Fizikai és taktikai szempontból is mestervizsga vár Marco Rossi legénységére szombat este. A magyar labdarúgó-válogatott a tizenegy posztból hét-nyolc esetében jobb formában lévő labdarúgót felvonultató szerb válogatottat fogadja Európa-bajnoki selejtezőn a Puskás Arénában. Vajon a magyar stáb mit tud kitalálni a védelem oszlopának számító Willi Orbán hiányára? No és a Belgrádban a mieinknek legkevésbé sem ízlő magas letámadásra, aminek köszönhetően Szerbia többször is közel járt az egyenlítéshez a második félidőben? Ami kapaszkodót jelenthet, az Dragan Sztojkovics szerb kapitány viszonylag nagy mellényű kijelentése, mely szerint csapata azért jött Budapestre, hogy visszaszerezze a szeptemberben Szoboszlai Dominikék által ellopott három pontját.
A magyar labdarúgó-válogatott a G csoport éléről várhatja az Európa-bajnoki selejtezősorozat késő őszi hajráját, így a naptári év legfontosabb hazai meccsének ígérkező Szerbia elleni (kezdési idő: 20 óra 45 perc) selejtezőt is. Érdekesség, hogy bár a mérkőzés akár a legfontosabb is lehet a kvalifikáció szempontjából, amennyiben a magyar válogatott nem nyer rajta, úgy a meccs jelentősége azonnal le is csökken – és az utolsó fordulóban rendezendő Magyarország–Montenegró találkozóra kerülhet át a fókusz.
No de mire is gondolunk? A legfontosabb, hogy a csoport első két helye jelent automatikus kvalifikációt a 2024-es labdarúgó-Európa-bajnokságra, így az esélylatolgatásnál is ennek a két helynek a megszerzési valószínűségét kell figyelnünk.
Innen indul a matek...
| A G csoport állása | ||||||
| 1. Magyarország | 4 | 3 | 1 | – | 7–1 | 10 |
| 2. Szerbia | 5 | 3 | 1 | 1 | 9–4 | 10 |
| 3. Montenegró | 5 | 2 | 2 | 1 | 5–5 | 8 |
| 4. Bulgária | 5 | – | 2 | 3 | 3–8 | 2 |
| 5. Litvánia | 5 | – | 2 | 3 | 4–10 | 2 |
A magyar válogatottal ellentétben az összes csoportriválisára vár még egy szabadnap, azaz míg a mieink négyszer, a szerbek és a montenegróiak is csupán háromszor lépnek pályára tétmeccsen, ebből ráadásul egyszer egymás ellen mérkőznek. Az egymás elleni meccs miatt pedig az egyik csapat már biztosan nem fogja begyűjteni a maximális kilenc pontot ezeken. Az egymás elleni találkozójuk kimenetelétől függően 1.: ha Szerbiának 9, akkor Montenegrónak már csak 6; 2.: ha Szerbiának 6, akkor Montenegrónak 9; míg egy esetleges döntetlennel 3.: Szerbiának és Montenegrónak is legfeljebb 7 pontja lehet még.
Abból a feltételezésből kiindulva, hogy a még egyértelműen a továbbjutásért küzdő három csapat a hajrában minden további riválist legyűr, és csak egymással szemben veszít pontokat, három markánsan eltérő út rajzolódik ki...
Ebből látszik, hogy a szombat esti mérkőzést önmagában nehéz hová tenni, mint a bevezetőben is említettem, könnyen lehet az év legfontosabb hazai mérkőzése (ha megnyerjük tényleg fél lábbal az Eb-n vagyunk), ugyanakkor egy vereség esetén lehet, csak megágyaz egy Montenegróval vívandó csatának, ami szemtől szemben ugyancsak Budapesten dőlne el! Ám ahhoz, hogy így legyen, kedden Szerbiának pontokat kell veszíteni a balkáni riválissal szemben. Ki-ki vérmérséklete szerint döntse el, melyik végeredmény lenne számára a nagyobb meglepetés!
