Néhány órán belül – pontosan 18 óra 45 perckor – a Ferencváros labdarúgócsapata az Olympiakosz Pireusz vendége lesz a harmadik számú európai kupasorozat nyolcaddöntőjébe jutásért zajló párharc első felvonásán. Azt már korábban megtudtuk, hogy telt ház, mintegy 33 ezer néző előtt léphet pályára a magyar bajnok, de mindezek előtt, a találkozó délelőttjén útra keltünk, hogy felkutassuk Pireusz legérdekesebb turistalátványosságait, történelmi emlékeit. Mert a görög kikötőváros sokkal több annál, mint a mediterrán ország legjelentősebb futballklubjának otthona. Pireuszból jelentjük.
Lapunk és néhány ferencvárosi drukker már a szerda kora reggeli, Budapestről induló charterjárattal megérkezett a görög fővárosba, a mérkőzés napján további vendégszurkolók landoltak Athénban, majd utaztak onnan Pireuszba, hogy a helyszínen, a tengerparttól néhány méterre buzdítsák kedvenceiket. A mérkőzésen nagyjából 1600 magyar szurkoló vehet részt személyesen – mintegy 33 ezer görög fanatikus társaságában, akik két és fél hónap után, éppen a Ferencváros elleni kupamérkőzésen térhetnek vissza otthonukba. Többek között ennek jelentőségéről beszéltünk az Index Sportcast legfrissebb adásában.
A szerda esti, mérkőzést megelőző sajtótájékoztatón Dejan Sztankovics, a Ferencváros vezetőedzője kiemelte, nagyon jó kihívás lesz számára a mérkőzés. Bár nem tudja pontosan, mire számíthat az éppen edzőváltáson átesett görög rekordbajnoktól, annak viszont tudatában van, hogy mit kell játszania csapatának a siker érdekében. A ferencvárosiak hátvédje, Cristian Ramírez kiemelte, a csütörtök esti, pokoli hangulatot ígérő mérkőzések miatt lett labdarúgó, nagyon várja a találkozót, amelyen mindenkinek legalább 120 százalékot kell nyújtania a sikerhez.
Az Olympiakosz debütáló vezetőedzője, José Luis Mendilibar pedig arról értekezett, különösebben nem készültek fel riválisukból, inkább magukra koncentráltak, és bíznak a minőségbeli előnyükben.
Még azelőtt, hogy útjára indulna a labda csütörtök este – és tavasszal megkezdené európai kupaszereplését a magyar csapat –, a mérkőzés napján délelőtt útra keltünk, hogy körbejárjuk Pireusz legfontosabb, legnépszerűbb turistalátványosságait – amiket jó szívvel ajánlunk a mediterrán országba érkező magyar szurkolóknak is.
Pireusz görög kikötőváros, az Attikai-félsziget szélén fekszik, néhány kilométerre Athén központjától. Külön városként beszélhetünk róla, de akár azonosíthatjuk Athénnal is – főleg annak ismeretében, hogy közvetlen metróvonal köti össze a történelem egyik legjelentősebb kozmopolita városával. De jelen esetben maradjunk Pireuszban.
A nagyjából 160 ezres lélekszámú település már az ókori Athén kikötőjeként is szolgált, napjainkban pedig a Földközi-tenger egyik legjelentősebb, legforgalmasabb „Hajópihenője” – melynek nyugati része teherkikötő.
Az athéni Eleftheriosz Venizelosz nemzetközi repülőtérről közvetlen metróvonalon – több mint 1 óra menetidő alatt – érkeztünk Pireuszba, egészen pontosan a Dimotiko Theatro metróállomásra. Amint a felszínre értünk, rögtön elénk tárult a pireuszi Városi Színház, amely 1895-ben nyitotta meg kapuit, és Ioannisz Lazariszmos görög építész tervei alapján készült. A neoklasszicista épülettől néhány méterre már a tengerparton – jelen esetben a kikötőnél – találjuk magunkat, a képet mindössze az árnyalja, hogy éppen borongós, esős idő volt csütörtök délelőtt.
Az már a januári helyszíni riportunkból kiderült – egy hónappal a Ferencváros látogatása előtt terepszemlét tartottunk, illetve körbejártuk Athén nevezetességeit –, hogy a görög fővárosban akarva-akaratlanul szinte minden sarkon valamilyen történelmi jelentőséggel bíró épülettel, műemlékkel találkozhatunk. Most kiderült, hogy ez Pireuszban sincsen másképp, még a metróállomásokon sem.
