Szombaton 13.30-kor a Premier League-ben összecsap egymással az idei Bajnokok Ligája-döntő két résztvevője, ahol az angol bajnok Manchester City próbál meg „visszavágni” a tavasszal Pep Guardiola együttesét háromszor is megleckéztető Chelsea-nek Londonban. Rendhagyó felvezetőnkben kicsit felidézzük, hogyan is váltak a felek patinás, de nem kifejezetten sikeres csapatokból a világ élmenőivé.
Az évezred elején óriási szenzációt okozott, amikor az orosz milliárdos Roman Abramovics betette a lábát a Premier League-be, sőt valósággal berúgta az ajtót, miután 2003-ban 140 millió fontért megvásárolta a Chelsea-t, amelyet a világ legjobb csapatává kívánt varázsolni, ezért pedig nem volt rest sűrűn kinyitni a pénztárcáját.
Rögvest 170 millió euróért igazolt új játékosokat (jött többek között Hernán Crespo, Juan Sebastián Verón vagy éppen Joe Cole is), de Claudio Ranierivel nem jött össze egy trófea sem (a PL-ben második lett a csapat), így lecsapott a Portóval két év alatt UEFA-kupát, majd BL-t is nyerő José Mourinhóra, aki aztán valóban élcsapattá változtatta az évről évre masszívan megerősített gárdát.
A portugál menedzser első évében érkezett Didier Drogba, Arjen Robben vagy éppen Petr Čech, a következő esztendők során pedig olyan játékosokat sikerült az együtteshez csábítani, mint Michael Essian, Shaun Wright-Phillips, Andrij Sevcsenko, Ashley Cole, Michael Ballack, Florent Malouda és Nicolas Anelka.
Mourinho első regnálása során kétszer is bajnoki címre vezette az addig csak egyszer aranyérmes gárdát (összesen három PL-elsőség és nyolc hazai trófea jött össze), az európai áttörés viszont váratlan módon nem neki, Guus Hiddinknek vagy Carlo Ancelottinak, hanem Roberto Di Matteónak jött össze a 2012-es BL-győzelemmel. Az őt váltó Rafael Benítezzel a következő idényben Európa-ligát nyert a gárda, ez Maurizio Sarrival is összejött 2019-ben, az idén januárban kinevezett Thomas Tuchel pedig visszavezette a BL trónjára a „kékeket”, akik az európai Szuperkupát is behúzták.
Az Abramovics-érában olyan játékosok igazoltak még a Chelsea-hez, mint Juan Mata, Romelu Lukaku (kétszer is), Thibaut Courtois, Kevin De Bruyne (az övé nem itt lett sikertörténet), Eden Hazard, Willian, Mohamed Szalah (az övé sem), Diego Costa, Cesc Fabregas, Pedro, N’Golo Kanté, Álvaro Morata, Jorginho, Christian Pulisic, Kai Havertz, Timo Werner, Ben Chilwell, Hakim Zijes és Edouard Mendy.
De az orosz milliárdos nemcsak a futballistákra, az edzőkre sem sajnálta a pénzét, Frank Lampard januári menesztése előtt több mint 125 millió eurót költött csak a kirúgott menedzserek végkielégítésére!
Az együttes trófeái 1905 és 2003 között
Az együttes trófeái 2003 óta
A Manchester City anyagi helyzete 2008-ra igencsak bizonytalanná vált, mivel az irányítást egy évvel korábban átvevő Thaksin Shinawatra vagyonát a politikai kudarcok miatt befagyasztották. Ennek következtében az Abu Dhabi United Group vásárolta meg a klubot a nyáron, azóta pedig Haldun Al-Mubarak az „égszínkékek” elnöke.
A Chelsea-hez hasonlóan itt is masszív tőkeinjekcióval próbálták behozni a lemaradást, és a hőskorban szerzett bajnoki cím után ismét Anglia, majd a világ tetejére kerülni.
A londoni „kékeknél” 50 évet kellett várni a második bajnoki címre, a City a hatalomátvétel idején negyven éve várt hiába a harmadikra, miközben 1999-ben még a harmadosztályban sínylődött – miközben a városi rivális United BL-t, bajnoki címet és FA-kupát nyert.
Az áldatlan állapotok megváltoztatására már rögvest 2008 nyarán 157 millió eurót költöttek erősítésre, húzónévnek Robinhót szánták, de ő gyakorlatilag egy év után kijátszotta magát a csapatból, a hozzá képest potom pénzért szerződtetett Vincent Kompany viszont bő tíz évre a csapat meghatározó figurájává vált.