Hazai pályán elbuktunk három pontot a szervezett magyarokkal szemben, de most Budapesten visszaszerezhetjük ezeket a pontokat. Ez a célunk! Ezért dolgoztunk a héten, és nyugodtan mondhatom, mind fizikálisan, mind taktikailag maximálisan felkészültünk a mérkőzésre
– fogalmazott a mérkőzést megelőző utolsó, budapesti sajtótájékoztatóján a szerb szövetségi kapitány, Sztojkovics.
A szerb keret jelenleg 350 millió eurót ér a becslések szerint, ezzel szemben a miénk alulról karcolja a 150 milliót. S noha a pályán nem a becsült értékek csapnak össze, többnyire a nyers erőviszonyokat illetően még mindig jó referenciapont a Transfermarkt által taksált adat. Más kérdés, hogy ez a különbség a két csapat között volt már jóval nagyobb is, aztán mégis nyertünk. 2020-ban, amikor szintén sikerült meglepni a szerbeket a Rajko Mitics Stadionban még több mint négyszeresét érte a balkániak meccskerete a magyarnak. Az olló pedig azóta láthatóan zárul...
Nem lehet elvonatkoztatni attól a minőségtől, amit a szerb válogatott képvisel. Labda ellen és labdával is jól kell játszanunk, tudjuk, hogy a szerb válogatottban több a topligás játékos, de ez nem ijeszt meg minket. Fontos tulajdonsága a magyar válogatottnak a szervezettség és a féktelen küzdeni tudás, most is erre kell alapoznunk
– mondta a mieink esélyéről Rossi a mérkőzést közvetlenül felvezető sajtótájékoztatón, pénteken.
Mindenesetre nem puszta pszichikai hadviselésről van szó, amikor Rossi a szerbeket nevezi meg a párharc esélyeseként. Szombati riválisunk a FIFA világranglista 28. helyén áll, négy hellyel megelőzve a mieinket. A balkáni nemzet több mint harminc játékost ad az európai topligákba (angol, francia, német, olasz, spanyol élvonal), és közülük a jelenlegi keretbe is bekerültek tizennégyen. Ezzel szemben a magyar válogatott keretében – még az előrelépést jelentő átigazolások terén csaknem páratlan nyári transzferidőszak után is – hat ilyen futballista van, és ha Willi Orbán is egészséges lenne, akkor is maximum hét topligás játékost tudnánk felvonultatni.
Szervezettségre nagy szükségünk is lesz, ha ezt kompenzálni akarjuk. A másik kispadon ülő Sztojkovics állítása szerint ugyanis, bár levonták a belgrádi meccsből a megfelelő következtetéseket, összességében nem sok változtatással készülnek Budapestre. Ígérete szerint agresszív, gólra törő játékot fognak játszani, megnehezítve a magyar válogatott dolgát már a labdakihozataloknál is. Ez a mieinkre nézve nem sok jót ígér: Szerbiában ugyan győzött a válogatott, a második félidőben bizony alaposan meggyűlt a mieink baja a házigazda magas le- és visszatámadásával. Beszédes, hogy a magyar csapat még úgy is csak 76 százalékos, a nemzetközi mezőnyben gyengének mondható passzpontossággal zárt Belgrádban, hogy passzainak közel a fele a védekező harmadban valósult meg. Sztojkovics együttese 2–1-es hátrányban a második félidőben több mint tíz méterrel magasabbra húzta a védelmi vonalát a szeptemberi meccsen, mint tette azt az első félidőben, ezzel pedig rendkívül hatékonyan rombolta a mieink játékát. Mindezt úgy, hogy a kifejezetten jó nyomástűrőnek számító Callum Styles-nak ésOrbánnak is kiemelkedő meccse volt...
