjobbjai közé nem tudtak odaférni, stratégiát váltottak, és a legjobbakat kezdték Kínába hozni. Ehhez megvan a megfelelő eszközük is: agresszív pénzügyi politikával, mesebeli összegekért szerződtetett, nem kiöregedett sztárokkal, hanem valódi világsztárokkal van tele a kínai bajnokság. Egy éve még mindenki felkapta a fejét, amikor őrült összegekért elkezdtek vásárolni tehetséges és nagy jövő előtt álló játékosokat Európából.

És, ahogy ígérik, már csak idő kérdése, hogy Messik, vagy Ronaldók futkározzanak a Chinese Super League-ben, majd beinduljon a kínai futballforradalom, amelynek a célja egy világbajnoki cím. Igaz erre ők legalább 20 évet adnak maguknak.

A South China Morning Post szerzője azt boncolgatta, hogy az első kísérlet, még 2012-ben hamvába holt próbálkozás volt. Didier Drogba és Nicolas Anelka érkezése nem robbantotta fel a meccsjegypiacot, a stadionokat nem rohamozták meg a szurkolók. Ehhez még nagyobb név, még nagyobb eredmény kellett, továbbá a korrupció is átszőtte a helyi futballtársadalmat, így egy időre becsődölt a vállalkozás.

Ekkor jött a képbe Vang Csien-lin és a kínai bajnokság legjobb csapata, a Kuangcsou Evergrande, és annak tulajdonosa, Vang úr. A csapat 2011 óta folyamatosan nyeri a bajnokságot, amelynek élére 2015-ben szerződtették Luiz Felipe Scolarit.

Vang 31,1 milliárd dolláros vagyonával a világ 59., hazájában a leggazdagabb ember. Hódításait azzal kezdte, hogy állami és államelnöki támogatással 13 százalékos tulajdonrészt vásárolt a Manchester Cityben, 20 százalékosat pedig az Atlético Madridban. 

Kínába leginkább afrikai és dél-amerikai játékosok igazolnak, és nagy részük a legjobban fizető angol Premier League-nek fordított hátat. Oscar a Chelsea-t, Alex Teixeira a Liverpoolt, Paulinho a Tottenhamet, az olasz Graziano Pellé a Southamptont hagyta ott. Mindenki felkapta a fejét, amikor Hulk 38,4 millió fontért hagyta ott a Zenit Szentpétervárt Kína kedvéért, majd utána Ramires jött a Chelsea-ből 25 millióért. Csupa olyan futballista, aki koránt sincs még túl pályafutása zenitjén. Sőt.

De nem csak a fenti két csapatban van részesedése a kínai államnak, vagy éppen a legnagyobb magáncégeknek, akik ott mozognak például a Premier League-ben is, ha kell éppen logisztikai, ha kell építőipari támogatást nyújtva közelítenek. Ott van még a Suning Holding, amely az Internazionale 68,55 százalékát birtokolja, a másik milánói sztárklubot, az AC Milant is kínaiak vennének meg.

és ahogy a híreknek hinni lehet, a West Bromwich és az Aston Villa is kínai pénzből épül-szépül.

A kínaiak gazdasági-, és a sportpolitikai célja teljesen érthető: az európai topklubok közelébe kerülni, érdekeltséget vásárolni, hogy onnan a világhírű sztárokat könnyedén Kínába lehessen importálni, vagy éppen fordítva: tehetséges kínai futballistákat európai bajnokságokba hozni.

A fejlődéshez van egy másik út is, a szakemberképzés. A már említett Scolari mellett neves edzők sora érkezett az elmúlt időszakban. Olyanok, akik Európa bármely topbajnokságában is simán ott lehetnének: André Villas-Boas, Gustavo Poyet, Dragan "Pikszi" Sztojkovics, Manuel Pellegrini, Jaime Pacheco, Felix Magath, vagy Fabio Cannavaro.

Az ő jelenlétük is inspiráló lehet a helyi edzőkre, és az is valószínű, hogy a szakemberek elszerződése is indukálta, hogy elindult az Ázsiába szerződő sztárok áradata is. A jelen szabályok szerint azonban korlátlanul ez azért nem fog menni.

