Kubatov Gábor, a Ferencváros klubelnöke az NB I-es labdarúgócsapathoz kapcsolódóan újabb frontot nyitott a magyar játékvezetőkkel szemben február közepén egy, a zöld-fehérek szurkolóinak válaszaiból készített felmérésre hivatkozva. Nemzetközi tanulmányok és adatok alapján vizsgáltuk, hogy a kritikusnak bemutatott számok miként viszonyulnak a topligák játékvezetőinek elfogadottságához. Egyáltalán mennyire érdemes komolyan venni egy bevallottan elfogult minta alapján készített közvélemény-kutatást. Az eredmény a magyar játékvezetőknek kedvez – a Ferencvárossal és brit kollégáikkal szemben is.
A közelmúltban rendhagyó posztok jelentek meg Kubatov Gábor Fidesz-alelnök közösségi felületén. A politikus, klubelnöki minőségében, a Ferencvárossal kapcsolatos esetleges játékvezetői tévedésekre rávilágítandó közölt néhány, a csapat szurkolóinak körében készült „kutatási eredményt”, amellyel most részletekbe menően foglalkozunk.
Kubatov állításai négy kérdés alapján a következőek voltak…
A posztok nem titkoltan válaszként születtek Hanacsek Attila, a magyar játékvezetői bizottság elnökének korábbi kijelentésére, mely szerint „az elmúlt bajnoki évben kiemelkedően magas volt a jó ítéletek aránya” az NB I-ben.
A tavaly nyári háttérbeszélgetésen, amelyen az imént idézett mondat is elhangzott, az Index is részt vett: a Magyar Labdarúgó-szövetség Kánai úti székházában tartott találkozón a játékvezetők főnöke pedig részletes statisztikával támasztotta alá kijelentését.
Ellentétben a Hanacsekék által korábban bemutatott számokkal, a nézetkutatások lényege, hogy nem tényekre, mint inkább a vizsgált személyekben kialakult benyomásokra, véleményekre, tapasztalatokra világít rá. A Kubatov által bemutatott statisztikák is ilyenek. Egy tudományos értekezésben, például egy doktori esszében a módszer önmagában nem is állja meg a helyét, legfeljebb a később egyéb eszközökkel vizsgált hipotézis felállítását szolgálja.
Jelen esetben például az „Előfordult már, hogy szurkolóként az FTC pontvesztését vagy a vereségét leginkább a bíráskodásnak tudta be?” kérdés után minimum elvárható lenne egy kiegészítő kérdés feltétele, mely szerint: „Ha igen, úgy milyen gyakran?” Elvégre aligha mindegy, hogy egy-egy – alighanem elfogult – Fradi-drukker minden hétvégén úgy távozik-e a stadionból, hogy a bíró hibája volt az esetleges vereség, vagy négy-öt évente egyszer esik meg vele az ilyesmi.
Utóbbi ugyanis Hanacsekék számai alapján bőven benne van a pakliban – nem csupán az FTC-nél, hanem minden NB I-es klubnál. Így aztán nemhogy cáfolja – bár Kubatov Gábor a posztszövegével erre utal: „az eredmény pedig önmagáért beszél” –, pont hogy megerősíti a játékvezetői bizottság sikerkommunikációját.
A nemzetközi trendekkel összevetve pedig még inkább igaz ez: egy 2019-es, 1500 fős mintán készült brit vizsgálat szerint a futballszurkolók 96 százaléka érezte már úgy, hogy egy mérkőzés kimenetelét befolyásoló játékvezetői döntéssel nem értett egyet. A megkérdezettek 54 százaléka azonban azt is megjegyezte, élvezi az ilyen döntésekről szóló vitákat, és a vitát, valamint a játékvezetői tévedést is a futball szerves részének gondolja.