Döbbenetes, de a második félidei PPDA-mutató alapján nem egészen hat passzig jutottak a magyar játékosok (szünet előtt a szintén nem túl magas, de önmagában még nem feltétlenül katasztrofális tizenhárom passz körül alakult az átlagunk), mielőtt a szerb letámadás megakasztotta volna a labdakihozatalokat. Más kérdés, hogy akkori vendéglátóink ezzel sem mentek semmire, hiába szereztek többször is labdát veszélyes területen és vezethették azt a rendezetlen magyar védelemre, rendre elrontották az utolsó passzokat. Ha pedig egy-egy akciót mégis sikerült befejezni, Dibusz Dénes bravúrjára még mindig számíthattunk (lásd az 57. percben Vlahovics közeli lövésénél bemutatott reflexmozdulatát, vagy a négy perccel későbbi, Milos Veljkovics-fejes utáni védését).
Abban, hogy a szerbek ennyit hibáztak a támadóharmadban a legtöbb elemzés szerint egyértelmű a kapitány felelőssége, aki annak ellenére tartotta pályán több mint 85 percig az Alekszandar Mitrovics, Dusan Vlahovics, Dusan Tadics triót, hogy egyértelmű volt, nemhogy segítené, inkább kioltja egymás erősségeit a három támadó. A Juventusban hat bajnokin négy gólnál járó Vlahovicsnak ezúttal hátsérülés miatt nemhogy a kezdőben, a keretben sem kell helyet szorítson Sztojkovics, ám könnyen lehet ez még hasznára is válik a szerb kapitánynak, így ugyanis egyértelműbbek lehetnek támadásban a szerepkörök, Mitroviccsal centerként, és Tadiccsal jobb oldali visszavont támadóként. Azaz szélsőséges esetben még jól is jöhet a szerbeknek, hogy a keret legértékesebb tagja taktikai szempontból nem bonyolítja Sztojkovics életét.
Bezzeg nálunk! Ha a magyar válogatottban sérül meg az egyik legértékesebb játékos, akkor az ő hiánya még szép, hogy fáj... Néhány héttel ezelőtt az egyik sajtótájékoztatón arról elmélkedett Rossi, ha jön, hát csőstül jön a baj a magyar válogatottnál, és a problémák rendre egy posztra korlátozódnak. Az akkori elmélkedés apropóját a középső középpályás poszt adta, az amelyre szóba jöhető játékosok közül Schäfer András hosszú ideje maródi, Vécsei Bálint hónapokon át készült klub nélkül, majd Japánba igazolt, Kalmár Zsolt formaingadozással és térdproblémákkal küzdött, Sigér Dávid szintén épp visszatérőben volt saját térdszalag-szakadásából, a rendelkezésre álló rutinosabb játékosok pedig csaknem kivétel nélkül alig játszottak klubcsapataikban, így olyan NB I-es futballistákkal kényszerült feltölteni a válogatott keretét, akik minimális, vagy még csak minimálisnak sem nevezhető nemzetközi rutinnal rendelkeznek.
Egy hónappal ezelőtt épp tartott a Sportcast felvétele Bánfi Jánossal, amikor megérkezett a hír, Orbán sérülése súlyosabb az előzetesen gondoltnál, a csehek elleni lecserélése nem puszta óvatosságból történt. A rá váró nyolc-tíz hetes kihagyás, ami egyúttal azt is jelenti, jó eséllyel a novemberi selejtezőkön sem állhat még a magyar válogatott rendelkezésére, azért is volt lesújtó, mert a stúdióban mintegy konszenzusra jutottunk abban, lehet aktuálisan Szoboszlai Dominik a csapat legnagyobb sztárja, az egyetlen pótolhatatlan láncszem mégis csak az RB Leipzig rutinos középhátvédje Rossi gépezetében.
