Napra pontosan három évvel ezelőtt, 2017. június 9-én szenvedte el a magyar futballválogatott története legszomorúbb vereségét. A 2018-as világbajnoki-selejtezőn Bernd Storck csapata 1-0-ra kikapott a félamatőr játékosokkal felálló andorrai válogatottól. A pireneusoki kudarc azért is volt annyira keserű, lehangoló és brutálisan kijózanító, mert egy évvel korábban a magyar válogatott még kisebbfajta csodát vitt véghez az Európa-bajnokágon, és talán azóta sem volt ahhoz fogható, olyan euforikus két hét Magyarországon.
Az őszi vb-selejtezőn még simán, 4-0-ra nyertünk Andorra ellen, de a júniusi selejtezőmeccsek sosem jelentettek túl jót a válogatottnak, és az előjelek 2017-ben is „vészjóslók” voltak: a világranglistán akkor a 186. helyen álló Andorra kétmeccses veretlen szériában volt, amire már 14 éve nem volt példa, barátságos meccsen legyőzték San Marinót, majd tétmeccsen 0-0-s döntetlent értek el az ellen a Feröer ellen, akiket még mi sem tudtunk legyőzni Tórshavnban.
Az andorrai népstadionban egy tartalékos magyar csapat állt ki, hiányzott Gera Zoltán és Szalai Ádám is. Az már a meccs elején látszott, hogy valami nem stimmel, a játékosok enerváltnak és motiválatlannak tűntek, de a 26. percben így is hideg zuhanyként ért minket, amikor Jesús Rubio beadása után a Santa Coloma 21 éves játékosa, Marc Rebés felhőfejese a kapunkba hullott.
Később már hiába borította rá a pályát a magyar csapat az andorraiakra, akik a durvaság határait is gyakran átlépve, de csak kibekkelték a meccset, amely után csak úgy zengett a „kurva gyenge”-kórus az andorrai éjszakában.
Másnap az Index szavazása szerint messze ez volt a magyar válogatott történetének legnagyobb égése, még az 1986-os mexikói világbajnokságon, a szovjetektől elszenvedett 6-0-s vereségen is túltett. És ha már ez a vb szóba került, Magyarország mindmáig az utolsó világbajnoki mérkőzését is éppen június 9-én játszotta, Leónban a Michel Platini vezette francia válogatott 3-0-ra nyert akkor.
Ez a vereség is korszakhatároló lett a magyar futball történetében, Bernd Storck ugyan a selejtezők végéig még kapitány maradt, de senkit sem ért meglepetésként, hogy azután elküldték. Néhány játékos válogatott-pályafutását is meghatározta ez a meccs, az újonc balhátvéd, Tóth Bence azóta sem szerepelt újra a válogatottban, ahogy az akkor csereként beállt Balogh Norbert sem. A 18-szoros válogatott Gyurcsó Ádámnak is ez volt az utolsó válogatott meccse. Storck menesztése után Berzi Sándor, az MLSZ alelnöke arról beszélt, hogy a német szövetségi kapitány
egy válogatottnak nem nevezhető csapattal állt fel Andorrában, ami nagy hiba volt.
A mérkőzésről az MLSZ-elnök Csányi Sándor is élénk emlékeket őriz, a vereségtől úgy felment a vérnyomása, hogy dőlt az orrából vér.
Ami még ennél is nagyobb hiba volt, hogy a belga Georges Leekens lett a válogatott új kapitánya, akiben sem szurkolók, sem a játékosok nem bíztak igazán. A négy meccsén elszenvedett három vereség és egy döntetlen maga volt a kilátástalanság és a nihil, ami után már tényleg csak jobb jöhetett.
Ez így is történt, Marco Rossival a válogatott nagyjából visszaverekedte magát oda, ahol az andorrai vereség előtt tartott. Sőt, nagy bravúrral a vb-döntős horvátokat is sikerült legyőzni, és a Nemzetek Ligája playoffon keresztül még mindig van esély a 2021-es Eb-re való kijutásra.
Elmondható az is, hogy a magyar futball összességében sokkal jobb állapotban van, mint a három évvel ezelőtt volt. Gulácsi Pétert azóta a Bundesliga legjobb kapusai közt tartják számon, Willi Orbán személyében egy klasszisvédővel erősödött a válogatott, Szoboszlai Dominik pedig Európa egyik legtöbbre tartott tehetsége. A Fehérvár és a Ferencváros - ha sok légióssal is - de bejutott az Európa Liga csoportkörébe, ahol a továbbjutástól sem álltak messze.
Azt nem lehet állítani, hogy a győzelmük után beköszöntött volna az andorrai foci aranykora, a helyi bajnokságban vagy a spanyol ötödosztályban játszó játékosaik iránt hirtelen nem nőtt meg a kereslet. Viszont 2018 így is nagy éve volt az andorrai focinak. Sőt, mondhatni a legjobb időszakuk volt ez, miután 1996-ban FIFA-tagok lettek.
Az az évi kilenc válogatott meccsükből mindössze kettőt veszítettek el (Grúzia és Kazahsztán ellen), és egy barátságos meccsen legyőzték Liechtenstein-t, a többi mind döntetlen. Igaz, ehhez az is kellett, hogy az UEFA ebben az évben hívta életre a Nemzetek Ligáját, ahol a válogatottak közel azonos súlycsoportba tartozó ellenfelek ellen játszhattak.
Ha látványosan játszani nem is, hatékonyan védekezni mindenképp tudnak az andorraiak, ahogy azt mi is megtapasztaltuk. A lettekkel két 0-0-s döntetlen játszottak, míg Kazahsztán és Grúzia ellen is lehoztak egy-egy 1-1-es döntetlent. A válogatottat 2010 óta a korábbi kapus, Jesús Luis Álvarez, vagy ahogy mindenki ismeri, Koldo irányítja. 75 meccsből négy győzelem, 11 döntetlen a mérlege a 60 vereség mellett, legutóbb Moldovát sikerült 1-0-ra legyőzniük tavaly októberben. Jelenleg a 135. helyen állnak a világranglistán.
A legértékesebb andorrai futballista Marc Vales, a 30 éves középső védő a norvég első osztályba feljutó Sandefjord játékosa, a Transfermarkt 200 ezer euróra becsüli az értékét. Az ellenünk gólt szerző Marc Rebés azóta megduplázta a válogatottbeli góljainak számát, és két góljával a válogatott történetének ötödik legeredményesebb játékosa többedmagával együtt.