Az elmúlt héten újabb csodagyerek mutatkozott be európai topligában. A milánói Francesco Camardához hasonlóan – a nem éppen mindennapos premierről az Indexen is beszámoltunk – a közelmúltban három olyan 16 éven aluli futballista lépett pályára, aki az európai csúcsfutballban mutathatta meg magát. Amire Magyarországon esélyük sem lenne. Kiugró tehetségek még az amúgy erős hiányt szenvedő magyar utánpótlásrendszerben is horogra akadhatnak ugyan, a szabály értelmében azonban a bevetésükre topszinten már nem kerülhet sor. A fő kérdés persze az: egyáltalán gondnak számít-e, vagy leginkább az ő érdeküket szolgálja?
Az elmúlt bő egy évben az európai topligákban több csodagyerek megmutathatta magát, kezdve az Arsenal fiataljával, Ethan Nwanerivel, aki a Brentford elleni bajnokin új angol rekordot állított fel (15 év, 5 hónap, 28 nap). A Premier League történetében ő az első, aki 16 éves kora előtt bemutatkozhatott.
Spanyolországban már bővebb a lista: a korosztályos argentin válogatott Luka Romero (15 év, 7 hónap, 6 nap) 2020 óta tartja a csúcsot. A támadó középpályás időközben már elhagyta a Real Mallorcát, és a Lazio érintésével idén nyáron az AC Milanhoz került.
Az előző kiírásban robbant be a La Ligába és a végül aranyérmes FC Barcelonába Lamine Yamal, aki 15 éves, 9 hónapos és 16 napos volt első bajnoki meccsén a felnőtteknél. Aztán ősszel már rendszeres játéklehetőséghez jutott, nem ritka, hogy a kezdőcsapat tagjaként, és szeptember közepén bemutatkozhatott a spanyol felnőttválogatottban is – mindjárt góllal.
A legfrissebb példa Olaszországból érkezett, Francesco Camarda november 25-én 15 évesen, 8 hónaposan és 15 naposan ugrott be a csatárszűkében lévő AC Milanba, és vett részt a Fiorentina legyőzésében.
A labdarúgó NB I jelenlegi kiírásában Dusinkszki Szabolcs volt a legifjabb, aki pályára lépett. A Puskás Akadémia támadó középpályása 18 éves, 1 hónapos és 17 napos volt, amikor felcsúti együttese hazai pályán 2–0-ra kikapott a Pakstól.
Ebben az évezredben jelenleg az újpesti Kiss Tamás tartja a honi csúcsot, 2016. december 10-én még a Haladás játékosaként 16 évesen és 16 naposan lépett pályára a Fehérvár ellen (1–1).
A transfermarkt.de nem teljes gyűjtése (1991 előtt csak néhány év adatai állnak a német portál rendelkezésére) alapján is lehet találni három, még nála is fiatalabb debütánst. Dárdai Pál 1992-ben 16 évesen és 12 naposan mutatkozott be, Czvitkovics Péter 1998 augusztusában 15 évesen, 6 hónaposan és 20 naposan. A szombathelyi Horváth András viszont még a 15-öt sem töltötte be a Haladás–Vác-összecsapáson.
A 14 év, 11 hónap és 30 nap az öt topligát tekintve is rekordnak számít, megdöntésére azonban jelenleg esély sincs az NB I-ben.
Merthogy azóta már más a szabályozás a magyar ligákban.
A dokumentumtárba feltöltött aktuális versenyszabályzat 2.3. (Labdarúgók és sportszakemberek versenyrendszerben való részvétele) szakaszán belül a 12. § (Általános játékjogosultság) 2-es pontjánál (A korcsoportoknál betartandó szabályok) lévő ismertető szerint:
Férfi felnőtt bajnoki, kupa- és egyéb mérkőzéseken a mérkőzés napjáig a 16. életévét naptári napra betöltött és annál idősebb korú labdarúgó vehet részt, kivéve, ha a versenykiírás a korosztályra vonatkozóan ettől eltérően rendelkezik.
Adódik a kérdés, hogy ez így jól hangzik, de akár lehetne a versenykiírásban olyan rendelkezés, ami ezt a lehetőséget feloldja, esetleg külön elbírálás alapján mentességet ad. Az MLSZ az Index megkeresésére viszont ismertette:
az NB I-es, az NB II-es és az NB III-as versenykiírásokban nincs korosztályra vonatkozó eltérő rendelkezés.
Tehát jelenleg nem léphet pályára az első három osztályban olyan futballista, aki még nem töltötte be a 16. életévét.