Az a típus, aki segít a körötte játszókból is a legtöbbet kihozni. Lang Ádám és Szalai Attila esetében is az az ember érzése, ha Willi ott van mellettük, sokkal higgadtabbak és magabiztosabbak tudnak lenni. Ez a hármas egység hátul sokkal többre képes, mint ami az egyének képességéből pusztán matematikailag adódna. Ez pedig nagyrészt Willi hatása – nem egy rakéta, de mégis a fontos párharcoknál odaér, a játékintelligenciája pedig annyira kimagasló, nemcsak a védelemre, az egész csapatra hatással tud lenni
– magyarázta az epizódban a 25-szörös válogatott védő, aki szerint a kulcsember hiányában a szerkezetbe kapaszkodhat Rossi és válogatottja (avagy a szervezettségbe, ahogy korábban a magyar kapitánytól is idéztük). Abba a 3–4–2–1-es hadrendbe, amely mostanra hosszú évek óta a válogatott sajátja, és amelyben réges-rég kialakulhattak azok az automatizmusok a játékostársak között, amelyek segíthetik egy-egy új ember belépését, vagy épp egy régi harcostárs kiválása esetén annak pótlását. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy könnyű lesz, vagy egyáltalán lehetséges maradéktalanul pótolni Orbánt. Főleg akkor, ha a szerbek ezúttal már az első félidőben megpróbálkoznak a magas presszinggel.
Mintha a középhátvéd hiánya önmagában ne jelentene elég kihívást, a védelem többi alaptagja sem kirobbanó formában érkezett Telkibe. Szalai Attila a legutóbbi válogatott szünet óta egyetlen percet sem kapott klubcsapatában, a német élvonalbeli Hoffenheimben, Lang Ádám pedig lázzal járó betegséggel küzdve kényszerült kiülni az Omonia Nicosia két október elején lejátszott bajnokiját. Ezzel együtt nehéz elképzelni, hogy ők ketten ne lennének ott első perctől a pályán Szerbia ellen. A kulcskérdés továbbra is az, ki lesz a harmadik középső védő mellettük.
Ha a csehek elleni felkészülési meccs hajrájából indulunk ki, ott azt láthattunk, Szalai maradt a három középhátvéd közül a bal szélen, Lang húzódott középre az általában Orbán által elfoglalt zónába, míg jobb oldalt Fiola Attila kapott szerepet. Fiola bevetése most is reális forgatókönyv lehet, noha Rossi variációs lehetőségeit bővíti, hogy nyár végi sérüléséből visszatérve ismét kerettag lehet a Ferencváros védője, Botka Endre is. Igaz, utóbbi felépülése óta szintén nem alapember a zöld-fehéreknél, három bajnokin mindössze 89 játékpercet kapott, a Csukaricski elleni Konferencialiga-csoportmeccsen pedig 52-őt. Továbbá Fiola és Botka elsődleges posztja sem ez, klubcsapataiban merőben eltérő poszton szerepel, így a hatékonyságuk is finoman szólva megkérdőjelezhető, szerepeltetésük könnyen jelenthet triggerpontot a szerb letámadásban.
Orbán-helyettes lehetne a védelem tengelyében Mocsi Attila, a Rizespor légiósa, aki nyáron tette át székhelyét Törökországba és érkezése óta egyetlen percet sem hiányzott az újonc létére a bajnokság hatodik helyén álló csapatából. Csakhogy Mocsi hiába rendszeres válogatott kerettag több mint egy éve, Marco Rossitól eddig egyetlen perc bizonyítási lehetőséget sem kapott. A szövetségi kapitány szavai alapján pedig nem most jött el a kísérletezgetés ideje, noha saját elmondása szerint a Telkiben tartott edzések lényeges kérdése volt az is, hogy saját szemével lássa, a lehetséges hátvédtriókból „kik működnek együtt a leghatékonyabban."
A szárnyvédőknél már-már elkényeztetett helyzetben érezheti magát Rossi, mivel térdszalag-szakadásából felépülve Nagy Zsolt a bal, a svájci Servetténél játékba lendült Bolla Bendegúz a jobb oldalon jelenthet alternatívát és némi tehermentesítést Kerkez Milosnak és Loic Negónak. Előbbire rá is férhet egy kis szusszanás, a Bournemouth-ba szabályosan berobbant bal szélső szeptembere már egyéni mutatók szintjén sem festett olyan jól, miközben csapata továbbra is nyeretlen a Premier League 2023–2024-es kiírásában. A múlt hétvégi, az Everton ellen 3–0-ra elbukott bajnokin az eddigi nyolcból a legkevesebb, 67 percnyi bizonyítási lehetőséget kapott Andoni Iraola vezetőedzőtől.