A kezdés kifejezetten döcögősen alakult, hiszen bár az UEFA-kupában a negyeddöntőig jutott a csapat, a bajnokságban 18 vereséget begyűjtve csak a 10. helyre futott be. A nyáron jöttek is az újabb nagy igazolások, elég csak Carlos Tévezre, Emmanuel Adebayorra, Roque Santa Cruzra vagy Joleon Lescottra gondolni, de Mark Hughes dirigálása mellett nem remekelt az együttes, érkezett a helyére Roberto Mancini, aki az ötödik helyre kormányozta a Cityt.
A 2010–2011-es idény előtt Edin Dzeko, Yaya Touré, Mario Balotelli és Davis Silva is csatlakozott a kerethez, az évad végén az FA-kupa megnyerésével pedig 35 éves, trófea nélküli időszak ért véget Manchester kék felén.
A költekezés nem állt le, 40 millió euróért megvették Sergio Agüero játékjogát az Atlético Madridtól, az argentin csatár pedig busásan megtérítette az árát, hiszen rögvest az első idényében az utolsó meccs 94. percben szerzett góljával véget vetett a 44 éves angol bajnoki átoknak, összesen pedig 390 tétmeccsen 260 gólt és 73 gólpasszt termelt.
A sikertelen, értsd, trófea nélküli 2012–2013-as idény után Manuel Pellegrini három éve következett a kispadon, két Ligakupa- és egy bajnoki címmel, majd 2016-ban Pep Guardiola kezébe került a gyeplő. Egy évvel korábban, pár kevéssé jól sikerült átigazolási időszak után Kevin De Bruynét (76 millió euróért) és Raheem Sterlinget (63,7 millióért) is sikerült megkaparintani, majd a katalán tréner regnálása során Gabriel Jesus, Leroy Sané, Ilkay Gündogan, Kyle Walker, Aymeric Laporte, Bernardo Silva, Ederson, Rijad Mahrez, Rodri, Joao Cancelo, Rúben Dias, Ferran Torres és most új PL-rekordért Jack Grealish is érkezett, az elképesztő mélységgel bíró együttes pedig sorra húzta be a hazai trófeákat.
A Chelsea-nél öt évet kellett várni az első európai kupadöntőre, majd újabb négyet az első sikerre, a Citynél viszont egészen 2021-ig kellett várni az első fináléra, de ott pont a londoni gárdával szemben maradt alul a manchesteri együttes.
Ahogyan az FA-kupa elődöntőjében is a Chelsea jelentette a végállomást, így Guardioláék „csak” a bajnokságot és a Ligakupát nyerték meg az előző idényben.
Az együttes trófeái 1880 és 2008 között
Az együttes trófeái 2008 óta
Mindenképpen a Chelsea javára kell írni, hogy az elképesztő költekezések mellett a klub utánpótlására is kiemelt figyelmet fordítottak a londoniak, ez pedig az ifjúsági Bajnokok Ligájában meg is látszott, hiszen 2015 óta négyszer is döntőzött a gárda, kétszer meg is nyerte, miközben olyan tehetségek tűntek fel, mint Dominic Solanke, Andreas Christensen, Tammy Abraham, Ruben Loftus-Cheek, Mason Mount, Callum Hudson-Odoi, Reece James, Trevoh Chalobah, Billy Gilmour, Ethan Ampadu, Declan Rice, Fikayo Tomori és Jamal Musiala, akik közül a kiemeltek most is az első keret tagjai.
A Manchester Citynek ebben a sorozatban egy elődöntő volt a legjobb szereplése, és bár a közelmúltban olyan futballisták is pallérozódtak az akadémián, mint Jadon Sancho, Angelino, Brahim Diaz, Eric García és Kelechi Iheanacho, jelenleg csupán Phil Fodent mondhatja saját nevelésű játékosnak a felnőttkeretből.
A transfermarkt.de szerint a futballisták piaci értéke alapján mindössze egy klub van a világon, amelynek kerete eléri az egymilliárd eurós álomhatárt: a Manchester City 1,05 milliárd euróval vezeti a rangsort, és bár olyan játékosok alkotják a keretét, mint Kevin De Bruyne (100 millió euró), Raheem Sterling (90) vagy éppen Phil Foden (80), a legnagyobb erőssége egyértelműen a mélysége: 14, legalább 40 milliós és 19, legalább 20 milliós piaci értékű embere van Guardiolának, aki így minden héten gyakorlatilag új kezdőt állíthat ki anélkül, hogy óriási visszaesés lenne a játékban.