Bár a Fradi-elnök posztjai hangzatosak, a felmérés korlátaira – és így objektivitására vagy épp annak hiányára – a klubelnök nem tér ki. Molnár Dániel egyetemi tanársegéd 2010-es, a Pécsi Tudományegyetem honlapján szabadon elérhető dolgozatában az ilyen és ehhez hasonló vizsgálatokról így értekezik: „Talán a leggyakrabban figyelmen kívül hagyott kritérium […] A médiában napi rendszerességgel találkozunk ilyen-olyan felmérésekből származó statisztikákkal, megállapításokkal és következtetésekkel, amelyek a legritkább esetben utalnak az alkalmazott módszerekből, a nem reprezentatív mintából vagy egyszerűen a kutatás tárgyából eredő korlátokra.”
Túl a kutatásmódszertanon, a szurkolói vélemények, benyomások pontosságával kapcsolatban beszédes adatot jelenthet Bartha Csaba, a MOB operatív igazgatójának 2006-os doktori értekezése is. A sportvezető anno a játékvezetők szakmai teljesítményét és szerepvállalását kutatta a labdarúgásban. Dolgozata szerint az akkori játékvezetői karból a FIFA-kerettagok 98 pontot értek el szabályismeretből, az országos keret tagjai 95-öt, az utánpótlásban dolgozók 88-at. Míg a megyei szinten lévők közül a harmadosztályban közreműködők már csak 63 pontig jutottak.
Azaz szűk húsz évvel ezelőtt a megyei szinten bíráskodók többsége a szabályok jó harmadával nem volt tisztában, vagy legalábbis nem alkalmazta megfelelően azokat! Gondolhatjuk, hogy a szurkolók átlaga milyen lehetett – és milyen még napjainkban is. Az MLSZ az elmúlt évtizedekben többször átalakította a játékvezető-képzést, a szurkolóknak azonban akkor és azóta sem volt dolguk, hogy a szabálykönyvet betűre betanulva, esetleg a hónuk alá csapva járjanak meccsre. Adja magát a kérdés,
a szabályok pontos ismeretének hiányában miként tudná bármely drukker is objektíven megítélni egy-egy ítélet jogosságát vagy jogtalanságát…
A Ferencváros mostani kutatására ugyancsak nem vet jó fényt, hogy a Hanacsekék által is elismert, 2,2 százaléknyi rossz döntés egyike – amely korábban bejárta a magyar sajtót – épp az FTC-t segítette érdemtelenül győzelemhez.
A 2021–2022-es idényben Kristoffer Zachariassen egy nyilvánvalóan tévesen megítélt sarokrúgás után szerzett győztes gólt a Budapest Honvéd otthonában a ráadás perceiben – ezzel megfosztva a döntetlenért járó egy ponttól a kispestieket. Hogy szöglet helyett kirúgás kellett volna jöjjön a gól előtt, az az MLSZ YouTube-csatornájára feltöltött videó első másodperceiben is tökéletesen látszik.
Érdekesség, hogy a mérkőzésen már működött a VAR, ám a szögletek megítélése nem esik a vizsgálható játékelemek körébe, így hiába érzékelték a videobírói buszban ülők a tévedést, nem szólhattak a játékvezető fülére.
Hiába látta mindenki, hogy ez egy rossz döntés volt, a protokoll miatt nem lehetett beavatkozni. Murphy, hogy nyolc-tíz szögletet elvégeztek előtte, egyikből sem lett gól, s nyilván ebből, aminek nem is kellett volna sarokrúgásnak lennie, ebből igen. Ha tetszik, ha nem, ha rossznak tartjuk, ha nem, ezeket az elveket a videobírónak alkalmaznia kell. A VAR-rendszer kitalálóinak célja volt, hogy a futball tradícióját, ezt az egyszerű, gyönyörű játékot megtartsák a lehető leginkább olyannak, mint előtte száz éven keresztül volt. Olyannak, amibe világszerte milliárdok szerettek bele
– mondta ezzel kapcsolatban Hanacsek egy még korábbi, 2022 tavaszán tartott VAR-bemutatón, megjegyezve, pontosan tudja, hogy minden elért javulás ellenére is a játék részei maradnak a játékvezetői tévedések. Pedig azokból egy is sok:
A játékvezetői tévedés olyan, mint a közúti baleset: egy is sok belőle. Azért dolgozunk – ha az összes hibát nem is tudjuk elkerülni, hiszen a játékvezető is emberből van –, hogy minimalizáljuk a tévedések számát
– fogalmazott a korábbi NB I-es játékvezető.