Kerkez ezen a meccsen éppen csak 50 százalék felett nyerte a földön megvívott párharcait, miközben a levegőben megvívottakat 80 százalékkal elbukta, mindössze 65 százalékos passzhatékonyság és 14 labdavesztés mellett, ami egyértelmű fáradtságról árulkodik. Ha tippelnünk kell, várhatóan így is a Kerkez–Nego-kettős kezd a szélen, de aligha fogják mindketten végig is játszani a szombat esti találkozót. Szükség is lesz a Bolláék jelentette nemzetközi rutinra, tudva, hogy az ellenfél topligás, valamint görög, osztrák, török és – megéltük, hogy ez is pozitívum – szaúdi élcsapatokban futballozó játékosokat cserélhet majd be a kispadról, míg Rossi többnyire NB I-es rutinnal bíró játékosokhoz nyúlhat majd a hajrában.
A dupla szűrő két posztja csak azért nem jelent óriási kérdőjelet, mert ahogyan szeptemberben, úgy most is mindössze két kipróbált játékosa van erre a szerepkörre Rossinak: Nagy Ádám és Styles. Noha a legkevésbé sem szívderítő, hogy Nagy a Pisában továbbra is peremember, és a védelemben említett Szalaihoz hasonlóan azon kerettagok közé tartozik, akik a legutóbbi válogatott meccsük óta egyetlen percet sem játszottak klubszinten. Styles legalább játszik – nem is keveset, a Barnsley legutóbbi négy bajnokijából csupán egyet nem futballozott végig –, ugyanakkor ő továbbra is az angol harmadosztályban pallérozódik. Ezzel együtt vitathatatlan érdemeket szerzett a Szerbia elleni idegenbeli sikerben, remekül kiegészítve a pálya bal oldalán Kerkezt, sokszor visszazárva és biztosítva a védelemben is, ha a Bournemouth játékosa elől ragadt.
Itt egyébként egy plusz opció adhatná még magát, köszönhetően Kalmár Fehérváron mutatott jó formájának – legutóbbi három bajnokiján három gól és négy gólpassz –, valamint a térdsérüléséből visszatérő, a Philadelphia Unionban remek szezont futó Gazdag Dánielnek. Még ha Kalmár sokat műtött térde nincs is olyan állapotban, hogy egy teljes meccset végigfutballozzon abban a tempóban, amit várhatóan a szerbek elleni összecsapás hoz, ketten együtt már biztos megoldanák a 90 percet. Ebben az esetben pedig – látva Szoboszlai Liverpoolban nyújtott játékát –, némi plusz kísérletező kedv mellett el lehetne képzelni, hogy a csapatkapitány lép vissza a dupla szűrő egyik tagjának, míg a helyzetkialakításban a Gazdag/Kalmár páros valamelyik tagja veszi át a szerepét Sallai Roland és Varga Barnabás mellett. Szoboszlai visszahúzásával a labdakihozatalokra is nyernénk egy plusz opciót, ugyanis a keretben jelenleg nincs olyan játékos, aki az 50-60 méteres vagy annál is hosszabb labdákkal jobb, pontosabb indításokra lenne képes.
Ha valahol még jól állunk, az a támadószekció. Sallai jelenleg a Freiburg egyik legjobbja, múlt héten az Európa-ligában ismét gólt szerzett, ezúttal a West Ham United ellen. S noha ezt követően a bajnokságban csapata belefutott a késbe a Bayern München ellen (0–3), Sallai az osztályzatok alapján abszolúte csapata jobb teljesítményt nyújtó játékosai közé tartozott az Allianz Arénában is. Két góljával és négy gólpasszával az idényben eddig a legeredményesebb a kanadai pontokat illetően, ami nem is meglepő, ha hozzátesszük, a csapaton belül eddig ő alakította ki a legtöbb helyzetet, a nyílt játékhelyzetek tekintetében pedig a Bundesligában is a top tízben találjuk a nevét.