A bajnokság hivatalos dokumentumai szerint minden csapatban legfeljebb négy külföldi, plusz még egy ázsiai születésű játékos lehet. A bajnokság 16 csapata közül 11 már kimerítette ezt a kontingenst. Elsősorban brazilok szerepelnek a legtöbben. Oscar, Hulk, Paulinho, Renato Augusto, Jádson, hogy csak legismertebbeket említsük. 

A Sanghaj Senhua játékosa lett a világ legjobban kereső futballistája Carlos Tévez, Axel Witsel is apénzt választotta, de lehetne a sort folytatni a török Burak Yilmazzal, az elefántcsontparti Gerinhóval, a fiatal franciávval Gael Kakutáva, a kolumbiai Jakcson Martínezzel és a többiekkel.

Az alábbi táblázatból jól látszik a világ nyolc legjobban kereső futballistájából öt Kínában kapja a fizetését. 

De honnan a temérdek pénz?

Ezt boncolgatta a New York Time szakírója is, és a szálak a legfelsőbb szintre vezetnek. Hszi Csin-ping a Kínai Népköztársaság elnöke aranyszínű álmokat szövöget, és erre semmit sem sajnál. De leginkább pénzt nem, mintegy 600 milliárd font állami pénzt és magánberuházások sora érkezett a kínai labdarúgásba, és egy tíz éves terv megvalósításának a része ez az aránytalan herdálás. 

A sztárok szereplésének a hatására 100 ezer új futballpalántát, új futballstadionokat, edzőközpontokat, 20 ezer futballiskolást, akadémiákat vizionál. A végső terv pedig olyan kínai futballisták kinevelése, akikkel a világbajnokságon is eredményes lehet a válogatott, nem is akármennyire, 2050-ig a világ elitjébe akarnak jutni. 

A tv-jogdíjak is kezdenek közelíteni az európai értékekhez, még novemberben, három évre 670 millió euróért kelt el a közvetítési jog, amelyből az angol minta szerint osztanak majd vissza az élvonalbeli kluboknak.

Kik lehetnek a következők?

Az út jól kivehető, hiszen a kínai állam, vagy magánbefektetők nagyobb csoportjai jelentek meg a topligás klubok háza táján, és a krízis közelébe kerülő egyesületeket jelentős anyagi támogatással segítik. Egészen biztosan az sem véletlen, hogy Hszi Csin-ping elnök vállalt támogatást és anyagi garanciát a 2017-es Afrikai Nemzetek Kupája gaboni stadionépítéseihez is. 

Cristiano Ronaldo és Zlatan Ibrahimovic is nemet mondott már, és nem is valószínű, hogy valaha Kínába fognak futballozni, de a most télen igazoltak azért már komoly garanciát jelenthetnek egy nívós bajnoksághoz is.

És vannak még ott olyanok is, akik elsőre szintén nemet mondtak (Wayne Rooney, Yaya Touré) de nem biztos, hogy egy második csábításnak ellent fognak tudni állni, vagy éppen a formáját újra megtaláló Mario Balotelli keres majd új kihívásokat.

Jelenleg a kínai élmezőny csapatainak összértéke 359,45 millió euró, a transfermarkt.de szerint, amivel a 10. helyen állnak a belga mögött és az ukrán előtt az európai rangsorban (a magyar a 26. 82,13 millióval).

A kínai liga meccseinek átlagnézőszáma már tavaly is emelkedett, 8,8 százalékkal nőtt 24 159-re, és a március elején kezdődő bajnokság egyik nagy kérdése lesz, hogy ennyi befektetéssel sikerül-e az érdeklődést tovább növelni.

Persze nem biztos, hogy ebből új futballnemzetet fognak tudni építeni, mivel a központosított hatalom és a globalizálódó nemzetgazdaság összefonódása mellett a korrupció ott fúrja ezt az építményt, ahol csak tudja. És ha így lesz, megint minden mehet majd a kukába, amiért nagy árat is fizetnek. Többet, mint amennyit ebbe az egész projektbe belefektettek.