A dolguk azonban nem csak a megannyi döntés miatt nehéz. A brit játékvezetői testület – PGMO – 2018-ban készített vizsgálata szerint egy játékvezető átlagosan 245 döntést hoz meccsenként (ehhez jön hozzá még az asszisztensek által 50-50 – például bedobások és lesek megítélésekor). Ez átlagosan háromszor annyi, mint ahányszor egy játékos labdába ér 90 perc alatt – így pedig háromszor annyi hibalehetőség is. Döbbenetes belegondolni, de a játék minden 22-23. másodpercére jut egy döntéshelyzet játékvezetői szempontból, még ha ezek többsége kívülről észrevétlen is, 35-40 jár együtt tényleges beavatkozással – például egy szabálytalanság lefújásával. A Sky Sports által is közölt vizsgálat hasonló számokat hozott ki, mint amit Hanacsekék NB I-es statisztikái mutatnak. A bírók átlagosan öt rossz döntést hoztak a vizsgált periódusban mérkőzésenként, azaz mintegy 98 százalékban jól ítéltek.
A jelentős nyomásgyakorlás szintén hátráltatja a játékvezetők megfelelő döntéshozatalát és rontja az ítéletek minőségét. Rich Neil, Paul Bayston, Sheldon Hanton és Kylie Wilson 2013-as tanulmánya szerint a professzionális sportcsapatok hozzáállása jelentősen megváltozott a nyomásgyakorlás kultúrájához. Mivel a pályán elkövetett egyetlen hibának is jelentős anyagi kár lehet a hozadéka, igyekeznek ezeket a hibákat minden lehetséges eszközzel minimalizálni – függetlenül attól, hogy egy játékos követi-e el, vagy épp egy játékvezetői döntés történik az adott klub kárára. Ebből következően a vélt vagy valós tévedésekre is sokkal hevesebben reagálnak. Ez azonban a színvonalra nézve kontraproduktív.
A vizsgálat evidenciaként fogadja el, hogy mind a mai napig létezik hazai pálya előnye, noha ennek jelentősége évtizedről évtizedre csökken. (A megkérdezett futballisták ezt egyébként a pályaismeretnek, a szurkolói támogatottságnak, az ezekből fakadó magasabb önbizalomnak tudták be, még az utazási tényezőket is előbbre sorolva, a játékvezetést csupán 5–6. tényezőként említve.) Ennek egyik tényezője a rendezők és a közönség által a játékvezetőkre kifejtett nyomás. Neilék korábbi tanulmányokat is hivatkozva egyértelmű összefüggést határoznak meg a kétes szituációkban a hazai csapatok számára kedvező döntések száma és a szurkolótábor mérete, valamint az első széksorok pályához való közelsége között is. Mindez nem tudatos viselkedés: a játékvezetők a külső ingerek hatására egyszerűen nagyobb stresszt élnek meg, ezáltal pedig tudat alatt csorbul az objektivitásuk. Ám vizsgálati eredményekkel igazolják azt is, hogy ezen kétes, a hazai csapatoknak kedvező döntések között az átlagnál több a hibás ítélet.
A cikk egyebek mellett arra is rávilágított, hogy jelentős különbség van a professzionális és az amatőr-félamatőr szinten működő játékvezetők reakcióiban a lelátói kritikára, ám teljesen egyikük sem képes kizárni azt. Érdekesség az is, hogy a játékvezetők sokszor az egyéni, az első sorokból érkező, de jól hallható kritikus bekiabálásokra rosszabbul reagáltak – jobban „beégett” számukra –, mint amikor a közönség kollektív szidalmazásba, például füttyülésbe, pfujolásba kezdett egy döntés után.
Ebből következik, hogy a kluboknak érdekükben állhat akár nyomásgyakorlással is megpróbálni befolyásolni a játékvezetőket. Ám az által, hogy a sportvezetők a korábbi mérkőzéseken elkövetett hibákat hangsúlyozzák, nemhogy segítenék a játékvezetés színvonalának javulását, éppen hogy rontanak rajta.
