A Chelsea 350 millió eurót költött az elmúlt 15 éveben csatárra, de többnyire egyikük sem váltotta meg a világot Londonban. Olyan sztárok buktak meg itt, mint az aranylabdás Andrij Sevcsenko vagy Fernando Torres. Romelu Lukakuhoz hasonló tehetségeket kótyavetyéltek el, Nicolas Anelka megszerzése pedig már a legjobb vételek közé tartozik. Gonzalo Higuaín érkezett most, mi lesz vele?
2003 júniusában hivatalossá vált, hogy az orosz Roman Abramovics lesz a Chelsea új tulajdonosa. A milliárdos nem is húzta az időt, olyan játékosokat igazolt, mint Claude Makélélé, Adrian Mutu, Joe Cole vagy Hernan Crespo, egy évvel később pedig olyan későbbi Chelsea-legendákat hozott a csapathoz, mint Petr Cech vagy Didier Drogba. Az elmúlt 15 évre visszatekintve főleg utóbbi leigazolása számít különösen nagy sikernek, ugyanis az elefántcsontparti megszerzése óta nagy többségben botrányosan rosszul igazol csatárt a klub.
Gonzalo Higuaín a londoniak 20. új csatára Drogba óta. 9 millió eurót fizettek a fél éves kölcsönért, illetve opciós joguk van 18 millió euróért meghosszabbítani egy évvel a kölcsönszerződést, vagy 36 millió euróért megvenni az argentint. Komoly összeg, de meg sem közelíti a Fernando Torresért vagy az Álvaro Moratáért kiadott pénzeket.
Az ukrán klasszist karrierje csúcsának közelében, másfél évvel az Aranylabda megszerzése után szerezte meg Roman Abramovic. 35 millió eurót fizetett érte mostani árfolyamon, ami Neymar 222 milliós átigazolásának fényében nevetségesnek tűnik, de 2006 még más világ volt. Egy novemberi tanulmány szerint
máig sevcsenko a premier league legdrágább játékosa, mai értéke 166 millió eurónak (144 millió font) felelne meg.
Teljesítménye viszont meg sem közelítette a vártat: míg az AC Milanban 322 meccsen 175 gólt szerzett, addig a Chelsea-ben 77 mérkőzésen 22-t. Mindezt két év alatt – természetesen egy idő után már a kezdőbe sem fért be 2004 aranylabdása.
Ráadásul nem csak a Chelsea, de Sevcsenkó is nagyon megjárta a közös kalandot, gyakorlatilag derékba tört a karrierje. Visszament még a Milanba, de ott sem találta a formáját (26 meccs/2 gól), majd ingyen a Dinamo Kijevhez igazolt és ott is fejezte be a pályafutását. Gigabukás volt a transzfer mind a futballista, mind a Chelsea szempontjából.
Torres 2011 januárjában érkezett a Chelsea-hez, mai árfolyamon 58 millió eurót fizetett érte. Mindezt a téli átigazolási szezonban, a spanyol csatár pedig a Premier League legdrágább játékosa lett, illetve a történelem hatodik legdrágább igazolása (azóta persze a pénz sokat inflálódott és rengetegen leelőzték, ma már a top30-ba sem fér be).
Sevcsenkóhoz hasonlóan ő sem vált be: míg a Liverpoolban 142 meccsen 81 gólig jutott, a Chelsea-ben 172 mérkőzésen csak 45-ig. Hatalmas melléfogás lett a spanyol világbajnok is, bár az ukránnal ellentétben ő legalább ezzel a góljával hozzájárult a csapat első Bajnokok Ligája-győzelméhez.
Lukaku Torreshez hasonlóan 2011-ben érkezett, és látványosan nem tudtak vele mit kezdeni. A 18 évesen vett belga 15 meccset játszott a Chelsea-ben, de egy gólt sem szerzett. Hamar kölcsön is adták az Evertonnak, a liverpooli csapat pedig később meg is vásárolta összesen 39 millió euróért, tehát legalább anyagilag jól jött ki az üzletből a Chelsea.
Lukakut egyébként José Mourinho engedte el végleg Londonból, aki Mo Szalah-ból vagy Kevin De Bruyne-ből se tudott kihozni semmit, őket is a sztáredző hagyta lelépni a Chelsea-től.
