A magyar válogatott szombaton Németország ellen folytatja szereplését a Nemzetek Ligájában, ennek apropóján a két nemzet korábbi mérkőzéseiben merültünk el egy kicsit. Kezdjünk egy jó hírrel, a mieink tétmeccsen még sosem kaptak ki Németországtól! Persze, rögvest jöhet is egy zárójeles megjegyzés.
A magyar csapat a 25. mérkőzésére készül Németországgal, amivel a Románia és Anglia elleni mennyiséget beérve ez lesz a nyolcadik leggyakoribb párosítás a nemzeti együttes történetében.
A jó hír, hogy bár eddig nyolc győzelem, nyolc döntetlen és nyolc vereség született, tétmeccsen még sosem kaptunk ki Németországtól. No, nem mintha olyan rendkívül sok alkalom jöhetett volna szóba, hiszen az 1912-es stockholmi olimpia (3:1 ide) mellett csak a tavalyi müncheni Eb-meccs (2–2) volt.
Mielőtt teljesen döbbent tekintetek kerülnének elő, nem véletlenül írtuk minden egyes bekezdésben, hogy Németország, hiszen azért a kelet- és főleg a nyugatnémetekkel szemben azért emlékezhetünk kevéssé jól sikerült mérkőzésre.
Ha csak egy emléket kellene kiemelni a közös történelemből, az minden bizonnyal az 1954-es világbajnokság lenne, ahol a mieink a csoportban a négy gólig jutó Kocsis Sándor vezérletével 8:3-ra legyőzték az NSZK-t, hogy aztán a fináléban hiába vezessünk Puskás Ferenc és Czibor Zoltán találatával kilenc perc után 2:0-ra, a nyugatnémetek fordítsanak.
Érdekesség, hogy csupán ez a két tétmérkőzés volt a felek között, ugyanakkor emlékezetes összecsapás így is akadt. 1959. novemberében, miután a későbbi Európa-bajnok szovjetekkel szemben elbuktuk a selejtezőt, a magyar csapat az NSZK-val vívott barátságos mérkőzést, amelyen Tichy Lajos szerzett vezetést, majd a fordulást követően villámgyorsan Albert Flórián és Sándor Károly is eredményes volt.
Sokáig nem is utalt semmi arra, hogy szoros végjáték jöhet, és bár a 72. percben Uwe Seeler szépített, Tichy a 80.-ban büntetőből visszaállította a közte hármat. Egy percre rá jött azonban újra Seeler, majd Albert Brülls is eredményes volt, az egyenlítés viszont már nem jött össze (4:3).
A találkozó egyik érdekessége, hogy az esőzés ellen óriási ponyvával óvták meg a Népstadion gyepét.
Az NSZK az 1970-es évekre igazi nagyhatalommá vált, 1972-ben Európa-bajnokságot, 1974-ben világbajnokságot nyert, majd az 1976-os ezüst után 1980-ban újra kontinensbajnok lett, amelyet két világbajnoki döntő, majd egy 1990-es vb-arany követett.
Aligha meglepő módon ezekben az időkben nem a mieink számára alakultak fényesen a meccsek, 1970-ben Gerd Müller duplájának köszönhetően 3–1-re, 1972-ben Paul Breitner és Uli Hoeness kései találatával 2–0-ra, 1974-ben pedig 5–0-ra nyert az NSZK (Müller ekkor a végén duplázott).
Ezt követően viszont veretlenek maradtunk, 1978-ban félbeszakadt meccsen gól nélküli döntetlent játszottunk, 1983-ban Nyilasi Tibor és Rudi Völler góljával 1–1-re végeztünk, 1985-ben Péter Zoltán találatával Hamburgban 1–0-ra nyertünk, majd 1987-ben még egy 0–0 érkezett.
