Emiliano Sala épp akkor veszett oda a repülőszerencsétlenségben, amikor bemutatkozhatott volna a világ egyik legerősebb futball-ligájában, a Premier League-ben. Új csapatához, a Cardiff Cityhez tartott, hogy learassa jutalmát az elmúlt küzdelmes évekért: a legjobbak között, a legnépszerűbb bajnokságban futballozhasson.
A franciát az öt topliga között – spanyol, angol, olasz, német – általában hátulra sorolják. Legkevésbé van szem előtt, így kevesen tudják, milyen játékos is volt valójában Sala, mennyire volt jó, gyors, erős, labdaügyes.
Különösen tragikus, hogy épp akkor ment el, mikor a legjobb volt.
Múlt ősszel futballozott formája csúcsán, ahogy sok játékosnál lenni szokott, ő is 28 évesen lendült bele igazán.
Lassan indult, későn érő típus volt, talán azért is, mert nem volt igazán futballistaalkat. 187 centijéhez 75 kilója nem sok, Cristiano Ronaldo például ugyanilyen magas, de kilókban tízzel több. Sala nyurga, vékony srác volt, akinek alkata az évek előrehaladtával sem változott. Mozgása nem volt különleges, kicsit darabos, nem szép mozgású atléta, aki talán emiatt nem szúrt szemet a játékosügynököknek és az edzőknek.
A jobblábas csatár Argentínában született, száz százalékig argentinnak vallotta magát, de hazájában egyetlen hivatalos futballmeccset sem játszott.
Korán egy spanyolországi focisuliba került, ahonnan nehezen lépett tovább, első feljegyzett meccsét egy portugál kerületi csapatban játszotta, majd a Bordeaux igazolta le alig 20 évesen.
Csakhogy nem igazán tartottak rá igényt, folyamatosan kölcsönadták. Először a harmadosztályba, az Orleans-nak, itt mutatta meg, hogy van benne valami: 37 meccsen 19 gólt szerzett.
Jött is a feljebb lépés, újabb kölcsön a másodosztályú Niort-hoz. 40 meccsen 20 gól, 18 a bajnokságban, ami klubrekord, a kiscsapatban ennyit nem lőtt soha senki előtte egy szezonban.
2014 őszén Sala már majdnem 24 éves volt, de még mindig nem játszott első osztályú meccset.
A Bordeaux viszont végre lehetőséget adott neki, az exbayernes Willy Sagnol betette a nagycsapatba, és meg is szerezte első topligás gólját. Büntetőből, 4-1-re kaptak ki a Monacótól. Más fénypontja nem volt akkor ősszel, 11 mérkőzésen ezt az egy találatot tudta összehozni.
Tavaszra nem is kellett a Bordeaux-nak, de már az első osztályba a Caennak passzolták le, ahol fél év alatt 13 meccsen – a jónak mondható – 5 gólig jutott. Itt szúrta ki a Nantes, és vette meg játékjogának felét a Bordeaux-tól. Azonnal az első csapatnál vették számításba.
Sala karrierje 2015 nyarán, majdnem 25 évesen beindulni látszott, a Nantes vált élete klubjává. Megkapta a 9-es mezt, ami nagyon is illett a játékához, és három meg egy fél szezon alatt 48 gólt szerzett benne. Hat góllal nyitott első teljes szezonjában, majd háromszor tizenkettő következett – jellemző, hogy az utolsó tucatot fél idény alatt hozta össze.
A számai a Bordeaux-t kivéve mindenhol jók voltak:
Szerencsére akad egy videó, amiben ennek a cirka 90 gólnak épp a 80 százalékát láthatjuk, így kiderülhet, hogy
Sala nem csak gólt rúgni tudott, de futballozni is.
Góljai között van mindenféle, szinte minden, amit csak el lehet képzelni.
Szerzett gólt a tizenhatoson kívülről, az ötösre bevetődve, fejjel közelről és távolabbról, még szinte a földről is, labdavezetés után technikásan alábökve, sarokba elcsavarva, büntetőből – rendre elég magabiztosan –, becsúszva vagy üres kapura bepöccintve. Akad jó pár olyan is, amihez kábé köze sem volt, szinte megpattant rajta a labda, de ez csak azt mutatja, Sala 9-esnek termett, akinek jobb napján bármelyik testrészéről a kapuba pattant a labda.
Voltak kapásgóljai – külsővel, belsővel –, hozta helyzetbe magát mellkassal átvéve. Sőt talán legjobb góljánál mellkasos átvétellel kerülte meg a védőjét, amely valószínűleg nem is volt teljesen tudatos, mégis ritka nagy technikai bravúr.
Ami biztosan direkt volt: fejesei a hosszú sarokba. Egészen pengésen oldotta meg ezeket, képes volt annyira jól helyezni, hogy a labda teljesen lelassult, mire a gólvonalra ért, de a kapus így is esélytelen volt a védésre.
Múlt ősszel érte el a csúcsot, 19 meccsen 12 gólt lőtt a bajnokságban, a 10. fordulóban megszerezte élete első mesterhármasát, volt, hogy ő vezette a góllövőlistát.
Mindezt egy olyan csapatban, ami nem játszott kiemelkedő futballt, jelenleg is csak 15. a bajnokságban, 6 ponttal a kiesőzóna fölött. Rengeteget köszönhetnek Salának – ahogy Sala is a Nantes-nak, ami egyedüliként bízott benne négy évvel ezelőtt.
Cardiffban persze nehezebb dolga lett volna, a Premier League sokkal gyorsabb és erősebb a francia ligánál, és a bentmaradásért kellett volna harcolniuk, de így már csak találgatni lehet, hogy mire lett volna képes.
Az biztos, hogy Angliában is a pengés játékosok között lett volna.
(Borítókép: Emiliano Sala. Fotó: fcnantes.com)