Még egy belga, akivel beégett a Chelsea, bár az 53 meccsen lőtt 19 gólja még nem is mutat rosszul. A csapatban viszont ő sem tudott megragadni, 2016 óta a londoniak már kétszer is kölcsönadták. Jelenleg a Crystal Palace-ban játszik, de a teljesítménye alapján aligha fognak ragaszkodni hozzá.
És még egy spanyol. Morata 2017 nyarán került Londonba, a Chelsea a Real Madridnak fizetett igen komoly összeget a játékjogáért. A kissé túlhájpolt csatár viszont nem váltotta be a reményeket, idén 16 bajnoki után csak öt gólnál jár, teljes londoni pályafutását nézve pedig alig valamivel jobb, mint Sevcsenko: 72 meccs, 24 gól. Higuaínra az ő gyenge teljesítménye miatt volt szükség, a spanyolt pedig már kölcsön is vette az Atlético Madrid.
A Chelsea nagyon komoly pénzeket fizetett azért, hogy találjon valakit Drogba mellé, majd helyett, de legdrágább igazolásai közül egyik sem vált be. És akadt több olcsóbb próbálkozása a menedzsmentnek, amelyek szintén mellé mentek.
A 32 éves francia világbajnok sem volt egy jó vétel, a kapura pont annyira veszélytelen, mint volt a világbajnokságon. 2018 eleje óta a Chelsea játékosa, 45 meccsen 10 gólig jutott, az idei bajnoki szezonban 18 meccsen egy gólt sikerült szereznie. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy nem is számít kifejezetten kezdőnek, mindössze egy PL-mérkőzést játszott végig.
2014 nyarán szerezte meg a Chelsea, 47 meccs, 12 gól. Nem volt vészes, de egy év után kölcsönadták, majd 2017-ben ingyen a Las Palmashoz igazolt a francia.
A Bayerntől érkezett 2007-ben, ahol 327 meccsen 125 gólt szerzett, de az angol bajnokság egyáltalán nem feküdt neki. 32 mérkőzésen játszott a Chelsea-ben, mindössze két gólt rúgott, majd a Werder Bremenhez igazolt előbb kölcsönben, majd végleg. Sok haszon nem volt a játékából, de az angolok legalább elmondhatják, hogy 4 millió eurót kerestek rajta. Pizarro nem jutott Sevcsenkó vagy Torres sorsára, a Bayernnel később BL-győztes lett, a Werderben még 40 évesen is képes gólt lőni.
Az Atlético Madridban, de még a monacós időszakának elején is Falcao volt a világ egyik legjobb csatára. Angliában viszont nem ment neki a játék: előbb a Manchester Unitednél, majd a Chelsea-nél bukott meg. A londoniak 7 millió euróért vették kölcsön 2015-ben, de csak 12 találkozón játszott és mindössze egyetlen gólt lőtt. De a karrierje legalább nem ment rá, a Monacóba visszatérve voltak jó időszakai.
A Milan egykori kiválósága 2016-ban került Londoba, Falcaóhoz hasonlóan szintén kölcsönben, de még annyit sem lehet róla elmondani, mint a kolumbiairól. Két mérkőzés, egyetlen találat – talán már a Chelsea rajongói sem emlékeznek rá, ahogy ő sem erre a teljesen érthetetlen kiruccanásra.
Az angol támadót 2008-ben igazolta le Abramovics a Manchester Citytől. Túl sok örömet nem okozott a londoni rajongóknak a 96 meccsen szerzett 24 góljával, de tagja volt a BL-győztes keretnek, és 15 millió euróért sikerült eladni a Liverpoolnak 2013-ban.
Az argentin 2008 januárjában költözött Londonba a nem túl nagynevű Audax Italianótól. 18 éves volt ekkor, de nem jött be, 16 meccsen gólt nem sikerült szereznie. Két és fél évvel később 2,4 millióért adták el a Wigannek.
19 évesen került a Chelsea-hez 2012-ben, és Di Santóhoz hasonlóan belőle sem sikerült semmit kihozni. Hatszor adták kölcsön, egy meccset sem játszott a Chelsea felnőtt csapatában, viszont 6,9 millióért sikerült értékesíteni, így legalább keresett rajta valamit a klub.