Mármint szabályosan. Mert olyan például fordult elő nem is olyan régen (2020 nyarán), hogy Keresztes Noel 16 nappal a 16. születésnapja előtt játszott a Honvéd tartalékcsapatában NB III-as bajnokin. Jogosulatlan szerepeltetése miatt az Iváncsa végül 3–0-s végeredménnyel megkapta a mérkőzést.
Érdekesség, hogy novemberben a fiatal középpályás már az első csapatban is szóhoz jutott, 16 évesen, 1 hónaposan és 19 naposan pedig Kiss Tamás mögött a 2000-es évek második legifjabb játékosaként szerepel a rangsorban.
A fő kérdés: ez baj egyáltalán?
A téma az elmúlt napokban többször felvetődött. Akik a jelenleg érvényes szabályozás mellett érveltek, azok azt emelték ki: a 15 éves fiatal esetében, akit esetleg fizikai és szellemi fejlettsége alkalmassá tenne, nem biztos, hogy megéri rizikózni azt, hogy felnőtt, 30-35 éves, erejük teljében lévő férfiakkal vívjanak test a test elleni párharcokat, súlyos sérüléseket kockáztatva.
Dr. Csenki Laura gyermekpszichológus hangsúlyozta: az a fő kérdés, hogy mi a cél egy ennyire fiatal játékos bevetésével.
A 16 éves határ sem egy fix pont, hogy akkor onnantól kezdve mindenkire máshogy hatnak a dolgok, ahogyan 18 évesen sem válik mindenki felnőtté, csupán jogilag. A gyerekeknél folyamatokban kell gondolkodni, hogy a személyiségét illetően hol tart a fejlődésében és persze a sportolói karrierjében. A fontos kérdés, amit meg kell határozni, hogy mi a cél, ami miatt be akarja dobni őt az edzője a felnőttek közé. Tapasztalatszerzés, vagy csak tesztelni szándékozik, esetleg a játékos fejlődését akarja siettetni? A legfontosabb kérdés mind közül az, hogy lélektanilag megérett-e már erre a fiatal, vagy sem – felelte kérdésünkre.
A feladatra amúgy alkalmas 16 éves fiatal a fizikai sérülések mellett a lelkit is megkockáztatja, ha felnőttekkel kerül versenyhelyzetbe?
„Mindenképpen, de azt, hogy mennyire lehet súlyos, azt nem lehet tudni. Azt viszont igen, hogy ez egy elég szignifikáns változás a fiatal életében, márpedig ez így még több feszültséget generál. Persze ez amúgy lehet pozitív is, amennyiben azzal egy álom válik valóra, ugyanakkor meg nagyon könnyen össze lehet szedni lelki és testi sérülést is. Még egyszer hangsúlyoznám, a legfontosabb kérdés az, hogy mik az okai annak, hogy egy ilyen fiatal játékost valaki a felnőtteknél akar játszatni. A lényeg a serdülő fiatal mint ember és persze a sportolói karrierjét építő játékos” – tette hozzá a gyermekpszichológus.
Érdekes helyzet áll elő akkor is, amikor a felnőttcsapatban már szóhoz jutott fiatal visszamegy korosztályos társai közé. Azt a helyzetet hogyan, miként tudja kezelni?
„Van egy pszichés hatás, amire fel kell készíteni a serdülő fiatalt. Nemcsak az edzőnek vagy a csapatkapitánynak, hanem akár egy szakembernek is, aki ezt a folyamatot segíti. Néhány 16 évesnek fizikailag talán tényleg nincs olyan nagy lemaradása a felnőttekhez képest, de lélektanilag közben meg egészen biztos, hogy teljesen máshol tart még. Ennek a pszichológiáját tudni kell kezelni, az érintettnek éppen úgy, mint a körülötte lévőknek. Mindkét csapatra hatással van ugyanis a jelenléte. A felnőttcsapat életére is hatást gyakorol, ha belép oda egy fiatal, és a korosztályos együttesre is, amikor visszaérkezik az társuk, aki közben már a nagyoknál is bizonyíthatott” – válaszolta Csenki Laura.
A témával kapcsolatban megkérdeztük ifjabb Bene Ferencet, aki jelenleg a Magyar Futball Akadémiánál a legmagasabb utánpótlás-korosztály, az U17-es csapat „vezetőedzője“, így pont ezzel a korosztállyal foglalkozik. A tréner véleménye ráerősített a pszichológus által elmondottakra: nem lehet figyelmen kívül hagyni a mentális faktort, a személyiség pedig erősen meghatározhatja azt is, hogy valakiből egyáltalán profi futballista lehet-e, vagy sem.
