A magyar hokiválogatott elég simán elvesztette az eddigi négy meccsét, ugyanakkor mindegyik találkozónak voltak olyan momentumai, amikor nem sok kellett volna ahhoz, hogy másképpen alakuljon a meccs menete. Vagy legalábbis szorosabb legyen a végeredmény. Talán a franciák elleni lóg ki ebből a sorból, akkor valahogy egyáltalán nem tudtuk elkapni a fonalat.

A lényeg, hogy a legtöbb válogatott fel tud mutatni legkevesebb egy-két olyan hokist, akik a világ legjobb bajnokságaiban (NHL, KHL) játszanak, és ezeket a válogatottakat nemcsak ez, hanem folyamatos, A csoportos tagsággal járó rutin is jellemez. A magyar válogatottnak mindez álom, mintha egy afrikai válogatott mondjuk állandó póló-vb-re aspirálna, de ez a hasonlat azért is sántít, mert a pólóval ellentétben a jégkorong benne van világ öt legnépszerűbb sportágában, egy ilyen esemény tízmilliókat megmozgat.

A magyar csapat rövid távú célja elsősorban az, hogy folyamatos vb-rutint szerezzen, hogy ha kiesik a sorozat végén, a következő évben egyértelmű legyen, visszakerül oda.

Ebből az aspektusból nézve hatalmas dolog, hogy a válogatott olyan hét percet is tud játszani a kanadaiak ellen, amikor azok keresik a korongot. Összemérhetetlen a különbség az elit és a második vonal között, és máris mérhető és látható a fejlődés akkor, amikor van olyan harmad, hogy a saját kapuja elé tudja szorítani a másik világbajnokot, Szlovákiát. Ezek után tény, hogy hatalmasat lépett előre a magyar jégkorongsport.

És most már nem csak a több éves rutinnal rendelkező játékosaink képesek a színvonalas játékra, hanem a most ízelítőt kapott fiatalabbak is.

Hetényi Zoltán mondta el találóan a csapat szállásán. Nem arra kell figyelni, hogy kitől mennyire kapunk ki. Ez a sport nem olyan, hogy csak úgy röpködnek a meglepetések. Akkor sincs semmi baj, ha kiesnek, váljanak ingázó csapattá és jövőre jussanak vissza.

Szlovákia ellen, 2-1 után a magyar csapatnak volt egy olyan periódusa, amikor könnyen összejöhetett volna az egyenlítés is.

A legcsodálatosabb élmény azonban a Kanadai elleni találkozó volt. A magyar hoki a legjobb napjait mutatta, és mind a három harmadot nagyon keményen kezdte, a másodikban a szó szoros értelmében nem engedte ki a harmadából az NHL sztárjaiból álló címvédő világbajnokot.

Ekkor még 1-2 volt az állás. Hogy nem ez történt, az tulajdonképpen a papírforma, de benne volt a játékban a csoda.

A franciák ellen két zúgó kapuvas azt jelezte, hogy a magyar válogatott folyamatos A csoportos tagságra jelentkezett be. Sajnos azon a meccsen a csapat végül begörcsölt, és a várt siker helyett csalódást keltő vereség lett a vége. És miért vártuk a franciák ellen a sikert? Mert a két korábbi meccs alapján a magyaroknak esélyeik voltak, de ezek hamar elszálltak.

Bár papíron lényegesen erősebb csapat ellen játszottunk, fejben azért ott volt a győzelem esélye, és a lehetőség, hogy megragadhatjuk a bennmaradás esélyét. Mindez aztán béklyóként telepedett a játékosokra. Ezzel a vereséggel egy pillanat alatt elillant a vállakon nehezedő felelősség és mindenki csak arra koncentrált, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából. Ha ez éppen egy tisztes vereséghez elég, akkor sincs nagy baj.

A negyedik meccsen pedig a finnek azt is megmutatták, hogy az elit miben jár a magyarok előtt: fizikálisan és korcsolyatudásban is bőven többet tudnak, míg a magyar játékosok inkább csak a szívüknek és Vay Ádám kapusnak köszönhetően akadályozták meg a nagyobb mértékű vereséget.

Miben áll a csapat ereje?