A nyomásgyakorlás – és a játékvezetést érő nyilvános kritikák száma – nemcsak idehaza, de Angliában is jól megfigyelhetően növekszik. A jelenlegi, rendkívül kiélezett Premier League-szezonban az Arsenal és a Liverpool is többször kritizálta élesen a bírókat. Ennek hátteréről a The Athletic írt a héten bővebben: az angol nyelvű elemzés egyik-másik számadata ugyancsak pozitív fényt vet a magyar sporik teljesítményére. A The Athletic szerint a PL-játékvezetők a jelenlegi idényben 96 százalékos pontossággal hoznak ítéleteket, a videobíró bevezetése előtti utolsó évadban pedig 82 százalékos volt a teljesítményük (itt némi ellentmondás mutatkozik a Sky Sports cikkével). Mindenesetre mindkét mutató elmarad az MLSZ által közölt NB I-es átlagtól (97,8 és 90,4). A britek mentségére szolgáljon, a PL-meccsek intenzitása is nagyobb, így valamivel nehezebb a helyzetük.
A Fraditól a korábban már bemutatott hibás döntés miatt kikapó Honvédra később is rájárt a rúd. Az előző bajnoki kiírás utolsó körében Felcsúton, a Puskás Akadémia otthonában nem kapott meg a későbbi elemzések szerint kezezés miatt joggal járó tizenegyest. A játékvezetők főnöke ezzel kapcsolatban nyáron annyit mondott: sok álmatlan éjszakát okozott számukra Vad II István, valamint a VAR-szobában akkor ülő Iványi Zoltán (VAR), Medovarszki János (VAR-asszisztens) és Kovács Imre (operátor) kvartettjének döntése. A Honvéd 2–1-re kikapott (az igazsághoz tartozik, volt egy szintén vitatott körülmények közt visszavont felcsúti gól is a meccsen, szóval ilyen szempontból a nagy hibák számát betudhatjuk egálnak), és ezzel kiesett.
A jelenlegi idényben már az NB II-ben szereplő klub vezetősége mindenesetre nem hagyta ki a „ziccert”, augusztusban közleményben jelezte, ami a játékvezetőknek „csupán álmatlan éjszaka”, az az együttesnek százmilliós anyagi kár és presztízsveszteség. A Felcsúton történteket egyébként Hanacsek a VAR-busz hibájának tudta be – az ott ülőknek kellett volna a kontrollmonitorhoz hívni a kezezés miatt Vad II-t –, és bár a szövetség hivatalosan ezt nem közölte, jelen állás szerint Iványi videobírói pályafutásába került a dolog. A mostani idényben egyetlen meccsen sem működhetett közre – támasztja alá a focibiro.hu adatbázisa.
Cáfolva a – szurkolói körökben szintén népszerű, így sokszor hangoztatott – tévhitet, hogy a játékvezetői tévedéseknek sosincs fajsúlyos következményük, pusztán amiatt, mert az MLSZ JB kifelé ezekről nem vagy csak a legritkább esetben kommunikál.
Nem ez az első alkalom, hogy Kubatov Gábor és a Ferencváros frontot nyit a játékvezetői testülettel szemben. 2017-ben nagy visszhangot váltott ki, hogy a zöld-fehér klub a korábbiaknál csak jóval távolabb biztosított parkolási lehetőséget a Groupama Arénához érkező bíróknak, akiknek így rendszeresen a hazai drukkereken keresztülvágva kellett megközelíteniük a stadiont. A helyzet olyannyira elmérgesedett, hogy a 24.hu akkori információi szerint a Magyar Labdarúgó-szövetség az Üllői úti stadion használati engedélyének visszavonását is kilátásba helyezte.