„Feltétlenül kell nézni a játékos személyiségét, amikor ilyen fiatalon bedobnak valakit a felnőttcsapatba. Az sem mindegy, hogy megye kettőben játszik a jól megtermett serdülő, akinek előrébb jár a biológiai órája, egy olyan közegben, ahol sokszor a legnagyobb kérdés az, milyen lesz a meccs utáni pörkölt, vagy, mondjuk, az NB I-ben, ahol azért ennél sokkal nagyobb a tét. Ahhoz, hogy valaki 17 évesen el tudja viselni a profi futball miliőjét, olyan személyiség kell, aki nem ijed meg az átmeneti kudarcoktól, de attól sem, hogy a fiatalabb korosztályokban nyújtott dolgokat a felnőttek között »meghúzza«. Az ilyen személyiségek azért látszanak már fiatalabb korban, kik lehetnek alkalmasak a későbbiekben a szint megugrására, mi, szakemberek értelemszerűen ezt a szempontot is figyeljük, és keressük az ilyen típusú futballistákat. Persze nagyon sok összetevője van a dolognak, de az biztos, hogy a mentális faktort nem lehet figyelmen kívül hagyni. Vannak például olyanok, akik az edzéseken hihetetlen dolgokra képesek, de a legkisebb téttől megremegnek. Ezek a típusú játékosok valószínűleg nem is lesznek alkalmasak a profi futballra, hiába a remek képzettség. Ha a fizikai felépítésben előrébb jár, izomzat, alkata már megfelel, az akcelerált játékosokat valóban könnyebb bevetni, de a futball annyira komplex, hogy mindent figyelembe kell venni” – válaszolta kérdésünkre Bene Ferenc.
Édesapja, Bene Ferenc az Újpest legendás futballistája volt, az 1964-es tokiói olimpián gólkirályként segítette aranyéremhez a magyar válogatottat, volt Európa-bajnokságon bronzérmes és negyedik is, a BEK-ben és a KEK-ben elődöntős, a VVK-ban döntős. Nyolcszoros magyar bajnok, ötszörös gólkirály, kétszeres év labdarúgója, Aranylabda-szavazáson hatodik helyezett volt, tehát valóban nem túlzás azt állítani, hogy korszakos játékos volt a maga idejében. Akin fiatalon már szintén meglátszott a tehetsége, viszont még ő sem kezdett ilyen extrém életkorban: 17 évesen lett a lila-fehérek futballistája.
Még a legnagyobbak is betöltötték a 16-17-et, mielőtt bemutatkoztak volna, így ez azért egy extrém példa. De ha mégis akad olyan futballista, aki fizikailag, szellemileg amúgy alkalmas erre, és a személyisége is megfelelő, akkor megtiltani szerintem nem kellene számára, hogy a felnőtteknél játsszon. Minden játékperc, amit a pályán tölt, alkalmas a további fejlődésre. Ugyanakkor nem lehet ebből a rekordhajszolás felé elmenni, hogy csak azért rakok be valakit pár percre, hogy a csúcs a miénk legyen. Ugyanakkor különleges engedélyeztetéssel – ami nyilván nehéz, mert szubjektív – szerintem lehetne ezt engedni. Anno a nagyok, Albert Flórián vagy az édesapám már fiatalon bemutatkoztak, de még ők sem ennyire ifjú futballistaként
– tette hozzá a szakember.
Bene Ferenc arról is beszélt, hogy nálunk jelenleg inkább fordított helyzet van jelen, hiszen 19-20 évesen is fiatal tehetségként jellemzünk futballistákat, akik még „ráérnek”.
„A horvát, szerb utánpótlás-nevelés talán azért járhat előrébb, mert gond nélkül beveti a 17-18 éves játékosokat a profi első osztályban, akár hosszú távon is. Egy 18 éves futballista, ha folyamatosan lehetőséget kap, akkor 20 évesen már 60-70 meccsel a háta mögött akár csapatkapitány is lehet, egy évvel később 90-100 találkozóval pedig több millió euróért lehet értékesíteni” – vélekedett a témáról.
Az edzőt is faggattuk annak lélektanáról, amikor valaki a felnőttcsapatba került, majd útja onnan visszavezetett a saját, fiatalabb korosztályához. Vajon mennyire viselheti meg a fiatalt az az élethelyzet, hogy az egyik héten még a profik között kapott lehetőséget, aztán vissza „kellett” mennie a „kicsik” közé?