És itt adja magát az első következtetés: a magyar válogatott első számú kapusa Rajna Miklós, de Kanada ellen Hetényi Zoltán kezdett, aztán Vay 1-6-nál beszállt, és már akkor parádézott. Amit aztán a finnek ellen művelt, arra nehéz szavakat találni. Három védése a nap top5-ösébe is bekerült. 48-ból 45-öt lövést fogott meg, ami 0,941-es védéshatékonyságnak felel meg: Ez ezen a szinte óriási teljesítmény. Nagy kérdés, hogy az Egyesült Államok ellen hol kap szerepet a kapusrangsorban eddig csak az ötödik védéshatékonyságot felmutató Vay Ádám

A védelemben Rich Chernomaz mester az első két soron cserélt. Három találkozón át a Wehrs–Dudas kapott lehetőséget, ide került be a Sagerttel, Mestyánnal is párban szereplő Szirányi a finnek ellen. A két honosított első soros bekk plusz/mínusz mutatója Wehrsnek -7, Dudasnak és Szirányinak -5:  (plusz, ha csapata gólt üt és a jégen van, mínusz, ha csapata gólt kap és a jégen van).

Úgy tűnik, hogy az emberhátrányok kivédekezésével nincs gond, eddigi hússzor voltunk kevesebben a jégen, és ekkor csak négy gólt kaptunk, ami a vb 16 csapata közül a hatodik legjobb eredmény. Emberelőnyben 12-ből kétszer találtunk a kapuba. 

Ami pedig az előre játékot illeti, eddig a legkevesebbet, csak négy gólt ütött a magyar válogatott, ami azért bosszantó, mert közben többet lőtt kapura, mint például a fehérorosz, az amerikai, a német, és majdnem ugyanannyit, mint a másik csoportban a továbbjutásért harcoló dán.

A mieink közül Bartalis István lőtt legtöbbször a kapura, eddig 12-szer, a fiatal támadó szerezte a legtöbb pontot is, 1 gól 2 assziszttal áll.

Leginkább a fáradtság miatt, de a magyar játékosok rengeteg korongot szórtak el a támadó harmadban, ez éppen a finnek ellen jelentett plusz munkát. Elől a Nagy Gergő, Sofron, Bartalis első soros csatártrióval kezdtük a vb-t, de szinte minden meccsre variált a kapitány. Bartalis, Sofron István és Galló Vilmos szereplésével eddig nincs probléma. A többiek is odateszik magukat, de a csatárteljesítményeket rontja, hogy az erejük nagy része sokszor a védekezésre megy el.

Azt is meg lehetett figyelni, hogy általában a második harmadra fogyott el az erőnk. Ez annak is betudható, hogy az ellenkező oldalon van ilyenkor a kispad és a majdnem folyamatos, azaz kevés játékmegszakítás miatt sokkal nehezebb cserélni.

Most három olyan meccs jön, amikor a sorban a magyar válogatott előtt állókkal játszunk, pénteken az Egyesült Államok, szombaton Fehérorszország és a jövő hétfőn Németország. Ez egyben azt is jelenti, hogy az összes erős ellenfélen túl van a csapat. Szerencsés esetben egy fehéroroszok elleni győzelemmel és két fehérorosz vereséggel (a németek és a franciák ellen) már benn lehetne maradni, de akkor sincs tragédia ha nem így sikerül.

De a szurkolói igény mégiscsak az, hogy próbáljunk meg háromszor nyerni. Akármi is lesz a vége, a hokiválogatott eddig is erején felül teljesített.

A másik csoport

Kevés szó esett eddig a moszkvai csoportról. A házigazda oroszok meglepő vereség után magukra találtak, és a három washingtoni hokissal kiegészülve, köztük Alekszandr Ovecskinnel már egészen biztosan az első hely környékén végeznek. A papírformának megfelelően Csehország, Svédország és Svájc áll még továbbjutásra, kieső helyen jelenleg a lettek, de ugyanúgy két pontjuk van, mint az újonc Kazahsztánnak.

Csütörtökön két hatalmas verést láttak a nézők. Az oroszok 10-1-re mosták le az amúgy nagyon erős Dániát. Csehország gólt sem kapott, cserébe hetet ütött a norvégoknak.