3/1 via Scipione Capece. Itt lakott Diego Armando Maradona abban a hét évben, amikor hathatós közreműködésével a Napoliból Itália legjobb labdarúgócsapata lett, és az argentin zseni vezetésével az együttes két olasz bajnoki címet, egy-egy Olasz Kupát, Szuperkupát, valamint UEFA-kupát nyert. A ház a Posillipo dombján zarándokhely, de megközelítése kisebb kalandtúrát igényel. Riport az egykori kokainbarlangból és a ledér nápolyi hölgyek találkozóhelyéről.
Toronymagasan a legszellemesebb felirat a vasárnap esti féktelen nápolyi örömünnep közepette az a szöveg volt, amit egy autó oldalára pingáltak Maradona arcképe és három dátum (1987, 1990, 2023) társaságában:
Scusate il ritardo…
Bocsáss meg (mármint Maradona) a késlekedésért. Azért, hogy 33 évnek kellett eltelnie a Napoli második és harmadik scudettója között.
Persze egyszer minden várakozásnak vége szakad, így volt ez most is. Miként az is beigazolódott, hogy minél hosszabb a koplalás, annál jobban esik a falat, ha egyszer végre hozzájutunk.
A hétfő reggel a macskajajé, a másnapos fejfájásé, könnyen lehet, hogy ezen a hétfőn fél Nápoly nem ment dolgozni. Az utcaseprők mindenképpen kivételt jelentettek; becsületére legyen mondva a helyi FŐKEFÉ-nek, hogy a gépei gőzerővel takarították a szemetet a Stadio Diego Armando Maradona környékéről. Herkulesi feladat jutott nekik osztályrészül, a mitológiai hősnek egyszerűbb lehetett kitakarítani Augiász istállóját, mint a nápolyi köztisztaságiaknak a stadion környékét, ahol egy nappal korábban, a Fiorentina elleni hazai bajnoki összecsapás apropóján világraszóló ünneplést rendezett a város újdonsült hőseinek.
Miután átvergődtem a szeméthegyeken, elkezdtem kérdezősködni, hogyan tudnék eljutni Maradona egykori villájához Posillipo dombjára, mert Nápolyt nem lehet úgy elhagyni, hogy az ember ne járt volna az isteni Diego lakóhelyén.
Mit mondjak, nem nyílegyenes sugárút visz a 3/1 via Scipione Capecéhez. Először is azt mondták, várjak a 151-es buszra a stadionnál, az majd elvisz Posillipóba. Amikor harmincperces várakozás után végre megjött a 151-es, egy idős hölgy szólt, hogy az nem lesz jó, inkább a C1-es… Rendben, újabb húszperces téblábolás az időközben eleredő esőben, mire megjön a C1-es.
Amelynek útvonala városnéző túrának is beillene. Felkapaszkodunk Nápoly Rózsadombjára, a Posillipóra, a helyi milliárdosok lakóhelyére. Szerpentinen kanyarog a busz, balra a Vezúv, előttünk a távolban Capri szigete bukik ki a párafelhőből, jobbra Pozzuoli és Ischia.
Mint a mesében. Maradona is tudta, hol kell villát bérelnie. Illetve nem neki, hanem a klubnak, mert az SSC Napoli fizette a lakbért.
Készséges utastársam elmagyarázza, hogy a Petrarcánál szálljak át a C21-esre, az visz Maradona házához. Úgy teszek, most már rendesen esik az eső, de röpke tíz perc elteltével itt a C21-es, azzal már csak öt megállót kell mennem a Bar Cimminóig. Onnan kétperces séta a célállomás.
Tényleg így van, leszállok a Bar Cimminónál, a taxisofőr útba igazít, és már itt is vagyok a szóban forgó kétszintes épületnél. Ami nem hivalkodóan gigantikus vagy puccos, és amúgy is csak a második szint volt Maradonáé. Ma már hologramszerű fotó hirdeti a falon, hogy 1984 és 1991 között itt lakott Diego.
Megnézem a kaputelefont, az egyik névtábla Giovambattista Ferraráé. Még Pesten megtudtam Csillag Péter kollégámtól, a Nemzeti Sport főmunkatársától, aki tucatnyi évvel ezelőtt maga is elzarándokolt ide, hogy az illető nem más, mint Ciro Ferrara édesapja. Ciro annak idején Diego játékostársa volt a Napoliban, és a klub számára bérelte a Maradona-lakás alatti emeletet, amit később megvett az apjának.
A fáma úgy tartja, hogy Corrado Ferlaino klubelnök, akivel két napja találkoztam a Largo di Maradona gigantikus muráliájánál, fürdőmedencés villát ígért Diegónak, de abból már nem lett semmi, mert a zseniális fenegyerek 1991-es kokainbotránya után elhagyta Nápolyt. Maradt ez a közepesen fényűző ház, annak is második szintje. Ahol Diego lakott feleségével, Claudia Villafanéval.
Szegény asszonynak mi mindent kellett eltűrnie! A legenda szerint a felhajtók tucatszámra hozták a csajokat a kielégíthetetlen étvágyú futballistának és baráti körének, a hírek pedig ezzel kapcsolatosan arról szóltak, hogy irtózatos orgiák zajlottak a második emeleten, és persze fogyott a kokain is rendesen. Amire persze a hatóságok is felfigyeltek, és 1991. március 17-én Diego pozitív tesztet adott. A klasszis utána légpuskával lövöldözött a posillipói háza erkélyéről az őt vegzáló négy újságíróra…
Pontosan ott állhattak, ahol most én.
Maradona egykori nápolyi házvezetőnője, Lucia Rispoli ma már nem él, ahogy Diego sem. Az asszony feltétel nélkül imádta munkaadóját, és amikor tizenegy éve interjút adott egy helyi újságnak, így fakadt ki: „Szeretném újra megölelni Diegót, mielőtt meghalok, és megfőzném neki azt a szószos tésztát, amit annyira szeretett!”
Sajnos erre már nem kerülhetett sor. Az egészben az a legérdekesebb, hogy Lucia megesküdött mindenre, ami szent, még San Gennaróra, Nápoly védőszentjére is, hogy egyszer sem látott kokaint a házban.
„Claudiával nagyon szerették egymást, de az igaz, hogy amikor a felesége nem volt otthon, elutazott valahová, akkor bizony feljártak Diegóhoz amolyan nőcskék. Én ezt megértettem. Diego Diego volt, és nagyon szerették a nők, ő meg nem tudott nekik ellenállni. Voltak bulik, de én drogot sohasem láttam.”
Hát így élt Nápoly bálványa a helyi Rózsadombon 1984 és 1991 között. Lucia szerint a sajtos makaróni volt a kedvence paradicsommártással, mindig azt evett, mielőtt elment az edzésre. Aztán este jöhetett a hal és az asado, az argentin steak minden mennyiségben.
A többire meg ugyanaz igaz, ami a Las Vegasban történtekre.
Ami Vegasban/Nápolyban történt, az ott is marad…
(Borítókép: Gáll András / Index)