Azzal, hogy Ádám Martin jelenleg nem számít alapembernek Dél-Koreában, miközben Varga ontja a gólokat a Ferencváros színeiben (is), eldőlni látszik a középcsatárposzt kérdése. Varga az NB I-ben 68 játékpercenként talál a kapuba, meccsenként 3,5 gólszerzési kísérlete van, melyek közül átlagosan kettő el is találja a kaput. Az élvonalban a helyzeteit kiemelkedőnek számító 30 százalékos hatékonysággal váltja gólra, amit ha képes átmenteni a válogatottba is, több mint hatékony fegyver lehet Szerbia ellen. Főleg úgy, hogy közben a mezőnymunkából sem vonja ki magát, az FTC-ben 2,4 visszaszerzett labdája van 90 percenként.
Olyan nincs, hogy a szerb válogatottat leírom, és azt mondom, nem képes arra, hogy a magyar válogatottat megverje a Puskásban, mert bizony képes. Nekünk pedig még mindig feladatunk lenne az, hogy a Puskás Arénában egy papíron erősebb válogatottat komoly téthelyzetben végre legyőzzünk
– utalt Bánfi arra, hogy igazán éles meccsen nem jött még össze a nagy skalp Budapesten, tavaly a csoportdöntőnek is beillő, Olaszország elleni NL-meccsen nem jött össze a bravúr.
– Nyilván 60 ezer torokkal a mieink mellett könnyebben billenhet a mérleg mifelénk, de nem lesz ez egy egyszerű játék. Biztos vagyok benne, hogy a szerbek komolyabban veszik majd a mérkőzést a belgrádinál, már csak amiatt a fricska miatt is, amit ott kaptak tőlünk
– fogalmazott az egyszeres magyar bajnok az esélyeket illetően a már említett Sportcast epizódban.
Szerbiával – jelen formájában – négyszer mérkőztünk, a Nemzetek Ligájában idegenben győztünk, Budapesten 1–1-re végeztünk velük. 2022 tavaszán felkészülési mérkőzésen 1–0-ra kikaptunk tőlük a Puskás Arénában (30 ezer néző előtt Nagy Zsolt 38. percben született öngólja döntött), majd legutóbb, a már sokat emlegetett szeptemberi mérkőzésen 2–1-re nyertünk Belgrádban. A jogelőd Jugoszláv válogatottal 1927 és 1997 között 32-szer mérkőzött a magyar, ezeken 15 győzelem mellett kilenc döntetlen és nyolc vereség volt a mérlegünk.
Továbbra is ott lebeghet a szemünk előtt, hogy 1976 óta először zárhatna válogatottunk veretlenül egy naptári esztendőt. Ám már így, a mostani nyolcmeccses veretlenségi sorozattal is sikerült egy 22 éve nem látott szériát beállítani, legutóbb akkor történt meg a nemzeti csapattal, hogy két vesztes meccs között elteljen legalább egy év. Akkor 2000 februárja és 2001 júniusa közt nem talált legyőzőre a magyar futballválogatott, most 2022 szeptembere, az olaszok ellen elbukott Nemzetek Ligája-meccs óta tart a sorozat.
A szerbek elleni esetleges bravúrgyőzelemmel nemcsak ennek a majd 50 éves rekordnak a beállítására maradna esély, hanem a csoportelsőségre is, itt pedig egy másik, fontos tényező is eszünkbe juthat. A németországi Európa-bajnokság csoportbeosztását december 2-án, Hamburgban készítik majd el. A sorsoláson pedig a házigazda mellett az öt legtöbb pontot gyűjtő csoportelső kerül majd az első kalapba. Azaz egy esetleges csoportgyőzelemnek a majdani Eb-kvartettünk szempontjából is kiemelt jelentősége lehet. Más kérdés, hogy erről még kissé korai elmélkedni. Előbb a biztos kijutás legyen meg, aztán jöhet az álom többi része...
LABDARÚGÁS, EURÓPA-BAJNOKI SELEJTEZŐ
G CSOPORT, 7. FORDULÓ
18.00: Bulgária–Litvánia
20.45: Magyarország–Szerbia
Szabadnapos: Montenegró
(Borítókép: Czeglédi Zsolt / MTI)