Így az eső elől a történelembe menekültünk egy rövid ideig.
Az előbb már említett Dimotiko Theatro – magyarul Városi Színház – metróállomásra érkezve egy rögtönzött régészeti kiállításon találtuk magunkat, műemlékekkel, történelmi jelentőségű tárgyakkal körülöttünk, amelyekhez pontos leírások is tartoztak. Sőt, a „Láthatatlan víz történetei” nevet viselő állandó régészeti kiállításon animációs videókon keresztül ismerhetjük meg Pireusz, valamint a környező szigetek történelmét.
Miután megcsodáltuk a kiállított tárgyakat, műemlékeket, illetve közelebb kerültünk a kikötőváros lenyűgöző történelméhez, egyetlen metrómegállót utazva már Pireusz központjában voltunk, ahol az egyik sarok után a tenger semmihez sem hasonlító látványa tárult szemeink elénk. Mindössze néhány utcányira az esti mérkőzés helyszíneként szolgáló Karaiszkákisz Stadiontól. Az esős, borús időjárás ellenére a közvetlenül a tengerpart mellett elhelyezkedő uszodában ugyanúgy szelték a hosszakat idősek és fiatalok egyaránt – ha már a tenger hőmérséklete jelenleg nem ideális fürdőzésre.
A görögök egyébként nem úgy gondolnak a tengerben – jelen esetben medencében – úszásra, fürdőzésre, mint egy egész napos vagy akár órákon át tartó programra. Hanem inkább a nap folyamán többször, néhány perc erejéig mártóznak meg a vízben, így nem lepődtünk meg azon a kérdésen sem, amelyről éppen mellettünk beszélgetett két idősebb úriember, miszerint:
– Te hány fürdőt vettél a mai nap? – Hármat...
– érkezett a válasz. Egész jó átlag délelőtt 11 óra környékén.
Miután kigyönyörködtük magunkat a végeláthatatlan tenger látványában, néhány buszmegállóval később már „Mikrolimanóban” találtuk magunkat, amely magyarra fordítva annyit jelent, hogy apró kikötő. Így igaz, Mikrolimano Pireusz egyik ékszerdoboza. A jachtoknak, illetve kisebb méretű, privát tulajdonban lévő hajóknak otthonul szolgáló kikötő az egyik legnépszerűbb hely a városban.
A parton sétálva tavernák, kávézók rengetegéből választhatunk, megkóstolhatjuk a görög konyha hagyományos – utánozhatatlan – ízeit, a friss tenger gyümölcseit, amelyek mellé bátran kérhetünk a helyi italnak számító ouzóból, esetleg borból vagy sörből. Rossz döntést minden bizonnyal egyikkel sem hozunk.
Érdekesség, hogy a néhány méterre lévő Marina Zeas-öböl adott otthont 1896-ban az első újkori olimpián az úszóversenyeknek. Hajós Alfréd itt szerezte a magyar sporttörténelem első és második olimpiai győzelmét, amikor a 12-13 Celsius-fokos – egyes források szerint viszont még annál is hidegebb – tengervízben 100 méteren és 1200 méteren egyaránt maga mögé utasította riválisait.
Innen 8-9 perc sétányira találjuk először az Eirinis kai Filias Stadiót – tehát a Béke és Barátság Stadiont –, amely az Olympiakosz kosárlabdacsapatának otthonául szolgál, majd rögtön megpillanthatjuk a Karaiszkákisz Stadiont, ahol néhány óra múlva a Ferencváros labdarúgócsapata vendégeskedik, nagyjából 600 szurkolójával együtt. Ha már arra vitt utunk, megérdeklődtük a közeli kávézóban – amely a görögökhöz híven még délelőtt is telt házzal üzemelt –, mit várnak az esti mérkőzéstől.
Győzelmet, semmi mást
– érkezett az egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen válasz a felszolgálóként dolgozó fiatalembertől, aki hozzátette, nagy reményeket fűz az új vezetőedzőhöz, José Luis Mendilibarhoz, aki kupaspecialista hírében áll. Így nem csak abban bízik, hogy búcsúztatják az FTC-t, hanem abban is, hogy megnyerik az Ekl-t.
A találkozó magyar idő szerint 18 óra 45 perckor kezdődik. A mérkőzést élő szöveges közvetítésben követjük végig az Index.hu-n, majd a lefújását követően helyszíni riporttal jelentkezünk. A párharc visszavágója jövő hét csütörtökön, 21 órai kezdettel a Groupama Arénában lesz.
1. mérkőzés