Egy extrém fiatal játékost bármelyik felnőttcsapatnál úgy vetnek be, hogy nem helyeznek rá túlzott terhet, csak olyannal próbálják megbízni, amire alkalmas lehet, és mindenki segítő szándékkal viszonyul felé. A másik irányú mozgás érdekesebb kérdés, itt alapvetően háromféle mentalitással találkoztam a pályafutásom alatt. Az első, aki nagyon jó versenyző típus, ő a korosztályába önbizalommal tér vissza, vezérként viselkedik, és érezteti a riválisokkal is, hogy ő magasabb szintről jön. A következő, aki úgy érzi, hogy valamit rosszul csinált, ezért került vissza. Ő azt gondolhatja, hogy »én már voltam fent, most miért küldenek ide vissza«, és azon agyal, hogy »mit csináltam rosszul«. Továbbá van még a sértett játékos, akit rossz mentalitás miatt küldenek vissza, ami aztán sértődöttséget szül, mondván, ez neki rangon aluli. Klubszinten kell tudni ezeket kezelni. Előbbit sok beszélgetéssel, a játékosnak felvázolni egy jövőképet, hogyan akarjuk felépíteni, elmagyarázni, miért került vissza a fiatalabbak közé. Elmondani, hogy nem azért, mert valamit rosszul csinált feltétlenül, csak hogy ne legyen túlterhelve, vagy ha nem kapott fent kellő játékpercet, akkor pont a több szereplés érdekében. Ha valaki meg is ugorja gyorsan a magasabb szintet, akkor is óhatatlanul előjön rövid távon a formaingadozás, fáradtság, ilyenkor kell egyet visszalépni, hogy utána tudjon megfelelően fejlődni. Ezek edzésmódszertani kérdések egyébként. Őszintén el kell mondani, hogy visszajátszatás a töretlen fejlődés érdekében van. A mentális problémánál szembesíteni kell a sértett futballistát, és kiemelni azt, hogy mindig a mentalitás és a személyiség vitte tovább a legnagyobbakat is. Mert önmagában a tehetség nem elég, a kemény munka hozhatja csak meg azt, hogy igazán jó futballista legyen. Az ilyen helyzeteket határozottan kell lerendezni, nem fér bele, hogy egy sértett fiatal szórakozzon a klubbal
– engedett betekintést a részletekbe.
A játékosok felnőttcsapatba történő beépítésével kapcsolatban hozzátette, a nagyon fiatal játékosoknál kulcs a fokozatos felépítés. Először csupán öt-tíz perc, hogy szokja a légkört, aztán jöhet a 30-40, a második félidő, és ha már ezt megszokta, akkor ki lehet őt próbálni kezdőként is.
„Szerintem az túl nagy kockázat, hogy valaki az ifiből a felnőttbe rögvest kilencvenperces futballistaként ugorjon be. A mai 12 csapatos NB I minőségében fejlődött az elmúlt évtizedben, intenzívebb, gyorsabb meccsek vannak, ugyanakkor ez a struktúra nem kedvez a fiataljátékos-perceknek. Az edzők egyszerre nem mernek túl sok fiatalt berakni, mert elég három-négy rossz meccs, és máris kieső helyre zuhanhat a csapata, ami viszont az ő állásába kerülhet. A játék minőségibb, élesebbek a meccsek, de talán a 14-16 csapatos rendszerben több lehetőség jutna a fiataloknak.”
Bene Ferenc kifejtette a véleményét arról is, hogy rossz hatással lehet-e egy fiatal további fejlődésére, ha a felnőttek között rossz élmények érték.
„Igen, kialakulhat gát. Abban az esetben viszont, ha ő egy vezér típusú játékos, akkor ezt el tudja viselni. Csak az ilyen típusú fiatalokat szabad profi közegbe engedni. Szoboszlai Dominik olyan személyiség volt, akin érezni lehetett, hogy a képességeit nemzetközi porondon is meg tudja mutatni, még hátrányban is magára vállalta a vezérszerepet, rengetegszer kihúzta a csapatot a nehéz helyzetből. Ezt közben már többször láthattuk tőle akár a felnőttválogatottban is, pedig alig egy hónapja töltötte be a 23. életévét. Ezek a személyiségjegyek nagyon fontosak, hatványozottan kell figyelni egy fiatalnál, de persze a fizikai felépítés is meghatározó tényező lehet, hiszen a jelentős súlykülönbségből is adódhat sérülés”
– zárta gondolatait.
(Borítókép: Francesco Camarda az AC Milan–Fiorentina-mérkőzésen 2023. november 25-én. Fotó: Mairo Cinquetti / SOPA Images / Getty Images Hungary)