A friss BL-győztes Chelsea sem áll rosszul, a 882,5 milliós kereténél a City mellett csak a nyáron Lionel Messit, Asraf Hakimit, Sergio Ramost, Gianluigi Donnarummát és Georginio Wijnaldumöt is megszerző, Kylian Mbappét és Neymart pedig megtartó PSG (997,75) és a Jadon Sanchóval, Raphaël Varane-nal, valamint Cristiano Ronaldóval erősítő Manchester United (937,25) áll jobban.
A teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy ugyanakkor két válogatott is felülmúlja még a City keretét is, a mieink világbajnoki selejtezős csoportját vezető Eb-döntős angoloké (1,18 milliárd volt a legutóbbi válogatott napokon), valamint a 2018-as világbajnok franciáké (1,07 milliárd).
Bár tény, hogy edzői pályafutása során az egyaránt kiemelkedően erős Barcelonánál, Bayern Münchennél és Manchester Citynél ténykedett, erőteljes ellenszenvre van szükség ahhoz, hogy Pep Guardiolát valaki ne tartsa kiváló szakembernek. A katalán trénert kétszer választották meg a világ legjobb edzőjének, karrierje során pedig sorra gyűjtötte a trófeákat.
Természetesen még a legjobbaknak is akadnak ugyanakkor mumusai, Guardiola esetében pedig ez kétségtelenül kijelenthető a Chelsea-re – és Thomas Tuchelre is.
Guardiola a transfermarkt.de statisztikái szerint eddig 711 mérkőzésen irányította az együtteseit, és a Chelsea ellen szenvedte el a legtöbb vereségét (9).
A londoniakon kívül a Manchester United (6), a Tottenham (5) és a Liverpool (5) jutott el legalább öt sikerig ellene, a Real Madridnak 19 meccs is kevés volt ehhez (4).
Azon csapatok ellen, amelyekkel legalább tízszer nézett szembe Guardiola, a Chelsea elleni, 1,35 pontos meccsenkénti átlag a legrosszabb mutató, 20 fellépésen nyolc győzelem és három döntetlen jött össze a katalán trénernek – igaz, a 2012-es európai Szuperkupát büntetőkkel megnyerte például a Bayernnel.
Ezen a listán a Liverpool áll még kiemelkedően jól, 13 fellépésből öt-öt győzelem és vereség, valamint három döntetlen jött össze (1,38 pontos átlag).
Thomas Tuchellel szemben sem fényes a mérlege, hiszen bár a Mainzot kétszer is könnyedén legyőzte a Bayern, a Dortmund ellen pedig három meccsből két győzelem és egy döntetlen jött össze,
a Chelsea-vel mindhárom alkalommal a német örülhetett április és május során, ez pedig a már említett két trófeába került a manchesterieknek.
A bajnok meglepetésre kikapott másik mumusától, a Tottenhamtől a nyitányon, de ezt három győzelemmel feledtette, mielőtt a Southampton ellen gól nélküli döntetlenre végzett. A Manchester City csak a nyitómeccsén kapott gólt, 10 ponttal és 11–1-es gólkülönbséggel jelenleg az ötödik helyen áll.
A Chelsea még erősebben rajtolt, az Arsenalt és a Tottenhamet is legyőzte, és csupán a Liverpool elleni 1–1 rontja a tökéletes mutatót – a két együttes egyaránt 13 ponttal és 12–1-es gólkülönbséggel áll a tabella élén, a Manchester United 13 ponttal és 13–4-gyel a harmadik, kisebb meglepetésre a Brighton (12) is befér még a City elé.
Bár a Chelsea és a Manchester City is remekül áll a szerzett találatokat tekintve, a védekezés masszívsága miatt könnyen lehet, hogy ez a találkozó ugyanúgy gólínséget hoz, mint az FA-kupa elődöntője és a BL-döntő (mindkettőt 1–0-ra nyerte meg a londoni együttes).
PREMIER LEAGUE
6. FORDULÓ
13.30: Chelsea–Manchester City (TV: Digi Sport1)
13.30: Manchester United–Aston Villa (TV: Digi Sport2)
16.00: Everton–Norwich City
16.00: Leeds United–West Ham United
16.00: Leicester–Burnley
16.00: Watford–Newcastle United
18.30: Brentford–Liverpool (TV: Spíler1)
(Borítókép: A Chelsea játékosai ünneplik a BL-győzelmet a Manchester City fölülmúlását követően – Anadolu Agency / Getty Images Hungary)