Emlékezetes, akkor Orosz Pál vezérigazgató Kassai Viktor ténykedését kritizáló nyilatkozata jelentette a gócpontot. Az akkor még aktív FIFA-kerettag spori a Vasas elleni (2–2) hazai bajnokin három büntetőt is megítélt a piros-kékeknek, miközben az FTC egyik játékosát kiállította. Válaszul Kubatov a hagyományos évértékelő beszédében jelezte, a zöld-fehérek a jövőben a játékvezetői rendszer megreformálására tesznek javaslatokat. 2017 tavaszára a játékvezetői öltözőt is átalakították, az addigi, az előírásokat messze meghaladó komfortot biztosító bútorok, síkképernyős televízió és üdítők és gyümölcstálak helyét jóval puritánabb, az előírásokat a kötelező minimumhoz közelítve betartó felszereltség váltotta fel. Épp egy időben azzal, hogy a VIP-parkoló melletti, korábbi megállási lehetőséget is elvették a játékvezetőktől…
Az, hogy egy-egy klub stábja saját maga próbál „bizonyítékot” gyártani a kárukra történt – az átlagnál több, súlyosabb – játékvezetői tévedésekről, korántsem új keletű. Korábban az FTC és a Honvéd mellett az Újpest is kikelt már a pusztán elméletileg objektív bírói ítéletek miatt. A lila-fehérek a 2021–2022-es, első VAR-os szezon kétes döntéseiből emlékezetes videómontázst is készítettek két és fél éve.
Egyenlő bánásmódot! – írták akkor a IV. kerületiek.
Ha már az Újpest… Február végén a Ferencváros 5–0-ra nyert a városi rivális otthonában. A kiütéses siker önmagában is komoly fegyvertény lenne, hát még ha hozzátesszük, hogy ezzel a zöld-fehérek évszázados dominanciát állítottak be: sorozatban a 15. bajnoki randevújukon is legyőzve a lila-fehéreket.
Ez a dominancia azonban nem jöhetett volna létre, ha nincs a VAR – és közvetve a Hanacsek által hivatkozott javuló játékvezetői teljesítmény. 2022 áprilisáig kell visszamennünk az időben, hogy a miértre választ kapjunk. Az Újpest a Groupama Arénában 2–1-es vereséget szenvedett, úgy, hogy a 95. percben elsőre szabályosan tűnő góllal egyenlített a IV. kerületi csapat. Ám a VAR-vizsgálat után Yohan Croizet találatát visszavonták.
Az MLSZ által szervezett múlt tavaszi bemutatón elhangzott, a találatot a pályán hozott ítélet alapján megadták volna, ám a videobírói buszban – a protokollnak megfelelően – figyelték a televíziós visszajátszásokat is, és a kommentátor, Hajdú B. István fél mondata alapján kezdték mégis vizsgálni a szituációt. Ha a szituáció egy idénnyel korábban történik, az Újpest ponttal távozik az Üllői útról – igaz, a kezezés akkori értelmezése szerint (mely alapján a támadók esetében nem volt mérlegelési jogköre a sporiknak, és nem számított, szándékos vagy vétlen a mozdulat) hibás játékvezetői döntéssel. És nincs az 1917 óta nem látott tizenötös győzelmi sorozat.
Nem is olyan rég Németországban, a másodosztályú Hertha Berlin kispadján ülő Dárdai Pál merőben más – a német sajtó által határozottan szimpatikusnak titulált – gondolkodásmódról tett tanúbizonyságot. Volt szövetségi kapitányunk már-már meghökkentő sportszerűséget mutatott a játékvezetőkkel szemben, miután a 24. fordulóban a Hertha hosszabbításban egy tizenegyessel elbukta a győzelmet a tabella második helyén álló Holstein Kiel ellen. A találkozót követően a helyi szurkolók egy része a játékvezetőt szidalmazta, amiért általuk kétesnek vélt ítélettel megadta a büntető a Kielnek, Dárdai azonban a meccs után szembement a szurkolói véleményekkel, és kiállt a spori mellett:
2–0-nál be kellett volna lőnünk a harmadik és a negyedik gólunkat is. Volt vagy 20 lehetőségünk, ezekből gyilkosan le kellett volna zárnunk a meccset. De nem tettük. Nincs kifogás. A meccs után odamentem a játékvezetőhöz, és gratuláltam neki. Jól fújt
– hangsúlyozta irónia nélkül a goal.com által idézett Dárdai Pál.
(Borítókép: Kubatov Gábor, az FTC elnöke érkezik a csapat szurkolóival rendezett találkozóra a budapesti Groupama Arénába, 2016. április 21-én. Fotó: Kovács Tamás / MTI)