Index Vakbarát Hírportál

A Barcelona és Guardiola is saját sírját ásta meg

2020. augusztus 17., hétfő 11:56

A Bajnokok Ligája elődöntőit kedden és szerdán játsszák, két francia–német párharc lesz (PSG–Lipcse és Bayern–Lyon), de most lényegesen hangsúlyosabb az európai futballban, mi lesz a csúfosan búcsúzó Barcelonával, mi történt már megint a Cityvel.

Lionel Messi már hetekkel korábban panaszkodott, mielőtt a Barcelona beleszaladt volna a Bayern elleni 8-2-es megalázó vereségbe, hogy nem elég jók. Már kellő intenzitással és lelkesedéssel is legyőzhetőek, még csak különösebben futballoznia sem kell tudni az ellenfélnek. A bajorok pedig ráadásul nemcsak kellően intenzívek voltak, és állandóan nyomást gyakoroltak rájuk, hanem képzettek is.

A katalánok, ha kimozdultak a Nou Campból az előző BL-szezonokban, kikaptak a PSG-től 4-0-ra, a Juventustól és a Romától 3-0-ra, tavaly pedig a Liverpool szedte szét őket 4-0-val. Már egy ilyen súlyos idegenbeli kudarcot is intő jelnek kellett volna venni, de még a negyedik után is megtartották az edzőt. Ernesto Valverdét aztán januárban tették ki, akkor Eric Abidal sportigazgató Katarba utazott januárban, hogy Xavi visszacsábításáról tárgyaljon, de eredménytelenül jött haza, a középpályás pedig épp a napokban ismerte el, nem is kereste őt senki a klubtól az elmúlt hetekben.

A Barcelona játékospolitikája eközben hajmeresztő volt, megszerezték Antoine Griezmannt, Philippe Coutinhót és Ousmane Dembélét, kifizettek értük összesen 400 millió eurót. Fontos kiemelni, a világ negyedik, ötödik és hatodik legdrágább játékosairól van szó.

Griezmann néhányszor ért labdához a 8-2-es vereségnél, a francia szélső, Dembélé sérüléshulláma orvosi szakkönyvekbe illik, nem is játszott. A brazil Coutinho pedig duplázott a bajoroknál – kölcsönben van a Bayernben –, ő adta meg a kegyelemdöfést.

Ha azt hinnénk, hogy csak ez a három igazolás nem sikerült, akkor érdemes végignézni, az előző öt évben majdnem egymilliárd eurót költöttek el játékosokra, miközben a kezdőcsapaton minimálisan érezhető változás.

A Barcelona kezdője pedig megöregedett, Piqué, Messi és Suárez 33 évesek, Busquets és Rakitić 32 éves, Jordi Alba 31. A Bayernnél Lewandowski számít korelnöknek a maga 31 évével, Thomas Müller 30 éves, aki szárnyakat kapott a részben kényszerből kinevezett új edző, Hansi Flick érkezése óta, és maximálisan igazolta, hogy helye van még a csapatban.

Hasonló átváltozásra lenne szüksége Messinek, feltéve, ha marad. Mostantól naponta jönnek majd a hírek, hogy távozik, az első információ már ki is jött erről. Korábban az Inter látszott lehetséges opciónak, de nem csak miattuk rengeteg elemzés születik majd arról, hogy az olasz bajnokság neki való-e, vagy nem fogja bírni a párharcokat. Egy jó év biztosan még lenne az argentinban, ha megfelelő kezekbe kerül – aztán indulhat majd a pletyka, hogy esetleg a világ mely pontján állnak össze egy csapatban Cristiano Ronaldóval.

A Barcelona akadémiáját etalonként értékeltük még öt éve is, most látszik, nem olyan jók az évfolyamok, ott is változtatni kell, vélhetően erre utalt a világbajnok védő, Gerard Piqué is, amikor strukturális megújulásról beszélt. 1992 és 2006 között is sok idő telt el, amíg megnyerte a Barca az első két BL-t, 14 évet most nyilván nem szeretnének várni, de ez reformok nélkül nem fog menni.

A Manchester Citynél is van baj

A Barcelonával 2009-ben és 2011-ben BL-győzelmeket elérő Pep Guardiolát nem kímélte az angol sajtó, hiszen az egyedülálló anyagi alapokra épített City-projekt még csak az elődöntőre sem volt jó, ebben az évben sem. Miközben a pénzügyi szabályokat meglehetősen rugalmasan kezelték – bár egy jogtechnikai hézagnak köszönhetően megúszták a BL-ből való kitiltást.

Guardiola 2017-ben a Monacóval szemben bukott el a 16 között (5-3 és 1-3), egy évvel később a Liverpool verte meg csapatát kétszer, tavaly pedig a Tottenham ejtette ki nagy izgalmak közt. Idén a Lyon, a francia bajnokság hetedik helyezettje ellen jött a búcsú. Folyamatosan variált az összeállítással és ugyanígy a taktikával a filozófusnak kikiáltott szakember, hogy aztán 56 perc után küldje csak pályára Riyad Mahrezt. David Silva hat percet kapott csak, az extra tehetségnek tartott, és egyre markánsabb játékot képviselő Phil Foden annyit sem. Ők lettek volna azok a játékosok, akik segíteni tudják az olykor megakadó támadójátékot.

Az elkeseredett Kevin de Bruyne nem véletlenül mondta a meccs után, minden évben ugyanaz az eredmény. Lehetne ezúttal is a pechre fogni, mert Sterling az üres kaput sem találta el hat méterről a hajrában még 1-2-es állásnál. Lehetne arra fogni, hogy a második francia gól előtt a megugró Dembélé és Laporte összeértek, a védő elterült. Négy éven keresztül azonban nem lehet a balszerencse-sorozatra fogni, hogy miért nem sikerült legalább az elődöntőt elérni. (Guardiola a Bayernnel sem villogott a BL-ben, noha 2013-ban triplázó csapatot vett át Jupp Heynckestől.)

Guardiola esetében az a nagy kérdés, meddig tart ki a türelem. Hogy horribilis pénzeket költött, az a hírnevével együtt járt. Voltak a pályája alatt rosszul sikerült igazolásai már az elején is, az ukrán Csigrinszkijért például egy vagyont (25 millió eurót) fizettetett ki 2010-ben a Barcelonánál, hogy aztán csak 12-szer küldje pályára a bajnokságban, miközben a világ legjobbját látta benne.

A jelenben viszont inkább az a kérdés, miért bonyolította ennyire túl az utóbbi években saját csapata játékát, miért nem egyszerűsítette az elképzeléseit. A labdabirtokláson alapuló futball szép, de mint a példa és az idő mutatja, egyre kevéssé hatékony. Ha pedig labdát akar birtokolni, fel kell arra készülni, hogy az ellenfél át fogja rúgni a középpályát, ahogy a Lyon is tette.

A BL tele volt tavaly és idén is meglepetésekkel, és ki tudja, lesz-e újabb csavar, vagy a papírformának számító PSG–Bayern döntő jön.

(Borítókép: Lionel Messi a Bayern München ellen 8-2-re elvesztett Bajnokok Ligája-negyeddöntő során 2020. augusztus 14-én. Fotó: Reuters)

Rovatok