Az NSZK elleni összesített mérleg magyar szempontból: 3 győzelem, 3 döntetlen, 5 vereség (17 szerzett, 21 kapott gól)
Ahogy elkezdjük vizsgálni az NDK-val szembeni mérkőzéseket, elénk tárul az 1972-es müncheni olimpia eredménye, ahol is 2–0-ra nyertek a mieink a második csoportkörben, majd három napra rá észrevehetünk egy NSZK elleni 4–1-et is – amit viszont semmilyen oldal nem tüntet fel az összecsapások között. Kis kutakodás után jön a segítség Marosi Gergely kollégától, hogy ez bizony hivatalosan nem számít be az A-válogatottak összecsapásaiba, hanem az olimpiai együttesek rivalizálásánál kell keresni, az NDK elleni pedig minden bizonnyal azért került be minden helyen a listába, mivel ezen két együttes ténylegesen a legjobbjaival szerepelt az ötkarikás játékokon, és a keleti blokkban lévő felek megállapodhattak abban, hogy felnőttválogatott-találkozónak rangsorolják.
Így tehát az NSZK elleni 4–1 ezért hiányzott az előző felsorolásból, és ezért kezdjük az NDK ellenit ezzel a 2–0-val. A mieink végül Mexikót is megverték, így döntőbe jutottak, ahol a lengyelek erősebbnek bizonyultak.
Ez a 2–0 amúgy egy kisebb fordulópontot is jelentett, hiszen ezt követően hat meccsből már csak egyet nyertek meg a magyarok két döntetlen és három vereség mellett.
Az utolsó magyar győzelem az NDK ellen, 1979-ből – nem a keletnémet kapusok meccse volt
Ez előtt? Volt egy 1967-es októberi vereség, az első kilenc fellépésből viszont hét magyar siker és két döntetlen volt a mérleg.
Az NDK elleni összesített mérleg magyar szempontból: 9 győzelem, 4 döntetlen, 4 vereség (30 szerzett, 17 kapott gól)
Az első egymás elleni meccsünket 5:0-ra nyerték meg Hidegkuti Nándorék 1952-ben
1909. április 4-én egy 3:3-as döntetlennel vette kezdetét a két válogatott rivalizálásra, amely ezen a néven 1942 májusáig 18 összecsapást hozott, közte a már korábban említett stockholmi 3:1-gyel, amit ugyanakkor hiába keresnénk az olimpia eredménysorát közlő szócikkben, hiszen erre a vigaszágon került sor az első két körben kiesett csapatok részvételével.
A mieink 7:0-ra kikaptak a későbbi aranyérmes britektől, a németek 5:1-re az osztrákoktól, a vigaszágon 16:0-ra megverték az oroszokat (Gottfried Fuchs egymaga tízszer köszönt be), de tőlünk Schlosser Imre mesterhármasa miatt kikaptak, majd a mieink Ausztriát is megverve megnyerték a sorozatot.
Az első 18 felvonás mérlege 7 győzelem, 6 döntetlen és 5 vereség volt, és több mint 52 évet, egészen 1994. október 12-ig kellett arra várni, hogy ismét Németország ellen lépjen pályára a magyar csapat, egy 0–0-val záruló felkészülési mérkőzésen, majd újabb hét év jött a hazai 2–5-ig, négygólos hátrányban előbb Tököli Attila, majd Horváth Ferenc volt eredményes, de Oliver Bierhoff fölényessé tette a sikert.
Ötven évvel és két nappal a berni világbajnoki döntő után a két nemzet felkészülési mérkőzésen csapott össze, Kaiserslauternben.
A 2002-es vb-döntős a 2000-es égést (csoportutolsóként estek ki Portugália, Románia és Anglia mögött, a 15. helyen végezve) készült feledtetni a következő héten induló 2004-es Európa-bajnokságon, a találkozót a Nemzeti Sport a két csapat közötti nagy szakadékot jellemezve a Sztárok várják a statisztákat címmel vezette fel.
Mint később Gera Zoltánék elmondásából kiderült, ez alaposan felpaprikázta Lothar Matthäus együttesét, amely a csupán 22 éves Torghelle Sándor duplájával legyőzte ellenfelét – az MTK-támadó kis túlzással ezzel adta el magát nyugatra.