2011 nyarán 17 évesen érkezett a brazil tehetség mintegy 7 milló euróért. 2012 januárjában töltötte be a 18-at, kaphatott munkavállalási engedélyt, és kezdhetett játszani a Chelsea-ban. Egy bajnoki és két Ligakupa-szereplés jutott neki kékben. 2012 óta a hatodik klubjánál van kölcsön, most épp a Chievónak passzolták le. Még mindig a Chelsea futballistája és még mindig csak 25 éves, de valószínűleg már semmi nem lesz belőle. A Chelsea-nél végképp nem.
A fent felsorolt 14 játékosra - Higuain nélkül - összesen 275,55 millió eurót költött a Chelsea, szinte kivétel nélkül nyugodtan könyvelhetjük őket kudarcnak. Sőt, a legdrágább igazolások váltak be legkevésbé, de akadt azért egy-két jó fogás.
A szenegáli csatár vészmegoldás volt 2013 januárjában, de végül is jól teljesített. Csak 1,5 évig volt a Chelsea játékosa, 14 gólig jutott. A Liverpool szurkolóinak azóta is rémálmai vannak miatta, gyakorlatilag a bajnoki címbe került Stevan Gerard hibája és Ba találata 2014 tavaszán:
Ba emellett a BL-ből is emlékezetes lehet, 2014-ben ő lőtte a Chelsea-t a négy közé.
Az elefántcsontparti legenda először 2004-ben érkezett Londonba, majd 2012-ben távozott, és két évvel később még egy idényre visszatért Mourinho hívására. Nyert egy újabb bajnokságot 2014/15-ben, a jelenlétével és a 40 meccsen szerzett hét góljával is segítette a csapatot.
A kameruni csatár a maga idejében a világ egyik legjobbja volt, a Barcelonában és az Interben 301 meccsen 183 gólt szerzett, óriási szerepe volt mindkét csapat Bajnokok Ligája-menetelésében, a katalánokkal kettő, az olaszokkal egy BL-t nyert. A Chelsea-hez 2013-ban került, 32 évesen már túl volt legjobb évein, de így is tudott alkotni. Ugyan semmit nem nyertek vele, de lőtt például egy mesterhármast a Manchester Unitednek. 35 meccsen játszott Londonban, 12 gólt szerzett.
Anelka egy igazi életművész, olyan csapatokban játszott, mint a PSG, Arsenal, Real Madrid, Liverpool, Manchester City, Chelsea vagy a Juventus, nyert Bajnokok Ligáját, illetve angol és olasz bajnokságot is. A Chelsea-hez 2008-ban került, és egészen 2012-ig maradt, majd Kínába igazolt. Első szezonjában rögtön 19 gólig jutott 37 meccsen, Premier League-gólkirály lett, a későbbiekben pedig további 40 gólt szerzett, összesen 59-et 184 meccsen. 2010-ben bajnokok is lett a csapattal.
Anelka mellett a balhés brazil-spanyol csatár az egyetlen, aki tényleg meghatározó lett a Chelsea-ben Drogba óta. 2014 nyarán érkezett, három szezon alatt kétszer is legalább 20 gólt szerzett, két bajnoki címhez segítette a csapatot. Persze közel sem volt minden rendben vele, sikerült összebalhéznia például Antonio Conte edzővel, aki meg is szabadult tőle, de így is sikerült 66 milliót elkérni érte az Atlético Madridtól tavaly januárban. Vagyis ő a Chelsea-csatár, aki maximálisan megtérült mind a pályán, mind anyagilag. 120 meccs után 59 góllal távozott.
A Chelsea-nél ritkán találnak bele, ha csatárról van szó, de ha igen, az szinte mindig bajnoki címet eredményez a klubnak. Higuain egyelőre beválni látszik, múlt szombaton, második bajnokiján megszerezte első góljait, kettőt lőtt a Huddersfieldnek.
Ráadásul dolgozott már Maurizio Sarrival, az olasz edző irányítása alatt karrierje legjobb éveit futotta a Napoliban. Ha megint bejön az együttműködés, a következő idényben még lehet egy lövése a bajnoki címért.
Az átigazolási összegek elsősorban a Transfermarkt.de oldalról származnak, ami némileg eltérhet a sajtóban megjelent adatoktól.
Borítókép: Andrij Sevcsenko. Fotó: Ian Walton / Getty Images Hungary.