Torghelle Sándor duplája döntött
Ami a folytatást illeti, a németek számára ez az Eb sem hozott túl sok örömöt, a hollandok elleni ikszre még legyintene az ember, a lettek elleni 0–0 már kellemetlenebb volt, de a tőrdöfést az ellenük fordító csehek vitték be, csoportharmadikként ezúttal sem jutottak tovább.
A 2010-es világbajnokság előtt a Puskás Ferenc Stadionban Lukas Podolski villámgyors büntetője után Mario Gómez és Cacau második félidő derekán szerzett találatával nyert 3–0-ra a Dél-Afrikában Angliát (4–1) és Argentínát (4–0) is lelépő, végül bronzérmesként záró Nationalelf, a 2016-os Európa-bajnokság előtt pedig mindkét csapat résztvevőként hangolt – könnyed német sikerrel (0–2).
A kontinensviadalra mindenesetre egyik félnek sem lehetett panasza, hiszen a világbajnoki címvédőt csak a házigazda franciák tudták megállítani az elődöntőben, a mieink pedig a későbbi aranyérmes portugálokat is megelőzve jutottak csoportelsőként a nyolcaddöntőbe.
A legutóbbi találkozásunk pedig rögvest már az Eb csoportkörében volt. Fortuna nem fogta a kezünket a sorsoláskor, hiszen „csak” a legutóbbi két világbajnok (Németország, Franciaország) és a címvédő (Portugália) került abba a csoportba, amelybe pótselejtezőn kvalifikálhattunk. Ezt megtettük, és bár nyitómeccsen jól tartottuk magunkat (a 84. percben még 0–0 volt), végül 3–0-ra kikaptuk Cristiano Ronaldóéktól.
A franciák elleni (ugyancsak budapesti) 1–1 miatt maradt még esélyünk, hiszen az első körben alulmaradó, a portugálokat viszont legyőző németek ellen egy müncheni sikerrel négy pontunk lett volna, és továbbjuthattunk volna a halálcsoportból.
Mindez szép és jó papíron, de ami a futballpályán következett, az volt az igazán meseszerű: Sallai Roland jobb oldali beadása után Szalai Ádám fejesével a 11. percben vezetést szereztünk (0–1)!
A rohamozó házigazda a 66. percben törte meg a jeget Kai Havertz fejesével, de még fel sem ocsúdhattunk a sokkból, amikor Szalai passza után Schäfer András önfeláldozóan robbant a labdára, és máris megint itt volt az előny (1–2).
A németek mentek előre, erőfeszítéseiket pedig a 84. percben Leon Goretzka gólja koronázta (2–2), ezzel a riválisunk jutott a nyolcaddöntőbe (ahol aztán 2–0-ra kikapott a későbbi döntős angoloktól).
Perceken múlt a magyar csoda Münchenben
Egyelőre tehát itt vagyunk, nyolc-nyolc győzelemmel, döntetlennel és vereséggel, és azon reménnyel, hogy a papírformával ellentétben nem ez utóbbi növekszik majd a szombat esti összecsapáson.
NEMZETEK LIGÁJA
A LIGA, 3. FORDULÓ (június 11., szombat)
20.45: Magyarország–Németország
20.45: Anglia–Olaszország
A csoport állása: 1. Olaszország 4 pont (3–2), 2. Magyarország 3 (2–2), 3. Németország 2 (2–2), 4. Anglia 1 (1–2)
A TOVÁBBI PROGRAM
4. FORDULÓ (június 14., kedd)
20.45: Anglia–Magyarország
20.45: Németország–Olaszország
5. FORDULÓ (szeptember 23.)
20.45: Németország–Magyarország
20.45: Olaszország–Anglia
6. FORDULÓ (szeptember 26.)
20.45: Magyarország–Olaszország
20.45: Anglia–Németország
(Borítókép: Christian Charisius/picture alliance via Getty Images)